Kérem várjon, amíg JT Bemutató betöltődik képek ...
kínai medicinakínai orvosláskínai gyógyászatgyógynövények

Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Porckorong betegségek - lelki okai

porckorong betegségekA tudatos fizikai, de főleg a tudattalan szellemi-lelki túlterhelés teljes súlya kihat a porckorongokra. Amíg lehet, alkalmazkodnak és engednek, egyszer azonban már nem bírják tovább (illetve nem bírja a rostgyűrű), és rossz dolog következik be: a porckorong kitüremkedése. Fájdalomban és más tünetekben nyilvánul meg – az érzékelési zavaroktól a bénulásig –, hogy milyen fenyegető ez a nyomás. Az ember a nyomástól képtelen megmozdulni, a fájdalomtól, pedig ordítani szeretne.

Az ilyen kitüremkedések/sérvek leggyakoribb előfordulási helye kikövetkeztethető előzetes anatómiai megfontolásokból. A porckorongot ott éri a legerősebb terhelés, ahol a lengéscsillapító rendszer a legkevésbé képes a kiegyenlítésre és a teher a legnagyobb. Ezért a sérvek 90 százaléka a legalsó három porckorongot éri, és főleg az utolsó kettőt. Azt, ami lágy és nőies, és a kemény, férfias malomkövei közé kerülve engedett a nyomásnak, és most fájdalom formájában kiált segítségért, az ortopédorvosok a legjobb szándékkal távolítják el. Akkor nem fájhat többé, mondja az igéző logika. Ezzel azonban nem szüntették meg a problémát, csak elodázták. A porckorongsérvben az a tendencia testesül meg, hogy a növekvő nyomás elől oldalra kell kitérni. A műtét rövidtávon ugyan megoldja a helyzetet, a téma azonban még mélyebbre húzódik a háttérben, ahonnan a legközelebbi alkalommal megint felhívja magára a figyelmet.

A porckorongsérv előtörténete sokkal korábban kezdődik: az egészséges rugalmas kocsonyás mag a porckorong belsejében, normális esetben minden nyomó terhelés elől a kinyújtott oldal felé tér ki. Ha elveszti rugalmasságát, akkor már nem képes olyan jól kitérni. A nyomás terhének növekedése esetén tehát fokozódik a külső rostgyűrűben előforduló szakadás veszélye. Ilyenkor a mag már a normális nyomó terhelés közben is kitér a védőgyűrű hasadékán, és heves fájdalmat okozva nyomja az ott lévő idegeket. Hátsó porckorongsérv esetén főleg az oldalsó ideggyökerek szenvednek. A keletkező fájdalom az idegpályák mentén kisugárzik a perifériákra. A tipikus isiász esetén egészen a lábszárig és tovább, a lábfejig is terjedhet. A kipréselődött porckorong ritkábban középen, a gerincvelő irányába fejt ki nyomást. Ilyenkor a fájdalom azokban az alsó testtájakban érzékelhető, amelyekből a megszorított idegszálak erednek.

 

porckorongsérvKülönféle bénulási jelenségekre kerülhet sor alábbiakban és a húgyhólyagban, illetve a belekben. Akut sérvek után a kipréselődött mag gyakran újra visszacsúszik magától, sok esetben úgynevezett akasztással (pl. súlyfürdő) vagy kiropraktikus manipulációkkal lehet ismét visszatéríteni. Ezután azonban a betegnek minden szokatlan mozdulat esetén számítania kell újabb sérvre.

A valódi megoldás az lenne, ha a nyomás alatt álló lágy részt megszabadítanánk a nyomás terhétől, hosszú távon, pedig ki kellene szabadítani a szorult helyzetből. Eközben segítséget jelenthet az eltolódott csontos környezet újbóli helyreigazítása, végső soron azonban az útjukból kitért eseményeket kell helyretenni szellemi-lelki síkon.

 

lumbágóAmikor lumbágóról, illetve hexensusszról (boszorkánylövés) beszélünk, az nem a német nyelv véletlen sajátsága, hanem sok nyelvben megtalálható. Az ókorban magától értetődően abból indultak ki, hogy a panaszokat és főleg a hirtelen lecsapó fájdalmakat a sors és ez által az istenek idézték elő. Ilyen szempontból főleg Hekaté és Pandóra tüntette ki magát. A skót és az ír nyelvben „Albschoss" és „Elffl int" szavakkal illetik a derékzsábát. A régiek a hirtelen fellépő fájdalmakban a gonosz megjelenését látták, és ezt a gonosz boszorkányokra vetítették ki. Még ha ma már túl vagyunk is az ilyen okozati magyarázatokon, a kivetítés mechanizmusa változatlanul kézenfekvő. Sok ember kacérkodik a gondolattal, hogy valaki – mindenesetre nem ő maga – felelős az egészért. A hexensussz megjelölés a felelősséget a boszorkány nyakába varrja, aki állítólag mintegy hátulról és ok nélkül lőtt rá az érintettre. A valóságban a legbelevalóbb „boszorkány" is csak annak a fejét (és a gerincoszlopát) csavarhatja el, aki hagyja magát. Természetesen létezik egy sor más helyzet is, amelyben felőrlődhet az ember, és semmi köze nincs a boszorkánytémához. Közös azonban a minta, hogy tudattalan, ezért ellenőrizetlen mozgásokról van szó, amelyeket teljes mértékben nem lát át az ember.

Amennyiben a porckorongsérv hosszabb ideig fennmarad, akkor a kezdeti bizsergéstől és az olyan érzésektől kezdve, mintha hangyák futkároznának", egészen a harántszindróma* értelmében vett bénulásokig kerülhet sor megbetegedésekre. A kórisme kezdetben a téves érzések, által világít rá arra, hogy milyen pontatlanul és hibásan érzékeljük testünk felső részét. A bénulásban aztán megmutatkozik, hogy milyen élettelen és uralhatatlan a sérv alatti terület. A feladat is a tünetekből fejthető meg. A téves érzékelések a figyelmet lefelé irányítják, és annak szükségességét hangsúlyozzák, hogy e terület felé forduljunk. A bénulásban az ellazulás feloldatlan formája testesül meg. Az a feladat, hogy ezt éljük meg oldott módon, az alsótestre és a lábakra vonatkoztatva. A lábakkal és akadályoztatásukkal az állás (állóképesség, állhatatosság, önállóság) és a menés (előrejutás, haladás, felemelkedés) témája kerül előtérbe. Arról van szó, hogy ilyen szempontból kell feloldódni, illetve ezeket a területeket kell ellazítani.

 

A panaszok speciális problematikája a mindenkori tünetmintából adódik. Egyes porckoron g betegek például már nem képesek igazán kiegyenesedni. Csípőből előrehajolva, merev háttal és görbén tudnak csak létezni. A népnyelv, nemhiába beszél „görbe utakról". Itt nyilvánvalóan a hiányzó egyenesség problematikája testesül meg. Egészen konkrétan jut napvilágra, milyen fájdalmas is az érintetteknek, hogy egyenesek legyenek, illetve egyenes úton járjanak, s megmutassák, hogy van gerincük. A megoldás a hajlott-alázatos tartásban fejeződik ki. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy ilyen pozíciót kell felvenniük, azaz valóban meg kell hajolniuk, illetve a megaláztatást valódi alázattá kell változtatniuk.

 

Ugyanilyen diagnózissal „futnak" azonban az ellentétes alakok is. Azok a bot merev, módfelett egyenes tartású betegek, akik, mint a robotok, szögletes mozdulatokkal járnak, mivel a legcsekélyebb hajlás vagy a függőlegestől való bármilyen eltérés kibírhatatlan panaszokat okoz nekik. Ez a kórisme nyomatékosan jelzi, hogy milyen kevéssé hajlékonyak, milyen merevek és élettelenek. Peckesen vonulnak át egy lágy mozdulatokkal és finom átmenetekkel teli életen, amely szükségképpen idegen marad a számukra. Járásukban világosan kifejeződik, hogy belsejükben semmilyen átmeneti árnyalatot és finomságot, illetve semmi bizonytalanságot nem engedélyeznek. Életüket kemény szerkezetek és a túlzott egyenesség határozzák meg, egészen az önfejűségig. Az átmeneti árnyalatok és a valódi alázat idegenek a számukra. Az egyenesség kényszeredett és hamisnak tűnik, ez az a mankó, amely segíti őket abban, hogy győzelmük tudatában, kevélyen haladhassanak el a való élet mellett. Az agglegény vagy a porosz katonatiszt, képe ebbe a lelki tájba illeszkedik. Kézenfekvő a tünetek képében megjelenő, megoldandó feladat: azt az egyenességet, amit az ember állandóan mutat, mert nem tud kivetkőzni saját halcsontos fűzőjéből, saját magával szembeni valódi egyenességgé és őszinteséggé kell változtatnia.

 

A két típus ugyanabban a témában osztozik, csak ellentétes pólusokról: az egyenességben. Aki „görbe úton" jár, annak hajlottságát kell feloldania és a benne rejlő alázatot felszabadítania. Ha ez sikerült, akkor részesülhet az ellenpólus őszinteségéből és egyénességéből is. Az egyenes „agglegény"-nek pedig a merevségét kell elfogadnia, és azt kell megtanulnia, hogy az őszinteség és a szellemi-lelki egyenesség vár benne felszabadulásra. Ha megtalálta magában a mélységes őszinteséget, akkor könnyedén lehetővé válik a számára az is, hogy leszálljon az élet mélységeibe, hogy a hátát meghajlítsa, és alázattal álljon elébe az életnek. Két ellentétes, feloldatlan feszültségből érkezve közeledik a két dolog, a gőgösség és a megaláztatás, ugyanahhoz a különböző oldalakról megoldott alapvető témához: az egyenességhez és az alázathoz. Még ha látszólag olyan messze állnak is egymástól, a valóságban mégis közel vannak. Senkit sem fenyeget például annyira a veszély, hogy megalázzák, mint azt, aki fenn hordja az orrát. És senki sem hat olyan arrogánsnak és taszítónak, mint a púpos, aki saját maga semmit sem tud görbe (rossz) természetéről. Azon a síkon, ahol már feloldódtak, közelségük még megfoghatóbbá válik, hiszen a valóban alázatos ember abszolút egyenes.

 

További jelentős pont a nyugalom tényezője. A legtöbb porckorong beteget erre késztetik a tünetei, mivel minden mozdulat fájdalmat okoz nekik. Nyilvánvalóan túl sokat vettek magukra, és most azt a fájdalmat érzik, amit az életük terhei alatt való mozgás okoz. A tünetek azonnal meghatározzák a terápiát is, mégpedig úgy, hogy pihenésre kényszerítik őket. Így aztán teljes nyugalomban gondolkodhatnak el azon, hogy mi okból és mi célból vettek olyan sok terhet a vállukra, vagy miért engedték meg másoknak, hogy ezt tegyék velük. Az ilyen megfontolások eredménye elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy megpróbáltak rendkívüli teljesítményekkel rendkívüli elismerést szerezni maguknak. A becsvágyért és a felemelkedésért folyó külső forgatag belső veszteségről árulkodik, és a test csigolyáiban csapódik le. Azt kell megtanulniuk, hogy elviseljék saját nyugalmukat, ahelyett hogy továbbra is kitartanának az összes súlyos próbálkozás mellett, amelyekkel belső kisebbségi érzésüket a külső nélkülözhetetlenség bizonyítékaival akarják elfedni. Ahogyan ennek a helyzetnek alávetik magukat, úgy kell levetniük minden fölösleges terhet is, hogy pihenhessenek.

Ritkábban fordul elő, hogy a betegek éppen nyugalmi, fekvő helyzetben érzik a leghevesebb fájdalmat, és ezért nyugtalanul bolyonganak, sőt a fájdalom miatt még azt is megkísérlik, hogy ülve aludjanak. Itt a tünet, mozgást eredményez, és így ébren maradásra, illetve felébredésre késztet. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy továbbra is nyugodtan kell pihenni és heverni az ágyban, hanem az aktivitás, a felegyenesedés és a felelősség igénye merül fel, mégpedig tüstént.

 

  1. Mi a helyzet az életemben az egyenesség terén?
  2. Gerinces vagyok-e és egyenesen közeledem-e a fontos dolgokhoz?
  3. Hajlékony és rugalmas vagyok-e, képes a valódi alázatra?
  4. Elnyomja, vagy még zsarolja is női részemet a férfi rész?
  5. Viselek-e tudat alatt olyan terheket, amelyek tudatosan nem érdekelnek?
  6. Milyen terheket viselek az elismerés érdekében?
  7. Tüneteim nyugalmat vagy mozgást követelnek-e tőlem?

 



Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!