Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

Bulimia - lelki okai

bulimiaA bulimia kényszerbetegség. Nagy mennyiségű étel elfogyasztásának kontrollálhatatlan kényszere, és az élettel szembeni lázadásom következtében létrejövő, idegi egyensúlyom felbomlása. A bulimiának ugyanazok a lelki okai, mint a túlsúlynak és az anorexiának. Mértéktelenül táplálkozom, hogy teljesen kielégítsem bizonyos vágyaimat, a szeretet és az érzelmek egy bizonyos formáját így veszem magamhoz (a táplálék az életet, a szeretetet és az érzelmeket szimbolizálja.) Egy mély, érzelmi űrt próbálok betölteni magamban, és nagyfokú önutálat jellemző rám (undorodom magamtól, sőt megvetem önmagamat) Inkább a táplálék (az élet) uraljon engem, mint hogy nyitottá váljak az életre! Megtagadom saját magam egy részét, egy élethelyzetet, és bosszúsnak vagy dühösnek érzem magam elszigeteltségem miatt. Teljes mértekben elutasítom a testem és a földi létet. Félek attól, hogy elveszítem, amim van, és nem érzem magam biztonságban, mert talán más vagyok, mint a többiek.

Nem érzem magam többé képesnek arra, hogy „belekóstoljak" az életbe. Nincs meg mindenem, amire vágyom, vagy nem uralom kellőképpen a vágyaimat és az érzéseimet. Mivel folyton próbálom erősebbnek érezni magamat az ételnél és az érzéseimnél, meghánytatom magam. Általában mély depressziót, reménytelenséget, szorongást élek meg, amelyeket próbálok lecsillapítani, vagy frusztrációimat így próbálom kompenzálni. A magamról alkotott képemet újra akarom értékelni. A bulimia szorosan kapcsolódik az anyához (élet forrása), az anyai oldalhoz és az alkotáshoz. Lázadok az anyámmal szemben. Talán úgy érzem, hogy fiatalabb koromban anyukám túlságosan korlátozott, gyötört, ezért így akarok előle elmenekülni, vagy így akarom semlegesíteni őt (metafizikus értelemben).

Úgy érzem, el akarom hagyni ezt a bolygót? Örömöm telik ebben a viselkedésben? Lehetséges, hogy az elválasztást (szoptatás) cserbenhagyásként éltem meg? Mintha elszakítottak volna az anyámtól? Ha így van, úgy érzem, éhen fogok halni, és ezért falok korlátlanul, így akarom a bennem tátongó űrt betölteni.

 

Amit tenni kell!

Nyitottá kell válnom a szeretetre. Meg kell értenem valamit ebből a depresszív állapotból, és ez a megértés a szeretethez vezet el engem. Megtanulom magamat, mint az isteni energia közvetítőjét, jobban szeretni és elfogadni. Azért élek itt a Földön, hogy betöltsem küldetésemet, az anyámmal és azokkal az emberekkel együtt, akiket szeretek. Miért ne értékeljem az univerzum szépségét? Olyannak fogadom el a testemet amilyen, az egómat, és annak határait úgyszintén, a táplálékot pedig, mint az élet adományát.

 



Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!