Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

félelem

fellnőttkori dadogásDadogás esetén a nyelv nem folyékony. A dadogó feldarabolja, széthasítja,kasztrálja a nyelvet. Ahhoz, hogy valami folyni tudjon, tágasságra van szüksége, ha egy folyót csőbe kényszerítünk, a víztorlasz és a nyomás hatására legfeljebb spriccelni fog a csőből a víz, de semmiképpen sem folyni. A dadogó torka szorosságával megakadályozza a nyelv folyását. A szorosság és a félelem mindig összetartoznak.

 

A dadogónak a torkában ül a félelem. A torok magában véve szűk kapcsolat, illetve átmenet a törzs és a fej, a lent és a fent között. A dadogó igyekszik az átjárót a lehető legjobban beszűkíteni, hogy ezzel különös kontrollja alatt tartsa azt, ami lentről feljön, illetve ezzel analóg módon, ami a tudattalanból a tudatosba emelkedik. Ugyanezt a védelmi elképzelést alkalmazták a régi erődítményrendszerek jól ellenőrizhető keskeny átjáróikkal. Az ilyen jól kontrollálható átjárók, bejáratok határok, teremajtók, mindig torlódáshoz vezetnek. Így megakadályozzák a dolgok folyását. A dadogó kontrollálja a torkát, mert fél attól, ami lentről feltolulván tudatossá válna, így a torkában fojtja el azt.

 

Ismerjük azt a kifejezést, hogy „övön alul”, ami tulajdonképpen az „undorító” és „tisztátalan” szexualitásról szól. Az öv vonala a veszélyes alsó és a megengedett, tiszta felső területek, elválasztására szolgál. A dadogó ezt a határt a torok magasságába tolja fel, mert teljes testiségét veszélyesnek érzi, s csak a fejét tartja világosnak, tisztának. A migrénes pácienshez hasonlóan a dadogó is a fejébe tolja át a szexualitását, s így ugyanolyan görcsös fönt, mint lent. Nem engedi el magát, nem nyílik meg a testiség ösztönigényei és vágyai előtt, melyek nyomása annál erősebb és félelmetesebb, mennél tovább fojtja el őket az ember. A dadogás tünete ráadásul kontaktus- és partnerkapcsolati nehézségeket okoz, és ezzel bezárult az ördögi kör.

 

Ugyanezen elv szerint kifacsart az a magyarázat is, mely a dadogó gyermekek gátlásosságát a dadogással indokolja. Pedig maga a dadogás fejez ki gátlásosságot, a gyermek gátolt, és ez mutatkozik meg a dadogásban is. A dadogó gyermek fél attól, hogy valami feltörjön belőle, s annak szabad utat adjon. Meggátolja a szabad folyást, hogy jobban tudjon kontrollálni. Mindegy, hogy ezt a gyermek esetében kitörő valamit szexualitásnak vagy agressziónak hívjuk, vagy éppen egy harmadik nevet adunk neki. A dadogó nem mondja ki, amit ki kellene mondania. A nyelv a kifejezés eszköze. Ha szembehelyezkedünk azzal, ami belőlünk kikívánkozik, ebben a kifejezésre törő tartalomtól való félelmünk mutatkozik meg. A dadogó nem nyitott. Ha sikerülne egyszer valóban megnyílnia, mint egy kráterből, úgy törne ki belőle a szexualitás, az agresszió és a beszéd őrült özöne. Ha a kimondatlant kimondottuk, nincs többé okunk a dadogásra.

 

 

dadogásA dadogás egyfajta beszédzavar, amely részleges vagy súlyos beszédképtelenséget jelent. Nehezemre esik magamat világosan kifejezni (ez egy-két szó elrontásától egy állandóan fennálló zavarig is terjedhet). A probléma a torokhoz, a kommunikáció és az önkifejezés központjához kapcsolódik.

Lehetséges, hogy dadogásom egy gyermekkori érzelmi sokk vagy szexuális trauma következtében jött létre. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy szexuális zaklatási áldozata voltam, hanem tudatosan vagy tudat alatt valamilyen félelmet raktároztam el magamban, ami a szexualitáshoz köthető. A gyermekkoromból eredeztethető nagyfokú bizonytalanság egyik szülőmmel (anyámmal vagy apámmal) kapcsolatos félelemből eredhet. Elfojtást, arra való képtelenséget takar, hogy uraljam a gondolataimat és az erős érzelmeimet. A kifejezésre irányuló kísérletem megbukott (ilyen jellegű zavar már kora gyermekkoromban kialakulhat, például ha a gyermeknek állandóan azt mondják: „Ne sírj!”) Így az átélt érzelem, dadogásban fejeződik ki. Félek attól, hogy világosan fejezzem ki magamat, hezitálok, vagy idegesség miatt visszafojtom és átalakítom a szavaimat. Ha világosan közlöm, hogy mit élek meg, mit érzek, akkor a szüleim vajon megértik majd? Megfelelek az elvárásoknak? Megengedik nekem, hogy olyan legyek, amilyen vagyok? Nagyon valószínű, hogy vagy az egyik szülöm, vagy mindkettő, erősen tekintélyelvű és domináns személyiség. Úgy érzem, a szüleim kritizálnak, kontrollálnak, elítélnek, sőt még ki is gúnyolnak, és a végén már el is hiszem, hogy a szavaim semmit sem érnek. Az első lépés a gyógyulás felé az lesz, hogy nyitott szívvel fordulok a saját gondolataim, szavaim, tetteim, és főleg érzelmeim, vágyaim felé. Fontos, hogy lassan haladjak, és tiszteletben tartsam saját ritmusomat.

Elfogadom, hogy ki kell fejezzem a gondolataimat, örömeimet, fájdalmaimat és félelmeimet. Ha így teszek, bízni tudok magamban, és képes leszek nyitni azok felé, akiket szeretek. Bensőmet nyugalom árasztja el, és így elkerülöm a dadogást, a szavak torlódását a túl nagy szellemi aktivitás miatt. Továbbá elkerülöm bizonyos szavak visszatartását, amelyektől eddig féltem (a szavak kimondása következményekkel jár).

 

 

dohányzás - cigarettaA cigaretta a tüdőhöz kapcsolódik, amely az élet, a szabadság és az önállóság, az univerzum és az én közötti kommunikáció szimbóluma. A cigaretta egyfajta védekezési forma, amely mély szorongásokat és félelmeket kendőz el. Úgy gondolom, az engem körülölelő füstfelhő megvéd engem attól, hogy az igazsággal szembesülnöm kelljen. A cigaretta néha tudat alatt olyan gyerekkori kielégítetlen igényeimet próbálja pótolni, mint például az első szoptatások melegsége, az anyai szeretet. Szinte észre sem veszem, amikor rágyújtok, szokás, gépies mozdulat, mánia, amely időközben nagyon fontossá vált a számomra. Arra van szükségem, hogy az idegességemet levezessem, idegi ingerlékenységemet kiegyensúlyozzam. Anyám nyújtotta megnyugvásra, biztonságra vágyom. Dohányzom, mert menekülni próbálok egy számomra kellemetlen helyzet, a családom, az életem elől. A cigaretta által kibocsátott füst még ködösebbé teszi az elhatározásaimat. A nikotin gyorsítja a szívritmusomat, ajzószerként hat rám.

Melyek azok a döntések, amelyeket nem vagyok képes meghozni? Mi miatt „fakó" és unalmas az életem? Fel kell ismernem valódi szükségleteimet. Elfogadom, hogy többet és lazábban kéne kommunikálnom. Ha abba akarom hagyni a dohányzást, jó lenne, ha megtalálnám azt az érzelmi okot, amelyhez függőségem kapcsolódik, ez nagymértékben megkönnyítené a leszokás folyamatát. Így tisztábban látnám, hogy mit is akarok valójában az életben, és az igényeimet a valódi énemmel egységben elégíthetném ki.

 

 

drogfüggőségDrogfüggőség esetén függőség, menekülés, keresés nem vagyunk képesek e hármas csoport sorrendjét betartani. Túl korán megállunk keresés közben, illetve megrekedünk a menekülés köztes állapotában, az egység végső célját egy könnyebben elérhető szintre vetítjük. Veszélyes rövidítés, a könnyebb ellenállás felé elmenni, olyan pótcselekvésekbe menekülni, amelyek hosszú távon nem elégítenek ki.

A szó szoros értelmében eltévedünk a haza vezető úton, sem a kudarcot, sem a visszautasítást nem vagyunk képesek kezelni. Félünk az új dolgok megtapasztalásától, kényelmesség, restség, túl nagy elvárások az élettel szemben, sok esetben gyerekes hozzáállás az élet dolgaihoz, túl alacsony igény a lelki gyógyulásra.

 

Amit tenni kell!

Tudatosítanunk kell magunkban az arra való hajlamot, hogy szeretjük lerövidíteni a problémák megoldásához vezető utat, olyan lelki tréningekben részt venni, amelyek a keresésre irányulnak. Víziókeresés, meditációs gyakorlatok zen stb., olyan gyakorlatok, amelyek segítenek abban, hogy képessé váljunk tisztábban megfogalmazni életcélunkat, megtanuljuk elviselni a kudarcot, a pszichoterápia keretén belül, felismerni, hogy csak az adhat igazi kielégülést, amiért az ember tudatosan megdolgozott, vagyis ahogy a népnyelv is mondja „aki nem dolgozik, ne is egyék".

A terápia keretein belül olyan mélyen beleengedni magunkat a félelembe, amíg az átváltozik bátorsággá és bőséggé. A lapítás helyett megtanulni szembenézni a meneküléssel, felismerni, hogy a legnagyobb cél, vagyis az egység megélésének eléréséhez a lehető legnagyobb erőfeszítések megtétele szükséges. Felismerni, hogy a drogok fogyasztásakor ugyanez a cél lebeg a szemünk előtt, lerombolni a droghasználatra vonatkozó illúziókat. Felismerni, hogy a drogok által elérhető állapot csak egy álomvilág, feltárni a regressziós tendenciákat, amikor valami olyasmit akarunk, amiért nem dolgoztunk meg. Felismerni a drogfogyasztás mögött rejlő valódi motivációt, amely az egységgel való kapcsolatra irányul, és megtanulni más módon elérni azt. Az életet utazásként felfogni, újra keresővé válni, felfedezni az egység elérését, mint végső célt, elfogadni a meditációt és a vallást, mint az ehhez vezető lehetséges utakat.

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!