Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés

Csipkerózsa - csipkebogyó

csipkerózsaCsipkerózsa. (Rosa tanina, bicskafa, parlagi vagy vadrózsa, tüskefa. Heckenrose, Hagebutte.)

2 m magasra is megnövő bokor, jellegzetes horgas tüskékkel, élesen fűrészes levelekkel.

Nálunk mindenütt található cserjés helyeken, erdők, kertek szélén.

Csipkerózsa gyűjtőnéven foglaljuk össze mindazokat a vadon élő (újabban kultúrákban is termő) rózsafajokat, amelyeket vadrózsának, gyepűrózsának, ebrózsának és még több más néven is ismerünk, bogyóra emlékeztető termésüket, pedig csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének nevezzük.

Mind a nálunk-legjobban elterjedt vadrózsafajta (Rosa tanina L.), mind, pedig annak rokonfajai hegyvidékeink kopáros, cserjés domboldalain, erdők szélén, legelőkön élnek, más vidékeken, pedig sövénynek is ültetik.

csipkerózsa virágA cserjék 2-3 m magasak, ágaik ívesen hajlók, tüskések. Leveleik 5-7 levélkéből összetetten szárnyasak. Virágaik 3-4 cm átmérőjűek, szirmuk fehér vagy halványan pirosló május — júniusban nyílnak.

Álbogyótermésük - amelyeket közönségesen „bogyónak" nevezünk

Megközelítően, tojás, körte vagy gömb alakú, gyakran pedig ovális, 1,5-3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos majd egészen meggypiros színű, jellemző savanykás, aromás ízű. Belsejében több, búzaszemnyi aszmagtermés - közönségesen „mag" - foglal helyet, amelyeket merev, szúrós hegyű szőrök vesznek körül. A csipkebogyó augusztus végétől pirosodik, illetve érik.

Termése a csipkebogyó (cynosbati fructus), kimagozva és szárítva kerül forgalomba.

Hatóanyaga: illóolaj, cseranyagok, dextrose, pektin, alma- és citromsav, karotin. A levelében és gyümölcsében C-vitamin. Magjában vanilin és kevés zsíros olaj.

100 gr jam-ben 1 éven belül 1 milligramm C-vitamin van, ha jól (kőedényben) tartottuk el.

A csipkebogyó és magja a vese-, hólyaghomok és kő elleni gyógyszernek bizonyult. Epekőnél is használható. Kimagozott gyümölcse húgyhajtó hatása folytán kedvezően befolyásolja a fehérjevizelést és cukorbajt. A túltápláltság érzetét csökkenti, a zsíros ételek, megemészthetőségét elősegíti a gyümölcséből, főzött tea. Krónikus hólyaghurutnál, vizelési zavaroknál (dysuria, mely sörivóknál igen gyakori), vérvizelésnél, fehérjevizelésnél, hólyaggörcsnél, gyulladásnál erős főzetet készítünk belőle és azt napjában háromszor, elfogyasztjuk. Vesekő leválasztására a magjától megszabadított, hámozott vörös színű termés elsőrendű gyógyszer (1 evőkanálnyit 1 csésze teára). Gyermekeknek szamárköhögésnél is adják. A csipkehúsból készülő teát kb. 10 percig, kell főzni, mely így kb. 80 miligr. C-vitamint tartalmaz. A magból készült teában alig van C-vitamin.

A csipkebogyóból alkohollal vagy borral és egy csipetnyi timsóval csipkebogyó bor készül, a fent említett bajokra. A csipkebogyó bor főleg idősebb emberek kitűnően bevált házi szere a hólyag és vese rendszertelen működésénél, amikor egy kis pálinkáspohárnyit lehet elfogyasztani. A csipkebogyó jam vagy lekvár régtől fogva használatban van az előbbi tünetek enyhítésére.

Az érett, magjától megszabadított csipkebogyó a cukrásziparban és a háztartásban is használható. Orosztea pótló.

Csipkebogyó likőr. Vegyünk 1 kg érett csipkebogyót, tegyük alkalmas edénybe és áztassuk 14 napig 1 1 alkoholban. Áztatás után leszűrjük és a szűrőn levő maradékot szitán, átdörzsöljük. Az így nyert pépes anyaghoz tetszés szerint szirupot adunk.

Csipkebogyó pálinka. 31 gr jó törkölypálinkához 600 gr érett, hámozott csipkebogyó-héjat és 500 gr kristálycukrot veszünk. E keveréket meleg helyen többször felrázva, 8 napig állni hagyjuk. Ennek leteltével leszűrjük és a szüredéket zárt palackban, tartjuk. Cukor nélkül is készülhet.

Csipkebogyó-bor. 1 1 csipkebogyót 500 gr cukorral összezúzunk. Ráöntünk 3 1 bort és 8 napi állás után, már fogyaszthatjuk.

csipkebogyó

A csipkebogyó már régen magára vonta az emberek érdeklődését. Az ókori népek is nagyra becsülték, de nemcsak mint ínyenc készítményekhez való gyümölcsöt, hanem mint többféle, különösen a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét is. A csipkebogyó igazi értékét a modern tudomány kutatta fel, kimutatva, hogy több C-vitamint tartalmaz, mint bármely más vad vagy kerti gyümölcs, valamint bármelyik főzeléknövény. Még a tetemes C-vitamin-tartalom hírében álló citroménál is tízszerte több a csipkebogyó C-vitamin-tartalma.

A C-vitamint szervezetünk nem nélkülözheti, mert hiánya legyengülést, betegségekkel szembeni fogékonyságot és skorbutot okoz.

Járványok idején, különösen influenza ellen a szervezet ellenálló-képességét C-vitamin fogyasztásával eredményesen fokozhatjuk. A csipkebogyó különösen télen — amikor nem juthatunk friss gyümölcshöz és főzelékhez — érdemel nagy megbecsülést, mert akkor szinte egyedüli C-vitamin-forrásunk.

A csipkebogyónak nem csupán a 0,5-1,0%-ot kitevő C-vitamin-tartalma jelenti egyedüli értékét, mert ezen kívül, még más olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket az ember szervezete szintén kitűnően hasznosít : 10-20% cukrot, 10% pektint, 3% alma- és citromsavat, vasat, magnéziumot, meszet, illó- é zsíros olajat, cseranyagot, nyomokban, pedig még A-, B-, K-, és P-vitamint is.

A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül a kereskedelembe egészben egyszerűen megszárítva (Cynosbati fructus cum semnibus), valamint felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva „csipkehúsként" (Cynosbati fructus sineseminibus).

A csipkehús árunak azért megfelelően magasabb is az ár, hiszen az a magvaktól és a kellemetlen szőröktől megtisztított hatóanyag-tartalomban megközelítően még egyszer olyan dús. A vásárló dolga, hogy milyen célú felhasználásra, melyik ár fajtát kéri.

A csipkebogyó felhasználási céljának és módjának igen tág tere van. Gyakran teaként fogyasztják, de készítenek belőle ízt, bort, pálinkát, likőrt, mártást és levest is.

A csipkebogyó-készítmények azonban nem csupán erősítő, üdítő és élvezeti célokat szolgálnak, hanem gyógyítanak is, különösen vese- és hólyagbajokat. Említik még jó hatását magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut, epe- és májzavarok esetében is.

Az ipar, a csipkebogyó célszerűbb és változatosabb felhasználhatósága érdekében, cukorral dúsított szörpöt gyárt belőle. A csipkeszörpöt a gyógynövény-szaküzletek és az élelmiszerüzletek hozzák forgalomba.

Viroma néven magnéziummal dúsított diétás csipkeszörp is kapható az üzletekben, amelyet az érrendszeri megbetegedésben szenvedők használhatnak jó eredménnyel. Ugyanez a készítmény cukorbetegek által fogyasztható változatban is van forgalomban. A csipkeszörp sportolóknak is igen hasznos.

A csipkeszörp szikvízzel, de kútvízzel is kitűnő erősítő és üdítő ital. Csipkeszörpöt meleg vízhez adva, perceken belül jó csipketeát nyerünk. 2-3 pohárnyi csipkefröccs vagy 2-3 csészényi csipketea fedezi a napi C-vitamin-szükségletet.

A csipketeát vagy a csipkeszörpöt számos ipari üzemben védőitalként is fogyasztják a dolgozók. Öregkorban az állandó jó közérzetet a csipketea vagy a csipkeszörp elősegíti.

A csipkebogyó fejlődésekor kezdetben zöld, majd sárga, később világos- és végül sötétpiros színűvé válik. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert akkor már sok bokron egyöntetűen világos piros bogyó található. A bogyók ilyenkor még kemények, tulajdonképpen még csak félérettek. Ebben a kezdeti érettségi állapotukban tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, valamint ekkor dolgozhatók fel hasított, magtalanított, majd megszárított csipkehússá. Később, az erősebben érett, esetleg már puhulni is kezdő bogyó, hasításra már nem alkalmas, azt egészben kell megszárítani.

Mivel a csipkebogyóáru értékét hatóanyag-tartalma, tetszetős színe és alakja szabja meg, gyűjtését, feldolgozását, szárítását, csomagolását a legnagyobb gondossággal és szakszerűséggel kell végezni. A vidéki felvásárlóknak jól kell megszervezni a munkát, hogy a szükséges időre a gyűjtők rendelkezésre álljanak. Ki kell oktatni őket, hogy csakis a már megpirosodott, ép, egészséges bogyókat gyűjtsék, mégpedig kocsány nélkül. A gyűjtött csipkét lehetőleg hátikosárban szállítsák az átvevőhelyekre, mert abban nem zúzódik, nem törődik meg, mint a zsákban.

A friss bogyót az átvevőhelyen nem szabad huzamosabb ideig zsákokban tárolni, sőt még nagyobb halmokban sem, mert a gyümölcs bepárásodik, bemelegszik, megpuhulhat, hasításra már alkalmatlanná válhat.

Különösen azoknak a felvásárló szerveknek kell jól felkészülni nagyobb tömegű friss bogyó tárolására, akik nyers állapotban' fogják a feldolgozó üzemekbe elszállítani. Hűvös raktárban vagy pincében, legfeljebb tenyérnyi rétegben kiterítve, naponta legalább egyszer óvatosan átforgatva tárolják az elszállításig. A zsákokba való csomagolásnál, a kocsin való szállításkor is kíméletesen kell eljárni, hogy ne törődjön a gyümölcs, mert sérülten útközben megcefrésedhet, de meg is penészedhet.

Csipkehús

Csipkehús előállításával ez idő szerint még csak néhány szövetkezet foglalkozik, nagy részük frissen vagy egészben megszárítva adja át a bogyót. Mivel a húsáru előállítása jövedelmezőbb az egész bogyóáruéval szemben, egyre több szövetkezet igyekszik megfelelő hasító gépet beszerezni. A gépek munkájával szembeni követelmény, hogy hosszában hasítsák ketté a bogyót, valamint a magoktól is tökéletesen megtisztítsák anélkül, hogy a termésfelek összetöredeznének.

A csipkehúst gondosan kell megszárítani, mert ez döntően befolyásolja az áru minőségét. Szellős, tiszta padláson kell szárítani, az anyagot legföljebb 1-2 ujjnyi vékony rétegben kiterítve. Nem szabad a padlás padozatára teríteni akkor, ha az nincsen kifogástalanul letapasztva, mert a poros padozattól az áru bevonódik, teljesen értéktelenné is válhat. Ha a padlás poros, okvetlenül papírt vagy ponyvát kell teríteni. Kora ősszel, amikor a csipkehús készül, még a nap melegét is jól fel lehet használni szárításra. Ehhez megfelelő mennyiségű szárítókeretre van szükség.

Kb. 4 kg friss bogyóból lesz 1 kg száraz húsáru. Hozzávetőlegesen egyforma a gyümölcshús és a mag súlyaránya.

A csipkehúsból kirostált mag (Cynosbati semen) is értékesíthető, azért a szőröktől és a gyümölcstermelőktől meg kell tisztítani és szintén megszárítani. A csipkemag a növény szaporítására, valamint összezúzva állati takarmányként is értékesíthető, főleg sertésekkel etetik. Tartalmaz: 0,3% illóolajat, 8% zsíros olajat, lecitint, vanillint, cukrot, E-vitamint. Főzetét gyógyszerként hólyagbántalmak ellen ajánlják.

A feldolgozás folyamán fémekkel, a legvalószínűbben, pedig vassal érintkezik a bogyó, pedig a vas oxidja erősen bontó hatású a C-vitaminra. Ezért igen fontos, hogy a gép hasító kése a legjobb minőségű rozsdamentes acélból készüljön; a szárítókeretek drótfonata, pedig szigetelőül vízüveggel legyen bevonva.

Az egész bogyót ugyanolyan gondosan kell megszárítani, amint azt a csipkehúsnál leírtuk. Vékony rétegben kiterítve - szinte bogyót bogyó mellé helyezve - heteken belül megszárad, míg vastagabb rétegben kiterítve a száradás hónapokra is kinyúlhat, közben, pedig az árut a megromlás veszélye fenyegeti. Különösen jelentős a veszteség, ha a megszáradás a tél beálltáig nem fejeződhetett be; a bogyót akkor már csak a tavasz melege fogja megszárítani. Időközben a bogyó megfagyhat, de a cserepek között a padlásra behatoló hó is belepheti. Ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek következményei: az áru megpenészedése, tetszetős színének az elveszítése lehet. Ahol lehetséges, a késő őszi időkben gyűjtött bogyónak mesterséges szárításáról kell gondoskodni. Szárítás céljára jól megfelel a Farmer terményszárító, esetleg fűthető helyiség, ahol ugyancsak keretekre kiterítve lehet szárítani.

Kb. 2 kg friss gyümölcsből lesz 1 kg száraz bogyóáru.

Termesztése. Az érett vadrózsatermésekből kigyűjtött aszmagokat azonnal, még ősszel el kell vetni. Vagy szabadágyba 40 cm sortávolságban, vagy pedig ládába nedves homokkal rétegezve, a szabad földbe süllyesztve a fagynak kitenni, s majd csak tavasszal elvetni.

A tavasszal kicsírázott magvakból őszig már állandó helyükre ültethetők a növénykék. A kiültetés 3 m növénytávolságban történjék; hogy a kultúra művelhető, majd 4-5 év múlva, pedig a termés könnyen szedhető legyen.

 



Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!