Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

éhség

bulimiaBulimia hátterében kóros evési kényszer, mely leggyakrabban a női páciens visszautasítja a nővé érés folyamatát, az átmenetet a lányszerepből a nőszerepbe, elenyészően ritka esetben a férfiaknál is előfordulhat, amikor a serdülő ifjú nem akar férfivá válni. Nem bírja elfogadni saját nőiességét és annak külső nemi jellegeit, harcol ellenük, hánynia kell saját magától, saját kinézetétől, menekül a tisztátalannak megélt poláris nemi szereptől, a nőies teltség, a gömbölyded vonalak elutasítása. A páciens a belső teljességet kívánja megélni hirtelen evési rohamaival, ami azonban hiábavalónak bizonyul, a természetes adok-kapok viszony mindkét irányban görcsössé válik, az élvezetek megtagadása (szerelem, evés), amelyet az illető hányással büntet, ez egyben a tisztulás eszköze is. A jogtalanul bekebelezett élelem erőszakos visszaadása, félelem az egység orgiaszerű megélésétől, és egyben vágyakozás az egység elérésére. A csillapíthatatlan mohóság küzd az aszkézis vágyával, az aszkézis a hányás általi ürülés, tisztulás, és az orgiaszerű dőzsölés, a nagy zabálás közötti gyors, ésszerűtlen váltakozás, konfliktus az anyagi és a szellemi világ között. Gondjai vannak a polaritás megélésével, nem találja a középutat, az egyensúlyt (zabálás = orgia; hányás = önsanyargatás, tisztítás). Kizárólag az anyagi világra korlátozódott megszerzési vágy, bekebelezési igény, ahelyett hogy az illető a tudatát akarná tágítani szellemi élményekkel, mindent magába töm, nem engedi napvilágra kerülni az élményeket. Az élet valódi megélésének éhségét zabálással csillapítja, „bezabál", ahelyett hogy beengedné az élet jelzéseit, amelyekre érzéketlennek mutatkozik. Rossz helyen keresi a pozitív visszajelzéseket, az elismerést, a szeretetet, ahelyett hogy önmaga nyílna meg a szeretet számára.

 

Amit tenni kell!

kóros evési kényszerA kóros soványság fázisaiban, a szellemi világ meghódítása, az evési kényszer időszakaiban, ajtót nyitni a fizikai világ számára. Elfogadni magunkat, nemi identitással rendelkező személyként (pubertáskori beavatási rítusok). Vállalni a tényt, hogy a polaritás világában élünk, és valóban meg is élni azt, feladni a gyermekkor ártatlanságát, tisztaságát, gyermekivé válni a szó pozitív értelmében, nem, pedig megmaradni gyereknek. Tudatosítani magunkban a tisztaság és a szűziesség utáni vágyat, nem sajnálni magunktól az élet javait, beengedni a benyomásokat, tapasztalatokat, érzéseket. Az adok-kapok egyensúlyának helyreállítása, megtanulni, lelkesen adni és elfogadni az ajándékot. A Vénusz jegyhez kapcsolódó ideák megismerése és megbecsülése, a megváltó érzékiség megélése, a tisztuláshoz megfelelőbb technikák alkalmazása, mint például böjtölés, izzadás, kiválasztás, a hányás a régi természetgyógyászat módszere, persze bizonyos esetekben ma is alkalmazunk beöntéseket. Az önmagunkkal szembeni szigor és következetesség gyakorlása, ahelyett hogy gyermeki lágysággal, puhánysággal elhagyjuk magunkat, a polaritásból való menekülést átváltoztatni az egység megélésére irányuló szüntelen kísérletté. Legyőzni a mitológiai sárkányt, a világot, és nem elmenekülni előle, a buliznia gyakran egyfajta köztes állomás a kóros soványságtól az egészséghez vezető úton, amelynek jelentőségét fel kell ismerni. Felvenni a harcot a nőiesség követeléseivel, illetve a nemi szerepünkkel, ahelyett hogy szembeszállnánk velük, kibékülni a ránk osztott nemi szereppel (nőként vagy férfiként). A világ megtapasztalásának szellemi-lelki síkra helyezése, inkább párunkat részesíteni „úgy szeretlek, majd megeszlek" kitöréseinkben, és inkább a szexuális vágyaink kiélésében megtalálni a kielégülést, mint a mértéktelen evési kényszerben. Például falni a könyveket, ezen az átmeneti állapoton keresztül megtalálni a helyes arányt az élvezetekben, az éhségrohamok közepette felismerni, hogy valójában az élet megélésére éhezünk, éhségünket szellemi-lelki síkra helyezni. A benyomásokat befogadni, feldolgozni, javunkra fordítani, következetesen törekedni a csúcsélmények megélésére. Kibékülni a polaritás világával, vagy legyen forró, vagy jéghideg, de semmiképpen se langyos. Felismerni, hogy életünk ingája hol erre, hol arra, de mindenképpen túlságosan kilendül, felismerni az egyoldalúságot mind az élet visszautasításában (hányás), mind, pedig az eltúlzott, csillapíthatatlan életéhségben, megtalálni a középutat. Gyakorlatok a középút megtalálására, tai chi, korongozás (a korongasztalra helyezett agyagot csak akkor tudjuk edénnyé formálni, ha az pont középen van), mandalafestés, meditáció, lovaglás. Az én-határok megnyitása, mások beengedése. Felnőtt nővé érni, aki képes gyermeket foganni, és ez által is helyreállítani az adok-kapok egyensúlyát, a gyermeket Istentől kapjuk, ugyanakkor mi adunk életet számára. Megbirkózni a pubertáskorral a megfelelő rítusok segítségével, hátrahagyni a gyermekkort, a gondtalan ifjúságot. Megbékélés az élet földi dolgaival, a szerelem élvezetes megélése az adok-kapok egyensúlyán alapuló mivoltában. Inkább párunkat szeretni annyira, hogy „szőröstül-bőröstül bekebelezzük" és „majd' megzabáljuk", a szexuális együttlét élvezete, ahelyett hogy a kóros éhség csillapításában találnánk menedéket. A (szexuális) eksztázis átélése, amely az egység élményét hordozza magában, a világot enni meg, ahelyett hogy a hűtőszekrényt fosztogatnánk. Kibékülés az egységgel, amely a létező világ minden jelenségét magában foglalja, az árnyoldallal együtt.

 

 

emésztési problémákAz emésztés során, magunkhoz vesszük a külvilágot, asszimiláljuk, s ami nem asszimilálható, azt kiadjuk magunkból. ugyanakkor az emésztési folyamat mélyebben gyökerezik a test anyagiságában. A légzés felett a levegő eleme uralkodik, az emésztés a földhöz tartozik, materiálisabb. A légzéssel ellentétben az emésztésből hiányzik a ritmus. A tápanyagok bekebelezésének és kiválasztásának ritmusa a nehézkes földelemben elveszíti tisztaságát, élességét.

Az emésztés hasonlít az agyfunkciókra is, az agy (illetve a tudat) ugyanis e világ nem anyagi benyomásait dolgozza fel, és emészti meg (nemcsak kenyéren élünk ugyebár). Az emésztésben e világ anyagi benyomásait kell feldolgoznunk.

 

Így az emésztés magában foglalja:

  • a külvilág magunkhoz vételét anyagi benyomások formájában,
  • a különbségtételt „hasznos” és „haszontalan” között,
  • a hasznos anyagok asszimilációját,
  • az emészthetetlen anyagok kiválasztását.

 

Mielőtt közelebbről foglalkoznánk a lelki háttérrel, kezdjük azokkal a problémákkal, amelyek az emésztés során léphetnek fel, hasznos lenne egy pillantást vetnünk a táplálkozás szimbolikájára. Sok mindent elárul azoknak a tápanyagoknak és ételeknek a listája, amelyeket egy ember előnyben részesít, illetve elutasít. (Mondd meg, mit eszel, s én megmondom, ki vagy! ). Érdemes látásunkat és tudatunkat úgy megélesíteni, hogy azok a legmindennapibb, legszokványosabb dolgokban is felismerjék az összefüggéseket, amelyek a sosem véletlen megjelenési formák mögött meghúzódnak. Ha valakinek egy bizonyos ételre van gusztusa, abban egy egészen határozott affinitás nyilvánul meg, és ez által önmagáról mond el valamit. Ha valami „nem az ízlése szerint való”, ez az ellenszenv ugyanúgy értelmezhető, mint a lelki tesztekben bármely döntés. Az éhség a birtokolni akarás, a kapni akarás szimbóluma, egyfajta vágyódás kifejezése. Az evés eme akarás kielégítése az integráción, a magunkba vételen, a jóllakáson keresztül.

emésztési zavarokHa valaki szeretetre éhes anélkül, hogy éhségét megfelelő módon csillapítaná valaki, ez az édességek iránti fogékonyságában fog testi szinten megjelenni. Az édességekre és nassolnivalókra irányuló csillapíthatatlan vágy mindig a kielégítetlen szeretetéhség jele. Az édes és a nassolás szavak kettős jelentését jól szemlélteti, ha egy édes, ennivaló kislányról beszélünk. A szeretet és az édesség szorosan összetartozik. Ha egy gyermek édesszájú, az egyértelműen bizonyítja, hogy nem kap elég szeretetet. A szülők túl gyorsan és túl szívesen tiltakoznak a magyarázat hallatán, mondván, hogy „hiszen mindent megtesznek gyermekeikért. „Mindent megtenni” és „szeretni” azonban korántsem ugyanaz. Aki nassol, szeretetre, elismerésre vágyik. E szabályban nyugodt szívvel és inkább megbízhatunk, mint a szeretetképesség önértékelésében. Vannak szülők, akik gyermekeiket édességekkel halmozzák el, ezzel adják tudtukra, hogy nem képesek szeretetet adni, és e helyett egy más szinten valami mást kínálnak fel nekik.

A sokat gondolkodó, intellektuális munkát végző emberek a sós, kiadós ételeket kedvelik. Az erősen konzervatív beállítottságú emberek mindennek elébe helyezik a konzerveket, speciálisan kedvelik a füstölt ételeket, szeretik az erős teát, melyet keserűen fogyasztanak (általában a csersavas élelmiszereket). Akik az erősen fűszerezett vagy erős ételeket kedvelik, olyan alkatúak, akik szívesen veszik az új ingereket, új benyomásokat. Az ilyen emberek még akkor is szeretik a kihívásokat, ha azok nehezen elviselhetők, nehezen emészthetők. Egészen másképp áll a dolog azoknál, akik kímélő koszton élnek, se sót, se fűszereket nem esznek. Az ilyen emberek óvják magukat minden új benyomástól. Félelemmel kerülik az élet minden kihívását, minden konfrontációtól tartanak. Ez a félelem vezethet a gyomorbetegek pépes étkezéséhez. A gyomorbeteg személyiségéről a következőkben még beszélünk. A pépes étel = bébiétel, napnál világosabb, hogy a gyomorbeteg a gyermekkor indifferenciálatlanságába visszafejlődött, ahol is az embernek sem különbséget nem kell tennie, sem feldarabolnia nem kell tudnia, s még az ételbe való (ó, mily agresszív!) beleharapásról, az ennivaló felaprózásáról is leszabad mondania. A gyomorbeteg kerüli a kemény ételeket.

A halszálkától való különös félelem az agressziótól való félelmet szimbolizálja. A magvaktól való félelem, félelem a problémáktól. Az ilyen ember nem akar a dolgok magváig (lényegéig) hatolni. De ennek is megvan az ellentéte, a makrobiotikus. A makrobiotikus keresi a problémát. Mindenáron a dolgok lényegéig akar hatolni, s nyitottan fogadja a kemény ételeket. Esetében ez odáig fejlődik, hogy érezhetően elutasítja az élet problémátlan területeit, ha édességet eszik például, akkor is szüksége van valamire, ami szilárd, amibe bele lehet harapni. A makrobiotikusok fenti igényei a szeretettől, gyöngédségtől való félelemről árulkodnak, illetve arról a nehézségről, amelyet a szeretet elfogadása jelent számukra. Megint mások konfliktusellenességüket olyan szélsőséges módon túlhajtják, hogy végül intravénásan etetik őket egy intenzív osztályon, ez kétségkívül a legbiztosabb módja a konfliktusmentes vegetációnak, ráadásul részt sem kell venni benne.

 

 

golyvaHa megnagyobbodott a jódtartalmú serkentőanyagokat termelő szerv, akkor abból kell kiindulni, hogy megnövekedett az „üzemanyag-szükséglet". A test a hormontermelő szerv megnagyobbításával utal arra, hogy az érintett személy nem vallja be magának a megnövekedett üzemanyagigényt. Az energia, az aktivitás és a váltás éhsége van a háttérben. Ez a nagyobb anyagcsere iránti éhség először a csere energiájára vonatkozik, és csak azután a hozzá szükséges anyagra. A golyva a leggyakrabban a jódhiányos táplálkozásra vezethető vissza. Az érintettek, akik többnyire meghatározott hagyományokhoz ragaszkodnak, olyan környezetben élnek, amely túl kevés energiát és változatosságot kínál nekik. A golyva az ebből fakadó éhségről árulkodik. A hormonhiány talaján alakul ki, akárcsak pajzsmirigy-alulműködés esetén. A pajzsmirigy golyvás megnagyobbodása által végül is sikerül minden jódatom kihasználásával fedezni az anyagcsere-szükségletet.

 

Elégtelen működés esetén a golyva szintén a megnövekedett üzemanyag-szükségletet jelzi. A helyzet annyiban súlyosabb, hogy a termelőhely folyamatos kihasználása ellenére sem fedezhető a szükséglet. .A betegek lustábbak és kövérebbek lesznek, energetikai szempontból már semmi sem történik az életükben. Még az éhség is megszűnik, mivel hiányzik az energia ahhoz, hogy kezdjenek valamit a táplálékkal.

 

A pajzsmirigy túlműködése esetén az érintett személyek az anyagcsere iránti éhséget valódi farkasétvágy formájában érzékelik. Szünet nélkül képesek enni, mégsem híznak meg, mert testük azonnal elégeti az anyagot. Fogyásuk arról árulkodik, hogy a pajzsmirigy golyvaszerű kialakulása ellenére sem tudnak eleget tenni testük energetikai igényeinek. Egyre csak halmoznák a készleteket, de hiába.

 

pajzsmirigy golyvaMiként a golyvák három fajtája, a problémák is három nagy csoportra oszthatók fel: ezek a túlzott, illetve az elégtelen, működés, valamint az anyagcsere megváltozása nélküli golyvaképződés. A mirigyműködés normális értékei mellett jelentkező golyva néhány évtizeddel ezelőttig széles körben elterjedt volt azokon a tájakon, ahol jódszegény sóval táplálkoztak. Mint ártalmatlan változat, nem okoz tüneteket az anyagcsere szempontjából, hanem csak esztétikai vagy mechanikai szempontból, a méretváltozás miatt. A jódhiányos táplálkozás olyan mértékű növekedésre ösztönzi a pajzsmirigyet, hogy az értékes anyag minden létező részecskéjét fel tudja használni. Ha a keletkező golyva kifelé növekszik, kozmetikai problémákat okoz, ha befelé, akkor többek között nyelési nehézségeket, légszomjat és hangproblémákat von maga után.

 

A kövér, vastag nyak az ügyetlenség és a földhözragadtság benyomását kelti, éppen az elegancia – ahogy mondani szokás – a karcsú hattyúnyak ellentétét fejezi ki. Ha valakinek dagadt a nyaka, akkor ezzel a bekebelezés és a birtoklás témáját hangsúlyozza. Végül a kövér nyak a mozgékonyság hiányát is jelzi, egészen a merevnyakúságig, ami szintén negatív hatással van az áttekintésre és a szellemi horizontra is.

 

Egyes tájékokon a golyva annyira normális dolog volt, hogy hozzátartozott a táj lakosságának képéhez. A német parasztasszony a dirndlihez magától értetődően díszes golyvakötőt viselt. A telt golyva a pelikán nyakához hasonlóan a teli pénzeszsákot és a gazdag termést szimbolizálta. Az érintettek körében elsősorban paraszti, saját földjükből élő emberekről volt szó, akikhez illett a földhöz ragadt ember golyvával is hangsúlyozott, robusztus benyomása. Olyan emberek voltak, akik szilárdan megálltak a lábukon, szigorúan betartották a részben a középkorig visszanyúló hagyományaikat, és nem fektettek különösebb súlyt szellemi horizontjuk kiszélesítésére vagy éppen életmódjuk megváltoztatására. Konzervatív mozgáshiányuk mértékét és a tulajdonra és megtartására való törekvésüket többnyire a jámborság fedte el.

 

Az étkezési só és az ivóvíz jódozásának bevezetésével az ilyesfajta golyva a háttérbe szorult, bár ezzel a téma természetesen nem szűnt meg. Most más (kifejezési) utakat keres.

Kétségtelen, hogy a városi kultúra felé való, ezzel egyidejűleg történő nyitás is hozott egy kis mozgalmasságot a paraszti vidékek eredeti elzártságába és változatosságot nélkülöző egyhangúságába, s ezzel az annak alapjául szolgáló lelki magatartás egyre nagyobb mértékben vesztett jelentőségéből a felnövekvő nemzedékek körében.

 

A külső golyva a tulajdon és a hatalom iránt be nem vallott igényt jelképezi. Az érintettek „kiteszik az ablakba", amijük van, ahogy a népnyelv találóan megfogalmazza. Rejtettebb, ezért problematikusabb a befelé növő golyva. A témakör alapjában véve természetesen hasonló, csakhogy ez esetben az illető mindent bekebelez és elrejt a külvilág elől. Ez kifelé ugyan jobb benyomást tesz, a befelé irányuló nyomás azonban annál veszélyesebb.

A mohóság témája itt még mélyebbre szorul a tudattalanba, és ennek megfelelően mélyebb problémákat okoz. A megragadás és a felhalmozás ilyen be nem vallott módja akadályozhatja a légzést s vele együtt az anyagcserét és a kommunikációt is. A befelé növő golyva gyakran megnehezíti a nyelést, és ezzel azt jelzi, hogy mennyire fájdalmas és szorongó a dolgok további elnyelése. Ha a nyomás átterjed a gégére, akkor a hang is a szenvedés részesévé és rekedten krákogóvá válhat. Az érintett személyek egyrészt olyan hangot adnak, mint a keselyű, másrészt mintha éppen meg akarnának fulladni, és ez bizonyos értelemben így is van. Az a veszély fenyegeti őket, hogy belefulladnak a mohóságba.

 

A további összefüggésről képet kaphatunk Hamupipőke meséjéből, a segítségére siető galamboktól. Ők az ellentétére fordítják az eddig mondottakat. A „jókat a csuporba, rosszakat a begybe" mottó alapján mindent gondosan szétválogatnak aszerint, hogy mi való a világnak és mit kell inkább maguknak megtartani. Hosszú távon természetesen nem lehet egészséges, hogy minden jót és hasznosat odaadjunk, a rosszat és haszontalant, pedig megtartsuk magunknak, és mélyen lenyeljük.

A nyakról szóló bevezetésből kitűnik, hogy az a szorongás otthona. Természetesen ezt a témát érinti az a golyva is, amely azzal fenyeget, hogy összeszorítja az ember torkát. Mint a test legfontosabb elzáródási pontjainak egyike, a nyak olyan hely, amelyet hajlamos az ember elreteszelni. Ha golyvát növesztünk az, lehetőséget ad arra is, hogy elzárjuk a fejünket a testünktől.

 

  1. Olyan környezetben élek-e, amely nem biztosít elég ingert ahhoz, hogy megőrizzem elevenségemet?
  2. Szélsőségesen viszonyulok-e a „tulajdon" témájához? Közszemlére teszem-e a tulajdonomat? Vagy torkig vagyok már a tulajdonommal?
  3. Magamévá teszek-e olyan dolgokat, amelyek felfújnak és megakadályoznak abban, hogy részt vegyek az élet elevenségében?
  4. Mi a helyzet a súly(osság) témakörével? Fontosnak érzem-e magamat vagy esetleg fontoskodnom kell?
  5. Túl sok dolgot teszek-e el? Értékes dolgokat? Kellemetlenségeket?
  6. Úgy gyűjtögetek-e, hogy abból mások semmit sem vesznek észre (belső golyva)? Azért teszem-e, hogy semmit ne kelljen odaadnom, vagy szégyenből?
  7. Nyomasztják-e az életemet a felhalmozott dolgok?
  8. Gáttá alakítom-e át a nyakamat és így elválasztom a fejemet a testemtől, a gondolataimat az érzéseimtől?

 

 

gyomorszáj görcsökGyomorszáj tájéki fájdalom görcs esetén a lenyelt falattal szembeni ellenérzés, krónikus követelőzés, mély félelem mindenfajta újdonság befogadásától. Elzárkózás mindenfajta betolakodótól, hányok tőle, vagy felfordul tőle a gyomrom. Hatalmas éhség és hasonlóan hatalmas félelem tartják fenn az egyensúlyt, mohóság és aszkézis.

 

Amit tenni kell!

Az önmegtagadás őszinte bevallása magunknak, a páciensnek el kell ismernie, hogy nem képes az őt körülvevő világ és saját élete történéseit feldolgozni. Fel kel hagynia azzal a magatartással, hogy mindent öntudatlanul lenyeljen, meg kell tanulnia kiköpni bizonyos dolgokat, amelyek nem előnyösek számára. Határozott program kidolgozása a tudatos étkezés és élvezet elsajátítására, meg kell tanulnia lassan, kis falatonként magához venni az ételt.

Kiválasztás, védelem a káros hatásokkal szemben, kis lépésekkel haladni a világot megenni és megemészteni.

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!