Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cukorbetegség - lelki okai

2-es típusú cukorbetegségA világ népességének mintegy 4%-a cukorbajban szenved. A betegségre való hajlam örökölhető. Kialakulásában többnyire nagy szerepet játszik az elhízás. Ritkább esetekben kiválthatja vírusfertőzés is, mert a vírusok megtámadják az inzulintermelő sejteket.

A cukorbajt többnyire véletlenül fedezik fel. A betegségre utaló tünetek: erős szomjúságérzet, rossz sebgyógyulás, viszketés, húgyúti és bőrfertőzések, fáradékonyság, étvágytalanság és hirtelen fogyás.

A megemelkedett vércukorszint rendkívül veszélyes, bár sokáig semmiféle panaszt nem okoz, viszont előbb-utóbb megtámadja és károsítja az érfalat. A betegség következményeire többnyire csak akkor derül fény, mikor a károsodás már jóvátehetetlenül bekövetkezett. A szövődmények elsősorban a szemet és a vesét érintik. A későn diagnosztizált cukorbetegség következtében szemkárosodás, sőt megvakulás és veseelégtelenség léphet fel. Gyakran előfordul az alsó végtagok vérkeringési zavara is, s jelentősen megnövekszik a szívinfarktus vagy agyvérzés kockázata.

Ahhoz, hogy a sejtek képesek legyenek felvenni a vérben levő cukrot, a testnek inzulinra van szüksége, egy hormonra, mely a hasnyálmirigyben termelődik. Amennyiben nem elegendő mennyiségben áll rendelkezésre vagy hibás összetételben képződik, a beteg vércukorszintje a normális érték fölé emelkedik.

Az orvostudomány a cukorbetegség két típusát különbözteti meg:

1.         típus

A cukorbaj e típusában, a hasnyálmirigyben levő inzulintermelő sejtek nagymértékben vagy teljesen károsodtak, ezért a szervezetnek az inzulint egy életen át mesterségesen kell biztosítani. A betegség általában a harmincadik életév előtt jelentkezik, a cukorbetegek, mintegy tíz százaléka tartozik ide.

2.         típus

Itt az úgynevezett „időskori cukorbajról" van szó. A negyven évnél idősebbek esetében jelentkezik, s a cukorbetegek mintegy 90%-át alkotja. A veleszületett hajlamnak itt fontos szerepe van. Kiváltó okai között első helyen az elhízás említendő. Bár a test inzulintermelése folyamatos, a mennyiség nem megfelelő.

cukorbetegség elhízásA cukorbetegség e típusában, melyet más néven diabetes melli-tusnak – szemléletes fordításban „cukorvizelésnek" – hívunk, a szervezetbe jutó cukor nem tud asszimilálódni, azaz beépülni sejtekbe. A cukor ősidők óta a szeretet és vonzalom szimbóluma. A nagyszülők unokájuk iránti szeretetüket édesség formájában fejezik ki, a kövér emberek is édességben keresnek vigaszt problémáik és magányuk miatt. A cukor tehát gyakran a „kellemes érzések", „szeretet" vagy „törődés" szinonimája!

A cukorbetegről a testi reakció szintjén világosan kiderül, hogy bár érzelmet és szeretetet (anyagi formájában cukrot) képes el- és befogadni, nem tudja azokat feldolgozni. Hiányzik belőle a képesség, hogy környezetének gondoskodó törődését megeméssze. Bár vércukorszintje magas, azaz elegendő „szeretetet" hordoz magában, nem tud vele mit kezdeni, változatlan formában adja vissza. Édességgel kísérli meg helyettesíteni azt, amit valójában hiányol, életét és tevékenységé tehát a „pótcselekvések szintjére" helyezi át. De mint az édességfogyasztásnál gyakran előfordul, itt is émelyítő utóíz marad vissza.

A cukorbeteg nem tűri a gondoskodást és a szeretetet, pedig szüksége van rá. Tudatosan vagy öntudatlanul megtagadja ilyen irányú igényeit, nem hajlandó bevallani őket. Így képtelenné válik rá, hogy szeretetet befogadjon, s önmaga is adjon. Aki „az édes élettől" ilyen módon távol tartja magát, idővel szükségképpen „megkeseredik".

cukorbetegség inzulinA diabetes mellitus kiváltó tényezői elsősorban olyan krízisek, megrázkódtatások vagy szituációk, melyek a személyiség egészének újrarendeződését, átszerveződését kívánják meg: a terhesség, a pubertáskor vagy a változás évei kifejezetten olyan helyzetnek számítanak, melyekben az embernek önmagával is meg kell küzdenie. A diabetes kiváltó tényezőiként számításba jöhető okok végeredményben oly sokrétűek, akár maga az élet.

Vegyünk például egy férfit, aki egyik napról a másikra munkanélkülivé lesz, s az-az érzése támad, hogy családja többé semmi hasznát se látja. Érzéseiből egyenesen következik a feltételezés, miszerint nem is érdemli meg környezete szeretetét, hiszen a családfenntartó szerepében kudarcot vallott. E kiindulási helyzet azt eredményezheti, hogy családja szeretetét és törődését nem is akarja észrevenni s később cukor formájában nem is, tudja felvenni.

Hadd álljon itt egy másik, megtörtént eset: Egy ötéves kisfiúnál váratlanul cukorbajt diagnosztizáltak. A szülőkkel folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a gyermeket szinte állandóan nagyszülők és különféle rokonok vették körül. A rokonság egyes ágai között élénk civakodás folyt, így a kisfiú hamarosan összezavarodott, hogyan is fogadja a „gonosz" nagynéni simogatásait, illetve kinek a tanácsaira hallgasson. Esetében a szó igazi értelmében vett „szeretet felhasználási zavar" lépett fel.

Cukorbaj: alakulófélben levő szexuális képesség, csalódottság, csökkentértékűség érzete. Felszólítás arra, hogy önmagunkat jobban szeressük, s az életet élvezzük.

A cukorbetegség arra utal, hogy az élet kellemes oldalát, az élvezetet, a szeretetet nem fogadom el, mivel az-az érzésem, hogy nem érdemeltem meg a törődést. Nem találom magam szeretetreméltónak, következésképp nem is tudom a szeretetet befogadni, mert látszólag semmi köze hozzám. Hiányzik belőlem a szeretni tudás képessége (ennek oka gyakran egy megemésztetlen csalódás), s most már nem is merem szeretetemet és vágyaimat őszintén bevallani. Szellemileg ,alultáplált" vagyok.

A túlsúlyosság arra utal, hogy felesleget hurcolok magammal, megpróbálok „több" lenni annál, ami vagyok, illetve más szeretnék lenni. „Más formát" veszek hát fel, minthogy igazi formámat elutasítom.

A vírusfertőzés annak a jele, hogy tőlem idegen energia hatását hagyom magamban érvényesülni, hogy valami idegen dolog határoz meg.

Szomjúságom azt akarja mondani, hogy szeretetre szomjazom, minthogy nem szeretem magamat és ezért másoktól is képtelen, vagyok szeretetet elfogadni. Így önmagammal szembeni csalódottságomat „italba kell fojtanom".

A rossz sebgyógyulás jelzi, hogy szüntelenül újabb sebeket ejtek magamon, ezért is nem tudnak begyógyulni a régiek. Történnie kell valaminek, hogy ismét egészségessé váljak, egységben legyek önmagammal, vállaljam magam.

A viszketés jelképes formában utal arra, hogy többet kellene foglalkoznom önmagammal.

A fáradtság tudatosítja bennem, hogy „belefáradtam abba, hogy így folytassam tovább".

A vesepanaszok (minthogy a vese a „partnerszervünk") a partnerkapcsolat zavaraira utalnak, az önmagammal és a másikkal való összhang hiányára„

A szembántalmak felszólítanak: Meg kell tanulnom magamat Más (szerető) szemekkel nézni, s nem szabad szüntelenül elítélnem magamat."

A szívmegállás jelzi, hogy megtagadtam magamtól a szeretetet. A szív tehát, lévén, a szeretet szerve, előbb-utóbb szintén felmondja a szolgálatot.

A fiatalkori diabetes arról tanúskodik, hogy még mindig nem tanultam meg önmagamat szeretetteljesen elfogadni, kezdettől fogva más akartam lenni. Az időskori diabetes pedig világosan jelzi: „Végigrohantam az életet, tettem egy s mást, s csak jóval később döbbentem rá, hogy nem az-az ember vagyok, akinek tartottam magam. Az élet még idejében szembesít azzal, amit hiányolok, hiszen már nem sok időm van hátra. Valamin most változtatnom kell."

 

Amit tenni kell

Meg kellene kérdeznie önmagától, hogyan viszonyul saját személyisége értékéhez, mennyire tartja önmagát szeretetre méltónak. S szintén meg kellene vizsgálnia a szeretetre való képességét is. Viselkedésének magyarázata gyakran a szexualitástól vagy a partnerében való esetleges csalódástól való félelemben keresendő. Amennyiben reakciója okát feltárja, képes lesz viselkedését lépésről lépésre megváltoztatni. A betegségben megtestesülő felhívás mélyén mindig az önmagunk iránti szeretet áll, annak felismerése, hogy igenis szeretetre méltóak, sőt egyedülállóak vagyunk. Minden ember egyedi lény, sajátos feladattal és rendeltetéssel. Csak aki tulajdon lényét „magára öltötte", lesz képes szeretetet és örömöt befogadni, s ahelyett, hogy szüntelenül bizonyítania kellene önmaga előtt, megengedheti magának „a luxust", hogy élvezze az életet.