Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés

aranyér

Dupla cellulóz
Dupla cellulóz

BokrétafaBokrétafa (Aesculus hippocastanum. Lógesztenye, vadgesztenye)

Sétányaink díszfája. A levél 5-7 levélkéjű, ékvisszás tojásdad, a felső harmadában a legszélesebb. A virágszirmok fehérek és piroslók. A termés tövises tok, a mag összenyomott, gesztenyebarna.

Bélhurut, hasmenés, a légzőszervek hurutjai és köszvény esetében eredményt lehet vele elérni.

Hatóanyaga: aesculin főleg a fa kérgében; fuercitrin (pótolja a gysophila szappangyökér saponint), keserűanyag és nyomokban aesculin a gyümölcsben. A gyümölcs héjában kristályos csersav és egy enzim mutatható ki.

A gyümölcsét a népgyógyászat reszelve, főzve vagy alkoholban áztatva használja gyomorfájdalomra; pörkölve kávénak hasmenés ellen. A fa kérgét lázellenes és gyomorerősítő szernek ajánlják.

A régi orvosok aranyér, végbélrepedés, ércsomó elleni gyógyszere, melyet végbélkúp és főzet alakjában ma is szoktak rendelni. Aesculint fényvédő kenőcsben használják (szeplő ellen).

 

vadgesztenye

 

 

Borsos varjúhájA borsos varjúháj (Sedum acre) a varjúhájfélék családjába tartozó, száraz réteken, köves talajokon, napos sziklákon, homokon termő, sárga virágú, minden részében csípős ízű, pozsgás évelő növény. Megszárítva elveszti csípősségét. Sokáig frissen megmaradó koszorúkat is szoktak belőle kötni.

A borsos varjúháj tartalmaz: egy csípős anyagot, szemadin alkaloidát, 12% rutin flavonglikozidát, 12% cseranyagot, nyálkát, gumit, szerves savakat.

A növény virágos hajtásaiból idegnyugtató, enyhe altató hatású, epilepszia elleni, magas vérnyomást csökkentő, vérző aranyér elleni és hashajtó hatású forrázatokat készítenek. A friss növény kisajtolt nedvét reumás bántalmak ellen, bedörzsölőként használják.

 

 

 

 

CickafarkCickafarkfű (egérfarkfű, ezerlevelűfű. Achillea millefolium L.)

A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, legelőkön, réteken, utak mentén, parlagokon az ország minden részén, sok helyen tömegesen előforduló jellemző illatú, szőröktől szürkés zöld évelő növény. Szára egyenes, 30-60 cm magas, egyszerű vagy elágazó. Tőlevelei20-30 cm hosszúak, nyelesek, lándzsás kerületűek, 2-4 cm szélesek, 2-4-szer szeldeltek, a levélszelet -kék porcos szálkahegyűek. A szárlevelei felfelé kisebbedők, az alsók rövid nyelűek, a felsők ülők, 2-3-k szer szeldeltek. Virágzata 3-5 mm átmérőjű fészkekből összetett sátorozó buga. A fészkekben szürkésfehér korongvirágok és fehér pártájú karimavirágok vannak, júniustól őszig. A cickafark növényből háromféle drogot kell előállítani: virág- ( Millefolii flos ), fű- ( Millefolii herba) és levéldrogot ( Millefolii folium).

CickafarkvirágA cickafarkvirágot üde nyílásban kell gyűjteni: a virágzati ernyőket úgy kell szárukról lecsípni, hogy tetejüktől számítva, szárrészükkel együtt ne haladják meg az 5-6 cm hosszúságot.

Fűárunak a növény, virágzó, leveles szárai legfeljebb 30-40 cm hosszúságban vághatók el. A levélárut a tavaszi tőlevelek gyűjtésével állítják elő. A friss anyagok beszáradási aránya 3,5-4:1.

A cickafarkvirág több, a cickafarkfű kevesebb kék színű, azulén tartalmú illóolajat tartalmaz (0,1-0,5%). A drogokban van továbbá achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, konitsav, aszpargin, egy glikozida, zsíros olaj, gyanta, szénhidrát stb. A levéldrog kék olajat, illetve azulént nem tartalmaz, Csakis az orvosi cickafark és az alakkörébe tartozó, morfológiailag egymástól többé-kevésbé eltérő, de mindig fehérvirágú fajok tartalmaznak azulénes kék olajat: cickafark olajat, Ezért gyógynövényként a sárgás, rózsás vagy lilás színű virágú cickafarkok egyike sem használható. Az illóolaj 8-10% azulént tartalmaz,

cickafarkfűA cickafarknak a föld feletti része a drog. Éppúgy, mint a kamilla, proazulént, kamazulént tartalmaz, ami hevítéskor azulénné alakul át. 0,2-1,0% illóolajának 30-40%-a proazulén, de esetleg 60%-a is. Cser- és keserűanyag is található benne. Gyulladást gátol, szelet hajt, görcsöket old, antibiotikus és sebhámosító hatású. Étvágygerjesztő és emésztést serkentő a kesernyés cickafarktea. Epebajok, gyomorhurut és vastagbélhurut (kolitisz), gyomorfekély és patkóbélfekély gyógyszere, de - a kamilláéval azonos módon - széles az alkalmazási területe: bőrgyulladás, lábszárfekély és sebkezelés általában, szájnyálkahártya- és ínygyulladás, légcső- és hörghurut, vesemedence-gyulladás, hólyaghurut, prosztatagyulladás, alhasi görcsös fájdalmak (parametropátia), hüvely- és méhnyak gyulladás (fehér folyás) gyógyítása. Káros mellékhatása nincs.

Inkább teakeverékben alkalmazzuk, bár magában is felhasználható. Ebben az esetben a teakészítés módja: egy evőkanálnyi cickafarkfüvet két és fél deci forró vízbe teszünk, és lassú tűzön 2-3 percig forraljuk. (A hosszabb forralás elbontja, a rövidebb még nem szabadítja fel az azulént.) Fél óráig hűlni hagyjuk, majd leszűrjük. Ugyanez az adag egy nap többször fogyasztható. Tízpercenként, negyedóránként kortyoljunk belőle. Öt-hat hetes kúrák szükségesek.

A cickafark drogjai, teái étvágyjavítók, emésztést serkentők, görcsoldók, epe- és májműködést elősegítők, menstruációs zavarokat megszüntetők, húgyszervi és légzőszervi bántalmakat gyógyítók, vérnyomáscsökkentők. Visszértágulás, gyomorhurut és bélhurut, valamint prosztatabántalmak ellen is ajánlják,

Főzete külsőleg fogíny-, szem- és általában gyulladásokra öblögető és borogató-szer. A cickafark drogját magában vagy más, hasonló célú gyógynövényekkel keverékekben használják.

Más források szerint

A tüdő, végbél, méh, hólyag- és orrvérzés régi, bevált gyógynövénye. Aranyeres vérzésnél jó eredménnyel használjuk a főzetéből készült teát. Nagy adagja, vagy erős főzete épp ellenkező hatást válthat ki.

 

 

CsalánCsalán (Csípős csalán, nagy csalán, kétlaki csalán, csólyány. Urtica dioica L. )

A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, az ország egész területén előforduló, sokszor erdők aljnövényzeteként is nagy tömegekben élő, kétlaki, évelő növény. Minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető, viszkető fájdalmat okoz.

Gyökértörzse hosszú, kúszó, elágazó, hengeres, barázdált, barnássárga. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű, négy-élű. Levele nyeles, lemeze szíves tojásdad vagy lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű, szíves vállú. Virágzata füzérszerű.

A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. A levélgyűjtést célszerűen úgy végzik, hogy a szárat az alján két ujj közé fogják, és felfelé irányulóan lehúzzák róluk a leveleket. A gyűjtők kesztyűs kézzel dolgoznak, s ujjaikra kívülről vastagabb puha drótspirált tekernek. A drót megvédi a kesztyűt a gyors elkopástól, és a leveleknek a szárról való leszakítását is könnyíti. A levelekhez szárrész nem kerülhet, legfeljebb csak a csúcslevelekkel leszakadó, mintegy 5 cm-es rész gyűjthető az áruhoz.

A csalánlevél nagy tömegét a lakott helyektől távol, az erdőkben gyűjtik, ahol padlások, fedett szárítóhelyek nem állnak rendelkezésre. Ezért kivételesen meg van engedve a levelek napfényre kiterített szárítása is. A leveleket tisztára feltakarított helyre kell kiteríteni, száradás közben gyakran átforgatni, s majd homoktól és minden más idegen anyagtól megtisztítva kell bezsákolni. Ponyvákat is kéznél kell tartani, hogy az éjjeli harmat, valamint az eső ellen védeni lehessen. Beszáradási aránya kb. 5:1.

A drog (Urticae folium) glikozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, B- és C-vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt (növényi zöld) szerves savakat, sárga színanyagot, glükokinint (vércukorszintet csökkentő anyag), ásványi sókat stb. tartalmaz.

CsalánlevélA csalánlevél drogjának nagyobb tömegét klorofill előállítására dolgozzák fel, de igen jelentős a gyógyteaként való felhasználása is. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomorhurut és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen, valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására stb. isszák. Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargalizálóként használják. Hajvizet is készítenek belőle.

A csalán gyökérzetét (Urticae radix) ősszel vagy tavasszal kell gyűjteni, a korhadt részektől, mellékgyökerektől és a szárcsonkoktól meg kell tisztogatni. Beszáradási aránya kb. 3:1.

Cseranyagot, hamujában, pedig 10% meszet tartalmaz. Főzetét bélhurut ellen isszák, külsőleg pedig hajmosásra használják, hajhullás és korpásódás ellen. Reuma elleni fürdőket is készítenek vele.

A csalán leveleiből készült tea (10 gr 1/4 1 vízre) használatos vizelethajtónak, a légzőszervek és tüdő elnyálkásodásakor, aranyérnél. Ilyenkor a fenti főzetből naponta 2 csészényit kell elfogyasztani. Leveléből és magjából készült alkoholos kivonatot a tüdővészesek kimerítő izzadásánál s a bőrtuberkulotikusok túl sok hasmenésénél használják.

Erősebb hatást vált ki a gyökérből készült főzet. (10 gr 1/4 1 vízre) Vesegennyedésnél használatos. Amennyiben hányásra ingerel, gyengébb főzetet kell készíteni. Cukorral vagy mézzel főzve, asztmaellenes szer. Elnyálkásodásnál kitűnő borogató és toroköblítő. Még ma is divatban van a megbénult végtagokat, reumás fájdalmaknál a testrészeket friss csalánvesszővel korbácsolni.

A belőle készült tea vagy alkoholos kivonat, egy kevés perubalzsam hozzáadásával hajhullás és fejkorpa ellen régi házi-szer.

A tótok tüdővész elleni házi-szere. Csalán, kosborgumó, veronikafű, tüdőfű, zilizgyökér, erdei szamócalevél, vöröshagyma; az egész tejben kifőzve, majd kisütve, cukorral és mézzel leöntve kerül fogyasztásra.

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!