Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

félelem

allergia okozókA minket körülvevő és életünk részét képező anyagok rendszerint közömbösek a szervezet számára, ám ha az immunrendszer tévesen „ellenségként" kezeli őket, a szokásostól eltérően, fokozottan reagál rájuk. Az allergia tehát nem más, mint az immunrendszer „tévedése": ártalmatlan anyagokat minősít veszélyes betolakodónak, akik ellen teljes gőzerővel veszi fel a harcot. A betegség kialakulása a következő: a szervezet az első találkozáskor antigénként (az antigén olyan anyag, amely a szervezetet antitestek, azaz védekező anyagok termelésére ösztönzi) reagál egy adott anyagra, ezért antitesteket kezd előállítani, aztán a következő találkozáskor - mivel az antitestek segítségével azonnal felismeri - agresszíven és hevesen elutasítja. Vélhetően valakivel vagy valamivel szemben ellenszenvet vagy agresszivitást élünk meg, és ezt a problémát agyunk ily módon interpretálja. Az allergia különböző fajtái hasonlóak az asztmához, azonban a reakció inkább a szemeket, az orrot és a torkot érinti ez esetben, mintsem a tüdőt vagy a mellkast. Mire vagyunk allergiásak? Mi az, ami bennünk ilyen heves reakciót indít el? Mi az, ami ezt az irritációt, a test ilyen erős érzelmi válaszreakcióját okozza? Ezek mind a mentálisan megszüntetett érzelmek felszabadításai. Ha valamit megpróbálunk tudatosan vagy tudat alatt nem észrevenni, esetleg kitörölni, az ily módon tör utat magának, és a testünk „beszél" helyette. Mintha egy olyan dolog lenne bennünk, aminek nincs ott semmi keresnivalója, amely zavarja önvédelmi rendszerünket. Ez az ellenség átveszi a hatalmat, a cselekvés és a létezés hatalmát, és ez letaglóz minket.

Az allergia általában mély intoleranciát, türelmetlenséget jelez, néha az életben való teljes részvételtől való félelmet tükrözi, esetleg arról tanúskodik, hogy meg kellene szabadulnunk a minket támogató érzelmi mankóktól, mert így megtanulunk a saját lábunkon megállni. Az allergiás ember legfontosabb jellemzője, hogy azt gondolja magáról, nincs harmóniában a saját személyes értékeivel.

 

allergia - szénanáthaFel szeretné hívni magára az emberek figyelmét, szeretne szimpatikus lenni és segítséget kapni. Vajon arra „használjuk" az allergiát, hogy szeretetet vívjunk ki magunknak? Lehetséges. Mindenesetre egy dolog biztos: azért vagyunk allergiásak, mert nem fogadjuk el énünk egy részét, és ez a tudat alatti ellenállás önmagunkkal szemben igen erőteljes.

Az emberek általában nagyon sokféle dologra lehetnek allergiásak: élelmiszerekre, tárgyakra, formákra, illatokra. Minden olyasmivel kapcsolatban, ami az öt érzékszervet érinti (főként a szaglás, amely a legerősebb érzékelés a memória szempontjából), az agy egy csomó, számunkra jó vagy rossz benyomást raktároz el. Nagyon is lehetséges, hogy azért vagyunk valamire érzékenyek, mert az agyunk egy rossz emlékhez kötve tárolta, és ilyenkor ösztönösen visszautasítjuk. Például elválasztanak bennünket egy számunkra kedves állattól vagy személytől, aztán később olyan helyzetbe kerülünk, mely emlékeztet minket erre - vagyis újra átéljük az eseményeket. Azok az anyagok, melyekkel ekkor kapcsolatba kerülünk, allergiát válthatnak ki. Ha a megélt helyzet, szorongással teli, akkor az arckoponya üregei lesznek érintettek a betegségben (szénanátha). Ha inkább a félelem dominált, akkor az allergia, köhögés (légzési nehézségek) formájában fog jelentkezni, és ha egy elválást éltünk meg nehezen, akkor bőrbetegségek, bőrelváltozások lesznek a tünetek (ekcéma, csalánkiütés, dermatitisz - bőrgyulladás).

Az élelmiszer-allergia előzménye egy helyzet, melyben nemet kellett mondanunk valamire, amit nagyon szerettünk, így vele szemben allergia alakul ki. Az allergia jelentheti még az újtól, a kalandoktól való félelmet, az élettel szembeni bizalom hiányát. A beteg úgy érzi, köteles megvonni magától az újdonság örömét azt gondolván, hogy az élet csak szürke hétköznapokból áll. Ki vagy mi az, ami ilyen nagy félelemmel tölt el bennünket? Van-e olyan dolog, amitől annyira idegenkedünk, hogy a lehető legtávolabb akarjuk tudni magunktól? Úgy tűnik, olyan esetek is vannak, amikor az agy bizonyos helyzeteket bizonyos anyagokkal azonosít a homonimák kapcsán (azonos hangalakú, különböző jelentésű szavak). Összefoglalva: az allergiát mindig valamivel (szimbolikus értelemben egy helyzettel, tárggyal, állattal) szembeni frusztráció, ingerlékenység okozza. Figyeljünk az üzenetre: azt, amit el akarunk utasítani, inkább fogadjuk el, dolgozzuk fel, így az integrációs folyamat beindul, és az allergia idővel eltűnik.

 

aluszékonyságAluszékonyság az alaphelyzet tisztázása és értelmezése gyakran organikus agyi folyamatoknál is, félelem a napi teljesítmény- elvárásoktól, menekülés az álomvilágba, a korai gyermekkor tudattalan világába, kivonni magunkat a felelősség alól, félelem a megszületéstől.

 

Amit tenni kell!

Bele kell engedni magunkat a félelembe, amíg csak annak kapui teljes szélességben kitárulnak előttünk. A másik oldal álomvilágát tudatosan feltárni (álomjóga, tudatos álmodás stb.), (terápiásan) újra átélni a gyermekkor tudattalanságát, hogy aztán végleg el lehessen engedni. Megbarátkozni saját születési traumánkkal (reinkarnációs terápia), még egyszer visszatérni az anyaméh Paradicsomába, hogy aztán a „születéssel" tudatosan elbúcsúzzunk tőle, tekintsünk a napokra, mint az élet szimbólumára, és kezdjük mindig valamilyen szertartással.

Az életre adott válaszainkban találjuk meg a felelősségvállalás lényegét, válaszokat keresni, még alvás közben is, „még egyet aludni" valamire.

 

 

angina pectorisAngina pectoris a szívinfarktus első lépcsőfoka. A szív túl kevés táplálékot, energiát, oxigént kap, elszorul a koszorúér görcsbe rándulásának hatására.  Az energiaellátást biztosító útvonalak bebetonozódnak, „szűkkeblűség", szűkség = félelem: angina, a szív megkeményedik, kővé válik: „kőszívű"; „hatalmas kő ül a mellén". Az illető hatalmi törekvések és az egó áldozata, a megsemmisülés érzése, szorongató, nyomasztó élethelyzet, a bal, vagyis a női oldal segélykiáltása, belső harcok és görcsök a „szívügyekben", a szív, mint egyfajta „zsiványbarlang", megtelik gyűlölettel, haraggal és könnyekkel.

 

Amit tenni kell!

Nyugalmat engedélyezni magunknak, életünket a szív ügyeire fordítani. Hallgatni a szív szavára, meghallani, amit mondani akar nekünk, bevallani magunknak félelmeinket és a gyűlölet érzését, saját „szűkösségünk" megismerése központi kérdésekben, önmagunk elfogadása. Megtanulni „szívet lágyítóan" sírni, nem csinálni „zsiványtanyát" a szívünkből, saját középpontunkra és az élet lényeges momentumaira koncentrálni, a szív finomabb rezdüléseire is odafigyelni, mandala meditációk és -gyakorlatok, tai chi.

Odafigyelni a szívre, és életünk középpontjává tenni azt, a középpont körül forogni, „táncolni a tűz körül". Távolabbi cél az ellenpóluson, helyet csinálni a szív számára, kitárni a szívünket mások felé, és igényeiket figyelembe venni, „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", így a szívünk is új táplálékot kap, és képessé válik önmagából táplálkozni, kinyílni a szív bensőséges és bátor rezdüléseire.

 

 

basedow kórBasedow-kórnál jellemző a kidülledő szemgolyók (exophtalmus), a teljes írisz láthatóvá válik, a szemnek sóvár, mohó kifejezést kölcsönöz, mintha ki akarna ugrani a szemüregből. Az ijedtségtől tágra nyílt szem, mint aki a legnagyobb borzalmat pillantja meg egyszeriben. A strúma (megvastagodott nyak) is árulkodik, telhetetlenség = „nyakalás" (jelen esetben nem feltétlenül az alkohol „nyakalását", mint inkább az általános telhetetlenséget jelenti). Rohanó pulzus, heves szívdobogás, félelem, űzöttség, menekülési kényszer; nyugtalanság és izgalom, cselekvési kényszer; súlycsökkenés, önemésztés, remegés, általános félelem az élettől és annak dolgaitól, gyakori hajhullás = áldozat a szabadság, az erő és a kisugárzás oltárán.

 

Amit tenni kell!

Megtanulni valóban „odanézni", és nem elfordítani a tekintetünket a félelemtől. Nyitás a világ dolgaira. Meg kell tanulnunk elvenni azt, amire szükségünk van. A cselekvési kényszert belső mozgékonyságra, mozgásra cserélni, az izgalmas témák iránti érdeklődés felszítása, „fejest ugrani az életbe". A dolgokat intenzívebb módon megélni, feloldódni pozitív értelemben, a saját feladatainkban; határaink vállalása, az egzisztenciális félelmet konvertálni az aktuális problémák koncentrált feldolgozásába. Megtalálni belső mozgatórugóinkat, szembenézni a belső borzalmakkal, félelmekkel, áldozatot hozni azért a feladatért, ami kedves a szívünknek, és ami ösztönzőleg hat ránk. Beengedni magunkat azokba az élethelyzetekbe, amelyektől szívünk a torkunkban ver, és amelyeknek hallatán tágra nyílik a szemünk a rémülettől.

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!