Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

allergia

Super kalcium Chitosan kapszula Cordyceps kapszula Antilipid tea
Super kalcium Chitosan kapszula Cordyceps kapszula Antilipid tea

alacsony vércukorszintAz alacsony vércukorszintet rendszerint valamilyen okból kialakuló túlzott inzulinhatás, ritkábban a máj cukortermelő képességének csökkenése okozza.

Az alacsony vércukorszint a vérem glükóz szintjének kóros lecsökkenését jelenti. A hasnyálmirigy inzulintermelő része túl aktív, aminek következtében a sejtek és az izmok nem kapnak glükóz formájában energiát (ez a helyzet a cukorbetegekével ellentétes állapot). A cukor egyfajta kompenzációformát jelképez, szeretetet, gyengédséget, törődést. A cukor a szeretet manifesztációja metafizikai értelemben. Jelen esetben nem erre a szeretetre vágyom, nem ezt keresem? Ezt kívülről várom-e? Cukrot eszem azért, hogy betöltsem ezt az űrt? Az alacsony vércukorszinthez több dolog is elvezethet:

 

  • Létrejöhet annak következtében, hogy olyan sokat adok másoknak, hogy magamnak már semmi sem jut. Ez a helyzet azt üzeni, hogy először magamat kell megtanulnom, szeretni, saját igényeimet tiszteletben tartani. Ha többet adok magamnak, akkor később többet tudok adni, s jobban tudok másokat is szeretni. Nem tudom másoknak megadni azt, amit magamnak sem adok meg.
  • Kialakulhat alacsony vércukorszint, ha olyan nagy belső nyomást vagy feszültséget élek meg, amelyet irányíthatatlannak érzek.
  • Erős érzelmek, sőt számomra szorongást, másokkal szembeni idegenkedést okozó mély szomorúság uralnak engem. Vajon mások nem tesznek eleget az elvárásaimnak?
  • Intenzív félelmet élek meg valamivel vagy valakivel kapcsolatosan, aki, vagy ami undorít engem, és amit inkább elkerülnék. Minden erőmmel ellen kell állnom azért, hogy elkerüljem ezt az engem, undorító dolgot. Ez ugyanúgy lehet egy tárgy, egy gesztus, cselekedet, vagy egy olyan kimondott szó, amely megbántott engem.
  • A vércukorszint leesésének lehet ételallergia a fizikai oka. Tehát meg kell vizsgálnom ezt a dolgot testi szempontból is, és rá kell találnom arra, hogy mire vagy kire vagyok allergiás.

 

Amit tenni kell!

Elfogadom azt, ami velem történik. Elhatározom, hogy életemet boldogabbá teszem. Elvárásaimnak eleget teszek. A testem egy bölcs és hűséges barát, amelyre fogékony, nyitott vagyok.

 

 

alkoholizmusA túlzott alkoholfogyasztás különböző tünetek, megjelenésével jár: a test fizikailag megváltozik, összezsugorodik, az agyműködés hatékonysága csökken, az idegrendszer és izomrendszer túlfeszült lesz. Hasonlóan a többi függőséghez, az alkoholizmus is általában olyan embernél alakul ki, aki valamilyen érzelmi hiányt akar pótolni, de ez a „megoldás" megmérgezi egész lényét. Több okból is ihat valaki mértéktelenül. Azért, hogy elmeneküljön önmaga vagy egy olyan helyzet elől (konfliktus), amelyben nem érzi jól magát. Esetleg azért, hogy félelmeit tompítsa, meneküljön a tekintély elől (főleg az apai szigor), vagy szeretteit kerüli, mert fél, hogy egyszer lehull a lepel, kiderül alkoholizmusa, és olyannak fogják látni, amilyen valójában. Sokan bátorságot szeretnének meríteni az alkoholból, hogy képesek legyenek kommunikálni az emberekkel (spiccesen nyitottabbak vagyunk, kevésbé koncentrálunk gátlásainkra). Mások hatalmasnak és erősnek érzik magukat, azt hiszik, így lesz hatalmuk mások felett, mivel viselkedésük kétségkívül zavarni fogja a családot, munkatársakat. A beteg nem lépes felmérni a veszélyhelyzeteket, magányosnak, elszigeteltnek érzi magát, bűntudata van, szorong, és alapjában véve haszontalannak, értéktelennek, másoknál alacsonyabb rendű embernek tartja magát, olyannak, aki képtelen magáért és másokért cselekedni. Ilyenkor egy kis „szíverősítőre" van szüksége.

 

alkoholistaAz alkoholizmus azonban maga is feszültséggel teli életforma. Az első pohár ital oldja az idegességet, ezért a következő séma raktározódik: feszültség + alkohol = jó közérzet. Így kialakul egy automatizmus, melynek során az agy minden stresszes helyzetben azt az utasítást küldi, hogy igyunk egy kicsit, attól jobb lesz. A betegség egyik fő oka, hogy a páciens gyermekkorában nehezen tudott szembenézni valamelyik családtag (leginkább szülő) alkoholizmusával. Az ilyen családokban általában gyakoribbak a nézeteltérések, a testi és lelki erőszak alkalmazása vagy bármely más visszaélés. Sok beteg a családtól akar eltávolodni, mert nem érzi jól magát. Ilyen esetben az erkölcsi norma egészséges kialakulása kerül veszélybe, a gyakori nézeteltérésektől terhes jelenetek rossz szülői mintát kódolnak. Bizonyos családokban az alkoholizmus szinte öröklődő magatartásforma lesz, mert a szülők azt sugallták viselkedésükkel, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás teljesen normális. Az idegrendszeri zavarok és a személyiségtorzulás egyenes következményei ennek az életmódnak, a nem megfelelő táplálkozás miatt, pedig hiánybetegségek alakulhatnak ki. Az alacsony vércukorszint kapcsolatban állhat az alkoholfüggőséggel, mivel az alkoholmolekulák, ugyan rövid időre, de gyorsan cukorrá alakulnak. Tehát akinek alacsony a vércukorszintje, esetleg ily módon pótolja a hiányzó cukrot. Alkoholmegvonás esetén a beteg képes óriási mennyiségű kávét (a koffein stimuláló szer), cukrot, péksüteményt vagy édességet elfogyasztani, mely szintén az alkohol-cukor kapcsolatára utal. Sokan mértéktelen dohányzással próbálnak leszokni az italról, mivel a nikotin szintén stimuláló szer, amely a szívritmus növelésével jobb közérzetet biztosít. Ki kell deríteni, mi a szomorúság eredete, hiszen az alacsony vércukorszint jelzi, hogy a kiváltó ok nem lett megszüntetve. Az alkoholizmus hátterében álló másik probléma az allergia is lehet. Elképzelhető, hogy csak bizonyos alkoholfajtákkal szemben alakul ki függőség (konyak, gin vagy whisky), mert csak ezek képesek „kielégíteni" bennünket. Ilyenkor valószínűleg a szóban forgó alkoholfajta egyik összetevőjére, alapanyagára vagyunk allergiásak (búza, árpa vagy rozs). Ebben az esetben tegyük fel a kérdést, vajon mire vagy kire vagyunk allergiásak?

alkoholfogyasztásAz alkoholizmus gyakran lehet következménye olyan helyzetnek, embernek, amit, akit nem fogadtunk el fiatal korunkban. Ha alkoholista személy szexuális zaklatásának voltunk áldozatai, amely miatt bűntudatot érzünk, felidézve ezt az eseményt, inni kényszerülünk. Ha nem tudtuk megemészteni alkoholista apánk düh kitöréseit, talán mi is ugyanígy fogunk viselkedni, ugyanilyen dühkitöréseink lesznek, és apánkhoz hasonlóan alkoholistává válunk. Iszunk, hogy elfelejtsük múltunkat, jövőnket, de legfőképpen a jelent. Az állandó jellegű menekülés, egy képzeletbeli álomvilág teremtése mesterséges boldogságformát teremt, mellyel elfedjük a valóságot. Ha iszunk, egy bizonyos időre megszabadulunk a magányosság, a meg nem értettség és tehetetlenség, a felelősség, az önutálat érzésétől, és úgy gondoljuk, olyanok vagyunk, mint bárki más. De ez csak a látszat. A helyzet egyre rosszabbodik majd, függően attól, milyen mértékű az alkoholizmus. Minden egyes kijózanodással sötétebb és sötétebb a valóság, végül, pedig jön a depresszió. Maga a függőség „igénye" visszavezethető arra az érzelmi függőségre, amelyet normális esetben mindenki megél az édesanyjával és édesapjával kapcsolatban, de az alkoholista nem kapta meg ezt a fajta feltétel nélküli szeretetet.

 

Amit tenni kell!

Ideje felismerni testi és lelki erényeinket, még akkor is, ha a múlt néha nagyon fájdalmas és az üveg lett a legjobb barátunk. Hozzuk rendbe az életünket, tiszteljük és szeressük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Dolgozzunk ki megoldási stratégiákat a felmerülő problémákra, ahelyett, hogy elmenekülnénk.

 

allergiaAz allergiás megbetegedések alapját a szervezet túlérzékenysége és erős védekezési reakciói képezik, mégpedig olyan anyagokkal szemben, melyek más emberek számára ártalmatlanok. Az allergia tehát a test felfokozott reakciója bizonyos külső támadásokkal szemben, melyek voltaképpen nem is támadások. Az allergiás tünetek mögött erős agresszivitás és görcsös védekezési szándék húzódik. Az erős agresszivitás többnyire nem tudatosul, éppen ezért nem is tud levezetődni. S ha egyes esetekben ez be is következik, gyakran valójában elfojtott aspektusról van szó, melyet nem ismernek fel.

Így az elfojtott támadókedv akadálytalanul tombolhatja ki magát a szervezetben.

Ha figyelmesen megvizsgáljuk a leggyakoribb allergia-típusokat, hamarosan felismerjük, mit utasít el oly hevesen a szervezet.

Szénanátha

Ebben az esetben virágporral szembeni allergiáról van szó, mely a megtermékenyülést és szaporodást szimbolizálja. A szénanátha szexuális téren jelentkező, többnyire öntudatlan elutasításra utal. Ez az elutasítás a szexualitás egészét vagy annak valamely vonatkozását érinti.

Állatszőr-allergia

Ez az allergiatípus általában az emberben meglévő animális vonások, elutasítását jelzi. Itt az ösztönöknek állatias, alantas tulajdonságként való felfogásáról s megvetéséről van szó, bár az illetőben egyidejűleg erős vágy él irántuk.

Macskaszőr-allergia

Az állatszőr-allergia e speciális esetében a női szexualitás zavara fejeződik ki, az odasimulástól, önátadástól és megnyílástól való vonakodás.

Kutyaszőr-allergia

Az állatszőr-allergia e megnyilvánulása a szexualitás férfiasan agresszív megnyilatkozásának, a szexuális érintkezés közvetlenségének és követelésének elutasítását jelzi.

Lószőr-allergia

Maga az ösztönszerűség utasítódik el. Világosan láthatóvá válik a tulajdon testiséggel szembeni félelem és védekezés.

Házipor-allergia

allergiás náthaAz allergiának ebben a formájában az élet bizonyos területeit tisztátalannak tekintjük, ezért elutasítjuk. A belső értékrendet magas eszmények szabják meg, amit viszont jelen világunkban nem lehet érvényre juttatni.

Az allergiás beteg agressziója közvetve abban nyilvánul meg, hogy környezetét rákényszeríti bizonyos, benne allergiát kiváltó helyzetek és körülmények kerülésére. Túlérzékenységén keresztül öntudatlanul zsarnokoskodik a környezetén. A roham kiváltásához gyakran elegendő csupán megpillantania az allergén képét. Az allergia kialakulásáért tehát egyáltalán nem az allergén a felelős, sokkal inkább a mögötte meghúzódó vagy vele gondolatilag összekapcsolt képzet.

A statisztikai vizsgálatok arra utalnak, hogy elsősorban a fiatalok, s ott is a 16-17 évesek körében fordul elő a legnagyobb számban allergiás reakció. Mindezt az a tény magyarázza, hogy a fiatalok ebben az életkorban egyre inkább rákényszerülnek ébredező szexualitásukkal való szembenézésre. Allergia esetében a tudati világot öntudatlan félelem uralja, s az ennek megfelelő környezeti aspektusokat szimbolikusan és képletesen allergénként utasítja el a szervezet. Az Én betokozódik, bizonyos dolgokkal és helyzetekkel nem kíván szembenézni. Ez a lelki elutasítás a test vetületi síkjára helyeződik át, ily módon láthatóvá válik.

Az allergiás beteg öntudatlanul hadakozik az élet bizonyos részterületei ellen, s minthogy agresszióját lelki téren már elfojtotta, a harc, szimbolikus értelemben, a test szintjére helyeződik át, az agresszió itt vezetődik le. Az agresszió mindig szorosan összekapcsolódik a félelemmel. Az ember az ellen hadakozik, amitől fél, következésképp a szóban forgó allergén pontosan elárulja, az élet melyik területe kelt akkora félelmet a betegben, hogy szenvedélyesen harcolnia kell ellene.

Feltevésünket, miszerint az allergia meghatározott lelki beállítódás következménye, az a tény is bizonyítja, hogy altatás során semmiféle allergiás reakció sem jelentkezik. Az allergiás reakció tehát nyilvánvalóan a tudati világban gyökerezik, testi kiváltó okának csupán alárendelt szerep jut.

A „deszenzibilizálás" orvosi megoldása elméletileg helyeslendő, azzal a kitétellel, hogy amennyiben valódi gyógyulást szeretnénk elérni, figyelmünket nem elég csupán a testre fordítani, sokkal inkább foglalkozni kell a szellemi-lelki vonatkozásokkal is.

Az igazi gyógyulásnak előfeltétele, hogy őszintén szembenézzünk az olyannyira került és elutasított életterületekkel, s azokat harmonikusan integráljuk személyes életünkbe.

Az allergiás egyén tulajdonképpen az élettől fél, így mindazt elutasítja, ami maga a lüktető elevenség: a szexualitást, szerelmet és agressziót, sőt még a házi port is, vagyis az alantas matériát. Eszményképe a tisztaság, emelkedettség, nemesség. Nem látja be, hogy mindez egyoldalú és valótlan. Az életet legszívesebben megfosztaná az ösztönöktől és agresszióktól, hogy teljesen steril légkörben élhessen. Olyan életre vágyik, melyre egyáltalán nem illik az „élet" megnevezés.

Allergia: túlérzékenység, agresszió, védekezés, elfojtott támadókedv, az élettől való félelem

Az allergia jelzi

  • hogy az élet valamely részterületével nem kívánok érintkezésbe lépni, nem akarok szembenézni;
  • hogy belsőleg elutasítok valamit, ezért elfordulok tőle;
  • hogy ellenzek valamit, mert elképzeléseimmel élesen ütközik;
  • hogy azt gondolom, nem kellene és nem lenne szabad olyannak lennem, amilyen vagyok;
  • hogy személyiségem bizonyos részét elutasítom;
  • hogy más szeretnék lenni, mint ami vagyok, jobb, tisztább; mindez viszont csupán a saját megítélésem;
  • nem vagyok nyitott a változások iránt;
  • hogy csupán korlátozott készség van bennem arra, hogy az újat elfogadjam;
  • hogy valamivel szembefordulok, bezárkózom, elszigetelem magam;
  • hogy allergiám kiváltó oka az élet valóságával szembeni hibás viszonyulásomban keresendő: testem felfokozottan reagál a külvilág támadásaira, melyek valójában nem azok.

Amit tenni kell

Az allergia az élet hozzánk szóló felhívása, hogy legyünk nyitottabbak, mondjunk igent a teljes életre, még a látszólag tökéletlenre is. Arra ösztönöz, hogy az élet, s ne a róla alkotott elképzelésünk szerint éljünk. Ne akarjunk eszményképet megtestesíteni, de engedjük létezni a bennünk rejlőt, tulajdon valóságunkat.

Az élet azért olyan, amilyen, mert ennek így kell lennie. Az emberek is olyanok, amilyenek, s nem azok, akiknek elképzelésük szerint lenniük kellene. Fogadja el az élet realitásait, adja fel hiteltelenné vált értékrendjét, s hagyjon fel a dolgok szüntelen értékelésével. Fogadja el őket úgy, ahogy vannak.

Minden úgy jó, ahogy van, mert minden tapasztalatul szolgál és hasznosítható, még a fájdalmas és kellemetlen élmények is. Fogadja el és merje vállalni rejtett agresszióit. Találjon megfelelő módot ezen indulatok kinyilvánítására és levezetésére. Tudatosítsa magában, hogy félelme nem más, mint tudati világának beszűkülése. Kérdezze meg magától: „Mi kelt bennem félelmet és miért? Mitől félek voltaképpen?"

Próbáljon leszokni arról, hogy örökké értékeljen és ítélkezzen. Semmi szükség felesleges képzeteket keltenie önmagában. Inkább fogadja el a valóságot úgy, ahogy van, hagyja létezni és éljen benne. Újra meg újra tudatosítsa magában: „Fokozatosan meg kell tanulnom, hogy mindent szeressek és semmit, se rekesszek ki, még a látszólag rosszat, gonoszat és tökéletlent se. Az animálisat is elfogadom az emberi lét részeként, felfedem és megélem magamban." Cselekedjék is eszerint!

Amennyiben létezni hagyjuk az életet, úgy ahogy van, s nem rekesztünk ki többé bizonyos szférákat, csodálatosan új elevenséget tapasztalhatunk meg. Élni annyit jelent, mint teljesen magunkba fogadni a világot, felismerni a tökéletlen tökéletességét. Miközben egyre inkább felismerjük minden létező egységét, nem lesz számunkra többé ellenség, hiszen az ismeretlen is jó barátunk, csupán még nem kötöttünk vele ismeretséget.

 

 

 

allergia okozókA minket körülvevő és életünk részét képező anyagok rendszerint közömbösek a szervezet számára, ám ha az immunrendszer tévesen „ellenségként" kezeli őket, a szokásostól eltérően, fokozottan reagál rájuk. Az allergia tehát nem más, mint az immunrendszer „tévedése": ártalmatlan anyagokat minősít veszélyes betolakodónak, akik ellen teljes gőzerővel veszi fel a harcot. A betegség kialakulása a következő: a szervezet az első találkozáskor antigénként (az antigén olyan anyag, amely a szervezetet antitestek, azaz védekező anyagok termelésére ösztönzi) reagál egy adott anyagra, ezért antitesteket kezd előállítani, aztán a következő találkozáskor - mivel az antitestek segítségével azonnal felismeri - agresszíven és hevesen elutasítja. Vélhetően valakivel vagy valamivel szemben ellenszenvet vagy agresszivitást élünk meg, és ezt a problémát agyunk ily módon interpretálja. Az allergia különböző fajtái hasonlóak az asztmához, azonban a reakció inkább a szemeket, az orrot és a torkot érinti ez esetben, mintsem a tüdőt vagy a mellkast. Mire vagyunk allergiásak? Mi az, ami bennünk ilyen heves reakciót indít el? Mi az, ami ezt az irritációt, a test ilyen erős érzelmi válaszreakcióját okozza? Ezek mind a mentálisan megszüntetett érzelmek felszabadításai. Ha valamit megpróbálunk tudatosan vagy tudat alatt nem észrevenni, esetleg kitörölni, az ily módon tör utat magának, és a testünk „beszél" helyette. Mintha egy olyan dolog lenne bennünk, aminek nincs ott semmi keresnivalója, amely zavarja önvédelmi rendszerünket. Ez az ellenség átveszi a hatalmat, a cselekvés és a létezés hatalmát, és ez letaglóz minket.

Az allergia általában mély intoleranciát, türelmetlenséget jelez, néha az életben való teljes részvételtől való félelmet tükrözi, esetleg arról tanúskodik, hogy meg kellene szabadulnunk a minket támogató érzelmi mankóktól, mert így megtanulunk a saját lábunkon megállni. Az allergiás ember legfontosabb jellemzője, hogy azt gondolja magáról, nincs harmóniában a saját személyes értékeivel.

 

allergia - szénanáthaFel szeretné hívni magára az emberek figyelmét, szeretne szimpatikus lenni és segítséget kapni. Vajon arra „használjuk" az allergiát, hogy szeretetet vívjunk ki magunknak? Lehetséges. Mindenesetre egy dolog biztos: azért vagyunk allergiásak, mert nem fogadjuk el énünk egy részét, és ez a tudat alatti ellenállás önmagunkkal szemben igen erőteljes.

Az emberek általában nagyon sokféle dologra lehetnek allergiásak: élelmiszerekre, tárgyakra, formákra, illatokra. Minden olyasmivel kapcsolatban, ami az öt érzékszervet érinti (főként a szaglás, amely a legerősebb érzékelés a memória szempontjából), az agy egy csomó, számunkra jó vagy rossz benyomást raktároz el. Nagyon is lehetséges, hogy azért vagyunk valamire érzékenyek, mert az agyunk egy rossz emlékhez kötve tárolta, és ilyenkor ösztönösen visszautasítjuk. Például elválasztanak bennünket egy számunkra kedves állattól vagy személytől, aztán később olyan helyzetbe kerülünk, mely emlékeztet minket erre - vagyis újra átéljük az eseményeket. Azok az anyagok, melyekkel ekkor kapcsolatba kerülünk, allergiát válthatnak ki. Ha a megélt helyzet, szorongással teli, akkor az arckoponya üregei lesznek érintettek a betegségben (szénanátha). Ha inkább a félelem dominált, akkor az allergia, köhögés (légzési nehézségek) formájában fog jelentkezni, és ha egy elválást éltünk meg nehezen, akkor bőrbetegségek, bőrelváltozások lesznek a tünetek (ekcéma, csalánkiütés, dermatitisz - bőrgyulladás).

Az élelmiszer-allergia előzménye egy helyzet, melyben nemet kellett mondanunk valamire, amit nagyon szerettünk, így vele szemben allergia alakul ki. Az allergia jelentheti még az újtól, a kalandoktól való félelmet, az élettel szembeni bizalom hiányát. A beteg úgy érzi, köteles megvonni magától az újdonság örömét azt gondolván, hogy az élet csak szürke hétköznapokból áll. Ki vagy mi az, ami ilyen nagy félelemmel tölt el bennünket? Van-e olyan dolog, amitől annyira idegenkedünk, hogy a lehető legtávolabb akarjuk tudni magunktól? Úgy tűnik, olyan esetek is vannak, amikor az agy bizonyos helyzeteket bizonyos anyagokkal azonosít a homonimák kapcsán (azonos hangalakú, különböző jelentésű szavak). Összefoglalva: az allergiát mindig valamivel (szimbolikus értelemben egy helyzettel, tárggyal, állattal) szembeni frusztráció, ingerlékenység okozza. Figyeljünk az üzenetre: azt, amit el akarunk utasítani, inkább fogadjuk el, dolgozzuk fel, így az integrációs folyamat beindul, és az allergia idővel eltűnik.

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!