Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

ekcéma

allergia okozókA minket körülvevő és életünk részét képező anyagok rendszerint közömbösek a szervezet számára, ám ha az immunrendszer tévesen „ellenségként" kezeli őket, a szokásostól eltérően, fokozottan reagál rájuk. Az allergia tehát nem más, mint az immunrendszer „tévedése": ártalmatlan anyagokat minősít veszélyes betolakodónak, akik ellen teljes gőzerővel veszi fel a harcot. A betegség kialakulása a következő: a szervezet az első találkozáskor antigénként (az antigén olyan anyag, amely a szervezetet antitestek, azaz védekező anyagok termelésére ösztönzi) reagál egy adott anyagra, ezért antitesteket kezd előállítani, aztán a következő találkozáskor - mivel az antitestek segítségével azonnal felismeri - agresszíven és hevesen elutasítja. Vélhetően valakivel vagy valamivel szemben ellenszenvet vagy agresszivitást élünk meg, és ezt a problémát agyunk ily módon interpretálja. Az allergia különböző fajtái hasonlóak az asztmához, azonban a reakció inkább a szemeket, az orrot és a torkot érinti ez esetben, mintsem a tüdőt vagy a mellkast. Mire vagyunk allergiásak? Mi az, ami bennünk ilyen heves reakciót indít el? Mi az, ami ezt az irritációt, a test ilyen erős érzelmi válaszreakcióját okozza? Ezek mind a mentálisan megszüntetett érzelmek felszabadításai. Ha valamit megpróbálunk tudatosan vagy tudat alatt nem észrevenni, esetleg kitörölni, az ily módon tör utat magának, és a testünk „beszél" helyette. Mintha egy olyan dolog lenne bennünk, aminek nincs ott semmi keresnivalója, amely zavarja önvédelmi rendszerünket. Ez az ellenség átveszi a hatalmat, a cselekvés és a létezés hatalmát, és ez letaglóz minket.

Az allergia általában mély intoleranciát, türelmetlenséget jelez, néha az életben való teljes részvételtől való félelmet tükrözi, esetleg arról tanúskodik, hogy meg kellene szabadulnunk a minket támogató érzelmi mankóktól, mert így megtanulunk a saját lábunkon megállni. Az allergiás ember legfontosabb jellemzője, hogy azt gondolja magáról, nincs harmóniában a saját személyes értékeivel.

 

allergia - szénanáthaFel szeretné hívni magára az emberek figyelmét, szeretne szimpatikus lenni és segítséget kapni. Vajon arra „használjuk" az allergiát, hogy szeretetet vívjunk ki magunknak? Lehetséges. Mindenesetre egy dolog biztos: azért vagyunk allergiásak, mert nem fogadjuk el énünk egy részét, és ez a tudat alatti ellenállás önmagunkkal szemben igen erőteljes.

Az emberek általában nagyon sokféle dologra lehetnek allergiásak: élelmiszerekre, tárgyakra, formákra, illatokra. Minden olyasmivel kapcsolatban, ami az öt érzékszervet érinti (főként a szaglás, amely a legerősebb érzékelés a memória szempontjából), az agy egy csomó, számunkra jó vagy rossz benyomást raktároz el. Nagyon is lehetséges, hogy azért vagyunk valamire érzékenyek, mert az agyunk egy rossz emlékhez kötve tárolta, és ilyenkor ösztönösen visszautasítjuk. Például elválasztanak bennünket egy számunkra kedves állattól vagy személytől, aztán később olyan helyzetbe kerülünk, mely emlékeztet minket erre - vagyis újra átéljük az eseményeket. Azok az anyagok, melyekkel ekkor kapcsolatba kerülünk, allergiát válthatnak ki. Ha a megélt helyzet, szorongással teli, akkor az arckoponya üregei lesznek érintettek a betegségben (szénanátha). Ha inkább a félelem dominált, akkor az allergia, köhögés (légzési nehézségek) formájában fog jelentkezni, és ha egy elválást éltünk meg nehezen, akkor bőrbetegségek, bőrelváltozások lesznek a tünetek (ekcéma, csalánkiütés, dermatitisz - bőrgyulladás).

Az élelmiszer-allergia előzménye egy helyzet, melyben nemet kellett mondanunk valamire, amit nagyon szerettünk, így vele szemben allergia alakul ki. Az allergia jelentheti még az újtól, a kalandoktól való félelmet, az élettel szembeni bizalom hiányát. A beteg úgy érzi, köteles megvonni magától az újdonság örömét azt gondolván, hogy az élet csak szürke hétköznapokból áll. Ki vagy mi az, ami ilyen nagy félelemmel tölt el bennünket? Van-e olyan dolog, amitől annyira idegenkedünk, hogy a lehető legtávolabb akarjuk tudni magunktól? Úgy tűnik, olyan esetek is vannak, amikor az agy bizonyos helyzeteket bizonyos anyagokkal azonosít a homonimák kapcsán (azonos hangalakú, különböző jelentésű szavak). Összefoglalva: az allergiát mindig valamivel (szimbolikus értelemben egy helyzettel, tárggyal, állattal) szembeni frusztráció, ingerlékenység okozza. Figyeljünk az üzenetre: azt, amit el akarunk utasítani, inkább fogadjuk el, dolgozzuk fel, így az integrációs folyamat beindul, és az allergia idővel eltűnik.

 

Allergia - ekcéma

allergia ekcéma akupresszúra pontok1. pont: 90 fokban behajlított könyöknél a könyök harántredőjének külső végén.

2. pont: A belboka felett négy harántujjnyira, közvetlenül a sípcsont éle mellett.

3. pont: Behajlított térdnél a térdkalács belsó, felső csücskétől három harántujjal felfelé.

4. pont: A kézháton az első és a második kézközépcsont között. Ha széttárjuk hüvelyk- és mutatóujjunkat, háromszög alakú terület képződik. A pont a háromszög csukló felé levő csúcsában van.

 

Idült ekcémánál

5. pont: A 3. pont felett másfél centiméterre.

 

Csalánkiűtés, urticaria, ha emésztési zavar következménye

6. pont: Behajlított térdnél a térdkalács alsó széle alatt négy harántujjnyira, a sípcsont szélétől egy harántujjnyira oldalt.

Enyhe, nyugtató kezelés szükséges, a tünetek fennállásáig naponta két alkalommal.

 

ÁrvácskaÁrvácska (Viola tricolor Háromszínű ibolya, papszakáll, császárvirág, macskaszem, viola)

Fűnemű, leveles szárú, 20-30 cm magas növény, levelei hosszúkásak, virága a levelek hónaljában ül. A virág két felső sziromlevele rendesen ibolyaszínű, a két oldalsó sárgásfehér, az alsó sárga. Hazánkban vetések között, parlagokon az egész ország területén előfordul.

Kertekben ültetik. A növény földfeletti része violae tricoloris vagy jacae herba néven ismeretes.

árvácskaHatóanyaga: violin alkaloida, metilsalicilsav, metilester, viola quercitrin és kevés illóolaj.

Bőrbajok kitűnő gyógyszere. A száraz és nedvedző bőrkiütésnél, különösen, ha azok görvélykóros eredetűek, ótvar, bőrviszketés esetében használatos. Húgyhajtó teáknak alkotó része, ott, ahol az anyagcserét kell fokozni, (lázzal járó izületi reuma, reuma, vérbaj, kankó, érelmeszesedés) és a húgyutak megbetegedéseinél.

A növény, mint vértisztító és izzasztó-tea van használatban, különösen a gyermekek bőrkiütéseinél, vizeleti zavaroknál használják (15 gr 1/4 1 vízre). Ugyanezt a főzetet borogatásra is alkalmazhatjuk. Tekintve azt, hogy vizelet és izzadás kiválasztó hatású, fehérfolyásnál jó eredményt érünk el. Mint köptető használatos.

Az árvácskával bizonyos ekcéma jellegű bőrbetegségeknél (rhagade), melyek különösen az arcon, fülön jelentkeznek, kitűnő hatást lehet elérni, különösen ott, ahol kátrányos és higanyos kenőcsökkel hiába próbálkoztunk. Naponta kétszer reggel, este 1 csésze tea. (5 gr 100 gr vízre). Hústalan diétával kapcsolatban kiváló eredményt lehet felmutatni.

 

 

asztmaA görög eredetű asztma szó „szűkmellűséget" jelent. Ennél a betegségnél a tüdő hörgőinek és kishörgőinek szűkületéről van szó, ami a sima izomzat görcsös összehúzódása következtében a légutak gyulladásos ingerlékenységét, valamint a hörgőket borító nyálkahártya megduzzadását és fokozott nyákelválasztását idézi elő.

Megfelelő orvosi kezelés révén e tünetek enyhíthetők. A beteg orvosságokat kap, melyek csökkentik a hörgők görcsét, de bármilyen hatásosnak bizonyuljon is a gyógyszer, csupán a tünetet kezeli, s nem a valódi okot.

Az asztmás rohamot a beteg életveszélyes fulladásos rohamként éli át, minthogy – s ez rendkívül fontos – a kilégzés megnyúlik.

Az asztma a kapcsolatfelvétel elleni védekezés megnyilvánulása, Első lélegzetvételünkkor mintegy kapcsolatot létesítünk ezzel a világgal, s utolsó lélegzetünkkel az életet leheljük ki. Az élet szüntelen adás és elfogadás. Létünk természetében rejlik a kettősség: belégzés és kilégzés, elalvás és felébredés, élet és halál. Az egyik maga után vonja a másikat. Az élet létre hívja a halált, a halál viszont új életet teremt.

Az asztmás beteg szexualitását felsőbb szintre, tudati világába akarja eljuttatni, az viszont feleúton, a mellkasban, megreked. Szerelmet akar kapni, adni ugyanakkor képtelen.

A levegővel kapcsolatos probléma mindig arra utal, hogy a beteg gondolkodásában is hiba rejlik, nehézkes és lebecsül másokat. Az asztmás beteg szereti a tisztaságot, világosságot, elkerüli viszont a sötétet és tisztátalant. A hegyek között, a „lét alantassága" fölé emelkedve jól érzi magát, felépül. A tenger mellett szintén, ahol az ásványi világ tisztasága gyakorol rá jótékony hatást.

asztma betegségAz asztmás beteg számára a tisztaság legtökéletesebb fokát a sterilitás testesíti meg. E sterilitás ellentéte egyben igen hatásos terápiás módszer: a saját vizelettel való kezelés. Az asztmás beteg itt tulajdon tisztátalanságával kerül kapcsolatba, szembesülni kényszerül azzal, amit elutasít.

Az asztma belsőleg jelentkező kiütésként is értelmezhető. Ha ugyanis az ekcéma elfojtódik, gyakran allergiás asztma formájában jelentkezik. Az asztma kezelése ilyenkor gyakran és hamarosan ekcéma megjelenéséhez vezet, hiszen a bőr és a tüdő az ember két legnagyobb kiterjedésű kontaktusteremtő szerve.

Maga az asztma, azaz „szűkmellűség" szó arról is árulkodik, hogy ahol szűkület lép fel - mint például a torokgyulladásnál vagy az angina pectorisnál - ott mindig félelem is jelentkezik. A szűkület és félelem nem választható el egymástól.

A félelemtől elszorul a torkunk, s ha valamitől megszabadultunk, föllélegzünk. Meg kellene hát kérdeznie önmagától:

  1. Mi fojtja el a lélegzetemet? Mitől félek? - A félelem (szűkület) legyőzésének egyetlen hatékony módja a tudati világ kitágítása. Az embernek ki kell tárulkoznia, magába kell fogadnia mindazt, amitől eddig tartózkodott. Érintkezésbe kell vele lépnie, hogy szervesen beleépíthesse saját létébe.
  2. Milyen téren szeretnék kapni anélkül, hogy adnék?
  3. Miféle, esetleg öntudatlan, agresszióim vannak, és milyen lehetőségeim adódnak azok megfelelő levezetésére?
  4. Mit nem akarok befogadni, valójában mivel fordulok szembe?
  5. Mi kelt bennem félelmet, tulajdonképpen mitől félek?
  6. Mivel nem kívánok kapcsolatba lépni, miféle érintkezést kerülök és miért?

Alaposabb vizsgálódáskor az asztmás betegek esetében különféle problémaköröket állapíthatunk meg, melyek világosan körülhatárolhatók, ugyanakkor szoros összefüggésben állnak egymással.

  1. Az adás és elfogadás, valamint a bezárulni akarás problémája: valódi kapcsolat és őszinte vonzalom iránti mély vágyakozásról van szó, melyet többnyire az anya túlzottan féltő aggodalmaskodása váltott ki. Az anyai szeretet korlátozó szerepet játszott, gátolta a személyiség egyéni kibontakozását. E probléma gyökerezhet a túlzottan erős tekintély általi elnyomásban is, vagy éppen az anyának gyermeke iránti nemtörődömségében. Hogy az anyához fűződő kapcsolat valóban jelentős szerepet játszik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a huzamosabb ideig szanatóriumban tartózkodó s így anyjuktól elszakított gyermekek többségének állapota rohamosan javul, miután a megváltozott környezethez hozzászoktak.
  2. Elfojtott hatalomvágy, amely szöges ellentétben áll tulajdon tehetetlenségünkkel: a beteg a tehetetlenség érzését, a történések passzív eltűrésének zavarát éli meg. Következésképp az asztmás rohamok többnyire olyan helyzetekben lépnek fel, ahol magát az eseményt utasítja el a beteg. Az eseményre adott felháborodott nem elfojtja a lélegzetet.
  3. Elfojtott agresszió, egyben képtelenség arra – vagy félelem attól –, hogy ezen indulatokat levezessük, és ismét fellélegezhessünk: az agressziót afölötti felháborodásunk váltja ki, hogy ilyesmit kell átélnünk, ilyennek kell mutatkoznunk.
  4. Védekezés az alantasnak vélt életterületekkel szemben. Ide tartozhat a szexualitás, állati ösztönök, por és hasonlók.
  5. Idős korban fontos szerephez jutnak a pszichikai okok, különösen az életkorral járó alkalmazkodási nehézségek. A harag, félelem, belső feszültségek, akadékoskodás és visszautasítás mindegyike kiválthat asztmát, s a rohamok annál hevesebben lépnek fel, minél inkább elnyomják, elhallgattatják a fenti érzelmeket.

Valahányszor görcsös rohamot élünk át, mint asztma esetében kilégzéskor, ez mindig egyfajta védekezést jelent. A kilégzéskor fellépő görcs tehát voltaképpen „ellenlégzés". Az asztmás beteg meg akarja tartani azt, amije van, de ezzel önmagának árt, hiszen nem képes adni. Védekező magatartást vesz fel. Semmi újat nem hajlandó magába fogadni, teljesen bezárkózik, pedig a bezárulás végső formája a halál.

Az asztmás betegnek meg kell tanulnia elfogadni önnön tökéletlenségét, tehetetlenségét, s nem szabad hadakoznia ellene. Huzamosabb ideje tartó betegség során a mellkas megnagyobbodása, megmerevedése alakul ki. Bár ez jelentőségteljes külsőt mutat, a rugalmasság nagy fokú csökkenése miatt valójában csekély légzési volument takar. Ezen a ponton a test, a maga nyelvén, kristálytisztán kifejezésre juttatja az ember önmagával szembeni elvárását és a megfelelni akarás képtelenségét. Igazi erő helyett itt csupán „pöffeszkedésről" van szó, mely egészen az ájulásig fokozódhat.

Az ember legszívesebben kiáltana, hogy levegőhöz jusson, de feltörő kiáltása megreked a tüdőben. Így nem tehet mást, mint „odahörög" valamit a másiknak, eléje köp – jelezvén agresszív indulatait, melyek másképp nem tudnak megnyilvánulni.

Asztma: elnyomott dominanciaigény, elfojtott agresszió, kielégítetlen szabadságvágy

Az asztma jelzi

  • hogy valami, valaki túl közel jött hozzám, ezért korlátozva, szorongatva érzem magam, képtelen vagyok zavartalanul kibontakozni. Csillapítatlan igény él bennem a szabadság iránt, szeretném magamat kifejezni és teljesen érvényre juttatni.
  • hogy az- az érzésem, nem szabad elengednem magam, talán már képtelen is vagyok rá. Különösen korlátoznom kell magam a személyiségem terén. Egyidejűleg erős vágy él bennem az iránt, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz.
  • hogy saját elképzeléseim, környezetem elvárásai és erkölcsi normái akadályoznak, korlátoznak. Az életen kívül élek, mert önmagamon kívül létezem.

Amit tenni kell

Lássa be: „Nem csupán lehetőségem, de egyben kötelességem is, hogy olyan legyek, amilyen vagyok." Fontos, hogy a beteg megtanulja kifejezni magát, kinyilvánítani érzelmeit, nyitottá váljék, hogy adhasson és kaphasson. A ki- és belégzés egyformán fontos! Nincs az életben oly dolog, mely valóban árthatna nekünk, túl közel jöhetne hozzánk. Csak ha képesek vagyunk elfogadni az életet úgy, ahogy van, adatik meg a lehetőség, hogy teljességben éljünk.

Épp ily lényeges megszabadulnunk mindattól, ami valójában nem hozzánk tartozik. Az embernek meg kell tanulni önmagát olyannak elfogadni, amilyen, s valódi lényét létezni engedni. Ez magában foglalja mindannak a felszínre juttatását, ami a lélek legmélyén rejtve vau, amit az ember legszívesebben nem bolygatna, senkinek se mutatna meg.

Az asztma arra szólítja fel a beteget, hogy elinduljon a befelé vezető úton, mivel csak így lesz képes önmagában nyugalmat találni, biztonságra lelni. Nem jelentkezik többé benne igény arra, hogy a másik embernek csak úgy „odahörögjön" valamit. Fel kell ismernünk: „Nem lehet csak adni vagy csak kapni, belégzés nélkül nem létezik kilégzés. A kettő együtt alkotja az egészet, máskülönben valami mindig hiányozni fog nekem."

Amennyiben az ember – önmagának is – szeretetet ad, szeretni is fogják. Az asztmás betegre különösen érvényes a közmondás: „Ki mint vet, úgy arat." Nem létezik se tisztátalan, se alacsonyrendű dolog, még tulajdon énünkben sem, mivel minden az egész részét alkotja.

Árnyoldalak csupán addig vannak, amíg létezni engedjük őket, amíg folytonos öntudatosodásunk át nem világítja őket. Ha félelmeinket őszintén, kertelés nélkül bevalljuk magunknak, nem kerüljük majd többe a félelemkeltő helyzeteket, hanem megfelelően integráljuk életünkbe. Annak felismerésével, hogy a személyiség fejlődésében a kellemetlen élményeknek is fontos szerep jut, fokonként eloszlik a félelem. Kérdezze meg önmagától: „Hol utasítom el önmagam? Milyen nem szeretnék többé lenni? Mitől tartok, hogy mit fedezhetnek fel rajtam az emberek? Kivel vagy mivel nem kívánok érintkezésbe lépni, és miért?"

Egy tünet mindig felhívás, hogy kellő figyelmet szenteljünk létünk összes vonatkozásának, engedjük magunkat olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Nem létezik olyan dolog, amit el kellene utasítanunk, amitől tartózkodnunk kellene. Nincs olyan ember, aki a másiknál felsőbbrendű lenne, de olyan sincs, aki alávalóbb. Mindnyájan egyek és egyenlő jogúak vagyunk. Fel kell hagynunk azzal, hogy görcsösen ragaszkodjunk valamihez, fel kell adnunk a látszatot, hiszen csakis az önmaga egyszeriségének és egyediségének tudatában levő, autentikus személyiség képes szabadon alakítani életét.

 

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!