Kérem várjon, amíg JT Bemutató betöltődik képek ...
kínai gyógyászatgyógynövényekgyógynövények gyógyteákgyógyító növények

Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Gyógynövények

gyógynövényekNagyon mélyen beleivódott az emberek köztudatába az a meggyőződés, hogy a betegségeket csak gyógyszerekkel és műszeres beavatkozásokkal, technikai eszközökkel lehet gyógyítani. A gyógyszerfogyasztás évről évre rohamosan növekszik. Azért rohamosan, mert a gyógyszerek szedése, kivált a gyógyszeres öngyógyítás nem veszélytelen. Az orvostudományon belül külön szaktudomány fejlődött ki, amelyik, a gyógyszerek káros mellékhatását vizsgálja.

Talán sokan azt gondolják, hogy a gyógynövények azonosak az egész világon, azzal a különbséggel, hogy helyenként másképp nevezik őket. Azt, hogy ez mennyire nem így van, jól láthatjuk a nyugati és keleti herbalisták megközelítésében is, ami nem csak önmagukat, a növényeket érinti, hanem a diagnózis felállítását is. Amikor a nyugati orvos meghatározza egy beteg kezelését, figyelembe veszi a gyógyító eszközök széles körét, majd a páciens pénztárcájához szabja a kezelést. A kínai medicina először megállapítja a hozzá forduló alkatát, és hajszálpontosan meghatározza azt a gyógynövényes kezelést, amelyre annak az embernek, abban a pillanatban szüksége van.

Az Egészségügyi Világszervezet, amikor kiadta a jelszót, „Egészséget mindenkinek 2000-re!", azt is kinyilvánította: nem bízható egy nép egészsége csak az orvosokra, az egészségügyi dolgozókra, egészségéért mindenki maga felelős. Nem kell (és nem is lehet) megszüntetni az öngyógyítást, hanem a színvonalát szükséges emelni. Mindenkinek egyre mélyrehatóbb ismereteket kell szereznie a betegségek mibenlétéről, megelőzéséről, gyógyításáról, a hosszú, egészséges, boldog élet megvalósításának módjáról.

Olvasóinkat veszélytelen és hatásos öngyógyító módszerekkel kívánjuk megismertetni: a gyógynövények alkalmazásával. Szeretnénk, ha a házi-patikát tabletták helyett gyógynövényekkel töltenék meg, és a gyógyszerrendelést az orvosokra bíznák. Ma már az orvosok szemlélete is átalakulóban van, terjed a „bázisterápia", azaz gyógyítás étrend-változtatással, jógával, mozgásgyakorlatokkal, természetes gyógymódokkal.

A növényekkel gyógyítás, a fitoterápia, az emberiség történetének legrégebbi idejéből ered, s az évezredek folyamán felgyűlt értékes tapasztalatok ma is felhasználhatók. Az utóbbi évtizedekben a kutatás és a gyógynövények klinikai alkalmazása nagy lendületet vett, sok új eredményt hozott, illetve ellenőrizte a régi tapasztalatokat.

A különböző növények gyógyhatásának ismerete hatalmat adott az ezt felhasználó ember kezébe, s gyakorlói legtöbbször a vallási és szellemi élet vezetői lettek. Ősrégi szanszkrit iratokból megállapítható, hogy Indiában a növények ismeretét összekapcsolták a hit tanításával, és a gyógyítás úgyszólván kizárólag gyógynövénnyel történt. Így születtek meg az első gyógyszerekről szóló mítoszok, s váltak részeivé a vallásos szertartásoknak is.

fokhagymaA legrégibb időkben az egyiptomiaknál is a terápia fontos részét képezte a növényekkel való gyógyítás: fürdők, lemosások és a széklet szabályozásán át. Az Ebers-féle papirusztekercsek, amelyeket kb. 3500 évvel ezelőtt írtak, több mint 800 különböző receptet tartalmaznak. Ezek, és a hieroglifák is igazolják a retek, a hagyma, a fokhagyma és számos más növény gyógyításra, és megelőzésre való felhasználását. Tudományos vizsgálatok bizonyítják e három növény biokémiai és erőteljes antibakteriális hatását.

A babiloniak felfedezték a cékla, a zsázsa, a kökörcsin, a csírázó gabona stb. gyógyhatását. Az ezután következő ősi zsidó kultúra csak igazolta és szélesítette ezen növények gyógyászati felhasználását.

Az ősindiai Védákban, az indiaiak legrégibb irodalmi emlékében találkozunk egy „soma" nevű növénnyel, amelynek levét tejjel és liszttel keverték össze, majd erjedni hagyták. Az így nyert italnak gyógyító és pezsdítő hatása volt. Korunk botanikusainak sikerült meghatározni, hogy ez a növény az Ephedra vulgaris (csikófarkfű) volt, amelyről nemrég fedezték fel antibiotikus hatását.

A kelet-ázsiai, illetve kínai és japán ősi gyógyászatban már ismerték a mandragóragyökér, a rebarbaragyökér, a fokhagyma és sok más, ma is használt növény gyógyító hatását.

A kínai növénygyógyászat több ezer évre tekint vissza. E hosszú idő alatt a kínaiak rengeteg, orvosságként használható növényre bukkantak. Nem csoda, ha akadnak köztük olyanok is, amelyek meghosszabbítják az ember életét.

Ilyen hatalmat tulajdonítanak a keleti népek többek között a ginseng gyökérnek. Ámbár egyaránt szedhetik férfiak is, nők is, a kínaiak inkább „férfias" növénynek tekintik a ginsenget. Nőknek egy hasonló hatású, másik gyökeret ajánlanak: a dongkveit.

Az inka gyógyászatban használták a „chillia" cserje leveléből készült főzetet malária ellen, a „granadilla" virágainak főzetét lázas hasmenés, és a különböző fák balzsamait fertőzések ellen.

 



Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!