Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

csomók

jóindulatú emlődaganatA mastopathia vagy jóindulatú emlődaganat a leggyakoribb mellbetegség, jóindulatú szövetképződmények, mely mellciszta képződésével párosulhat. A tejcsatornák csomóképződéssel járó burjánzása, a csomók megoldatlan problémákat, konfliktusokat jelentenek. A mell feszül a konfliktusoktól, megduzzad, mint szoptatáskor, táplálással, tejleadással, anyasággal kapcsolatos problémák, a ráktól való félelem, ám a mastopathiánál bár gyakran fájnak a csomók kevésbé durvák és kemények. Az elfajulás veszélye azonban nem kizárható, a fájdalom segítségért, figyelemért és odafordulásért kiált.

 

Amit tenni kell!

Foglalkozzunk a mellel kapcsolatos szimbolikus területek táplálás, csábítás megoldatlan problémáival, ismerjük be a táplálással, szoptatással összefüggő gondjainkat. Előzzük meg a betegség kialakulását, ami jóval többet jelent a korai felismerésnél, szenteljünk figyelmet a mellünknek. Tápláljunk készségesen, bármilyen szintről legyen szó, fogadjuk el és szeressük mellünket.

 

neurofibromatózisA neurofibromatózis egy olyan genetikai betegség, ami bőrön többszörös csomók (ún. neurofibrómák) megjelenésével, egyéb bőrpanaszokkal és tumorok (akár benignus, akár malignus) kialakulásával jár. A neurofibrómáktól eltekintve, 6 vagy annál több kávészerű folt már nagy valószínűséggel a szindrómára utal. A betegséget, az idegrostokat körülvevő kötőszöveti sejtek túlburjánzása okozza.

Két formája ismert: az idegdaganat és a csontot érintő megbetegedés. Különféle bőrtünetekben mutatkozik meg. Ilyenek a festékes foltok (tejeskávé színű), valamint az idegek lefutása mentén elhelyezkedő változatos méretű csomók, amelyek általában jóindulatúak, olykor azonban rosszindulatúan elfajulhatnak. A csomó a szövetben található rostok számának megnövekedését jelenti, amely az izmok, és a rostos szövetek nagy fájdalommal járó merevségét eredményezi. A lágy szövetek a gondolkodásmódomhoz kapcsolódnak. Az általam érzett fájdalmak arról értesítenek engem, hogy sok stresszt és feszültséget élek meg, innen ered az intenzív mentális fáradtság. Arra ébresztenek rá, hogy nem vagyok eléggé rugalmas, hogy merev vagyok és szorongó, főleg a gondolataimmal és a dolgokhoz való hozzáállásommal kapcsolatosan. A saját belső konfliktusaim miatt megakadályozom, hogy az izmaimban az energiák szabadon áramoljanak. Megpróbálom megnevezni ezeket a feszültségeket: vajon honnan származnak? Ez lehet egy olyan mentális fáradtság, amely a cselekvéseimmel, a létezésemmel, és az önkifejezési módommal kapcsolatos. Az érintett testrész beazonosítása segít nekem a betegség okának felderítésében. Lehetséges, hogy irányt kell változtatnom. Elfogadom, hogy nyitottá válok, és úgy fogom érezni, hogy a feszültségcsomók eltűnnek majd. Azért vagyok itt ebben a világban, hogy fejlődésen menjek keresztül. A fájdalmakat a merevségem okozza. A jelen percet élem, és megtanulok bízni.

 

 

pajzsmirigy túlműködésA pajzsmirigytúltengés (hyperthyreosis) egyre gyakoribb, de nem feltétlenül jár együtt golyvával. Gyakran csomós alakban jelentkezik, és a hideg csomók, amelyek jódot csak kis mennyiségben vagy egyáltalán nem tárolnak, különböznek a forró, erőteljesen tároló csomóktól. A hideg változat szöveti tekintetben úgy degenerálódik, hogy már nem tölti be hormontermelő feladatát, és hajlamos arra, hogy rosszindulatúvá fajuljon el. Nem jár azonban túlműködéssel.

A forró csomók, amelyeknek hátterében orvosilag úgynevezett autonóm adenómák rejlenek, az életben hamar tüzes vassá válnak, amelyhez nem kellemes hozzáérni. Az ember gyakorlatilag már nem tűri meg nyakában a szűkösség érzetét. A nyakméret gyorsan növekszik, a szűkösség érzése mégis megmarad. Lelki megfelelői ennek a klausztrofóbiás tendenciák, azaz az érintett személy minden korlátozó helyzetet szorongva kerül. A nyak dagadni kezd, és nyilvánvalóvá teszi a testben elsüllyesztett, szinte fékezhetetlen növekedési kényszert. A szív hevesebben ver, a vérnyomás és a testhőmérséklet emelkedik, verejtékezés és idegesség lép fel. A motorikus nyugtalanság szórakozottságban, reszketésben és űzöttségben nyilvánul meg. Álmatlanság rabolja el a test számára égetően szükséges nyugalmat. A szem remeg az izgatottságtól, tágra nyílik, sőt láthatóan ki is dülledhet.

 

basedow kórA betegnek az arcára van írva az ijedség, mintha fojtogatnák, és a rémülettől tágra nyílt szeme ki akarna ugrani a helyéről. Franz Alexander „Basedow-sokk"-ról beszél. Az ilyen szem nemcsak tágra nyílik, hanem túl éber is. A legnagyobb riadókészültséggel néz elébe annak az élethalálharcnak, amire a test többi része is nyilvánvalóan készülődik. Nemcsak az arckifejezés miatt kapcsolhatók a tünetek a rémülethez – a kapcsolatot már állatkísérletek is megerősítették. A nyestek elé kitett nyulak, amelyek elől elzárták a menekülés útját, a hyperthyreosis összes tünetét produkálták, beleértve a szemgolyó exophthalmusnak nevezett kidülledését is. Ezekben a kórtörténetekben gyakrabban lehet találkozni félelmetes jövőképpel, és az ezzel járó hosszú távú lelki megterheléssel, mint akut rémületélménnyel. Azonban többnyire jelen van a halállal való korai találkozás és valamely közel álló személy elvesztésének tapasztalata is. A beteg azonban nem néz szembe a halálfélelemmel és a rémülettel, hanem tagadással és elfojtással hárítja el azt, és így írja ki saját arcára. A tagadásban gyakran olyan messzire megy el, hogy éppen azokat a helyzeteket keresi, amelyektől a leginkább fél. Az arckifejezés mellett a félelem a beteget kínzó hasmenésben is megnyilvánul, tele van a nadrágja, ahogy a népnyelv mondja. Ahelyett, hogy átvitt értelemben masírozna át az életen, a belében éli meg a „marsot". Az izzadásra való hajlam esetében a félelem verejtéke mellett a túlzott megerőltetés és feszültség is ott bábáskodhat.

 

A betegek valóban nem riadnak vissza sem a fáradtságtól, sem a megerőltetéstől. A nyak felpuffadásában és a szem kidülledésében a pánik mellett benne van a totális túlerőltetés képe is. A túlerőltetésre való hajlandóság benne van szinte minden érintett személy élettörténetében. Hajlamosak a korai érésre és a felelősség téves átvállalására például a fiatalabb testvérekért. A növekedési és érési hormonok túltengése a vérükben később az ennek megfelelő, a testbe lesüllyedt igényeket jelzi. Gyakran még anyjuktól is elszakítva, csalódottan vagy elutasítva megpróbálják leküzdeni az ebből adódó félelmet és bizonytalanságot azáltal, hogy maguk azonosulnak az anya szerepével. („Ha nem lehetek vele, akkor olyannak kell lennem, amilyen ő, hogy nélkülözni tudjam." Ez az érintett nők esetében gyakran az apa iránti vérfertőzéshez, közelítő kötődéshez vezet, férfiak esetében a női szerephez való ragaszkodáshoz, amely homoszexualitásba is torkollhat. Az anyaszerep túlzott kívánalmakat támasztó feladatához a betegek az önfeláldozásig hűek maradnak. Az ilyen kompenzációs kísérlet kudarca kiválthatja a tünet együttest.

 

A tágra nyílt szemekben azonban tükröződhet harci vágy, sőt kíváncsiság is. Ezzel a látszólagos ellentmondással még gyakran fogunk találkozni. Úgy tűnik, hogy a páciensek fenyegetve és üldöztetve olyan nagy tettekre készülnek, amelyekhez összes erejükre szükségük van. A vihar előjelei mutatkoznak, mintha a túlélésért folyó küzdelem legnagyobb csatája állna a küszöbön. Ők maguk mindazonáltal semmit sem tudnak erről, ellenkezőleg, tüneteiktől gyakran belsőleg a legnagyobb mértékben elhatárolják magukat, és a tapasztalatok szerint későn fordulnak orvoshoz. Nem hajlanak arra, hogy betegállományba menjenek, hanem kitartanak, amíg csak lehet. Árnyékban marad harci kedvük, amelynek egyáltalán nincsenek tudatában. Testük azonban forró csomók, és duzzadt nyak formájában a legőszintébben jelzi, hogy milyen hevesen vágynak a terjeszkedésre és a fejlődésre, és milyen erőfeszítéseket tesznek ezek érdekében. Nemcsak kiterjedni akarnak, hanem mindenekelőtt távolabbra jutni, csillapíthatatlan éhségük az élet iránti éppilyen csillapíthatatlan étvágyról árulkodik. Nem tudják megtölteni a torkukat, és gyakran égető becsvággyal emésztik magukat. A vágynak ez a fukarrá tevő formája messzemenően az előtérbe kerül. A nyugtalanság gyakran a golyva valóságos rezgésében és lüktetésében nyilvánul meg. Az állapotban van valami emésztő, az alapanyagcsere olyan magas, hogy az érintettek lefogynak, és ez még inkább megerősíti a hajszoltság benyomását. Becsvágyból és teljesítménykényszerből emésztik el magukat.

 

A heves harc helyén, amely a vágy sajátos, megbecsülésre sóvárgó formájával van összefüggésben, a rémület és az éber védekező készség mellett még egy további téma is feltűnik. A nyak – mint a testből a fejbe vezető út – feljárat a legfőbb ítélőszékhez is. A golyva itt nemcsak megnagyobbított védőpajzsot jelent a test egyik legérzékenyebb része számára, hanem olyan reteszt is, amely elzárja minden létfontosságú ellátás útját. Ez az elzáródás olyan heves összeütközés színtere, amit értelmezhetünk úgy is, mint a legmagasabb helyhez vezető útért való küzdelmet. Ennek gyakran valamilyen heves tekintélykonfliktus megtestesülése áll a hátterében, amely az érintett személy léte szempontjából döntő fontosságú. A test bemutatja, hogy mennyire felőrli és mennyire elemészti az erőket ez a küzdelem, és azt is, hogy a felfelé vezető járat hogyan válik egyre szűkebbé. A betegek remegésében a szorongás és a nyugtalanság nyilvánul meg. Attól való állandó félelmükben, hogy mielőtt még bármit szereztek volna, a nyakukba kerülhet a dolog, minden további beszűkülés miatt magukon kívül vannak. Nem ritkaság, hogy megfelelő tekintély jelenlétében a reszketéstől még arra sem képesek, hogy egy kávéscsészét sikeresen a szájukhoz emeljenek. A torkukban jókora gombóc van, és azt jelzi, hogy már semmi sem jöhet fel, holott átvitt értelemben mindenen felül kellene kerekedni. Ehhez még hozzájárul az élet iránti vágy, amely azzal a (halál) félelemmel társul, hogy az ember elmulasztja a legfontosabbat az életben.

 

Ha ilyen helyzetben még egyáltalán ki tudnak ejteni egy szót is a szájukon, akkor ezt annak a nagyszerű képességüknek köszönhetik, hogy össze tudják szedni magukat, és a tárgyiasságot mindenek fölébe tudják helyezni. Az érzelmi rezdüléseket, különösen az ellenségeseket, de mindennemű érzelmet a golyva gátja mögé szorítják vissza. Ellenségeiknek ésszerű megfontolásokból még szívesen segítenek is, mint ahogy rivális testvéreiknek is legszívesebben anyai támogatást nyújtanak, és így állnak melléjük. A zsilipek csak akkor nyílnak meg, ha a nyakban levő gát időnként átszakad, s közepette megcsendül a voltaképpeni igény. Itt valaki többször és jobban szeretne megnyilvánulni, de nem sikerül neki.

 

A pajzsmirigyhormonok növekedési komponense alátámasztja az értelmezéseket, a hormontúltengés mégis a test mélyén rejlő növekedési igényt jelzi. Ez az ifjúkorig ide tartozik, azután azonban már kizárólag a szellemi-lelki színvonal része. Ezért nem meglepő, hogy gyermekkorban alig fordul elő hyperthyreosis, és a megbetegedések száma csak a pubertáskor után nő. A felnőttek esetében a fölösleges hormon regresszióról árulkodik, egy már nem megfelelő szintre való visszasüllyedésről. A betegek sem növekedési, sem küzdő törekvéseiket nem vallják be maguknak. Abbéli igényük, hogy rendkívül gyorsan érjenek és nőjenek és hogy lehetőleg minél több dolgot éljenek át, visszaszorul a testbe, ahol a hormonszint növekedésében tombolja ki magát. Az anyagcsere- és a növekedési hormon túltengése túlságosan érzékennyé, változékonnyá, zavarodottá és túlzottan elevenné teszi a betegeket, valamint fokozza a halálfélelmet is. A páciensek annyira éberek, hogy le sem tudják hunyni a szemüket. Napközben remeg a szemhéjuk, éjjel, pedig nélkülözik az alvást. Az alvásnak, a halál kis testvérének mellőzése miatt bezárul a kör, és az eredmény a halálfélelem. Az érintett személy alighanem attól fél, hogy el kell hagynia az életet, mielőtt még igazán megélte volna – néhány kórtörténet megengedi ezt a feltételezést.

 

Feltűnő, hogy a nőket körülbelül ötször olyan mértékben sújtja ez a betegség, mint a férfiakat. Ez esetleg arra vezethető vissza, hogy számukra lényegesen rosszabbak a társadalomban a növekedés és az érvényesülés lehetőségei, és ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek elfojtódjanak. Ráadásul a viszonylag gyermekellenes környezetben nehézségekbe ütközik az a feltűnően sok betegben meglévő kívánság, hogy növekedési törekvéseit terhességekkel elégítse ki, illetve ezen kívül még örökbefogadással és nevelt gyerekekkel növelje a családot. Alexander „a terhességtől való félelem ellenére fennálló fogantatási vágy"-ról beszél. Ez az ellentmondás az érintett nők azon kísérletét tükrözi, hogy saját halálfélelmüket azzal hárítsák el, hogy egy másik síkon életet adnak.

 

A terhesség és a pajzsmirigy közötti kapcsolat többféleképpen is igazolható. A pajzsmirigy a terhesség ideje alatt például enyhén megnagyobbodik, és fokozottabban működik. A mirigyműködés hiányosságának gyakran meddőség vagy vetélés a következménye. A férfiak nemzőképességére is pozitív befolyással van a pajzsmirigyhormon. Így például növeli a spermiumok számát és áramlási sebességét. Vannak olyan adatok, amelyek szerint a pajzsmirigy fejlődéstörténeti szempontból a méh tájékáról származik.

 

„A gyerekek révén tovább lépni" a hyperthyreosis esetében általában jelentkező, a mindenáron való fejlődésre törő becsvágy gyakori változata. Ez a törekvés egyébként kimerítő munkában és a beteg és környezete képességeit felülmúló teljesítmény igényében éli ki magát. Ilyen tekintetben is szűkebb határokat szab a társadalom a nőknek, amelyek fájdalmasan testesülnek meg a pajzsmirigytúltengésben. Ha kétségbe vonják a terhesség és a teljesítmény iránti vágyat, az ennek a tünet együttesnek a jelentkezéséhez vezethet.

 

A nők körében nagyobb gyakoriság további oka az lehet, hogy a teljesítés, a küzdelem és az önmegvalósítás inkább az archetipikus férfi pólushoz tartozik, és ezért a nőknek alapjában nehezükre esik ezt megvalósítani. A gyermekszülés ősi női területére például csak nehezen ültethető át. Ráadásul a társadalom a gyermekek nagy számát inkább bünteti.

 

Végül, pedig az anya és a lány közötti tekintély problémáját a lány sokkal nehezebben tudja megoldani, mint a fiú. Alexander szerint minden érintett abba a nehézségbe betegszik bele, hogy meg kell birkóznia a szerepcserével, amikor gondozottból gondozóvá válik.

 

Meg kell tanulni bevallani magunknak a saját életünkre vonatkozó ijedtséget és pánikot, illetve a fejlődés, a teljesítmény, a növekedés és az átélés magas igényeit. Saját történetünkkel kell összefüggésbe hozni azokat az óriási erőfeszítéseket és törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a többnyire magunk választotta tekintély részéről elismerésre, találjunk. Ahhoz, hogy felszabadítsuk a mintát, szükség van az ellentmondásos helyzetben való saját szerepünk elismerésére: az arcon tükröződő félelem és szorongás többnyire visszavezethető saját függőségi vágyunkban való korai (gyerekkori) csalatkozásainkra. A rákövetkező próbálkozások, hogy a fenyegetett biztonságot azzal helyettesítsük, hogy másoknak nyújtjuk, rávilágítanak a túlzott követelményekre. Hiszen hogyan is adhatnánk olyasmit, amink nincs, de amire magunknak is égető szükségünk volna? A megoldás a betegség tünet együttese, amely lerombolja a félelemből, erőfeszítésből és önmegtagadásból emelt épületet, és az idetartozó impulzusokat a testbe irányítja, amely most már a maga részéről a legmagasabb igénynek veti alá magát, és megnyerhetetlen küzdelembe bocsátkozik. A kiváltó okok, amelyek a kapcsolatok válságától a halál általi veszteségig terjednek, és amelyeket alapvető félelem táplál, gondolatban többnyire már előzetesen jelen voltak, s így még az önmagát beteljesítő jóslat félelmével is körülveszik magukat.

 

Ha az ember már feldolgozta saját lelki hátterét, amihez gyakran elkerülhetetlen a pszichoterápia, akkor jön el az ideje, hogy újra tudatosan élje meg a testbe száműzött impulzusokat. A torokban dobogó szív a törekvést és a küzdőszellem táplálta becsvágyat rejti. Miután a beteg már bevallotta magának, hogy milyen hevesen vágyik az életre és mindennek az átélésére, a felemelkedésre és az elismerésre, és milyen szívesen lenne valóban „tüzes asszony (tüzes fickó)", aki mindeddig csak rejtve élt, a magasröptű álmoknak valós esélyük van arra, hogy a valóságban mérettessenek meg. Csak akkor válhat tudatossá a teljes szorongás, ami a nyak szűk járatában tanyázik és a kidülledő szemben, nyilvánul meg, ha a páciens már elismerte a nyaktájéki zárlatot, amely elválasztja a fejet a test valóságától. Az érintetteknek nemcsak konkrétan van gombóc a torkukban, hanem a lelki csomó, a fent és a lent közötti barikád az igazi bajuk. Ha szembesülnek ezzel a szorongással, amit eddig lenyeltek (a golyvába), akkor a küzdelemnek van esélye a külvilágban. Az is lehetséges azonban, hogy feleslegessé válik a küzdelem, ha a növekedés erői más, kielégítő irányokat keresnek.

 

Az élet elve árnyékba süllyedt, és tudatos síkokon akar visszatérni. A hyperthyreosis az élet és a növekedés hihetetlen teljességének jelképe, ami túl sok a testnek. Az életnek ezt a túláradását kell szellemi-lelki csatornákba terelni, és ehhez tetszés szerinti mennyiségű – mindenféle – irányban el lehet indulni.

Hideg csomók esetén:

  1. Vannak-e a nyakamban olyan csomók (= megoldatlan problémák), amelyek meg tudnának ölni hideg életellenességükkel?
  2. Mi alakulhatna rosszul az életemben a további elfojtás miatt?
  3. Hol van olyan fontos terület az életemben, amitől minden energiát elvontam, amit megpróbáltam befagyasztani?

Hyperthyreosis és forró csomók esetén:

  1. Milyen tüzes vasat nem akarok megfogni?
  2. Milyen égető becsvágy és magas igény hajt? Mire irányul csillapíthatatlan éhségem?
  3. Mi derít túlságosan jó kedvre, és mi hoz ki ugyanígy a sodromból?
  4. Milyen gombóc, miféle félelem van régóta a torkomban?
  5. Ki törhetne az életemre? Én kinek törhetnék az életére? Milyen tekintély körül forog a küzdelem, amit vívok?
  6. Mennyiben ingadozom a halálfélelem és az élni vágyás között?
  7. Miért nyelem le az ellenséges indulatokat?
  8. Hogy vagyok képes a tárgyiasságot az érzelmek fölébe ‘. helyezni? Miért szorítom le a testembe a heves összeütközéseket?
  9. Mi rejlik túlzott segítőkészségem hátterében? Mi van (túlzott) gyerek utáni vágyam mögött?
  10. Mi rejlik gyámoltalanságom mögött, ha magamról és saját érdekeim védelméről van szó?
  11. Mire unszol anyagcserém magas foka? Életem melyik anyagát kell kicserélni? Milyen váltás esedékes?
  12. Hová igyekszem a bennem lévő túláradó élettel?

 

 

pinelliaPinellia ternata

A Pan Hszia neve „fél nyarat" jelent, ami a növény hagyományosan nyár közepére eső begyűjtéséből származik. A Sárga Császár többek között a „hideg okozta károsodások" és a „morajló belek" kezelésére javasolta. A Pan Hszia mérgező növény, melyet– erősebb hatóanyagainak semlegesítése végett – használat előtt teába vagy ecetbe áztatnak.

 

Felhasználandó része:

Gumója

 

 

 

Tulajdonságai:

Csípős

 

Érintett meridián csatornák:

Tüdő meridián, lép meridián, gyomor meridián

 

Hatásai:

Csillapítja a hányingert és a hányást, köptető, csökkenti a vér koleszterinszintjét, a sztrichninmérgezés ellenszere, egy tanulmány szerint csillapítja a fogfájást

 

pinellia gumójaAlkalmazása:

  • a nyálka és a nedvesség eloszlatására
  • a csomók és a duzzanatok leapasztására
  • a chi áramlási irányának megfordítására

 

Adagolása:

6-9 gramm

 

Együttes alkalmazása:

A nyálka elleni Fa Pan Hszien timsóval, édesgyökér levével és kalcium karbonáttal elegyített Pan Hsziából készül. A hányásra és hányingerre javasolt Csiang Pan Hszia hozzávalói: Pan Hszia, timsó és gyömbér. A gyomor chi egyensúlyának megbomlása miatt fellépő hányinger kezelésére a növényt Csen Pivel kombinálják. A gyomrot támadó, puffadást okozó külső meleg és hideg eloszlatására Huang Liennel együtt alkalmazzák.

 

Ellenjavallat:

Terhesség és vérproblémák esetén kerüljük.

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!