Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

félelem

bőrkeményedésA bőrkeményedés a bőr megvastagodását jelenti, amely folyamatos dörzsölés, nyomás hatására alakul ki. Lelki szinten beidegződött, merev mentális sémákat és viselkedési formákat jelent. Több testrészt is érinthet ez az elváltozás. A bőr a mentális energiát szimbolizálja. Amikor egy adott élethelyzettel kapcsolatban a félelmem felgyülemlik és kikristályosodik, mozdulatlanság, renyheség alakul ki, amely nem engedi ennek az energiának az áramlását - hiszen a gondolataim sem rugalmasak. Ez a félelem arra kényszerít engem, hogy ne legyek képes az élethez objektíven hozzáállni. Fel kell ismernem a félelmem okát, így a felhámon blokkolt és felhalmozódott energia újra elkezd majd velem összhangban áramolni. A bőröm rugalmassá és fiatallá válik. A bőrkeményedés helye kiegészítő információkkal szolgálhat: például, ha a vállamat érinti az elváltozás, akkor a kötelességeimhez kötődő gondolataimmal és hozzáállásommal kapcsolatosan vagyok túlságosan kemény.

 

 

 

vastagbélgyulladásColitis ulcerosa vagy vastagbélgyulladásnál harc saját magunkkal, ami súlyos veszteségekkel jár, majd kiszakad a bele az erőfeszítéstől. Kinyalja a hátsóját valakinek, benyalja magát, ördögi rituálék az alvilágban. Véráldozat, vérző vastagbél, áldozatszerep, véráldozat = tudat alatt saját vitalitásunkat áldozzuk fel. Az ellenpóluson kétségbeesett próbálkozás a megtisztulásra, még a saját vérünket is meg akarjuk tisztítani. Beöntések általi ürítések sorozata, kényszeresen mosakodni akarunk az alsó fertályon, az életerő az Alvilágban koncentrálódik. Félelem saját életcéljaink megvalósításától, saját személyiségünk kiterjesztésétől, miközben „vért izzadunk" az erőfeszítéstől, a félelemtől. Állandóan tele van a nadrágunk, be vagyunk szarva, és ez roppant megalázó számunkra. Kellemetlenül érezzük és szégyelljük magunkat, feladjuk saját életünket egy másik élettel való szimbiotikus egységért, ha a függőségi kapcsolat, mozgásba jön, robbanásszerű reakciókat vált ki. Életünk megrekedt egy korábbi szakaszában, amire a kisebesedett baba popsi emlékeztet, nem vagyunk szobatiszták, még pelenkára van szükségünk. Az anyát ellenőrző, fenyegetőző személyként éltük meg, aki teljes alárendeltséget követelt tőlünk, az anyába kapaszkodni, kényszerű szimbiózis. Félelem a magányosságtól azáltal, hogy önmagunkért kell felelősséget vállalni; rezignáltság, önmagunk feladása, reménytelenség; az odaadás és megtartás témakörében kötött helytelen kompromisszumok.

 

Amit tenni kell!

Bűntudat helyett valódi bűnbánat megélése, változtatni eredeti felfogásunkon. Bátran felvenni a harcot saját személyes Alvilágunk ellenszenves árnyfiguráival. Önmagunkkal szembeni keménység, harcos erőfeszítések saját lelki árnytémáinkra vonatkozóan, az áldozatkészég messzemenőkig való kifejlesztése, saját életerőnk odaadó feláldozása. Kötelezettségvállalás másokkal szemben, az emberi kapcsolatok mozgósítás, a függőség-függetlenség, illetve a lelkierő és a lelkek fölött gyakorolt hatalom ellentétpár tárgykörének tudatosítása. Felismerni a kapcsolatokban kialakult szűk teret, és összefüggésbe hozni az élettől való félelemmel, esetleg feldolgozatlan születési traumával. Pszichoterápia felismerni és feloldani az Alvilág fortélyait, amelyek a lelket kereskedelmi árucikké változtatják, és az ördöggel kötött „paktum" útján az Alvilághoz láncolják. Felfedezni a felső világ napos oldalát, napsütötte szépségét vér = vitalitás, élet. Saját magunkra koncentrálni, visszahúzódni saját birodalmunkba megtanulni, válaszolni a sors kihívásaira. A vérségi köteléket vérrokonsággá változtatni, oldani, és adott esetben szabad akaratunkból újrakötni. Az alvilág, az árnyak bátor, nyalt megvilágítása, megbékélés mágikus gyökereinkkel, kemény belső harcok vállalása a saját magunkhoz vezető úton. A megfelelő helyen történő, végsőkig vállalt áldozatkészség, a más lelkek fölötti hatalom tudatos feladása, hogy ez által szabaddá váljunk, önerőből vállalt, komoly átalakulás.

 

 

Crohn betegségA csípőbél (a vékonybél utolsó szakasza) nem fertőzéses eredetű gyulladása, amelyet általában erős fájdalmak kísérnek. Az AIDS és a tuberkulózis okozta fertőzések, eredményezhetik a csípőbél gyulladását, azonban a krónikus, heveny esetek Crohn-betegségre utalnak. Szó lehet egy intenzív bűntudatérzés következményeképpen létrejött önbüntetési formáról, mely önmagam értékelését érinti:

Nem vagyok a „helyzet magaslatán", nem érzem magam „korrektnek", vagy úgy érzem, „semmire sem vagyok jó". Az önbecsülés hiánya miatt odáig is eljuthatok, hogy azt gondolom, senki sem szeret, és mindenki azt akarja éreztetni velem, hogy kevesebb vagyok másoknál. Ezek az érzések egy anyagi vagy esetlegesen érzelmi vonatkozású hiányérzethez adódnak hozzá. Azaz érzésem, hogy valamitől elítélendő, megvetendő módon fosztottak meg engem. Mindehhez halálfélelem is társulhat. Ilyenkor belül lázadok, ami csak növeli, a mások visszautasításától való félelmemet. Mivel úgy érzem, nem érek semmit, ez a betegség „segíthet" nekem abban, hogy megkapjam a figyelmet, amire szükségem van. Az önbecsülésem igen kicsi, és a hasam területén energetikailag túl nyitott vagyok, mindent befogadok. Elutasítom saját magamat. A hasam egy szemetesláda, amelybe a környezetemben élő emberek beleborítják a felém küldött negatív energiáikat, és én hagyom, hogy ezt megtegyék velem. Nem találom és foglalom el kellőképpen a helyemet a világban, elutasítom az élethelyzeteimet - mindez végül hasmenést eredményezhet. Keresem a saját személyes, spirituális identitásomat, és betegségem súlyossága jelzi, hogy ez életem egyik legfontosabb eseménye. Azok az utak, amelyek engem az önbecsülésem növeléséhez, a valóságos identitásom megtalálásához, a családban és a társadalomban elfoglalt helyem megtalálásához vezetnek, segítenek majd az életembe több nyugalmat és harmóniát vinni. Ha megtalálom a valóban nekem szánt helyet a világban, akkor ez védelmet fog adni. Az élet szép, és nekem is jogom van hozzá!

 

császármetszésA gyermeknél, vágyik arra, hogy még elidőzhessen, a leválás elodázása, így szeretne fontossá és jelentőségteljessé válni, életmintája, hogy lássák csak, hogy belőlem még lesz valami.

Az anyánál, nem szeretné a gyermeket ki- és elengedni, nem akar tőle idejében elválni, a terhességet kevésbé élte át, élvezte tudatosan, önmagát túlságosan is fontosnak tartja. Félelem attól, hogy túl szűk lesz, hogy nem lesz vonzó, elmarad a tudatos beavatás az anyaságba. Önként választott császármetszésnél, félelem a fájdalomtól, a feladat nagyságának általános elutasítása, segélykiáltás a segítőknek, hogy nem tudom, nem akarom, és nem bírom tovább.

 

Amit tenni kell!

A gyermeknél, későbbi felnőttnél, tanuljunk meg bánni a határokkal, szükség esetén lépjük át azokat. Vállaljunk felelősséget önmagunk iránt, de engedjük azt is, hogy nekünk segítsenek, tanuljunk meg bízni saját erőnkben, hogy a „szoros" helyzetekben szűkség közepette is feltaláljuk magunkat. Váljunk le teljesen, vizsgáljuk kritikus szemmel életmintánkat, vegyük észre időben, hogy másokat csak kezdetben foglalkoztatja, hogy mi lesz belőlünk.

Az anyánál, tanuljunk meg elbúcsúzni, önmagunkat az anyává válás során a háttérbe állítani. Fogadjuk el az anyaság, az érettség szépségét, dolgozzuk fel saját születési traumánkat, létünk ősi félelmét. Álljunk készségesen az anyaság feladatai elé, beavatási szertartások.

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!