Kérem várjon, amíg JT Bemutató betöltődik képek ...
kínai akupunktúraakupunktúra pontokakupunktúraakupunktúra kezelés

Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

Akupresszúra és akupunktúra

akupresszúraAz akupresszúra szó a latin acus = hegy, td, pont és a premere, pressum = nyomni szavakból keletkezett. Az akupresszúra nem jelent egyebet, mint azt, hogy pontnyomás. Az akupunktúra szóban a pungere = szúrni, ennek megfelelően pontszúrást vagy tűszúrást jelent. Az akupresszúrának és az akupunktúrának közös a története. Mindkét gyógymód a kínai gyógy-masszázs és a kínai energiatan évezredes tradícióin fejlődött ki. Az akupresszúrában a test saját energiáit az ujjak nyomásával befolyásoljuk. Ezzel szemben az akupunktúra a test felületén, a 12 meridiánon és 2 vezetéken levő több száz energiapontnak finom arany-, ezüst- vagy acéltűkkel való ingerléséből áll. Míg a tűkezelés speciális ismereteket igényel, amellett pontosan kell ismerni az energiapontokat, azok elhelyezkedését, hatásukat, addig az akupresszúrát könnyű megtanulni. Ez a gyógymód, mint a kínai évezredes népi gyógyászat része minden kínai számára öngyógyító módszerként ismeretes.

Az akupresszúra és az akupunktúra történetét ötezer éves régészeti leletek dokumentálják. Az időszámításunk előtti 6. századból származó feljegyzések olyan elveket tartalmaznak, amelyek ina is érvényesek. Az energiapontok rendszere és az energiák irányításának a módszere alapvetően nem változott, de a gyógymód filozófiai alapjait a mindenkori kulturális fejlődés határozta meg.

 

Sárga CsászárA mondabeli „Sárga császár" (Huang-Ti, i. e. 2698-2598-ig élt) az emberi test energiáira vonatkozó ismereteket rendszerbe foglalta, és még ma is ennek alapján dolgozunk. Ez a legendás hírű uralkodó ezen kívül állítólag még feltalálta a kereket, a pénzt, kidolgozott egy zenei rendszert, és a csillagképeket is rendszerezte.

Kína története és kultúrája az európai ember számára sokáig sok titokzatosságot rejtett magába. Először a XVII. században hoztak hírt a kínai kultúráról az onnan hazatérő misszionáriusok. Azokat, akik azután Európában kínai medicina szerint kezelték a betegeket, pl. ujjnyomással, masszázzsal vagy tűszúrással, nem vették komolyan. A kínai kezelési módszereket elavultnak minősítették, noha a kínaiak az európaiaknál sokkal korábban találták fel a porcelánt, a papírt, a könyvnyomtatást és a puskaport (gondoljunk pl. a kínai tűzijátékra), és annak ellenére, hogy a kínai medicina módszerei a gyakorlatban évezredek óta beváltak.

Első ízben, 1939-ben írt egy könyvet az akupunktúráról egy francia diplomata, Soulié de Morant, aki egy ideig Kínában élt. E könyvben, Európában elsőként mutatta be ezt a gyógymódot, mint igen fejlett kezelési módszert. Az akupunktúra és az akupresszúra európai elterjedését leginkább az, gátolta, hogy a vele kapcsolatos szemléletmódot az igen nagy kulturális különbség miatt az európaiak misztikusnak tekintették. E gyógymódok iránti kétkedést a nyelvi nehézségek és a fordítási hibák is táplálták.

 

A kínaiaknak sajátos elképzelésük van az életről, a természetről, egészségről és betegségről, az emberről és a világmindenségről, amit mi európaiak nem egykönnyen értünk meg. Nehezen tudjuk felfogni, hogy a kínaiak már évezredekkel ezelőtt ismerték az élet és a világmindenség törvényeit, amelyek számunkra a mai napig rejtve vannak. Mi azt tanultuk, hogy csak azt higgyük el, amit a tudomány be tud bizonyítani, és nem vesszük észre, hogy a természet és a világmindenség törvényei függetlenek attól, hogy mi fel tudjuk-e őket fogni vagy sem. A természettudományos gondolkodáshoz kötődve értelmükkel alig tudjuk felfogni, hogy a láb nagyujján levő pontnak mi köze van a hasnyálmirigyhez - különösen, ha meggondoljuk, hogy a pont és a szerv (vagy szervrendszer) semmilyen bizonyítható összefüggésben nincs egymással. Megszoktuk, hogy az emberi testet anyagnak tekintsük, míg a kínai gyógyászat elsősorban egy energiarendszert lát benne, amely egymással szemben ható és egymást kiegészítő erőkből áll, amelyeket egyensúlyban kell tartani. Ha ezt megértjük, akkor kiderül, hogy az akupresszúrában nincs semmi titokzatosság.

A természetes gyógymódoknak, a betegségek kezelésének, valamint megelőzésének és a természetes gyógymódok, nyújtotta lehetőségeknek az újrafelfedezése előtérb, hozta a távol-keleti gyógymódokat is, és egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak ezeknek. Szenzációs eredmények hívták fel a figyelmet az akupunktúrára. 1971-ben a New York Times egyik munkatársa Kínában, vakbélgyulladásban megbetegedett. Egy pekingi kórházban, tűszúrásos érzéstelenítésben megoperálták, így az egész műtét alatt öntudatánál volt, és mindent megfigyelhetett. Ausztriában az akupunktúra egyszeriben széles nyilvánosság előtt közismertté vált, amikor 1972-ben egy asszonynak tűszúrásos érzéstelenítésben fájdalommentesen kivették a manduláit. Manapság az akupunktúrával előállított érzéstelenségben végzett műtétek nem mennek ritkaságszámba.

Elsősorban Mao Zedongs érdeme, hogy a kínai medicina módszerei újból ismeretessé váltak. Ő hívta fel a figyelmet arra 1958-ban, hogy „a kínai orvostudomány és farmakológia (gyógyszertan) gazdag kincsestár. Törekedni kell ennek megismerésére és továbbfejlesztésére". Manapság a kínai gyógyászat jó kapcsolatot jelent a modern orvostudomány és a tradicionális gyógyászat között. Kívánatos, hogy az európai orvoslás és a természetgyógyászat megtalálja az együttműködés formáit és annak módját, egymást kiegészítsék, mert ennek mindenki, orvos és beteg egyaránt hasznát látná.

 

 



Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!