Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

félelem

agorafóbiaAz agorafóbia a tágas, nyitott terektől való félelem, a páciens fél kimerészkedni a széles nagyvilágba, félelem a nagy és szabad terektől szellemi és lelki síkon.

 

Amit tenni kell!

Tudatosítani kell magunkban az utolsó születési fázist, kilépés a szűkből a tágas térbe (elveszettség a világban), tisztába jönni saját tudati szűkösségünkkel, saját kicsinységünk elfogadása, azon tény befogadása, hogy mindannyian homokszemek vagyunk a kozmoszban, homokszemként a ránk eső feladatrész teljesítése, a lényegre koncentrálni, saját szűk felségterületünk, a minket körülvevő négy fal biztosítása, az üresség és a tágasság elfogadása saját életünkben. Kibékülés a kényszeres szűkösséggel, biztonságra lelni a legszűkebb körben, bevallani magunknak és elismerni a tényt, hogy „egyedül vagyunk széles e világon", az ellenpóluson, vagyis legbelül, lelkünk mélyén egyre tágabb teret nyerni, kinyílni; saját helyünket megtalálni a világban, saját otthonra lelni, távolabbi cél, felismerni, hogy igazi otthonunk nem e világi.

 

 

Agorafóbia - tömegiszonyAz agorafóbia görög eredetű szó, az agora (köztér) és phobos (félelem) összetételéből származik. Tömegiszonyt, tömegtől való idegenkedést és félelmet jelent. Nagyon szorosan kapcsolódik a tudat alatt érzett halálfélelemhez. Az agorafóbiában szenvedők általában nagyon érzékeny, pszichikailag fogékony emberek, termékeny fantáziával megáldva. Érzelmileg függnek másoktól, és általában még nem sikerült teljesen leválniuk az édesanyjukról. Nehezükre esik a saját, valódi énjük és a félelmüket tápláló, általuk létrehozott gondolatok megkülönböztetése - így sokszor azonosulnak félelmeikkel. Szivacsként szívják magukba mások érzelmeit (főleg azok félelmeit) anélkül, hogy kiszűrnék, melyek tartoznak valóban hozzájuk. Rendszerint saját és mások félelmeit is felnagyítják, emiatt hajlamosak a visszahúzódásra, magukat hibáztatják mindenért, és keveset kommunikálnak másokkal - kivéve azokat, akikben, teljes mértékben megbíznak. Mindez elszigetelődéshez vezet. Néha úgy érzik, megörüllek, de ezt a gondolatot minél hamarabb el kellene hessegetni. Könnyű mindent uralni, ellenőrzés alatt tartani egy olyan helyen, ahol teljes biztonságban érezzük magunkat, ám amint elhagyjuk ezt a helyet, minden romba dől! Az agorafóbiás hamar pánikba esik, félelmei olyan szinten hatalmukba kerítik, hogy a dolog irányítása teljesen kicsúszik a kezéből. Ha egy esemény túl nagy hatással van rá (pl. születés, haláleset, baleset, vagy egy tragédia), még jobban belesüpped félelmeibe, ami ugyancsak az agorafóbia súlyosbodásához vezethet. Az ilyen embereknek nagyon fejlett a kritikai érzéke. Mivel nagy a bizonytalanság körülöttük, nem nagyon bíznak meg senkiben és semmiben, és ha úgy érzik, a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt szeretnék, mindent és mindenkit kritizálnak. Az agorafóbia általában az édesanyával való konfliktusra utal, a vele való kapcsolat állandó kritika tárgya.

 

Amit tenni kell!

Változtassunk a hozzáállásunkon! A félelmek megmérgezik az életünket, ezért fogadjuk el őket, így segíthetik fejlődésünket. Tanuljuk meg szeretni és elfogadni magunkat (ez személyiségünk anyai, védelmező oldala), építsünk fel egy boldogsággal teli belső világot, amelyben nincs helye sem kritikának, sem függésnek. A legjobb, ha kreativitásunkkal fejezzük ki önmagunkat és beszélünk a problémáinkról. Mi vagyunk a felelősek saját boldogságunkért!

Fogadjuk el, hogy néha kockáztatni is kell, és nézzünk szembe a félelmeinkkel, amelyek akadályozzák a kreatív erők szabad áramlását, pedig ezek segítségével könnyebben uralhatjuk belső erőinket. Egy kiegyensúlyozott és aktív szexuális élet segítene abban, hogy megszabaduljunk ettől a mentális téren jelentkező érzelmi fixációtól.

 

ágybavizelésA vizeletürítés annak testi megnyilvánulása, hogy időről időre meg kell szabadulnunk a „feleslegtől", meg kell szüntetnünk a feszítő ingert. „A félelemtől a nadrágba csinálni" fordulat további utalás arra, hogy szorongató vagy veszélyes helyzetben pusztán testileg is meg szeretnénk és akarunk szabadulni a feszültségtől.

Az ágybavizelés voltaképp öntudatlan feszültség levezetés. Akkor jelentkezik, midőn az értelem „álomba merült", azaz a gyermek elveszítette az éber öntudat kontrollját, és az „alvó öntudatba" az alvás során öntudatlan érzelmek és képzetek nyomulnak be. Mindez ráadásul oly módon történik, hogy másnap reggel a környezet is észleli a történteket, vagyis tudomást szerez a belső tiltakozásról.

éjszakai ágybavizelésMert az ágybavizelés öntudatlan tiltakozás a környezet igazságtalan bánásmódja, a körülmények rendezetlensége ellen. A probléma valódi oka gyakran a szülőkben keresendő, nem a „vétkes" gyermekben. A szülőknek több megértéssel kellene figyelemmel kísérniük, hogyan viszonyul gyermekük a környezetéhez, hogyan csapódnak le benne a mindennapi élet történései.

Gyakran előfordul, hogy az ágybavizelést a szülőknek gyermekükkel szembeni túlzott elvárása, például hamis becsvágya váltja ki. De a házasfelek veszekedése vagy a szülők eltérő neveltetéséből fakadó súrlódások szintén előidézhetik a „feszültségkiegyenlítődés" e módját.

 

Ágybavizelés: a húgyhólyag sírása, helytelen bánásmód körülmények elleni tiltakozás, túlzott követelmények, belső feszültség

 

A gyermeknek (vagy felnőttnek) az az érzése, hogy túl sokat kívánnak tőle. Ő mindössze ennyit tud. Napközben a környezet erős ellenhatásai miatt képtelen szabadjára engedni a benne felgyülemlő feszültséget, nem tudja a dolgokat úgy irányítani, ahogy valójában szeretné. Érzi, hogy nem szabad olyannak lennie, amilyen valójában. Magatartásformákba kényszerítik, melyek nem illenek hozzá. Meggátoljál: abban, hogy gyermek módjára viselkedhessen. Semmi se történik úgy, ahogy ő szeretné.

Amint a gyermekben a józanész kontrollja alábbhagy, a feszültség is fölenged. Kisbaba módjára hagyja, hadd menjen minden a maga útján, azaz feladja az irányítást. Az ágybavizeléssel a gyermek a következőket közli: „Olyan kicsi vagyok még, hogy éjszaka bepisilek. Valahányszor ez bekövetkezik, a szüleimnek végre tényleg törődnie és foglalkoznia kell velem. Úgy érzem, mellőznek és elhanyagolnak."

 

Amit tenni kell

Fel kellene hagynunk azzal, hogy szüntelenül ráerőltessük másokra elképzeléseinket. Nem lenne szabad gyermekünktől olyasmit megkövetelni, amit egykor mi magunk szívesen megtettünk volna, de nem lehetett. Inkább segítenünk kell neki abban, hogy önmagává váljék. Gyermeke révén senki se teheti jóvá azt, amit egykor önmaga elszalasztott.

Ám a szülők csak akkor képesek segíteni gyermeküknek a problémája megoldásában, ha saját problémáikat már megoldották, következésképp mindketten megszabadultak a természetellenes feszültségtől. Fel kell tehát adniuk igényüket az abszolút tökéletes teljesítményre, nem szabad az elérhetetlent hajszolniuk. A nevelés lényege ugyanis éppen abban áll, hogy a másikban segítjük kifejlődni mindazt, ami lehetőségként benne rejlik, ahelyett, hogy saját elképzeléseinket vetítenénk belé. Szeretettel és megértéssel képesek leszünk megszabadítani gyermekünket a belső feszültségtől, így, nem lesz többé szüksége arra, hogy a „húgyhólyagon keresztül sírjon."

 

 

ágybavizelésSzülőktől (általában apától) való félelem. Ha éjjel alvás közben elengedjük a vizeletünket, ez arról informál bennünket, hogy gyermekünk fél az iskolai vagy szülő tekintélytől, szigortól. Ha a gyermek pisil be éjszaka, akkor a nappal visszatartott érzelmei (amelyet a vizelet jelképez) így szabadulnak fel. Ezeket az érzelmeket azért fojtja el, mert fél a büntetéstől vagy attól, hogy másoknak nem fog tetszeni, és ezért nem fogják szeretni őt. Ahogy az állatok vizeletükkel jelölik meg területüket, mi tudat alatt ugyanennek érezhetjük szükségét. Ki akarjuk jelölni saját kis területünket, mert tartunk attól, hogy ez veszélyben van, megvonják tőlünk, vagy nem tartják tiszteletben, és emiatt nagy bizonytalanságot, szorongást élhetünk meg. A bizonytalanság csak nő attól, ha sötétben kell aludnunk. A gyermekek sokszor így élik meg egy szereteti személytől vagy tárgytól való elszakadásukat. Éjszakánként talán „segítséget" próbálnak hívni ezzel, tudtára adva környezetüknek, hogy melegségre, szeretetre van szükségük. Szülőként tartozunk annyival, hogy tudatosítjuk magunkban gyermekünk tekintéllyel szembeni érzékenységét, segítjük őt abban, hogy kiszabaduljon a túl nagy tekintély „karmai közül", és a hozzá intézett szerető szavak önbizalmát növeljék. Rám szeretettel, együttérzéssel, megértéssel néznek. Minden jól van!

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!