Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

alvászavar

Paplan és matracvédő Multifunkciós párna Chi gép
Paplan és matracvédő Multifunkciós párna Chi gép

álmatlanságRövidebb hosszabb időn keresztül igen sokan szenvednek álmatlanságban, alvási zavarokban. Ezzel párhuzamosan magas az altatófogyasztás is. Az evéshez vagy a szexualitáshoz hasonlóan az alvás is az ember ösztönös és alapvető igényei, közé tartozik. Életünk egyharmadát ebben az állapotban töltjük el. Mind az állatok, mind az emberek számára központi jelentőségű a biztos, rejtett, kényelmes alvóhely. A fáradt állat vagy ember képes még hosszú utakat megtenni csak azért, hogy megfelelő pihenőhelyet találjon. Az egyik legkellemetlenebb, s így elhárítandó esemény az, amely alvás közben zavar minket, s az alvás lehetőségének megvonása egy fokon túl létünket fenyegeti.

 

A jó alvás többnyire sok szokáshoz kapcsolódik, egy bizonyos ágyhoz, egy bizonyos testtartáshoz alvás közben, egy bizonyos napszakhoz stb. Ha szokásainkhoz valamiért nem ragaszkodhatunk, ez gyakran megzavarja álmunkat. Az alvás egyedülálló jelenség. Mindnyájan tudunk aludni anélkül, hogy valaha is tanultuk volna, mégsem tudjuk, hogy ez hogyan történik. Bár életünk egyharmadát ebben a tudatállapotban töltjük el, szinte semmit nem tudunk az életnek erről a területéről. Bár vágyunk az alvásra, az alvás és az álom világából gyakran támad ránk valami fenyegető. Szívesen próbáljuk elhárítani félelmeinket ilyen és hasonló leértékelő megjegyzésekkel, hogy ez csak álom volt, vagy minden álom szertefoszlik. Mégis, ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk magunknak, hogy álmunkban ugyanazzal a realitásérzéssel élünk és élünk át dolgokat, mint azt napközben tesszük. Aki ezen az összefüggésen elgondolkodik, talán leginkább azt a következtetést vonhatja le, hogy nappali tudatunk világa ugyanolyan illúzió, ugyanolyan álom, mint éjszakai álmunk, s hogy mindkét világ csak a tudatunkban létezik.

 

Honnan mégis a hit, hogy az, az élet, amelyet napközben élünk, reálisabb, valódibb, mint áloméletünk? Mi jogosít fel bennünket arra, hogy álmunk elé egy csak-ot biggyesszünk? Mindazt, amit tudatunk megismer, egyformán valódi mindegy, hogy realitásnak, álomnak vagy fantáziának nevezzük. Hasznos lenne eljátszanunk a gondolattal, mi lenne, ha nappali és áloméletünk megszokott látásmódját átcserélnénk, és elképzelnénk, hogy álmunkban vezetjük folyamatos életünket, melyet ritmikusan megszakít egy alvási fázis, ez azonban nem más, mint nappali életünk.

 

Az ilyen póluscserék hasznos gyakorlatok, s ahhoz a felismeréshez vezetnek, hogy magától értetődően egyik világ sem valódibb vagy reálisabb a másiknál. Ébredés és alvás, nappali és álombeli tudatunk polaritások, amelyek kölcsönösen kiegyenlítik egymást. Az analógiában a napnak, a fénynek az ébredés, az élet, az aktivitás, míg az éjszakának a sötétség, a nyugalom, a tudattalan és a halál felel meg.

 

Ennek az ősi analógiának felel meg, hogy a népnyelv az alvást a halál kistestvérének nevezi. Minden elalvással a meghalást gyakoroljuk. Az elalvás megköveteli tőlünk, hogy minden kontrolltól, minden szándéktól, minden aktivitástól megszabaduljunk. Az elalvás odaadást és ősbizalmat, az ismeretlen bebocsátását követeli meg tőlünk. Az alvást nem tudjuk kényszerrel, önuralommal, akarattal vagy törekvéssel magunkra erőltetni. Az aktív akarás az alvás megakadályozásának legbiztosabb módja. Nem tehetünk többet, mint hogy megteremtjük a kedvező előfeltételeket, utána azonban türelmesen kell várnunk, s bíznunk abban, hogy megtörténik, leszáll ránk a jótékony álom. E folyamatot még csak megfigyelnünk sem szabad – maga a megfigyelés ugyanis meggátolná, hogy elalhassunk.

 

Mindaz, amit az alvás (és a halál) követel tőlünk, nem tartozik éppen az erősségeink közé. Mindnyájan túlságosan erősen lehorgonyoztunk aktivitáspólusunknál, túlságosan is büszkék vagyunk arra, amit teszünk, túlságosan is függünk intellektusunktól és bizalmatlanságot kifejező állandó kontrollálási vágyunktól ahhoz, hogy az odaadás, a bizalom, az elengedettség magatartásunk természetes része legyen. Így senkit sem lephet meg, hogy az álmatlanság (a fejfájás mellett!) civilizációnk leggyakoribb egészség zavarai, közé tartozik.

Kultúránk éppen egyoldalúsága miatt az ellenpólusokhoz tartozó területeken, mint azt a fenti analógiatáblázaton is láthattuk, nehézségekkel küszködik. Félünk érzéseinktől, a rossztól, a sötéttől és a haláltól. Betegesen ragaszkodunk intellektusunkhoz, hétköznapi tudatunkhoz, s azt gondoljuk, ezek segítségével mindent átlátunk. Ha aztán el kellene engednünk magunkat, belopódzik szívünkbe a félelem, a veszteséget túl jelentősnek érezzük. Ennek ellenére vágyunk az alvásra, érezzük a szükségességét. Ahogy az éjszaka a nappalhoz, árnyékvilágunk személyiségünkhöz, a halál az élethez tartozik. Az alvás naponta átvezet bennünket e világ és túlvilág küszöbén, bekalauzol lelkünk árnyék- és éjvilágába, álmunkban megélteti velünk a nem meg éltet, s visszaadja egyensúlyunkat.

 

Aki álmatlanságban, jobban mondva elalvási zavarokban szenved, annak nehézségei vannak, illetve fél feladni tudatos kontrollját, s rábízni magát tudattalanjára. A ma embere aligha húz határvonalat nappal és éjszaka közé, gondolatait, tevékenységeit magával viszi az álom területére is. Éjszakánkban a nappalt hosszabbítjuk meg, éppen úgy, ahogyan mindennapi tudatunk módszereivel akarjuk analizálni lelkünk éjoldalát is. Hiányzik a tudatos cezúra, a pólusok tudatos cseréje, a tudatos átállás.

 

alvászavarAz álmatlanságban szenvedőnek először meg kellene tanulnia tudatosan lezárni a napot, hogy teljességgel átadhassa magát az éjszakának és az éjszaka törvényeinek. Továbbá meg kellene tanulnia foglalkozni lelke tudattalan területeivel, hogy megtudhassa, mitől is fél annyira. Az álmatlanságban szenvedő személynek fontos témája a mulandóság és a halál. Hiányzik belőle az ősbizalom, az odaadás képessége. Túlságosan is azonosul a benne levő „cselekvő”-vel, képtelen kiszolgáltatni magát. Ezek majdnem ugyanazok a témák, amelyeket az orgazmus elemzésekor már megismertünk. Az alvás és az orgazmus kis halál, amelyet az erős én-identitással rendelkező emberek veszélyként élnek meg. A legbiztosabb altató az, ha megbékélünk az élet éjoldalával. A számolás ősidők óta bevált trükkje is csak azért eredményes, mert segít kikapcsolni az intellektust. Minden monotónia, mely untatja a bal agyféltekét, arra készteti azt, hogy dominanciájából engedjen. Minden meditációs technika ezt a törvényszerűséget használja ki, az egy pontra vagy a légzésre való koncentrálás, egy mantra vagy egy koan ismételgetése a bal féltekéről a jobbra való átkapcsoláshoz vezetnek, a nappali oldalról az éjszakaira, az aktivitásról a passzivitásra. Akinek ez a természetes ritmikus váltakozás nehézséget okoz, annak foglalkoznia kell a félt oldallal (pólussal). A szimptómának is ez a célja. Temérdek időt bocsát az álmatlan rendelkezésére, hogy szembesüljön szorongásaival, az éjszaka kísérteteivel. A szimptóma itt is őszintévé tesz: az álmatlanságban szenvedők félnek az éjszakától. Helyes.

 

A túlzott alvásigény az előzővel ellentétes problematikára utal. Akinek kielégítő alvásmennyiség után alapvetően nehézségei vannak a felébredéssel és a felkeléssel, annak szembe kell néznie a nappaltól, az aktivitástól és teljesítménytől való félelmével. Felébredni és neki kezdeni a napnak nem más, mint aktívnak lenni, cselekedni, s ezért viselni a felelősséget. Akinek nehezére esik a mindennapi tudatba vezető lépés, az, az álomvilágba, a gyermekkor tudattalanjába menekül, mert nyomasztják az élet követelményei, felelőssége. A téma itt: a menekülés a tudattalanba. Amint az elalvás a halállal áll kapcsolatban, a felébredés kis születésnek tekinthető. A születés és a tudatosodás folyamata ugyanolyan félelmetes lehet, mint az éjszaka és a halál. Az igazi probléma az egyoldalúság, a megoldás középen van, az egyensúlyban, az „ez is – az is”-ban, ahol a születés és a halál egysége láthatóvá válik.

 

Az álmatlanságban szenvedők a következő kérdéseket tegyék fel maguknak:

  • Mennyire függök a hatalomtól, a kontrolltól, az intellektustól és a megfigyeléstől?
  • El tudom-e engedni magam?
  • Mennyire fejlett bennem az odaadás, az ősbizalom képessége?
  • Foglalkozom-e lelkem éjoldalával is?
  • Mennyire félek a haláltól – kellően szembesültem-e vele?

 

A túlzott alvásigény a következő kérdéseket veti fel:

  • Menekülök-e az aktivitás, a felelősség, a problémák tudatosítása elől?
  • Nem élek-e álomvilágban, nem félek-e attól, hogy a realitásban ébredek fel?

 

 

álmatlanságalvászavarok akupresszúra kezeléseálmatlanság akupresszúrás pontok

Alvászavarok, álmatlanság

Az alvászavar gyakran egy ördögi körnek a kezdete. Más olyan problémáknak a tünete, amely azután további zavaroknak lehet az oka. Az akupresszúrával az elalvási és az átalvási zavart egyaránt lehet kezelni. Az elalvás zavara esetén a szervezetnek a nyugalmi szignálja van blokkolva, pl. a túlzott agytevékenység vagy a lelki megterhelés miatt. Ha semmiképpen nem sikerül elaludni vagy átaludni az éjszakát, akkor a legtöbb ember, altató tablettát vesz be (ez a megszokás veszélyével jár).

Az akupresszúrával a belső nyugalom helyreállítása a cél, lelki harmonizálás révén. Így az altatószer bevétele elkerülhető.

Isteni egykedvűség, speciális pont (a szemöldökök között) és a mennyei város pontjait lassan és koncentrált figyelemmel kell akupresszúrázni.

A speciális pont és az isteni egykedvűség pontjait elalvási zavarok esetén kell kezelni.

A mennyei város és az isteni egykedvűség átalvási zavaroknál kezelendők.

Kiegészítésül ujjbegy-akupresszúrát lehet alkalmazni.

 

 

álmatlanságMinthogy alvás során mindaz a tudat felszínére kerül, ami napközben a tudattalanba leszorult, az elalvás eredendő bizalmat követel tőlünk, valamint azt a képességünket, hogy lecsökkentsük, aktivitásunkat s feladjuk az önkontrollt. Aki alvászavarokkal küzd, annak tudatosan le kellene zárnia a napot, bizalomteljesen át kellene engednie magát az éjszakának anélkül, hogy gondolatai már a másnapon járnának.

Az idősebb embereknek a fiatalabbaknál jóval kevesebb alvásra van szükségük, a 70. életévtől kezdődően az átlagos alvásidő öt-hat órára csökken, amiben persze a legtöbb öregemberre jellemző apró, napközbeni elbóbiskolás egyáltalán nem szerepel. Ennek eredményeképpen az idősebbek éjszaka időnként vagy rendszeresen felébrednek, az ébrenlét időtartamát azonban általában a valóságnál hosszabbnak érzékelik. Sokak közérzetét zavarja, hogy alvásigényük csökkenése következtében kora reggel ébrednek, amikor a nap még egyáltalán nem kezdődött el. Ezen, sokat segíthet egy kiadós esti séta (netán kutyával együtt), vagy esetleg meditációval egybekötött zenehallgatás, mely az esti lenyugvás hatékony bevezetéséül szolgál. Reggelente is jótékonynak bizonyulhat egy séta, egy jó könyv vagy zenehallgatás, hogy jól kezdődjék a nap.

Az igazi alvászavaroknak számos oka lehet, melyek többnyire egyértelműen megállapíthatók:

  • Aki a nap történéseitől képtelen elszakadni, súlyos felelősséget visel, s úgy érzi, még álmában is készen kell állnia bizonyos döntések meghozatalára, aki gondolati tevékenységét nem tudja időlegesen szüneteltetni, az valószínűleg alvászavarban fog szenvedni.
  • Aki a külvilág felé mesterkélt énképet mutat, mert nem akar olyannak látszani, amilyen valójában, aki tulajdon (éjjel megnyilvánuló) „árnyoldalaitól" fél, személyiségének bizonyos részeit elnyomja, nem akarja meglátni és tudomásul venni, akinek olyan félelmei vannak, melyeket önmagának sem mer bevallani az, minden bizonnyal az éjszakától is félni fog, hiszen akkor szembesülnie kell az említett tényezőkkel.
  • Aki fél a haláltól, az-az éjszakát, amikor másféle módon van a tudatánál, szintén félelemkeltőnek találja.
  • Aki szüntelenül uralni kívánja környezetét, aki képtelen a lazításra, a történések passzív megengedésére, aki nem tűri az alárendelt szerepet s így az alvást „a hatalom hiányaként" érzékeli, az önmagát is képtelen lesz neki átengedni.

alvászavarKülső tényezők is szerepet játszhatnak az elalvás körüli problémák jelentkezésében. A kényelmetlen fekhely, a nem megfelelő hőmérsékletű szoba, izgató hatású italok (feketekávé, cola, tea, alkohol), koffeintartalmú gyógyszerek, kellemetlen zajok, s nem utolsósorban a különféle eredetű fájdalmak (fejfájás és fogfájás, gyomorfájás és reumatikus fájdalmak) mind akadályozhatják, illetve elűzhetik az álmot.

Az altatószerek korántsem eredményeznek pihentető alvást, ám ha mégis szükség van rájuk, például a földrajzi időeltolódás miatt, hosszabb repülőút után vagy egy hirtelen megterhelést, így operációt követően, szedésüket akkor is a lehető legrövidebb időre kell korlátozni.

Igazi alváshiányban aligha szenved bárki is, hiszen a test - szükség esetén napközben - kiköveteli a neki járó pihenést. Mindenekelőtt azonban az alvásnak nem szabad kínzó kötelességgé válnia. A fokozott alvásigény viszont gyakran a tartalmatlannak vélt élet előli menekvés eszköze. A zavartalan és pihentető alvás előfeltételei közé nemcsak a lélek kiegyensúlyozottsága tartozik, hanem a test egészséges mértékű elfáradása is. Hiszen testünk voltaképp mozgatórendszer, melynek kiadós mozgásra van szüksége ahhoz, hogy mire ágyba kerülünk, valóban fáradtnak érezzük magunkat.

Amit tenni kell

Álmatlanság, alvászavar: félelem, „mesterséges énkép", görcsös önkontroll, elégtelen körülmények (fekhely, zajok, hőmérséklet); meg kell tanulnunk elengedni, átadni magunkat

Az álmatlanságban, alvászavarban szenvedőnek meg kell tanulnia

  • lazítani
  • átadni magát
  • önmagát tökéletesen „elhomályosult" állapotában elfogadni
  • hatalmáról lemondani, önmagát a természet törvényének alávetni
  • megszabadulni a halálfélelemtől.

 

 

alvajárásAz alvajárás olyan különleges tudatállapot, amelyben az érintett az alvás alatt az éberségre jellemző cselekvéseket hajt végre, olyan "alvás", amelyben az érzékek és a motoros működések részben éberek. Alvajárás közben a beteg szeme általában "üvegesen" nyitva van - zavart, merev tekintet jellemzi.

Ha alvajáró vagyok, akkor az arra utal, hogy nagy, néha tudat alatti belső feszültséget élek meg. Az is lehet, hogy egy engem nagyon foglalkoztató helyzettől akarok elmenekülni. Így ezzel a különös állapottal fejezem ki magam azért, hogy ettől a feszültségtől megszabaduljak. Gyakran tapasztalom, élem át azt az állapotot, amikor a „testemen kívül" vagyok (még tudat alatt is). Amikor alva járok, akkor az „asztráltestem" irányítja a fizikai testemet. Ezért alvajáróként képes vagyok arra, hogy csukott szemmel járjak, és mégis meglássam az előttem levő akadályokat az asztráltestem tájékozódásának segítségével. Azért, hogy ennek az alvajárásnak gátat szabjak, fontos lenne, ha jobban kommunikálnám a társam, szüleim, barátaim felé mindazt, amit megélek, vagy egyszerűen csak le kellene írnom ezeket.

Így nagyobb belső nyugalomra lelek majd, és az alvásom normalizálódik.

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!