Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés

fáradtság

Burnout szindrómaA kiégéshez több ok vezethet: sok stressz, intenzív lelki megterhelés, a munka iránti motiváció csökkenése, a munkahelyi elismerés hiánya, a munkahelyi kapcsolatok megromlása, következésképpen az önértékelés csökkenése.

A burnout általában olyan küzdelem feladása után jelentkezik, amelyben egy bizonyos ideált szerettem volna kifejezésre juttatni, azonban sikertelenül. Ennek az ideálnak a megvalósításába befektetett idő és energia nagysága olyannyira számottevő volt, hogy ettől kimerülök és megbetegszem. Ez mély űrt okoz bennem, mivel elutasítok egy olyan helyzetet, amelyben igaz, konkrét és tartós változást szeretnék elérni, legyen szó a munkámról, a családomról vagy a párkapcsolatomról. Nagyon maximalista és odaadó vagyok, a tökéletességre törekszem. Talán van az énemnek egy olyan része, amelyet nem fogadok el ír. Úgy érzem, mintha az egész emberiség ellen kellene harcolnom, mert azaz érzésem, hogy az nincs összhangban az elvárásaimmal és mély meggyőződéseimmel. „Miért folytassam?

„Feladom, mert ez már túl sok számomra." Ezek a kiégések nagyon gyakoriak a tanároknál és az ápolóknál, ápolónőknél, a munkarendjükből, munkarendszerükből kifolyólag. Ez egyfajta kompenzációs forma, mivel mindenáron meg szeretném változtatni a rendszert olyan megközelítésből, amely sokkal jobban megfeleltethető a modern időknek. Ha pl. azaz érzésem, hogy meg szeretném menteni a világot, akkor mostantól el kell gondolkodnom ezen a hozzáállásomon. A burnout egy védekező, menekülési betegség is. Feltehetem magamnak a kérdést: Mitől akarok elmenekülni azzal, hogy túlhajtom magam a munkában? Félek attól, hogy szemtől szemben találom magam saját magammal? Okot kell találnom arra, hogy ne kelljen a párommal lennem, akit nem viselek el? Mit próbálok bizonyítani, ha menekülök a kudarc elől? A burnout tünetei eléggé jellegzetesek, felismerhetőek: mentális és fizikai fáradtság, csökkenő életenergia, inkoherens, csapongó gondolatok! Kimerültség lép fel, és ezt követően nyugalomra és pihenésre van szükségem azért, hogy energiakészleteimet újra feltölthessem.

 

Amit tenni kell!

Főként azzal a gondolattal kell szakítanom, hogy mindenkinek meg kell felelnem! Ez csak egy álom, és a valóság az, hogy tudatában vagyok annak, hogy legjobb tudásom szerint, magamat teljesen beleadva kell elvégeznem minden feladatomat, és minden cselekedetben újra meglelem a derűt, a szeretetet, a belső békét.

 

 

da zao kínai datolya

Ziziphus jujuba

Ez a kínai datolya, melyet gyümölcsként vagy harmonizáló adalékként formulában egyaránt fogyaszthatunk. Gyakran teszik hozzá emésztést segítő főzetekhez, ha szükséges az íz javítása.

Tulajdonságai:

Édes íz és meleg energia.

Érintett meridián csatornák:

Lép meridián és gyomor meridián.

Hatásai:

Feltölti a lépet és a gyomrot. Fáradtság, rossz étvágy, Vér hiány, súlyvesztés esetén

Adagolása:

3-6 gyümölcs naponta.

Ellenjavallat:

Puffadás, ételérzékenység.

Ziziphus jujuba

 

depresszióAlvászavar, krónikus fáradtság, bűnösség érzése, étvágytalanság, állandó szomorúság és szorongás, ingerlékenység, koncentrációs zavar, az érdeklődés elvesztése az élet dolgai iránt - mind a depresszió jelei. A depresszió mély belső szomorúságot takar, olyan elfojtott érzelmek felhalmozódását jelenti, amelyek konfliktust okoznak a test és a lélek között. A depresszió belülről felemészt, nyomorultnak, értéktelennek érzem magam. Folyamatosan a múltban élek, és nem vagyok képes ezen túltenni magam. A jelen és a jövő nem létezik számomra. Fontos, hogy a dolgokhoz való hozzáállásomon változtassak, mivel most már minden más, mint azelőtt. A depresszió gyakran egy igen fontos mérföldkő az életünkben (például fiatalkorban), mert arra kényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Mindenáron egy másik életet szeretnék. Az ideáim (az álmaim) és a valóság (a történések) között őrlődöm. Feszültség húzódik a között, ami vagyok, és amivé válni szeretnék. Belső egyensúlyom felborul (amely talán hormonális is), rám se lehet ismerni. Úgy érzem, korlátoznak, szépen lassan elveszítem létem lényegét, az élni akarásomat, az életkedvemet. Haszontalannak érzem magam.

A depresszió oka általában a körülöttem lévő dolgokban keresendő, egy élethelyzetben. Legyen szó az engem körülvevő emberekről (szüleim, gyermekeim, barátaim), állatokról vagy dolgokról (a munkám, a házam, a bútoraim). Lehet szó arról, hogy félek valaminek az elvesztésétől, vagy valamilyen súlyos vita uralja a közvetlen környezetemet (például testvérek közötti vita), íme néhány mondat, amelyek ezt a helyzetet jól illusztrálhatják: „Megfulladok tőled!”, „Elszívod előlem a levegőt!" Néha nehéz kijelölni saját magunk és életterünk határait. Mi az, ami csakis a sajátom, mi az, ami másoké? A depressziós emberek gyakran nagyon érzékenyek. Mindent nagyon intenzíven megélek, ami körülöttem történik, érzékenységem megtízszereződött - ezért érzem úgy, hogy a környezetem megfojt engem. Feladom, mert túl nagy a teher. Nincs többé kedvem élni, és bűnösnek érzem magam azért, amivé váltam.

Hajlamos lehetek önpusztító magatartásra. Figyelemre, odafigyelésre van szükségem, hogy újra megtanuljam értékelni magam, de a depresszió tudat alatt a környezetemet manipuláló eszközzé is válhat. Az életemnek nem része többé a nevetés.

Bármi is legyen is búskomorságom oka, mostantól megvizsgálom, melyek a depresszióm mögött húzódó valódi okok. Fiatalként nagy feszültség, nyomás alatt voltam? Melyek azok a jelentős, gyermekkoromban megélt események, amelyek miatt az életemet ennyire hiábavalónak érzem? Egy szeretett személy, az életem értelmének elvesztése, vagy az, hogy nem látom, merre tart az életem? A valóság és a kötelezettségeim elől való menekülés semmire sem jó (például az öngyilkosság), még akkor sem, ha néha ez tűnik a könnyebb útnak. Fontos, hogy tudatában legyek a kötelességeimnek. Az antidepresszánsok nem elegendőek a depresszió elmulasztására: meg kell keresnem a betegség valós forrását. Mostantól tudatára ébredek annak, hogy egyszeri és megismételhetetlen vagyok. Rendkívüli belső értékekkel rendelkezem. Újra visszanyerem saját magam és az életem feletti irányítást.

Választhatok a „feladás" és a „küzdés" között. Minden adott a sorsom megváltoztatására. Ha felelősséget vállalok saját életem felett, szabadabb leszek, és az erőfeszítéseim elnyerik méltó jutalmukat.

 

 

fáradtságÚgy érzem, „le vagyok eresztve", kiüresedtem. Hova tűnt az energiám? A félelmeim, aggodalmaim, fájdalmaim, belső sérüléseim harcra és ellenállásra késztetnek engem. Ahelyett, hogy energiáimat a nehézségeim eredetének megtalálására fordítanám, elfecsérlem őket azzal, hogy egyszerre több irányba akarok „menni". A megoldás megtalálása is reménytelennek tűnik számomra. Kimerültséget, kiégettséget, belső fáradtságot érzek, mivel állandóan harcolnom kell azért, hogy előre haladhassak.

Talán depressziós is vagyok. Érdektelen vagyok, ez, pedig utam elvesztését jelenti. Újra rá kell lelnem a belső örömeimre, és meg kell tanulnom az életemet megint szeretni. Meg kell állnom, hogy megpihenhessek, hogy összegezhessek dolgokat, és energiakészleteimet feltölthessem. Abba kell hagynom a múlthoz való ragaszkodást, elfogadom és a jelen pillanatot élem meg. Így minden valóban megélt percből új energiát gyűjthetek, amelyre most nagy szükségem van.

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!