Kérem várjon, amíg JT Bemutató betöltődik képek ...
kínai medicinakínai orvosláskínai gyógyászatgyógynövények

Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

Körömágygyulladás lelki háttere

panaritiumEz a panaritiumnak is nevezett betegség az ember kezének és lábának a körmein is felléphet. Begyullad, és genny képződik a körömágyban, azon a helyen, ahonnan a köröm kinő, és amelyből táplálkozik. Ha ezen a területen alakul ki a gyulladás, akkor az általa megtestesített konfliktus az otthon és az agresszió, illetve az életerő körül forog. Úgy, mint a fogínygyulladás (gingivitis) esetében, itt is az önbizalom témájáról van szó. Agressziós eszközeinknek, a körmöknek és a fogaknak egészséges alapokra van szükségük ahhoz, hogy rendeltetésüknek megfelelően agresszívak lehessenek. Analóg módon az embernek is szüksége van az önbizalomra ahhoz, hogy az agresszióját, a vitalitását és az energiáját ki tudja fejezni.

 

Amikor a gyerekeknek nincs önbizalmuk és főleg, amikor nem bíznak a szüleikben, akkor nem mernek agresszívek lenni. Ami kifejezetten jó gyerekhez illő ragaszkodásnak látszik, az gyakran nem más, mint a bizalom hiánya. Ha ezzel szemben a gyerek meg mer tenni időnként olyan dolgokat is, ami nincs egészen a szülők ínyére, akkor azzal a bizalmát tanúsítja. Az ilyen gyerek tudja, hogy akkor is számíthat szüleire, amikor szabad folyást enged az agressziójának, illetve a vitalitásának. Ha egy gyerek állandóan a mama szoknyájába csimpaszkodik, az a szorongását és bizalmatlanságát árulja el.

 

Még világosabb a helyzet, amikor még a körmét is rágja az ember. A gyerek nem meri kézbe venni az életét és a karmait mutogatni. Az életenergiája nem talál megfelelő szelepeket, és így saját maga ellen irányítja az agresszióját, és pusztítani kezdi saját agressziós eszközeit.

Ahelyett, hogy örülnének a szülők, hogy a gyerek harapósságának nem ők az áldozatai, még sokszor meg is büntetik a körömrágásért. Abbeli próbálkozásukban, hogy kiűzzék a gyerekből a „neveletlenséget", az agressziós problémát még mélyebbre kergetik az árnyékba.

Egyes gyerekek ilyen helyzetben odáig is elmennek, hogy a lábkörmeiket is lerágják. Mi tehetné világosabbá az agresszióra való éhségüket? Amennyiben a tünet a serdülőkorig vagy még tovább, fiatalkorukig is fennmarad, az azt mutatja, hogy továbbra sem lett lehetőségük arra, hogy kifejezzék a vitalitásukat. Nem ritka, hogy a dolog, később más köntösben, pl. allergiák formájában jelenik meg.

 

körömágygyulladásMivel a gyerekek sokszor tövig rágják a körmüket, semmi sem védi az ujjuk hegyét, és így azok könnyen begyulladhatnak. A tipikus panaritium vagy körömfekély azonban az önmagukban ép körmöket is megtámadhatja, amelyekben kialakulhat egy hajlam arra, hogy benőjenek. Belefúródnak a saját húsukba, és így megindítják a háborút. A helyzet többnyire nem olyan krónikus, mint a körömrágásnál, hanem egy akut konfliktus kapcsán gyullad be.

A körömágy tipikus fekélye mellett vannak más, csontokig menő módjai is a dolognak. Amikor a csonthártya, a csontok vagy az inak az érintettek, akkor a napvilágra lépő lelki problematika is ennek megfelelően mélyebb. Fizikai értelemben véve többnyire a gennyképző staphylococcusok vagy más baktériumok támadják meg a körmöket, úgynevezett vegyes fertőzéseket okozva. Mialatt az ember hagyja, hogy ezek a kórokozók előidézzék a gyulladást, a tulajdonképpeni kórokozó témák kevés teret kapnak. Való igaz, hogy olyan ember, aki saját magával háborúzik, illetve akinek a fegyverrendszere bentről és lentről, úgyszólván a saját hazájából válik kérdéssé, az aligha tudja magát megvédeni. A közönséges körömágyfekély is elmehet addig, hogy a körmök kiesnek, és ezzel rámutatnak a védekezési képességben támadt veszteségre.

 

Az időszakosan harcképtelenné vált körmök azt tanácsolják feladatként, hogy emelje az ember ismét tudatosabb szintre a saját agresszióját és vitalitását. A testi fegyverrendszerekért folytatott harcot olyan szinteken kell megvívni, ahol megoldásokra is lehetőség nyílik. A szellem fegyverei ajánlkoznak itt a testiek előtt. De még az is értelmesebb dolog, ha tudatosan karmol és kapar az ember, mint hogy fekélyeket növesszen a körmére.

Hol kellene a karmaimat mutogatnom, csak nem merem? Hol tulajdonítok el tudattalanul valamit?

 

  1. Mennyiben tesz a félelem védtelenné az agresszióval szemben?
  2. Hol vagyok átvitt értelemben véve az agresszióm áldozata?
  3. Hogy tudnék megtanulni, bízni a saját erőmben és a vitalitásomban?
  4. Milyen értelmes lehetőségeim vannak arra, hogy használjam agresszív védekezési készségeimet? Mivel tudnám jobban csillapítani az éhségemet?

 



Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!