Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

Golyva - kialakulásának lelki okai

golyvaHa megnagyobbodott a jódtartalmú serkentőanyagokat termelő szerv, akkor abból kell kiindulni, hogy megnövekedett az „üzemanyag-szükséglet". A test a hormontermelő szerv megnagyobbításával utal arra, hogy az érintett személy nem vallja be magának a megnövekedett üzemanyagigényt. Az energia, az aktivitás és a váltás éhsége van a háttérben. Ez a nagyobb anyagcsere iránti éhség először a csere energiájára vonatkozik, és csak azután a hozzá szükséges anyagra. A golyva a leggyakrabban a jódhiányos táplálkozásra vezethető vissza. Az érintettek, akik többnyire meghatározott hagyományokhoz ragaszkodnak, olyan környezetben élnek, amely túl kevés energiát és változatosságot kínál nekik. A golyva az ebből fakadó éhségről árulkodik. A hormonhiány talaján alakul ki, akárcsak pajzsmirigy-alulműködés esetén. A pajzsmirigy golyvás megnagyobbodása által végül is sikerül minden jódatom kihasználásával fedezni az anyagcsere-szükségletet.

 

Elégtelen működés esetén a golyva szintén a megnövekedett üzemanyag-szükségletet jelzi. A helyzet annyiban súlyosabb, hogy a termelőhely folyamatos kihasználása ellenére sem fedezhető a szükséglet. .A betegek lustábbak és kövérebbek lesznek, energetikai szempontból már semmi sem történik az életükben. Még az éhség is megszűnik, mivel hiányzik az energia ahhoz, hogy kezdjenek valamit a táplálékkal.

 

A pajzsmirigy túlműködése esetén az érintett személyek az anyagcsere iránti éhséget valódi farkasétvágy formájában érzékelik. Szünet nélkül képesek enni, mégsem híznak meg, mert testük azonnal elégeti az anyagot. Fogyásuk arról árulkodik, hogy a pajzsmirigy golyvaszerű kialakulása ellenére sem tudnak eleget tenni testük energetikai igényeinek. Egyre csak halmoznák a készleteket, de hiába.

 

pajzsmirigy golyvaMiként a golyvák három fajtája, a problémák is három nagy csoportra oszthatók fel: ezek a túlzott, illetve az elégtelen, működés, valamint az anyagcsere megváltozása nélküli golyvaképződés. A mirigyműködés normális értékei mellett jelentkező golyva néhány évtizeddel ezelőttig széles körben elterjedt volt azokon a tájakon, ahol jódszegény sóval táplálkoztak. Mint ártalmatlan változat, nem okoz tüneteket az anyagcsere szempontjából, hanem csak esztétikai vagy mechanikai szempontból, a méretváltozás miatt. A jódhiányos táplálkozás olyan mértékű növekedésre ösztönzi a pajzsmirigyet, hogy az értékes anyag minden létező részecskéjét fel tudja használni. Ha a keletkező golyva kifelé növekszik, kozmetikai problémákat okoz, ha befelé, akkor többek között nyelési nehézségeket, légszomjat és hangproblémákat von maga után.

 

A kövér, vastag nyak az ügyetlenség és a földhözragadtság benyomását kelti, éppen az elegancia – ahogy mondani szokás – a karcsú hattyúnyak ellentétét fejezi ki. Ha valakinek dagadt a nyaka, akkor ezzel a bekebelezés és a birtoklás témáját hangsúlyozza. Végül a kövér nyak a mozgékonyság hiányát is jelzi, egészen a merevnyakúságig, ami szintén negatív hatással van az áttekintésre és a szellemi horizontra is.

 

Egyes tájékokon a golyva annyira normális dolog volt, hogy hozzátartozott a táj lakosságának képéhez. A német parasztasszony a dirndlihez magától értetődően díszes golyvakötőt viselt. A telt golyva a pelikán nyakához hasonlóan a teli pénzeszsákot és a gazdag termést szimbolizálta. Az érintettek körében elsősorban paraszti, saját földjükből élő emberekről volt szó, akikhez illett a földhöz ragadt ember golyvával is hangsúlyozott, robusztus benyomása. Olyan emberek voltak, akik szilárdan megálltak a lábukon, szigorúan betartották a részben a középkorig visszanyúló hagyományaikat, és nem fektettek különösebb súlyt szellemi horizontjuk kiszélesítésére vagy éppen életmódjuk megváltoztatására. Konzervatív mozgáshiányuk mértékét és a tulajdonra és megtartására való törekvésüket többnyire a jámborság fedte el.

 

Az étkezési só és az ivóvíz jódozásának bevezetésével az ilyesfajta golyva a háttérbe szorult, bár ezzel a téma természetesen nem szűnt meg. Most más (kifejezési) utakat keres.

Kétségtelen, hogy a városi kultúra felé való, ezzel egyidejűleg történő nyitás is hozott egy kis mozgalmasságot a paraszti vidékek eredeti elzártságába és változatosságot nélkülöző egyhangúságába, s ezzel az annak alapjául szolgáló lelki magatartás egyre nagyobb mértékben vesztett jelentőségéből a felnövekvő nemzedékek körében.

 

A külső golyva a tulajdon és a hatalom iránt be nem vallott igényt jelképezi. Az érintettek „kiteszik az ablakba", amijük van, ahogy a népnyelv találóan megfogalmazza. Rejtettebb, ezért problematikusabb a befelé növő golyva. A témakör alapjában véve természetesen hasonló, csakhogy ez esetben az illető mindent bekebelez és elrejt a külvilág elől. Ez kifelé ugyan jobb benyomást tesz, a befelé irányuló nyomás azonban annál veszélyesebb.

A mohóság témája itt még mélyebbre szorul a tudattalanba, és ennek megfelelően mélyebb problémákat okoz. A megragadás és a felhalmozás ilyen be nem vallott módja akadályozhatja a légzést s vele együtt az anyagcserét és a kommunikációt is. A befelé növő golyva gyakran megnehezíti a nyelést, és ezzel azt jelzi, hogy mennyire fájdalmas és szorongó a dolgok további elnyelése. Ha a nyomás átterjed a gégére, akkor a hang is a szenvedés részesévé és rekedten krákogóvá válhat. Az érintett személyek egyrészt olyan hangot adnak, mint a keselyű, másrészt mintha éppen meg akarnának fulladni, és ez bizonyos értelemben így is van. Az a veszély fenyegeti őket, hogy belefulladnak a mohóságba.

 

A további összefüggésről képet kaphatunk Hamupipőke meséjéből, a segítségére siető galamboktól. Ők az ellentétére fordítják az eddig mondottakat. A „jókat a csuporba, rosszakat a begybe" mottó alapján mindent gondosan szétválogatnak aszerint, hogy mi való a világnak és mit kell inkább maguknak megtartani. Hosszú távon természetesen nem lehet egészséges, hogy minden jót és hasznosat odaadjunk, a rosszat és haszontalant, pedig megtartsuk magunknak, és mélyen lenyeljük.

A nyakról szóló bevezetésből kitűnik, hogy az a szorongás otthona. Természetesen ezt a témát érinti az a golyva is, amely azzal fenyeget, hogy összeszorítja az ember torkát. Mint a test legfontosabb elzáródási pontjainak egyike, a nyak olyan hely, amelyet hajlamos az ember elreteszelni. Ha golyvát növesztünk az, lehetőséget ad arra is, hogy elzárjuk a fejünket a testünktől.

 

  1. Olyan környezetben élek-e, amely nem biztosít elég ingert ahhoz, hogy megőrizzem elevenségemet?
  2. Szélsőségesen viszonyulok-e a „tulajdon" témájához? Közszemlére teszem-e a tulajdonomat? Vagy torkig vagyok már a tulajdonommal?
  3. Magamévá teszek-e olyan dolgokat, amelyek felfújnak és megakadályoznak abban, hogy részt vegyek az élet elevenségében?
  4. Mi a helyzet a súly(osság) témakörével? Fontosnak érzem-e magamat vagy esetleg fontoskodnom kell?
  5. Túl sok dolgot teszek-e el? Értékes dolgokat? Kellemetlenségeket?
  6. Úgy gyűjtögetek-e, hogy abból mások semmit sem vesznek észre (belső golyva)? Azért teszem-e, hogy semmit ne kelljen odaadnom, vagy szégyenből?
  7. Nyomasztják-e az életemet a felhalmozott dolgok?
  8. Gáttá alakítom-e át a nyakamat és így elválasztom a fejemet a testemtől, a gondolataimat az érzéseimtől?

 



Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!