Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

kínai medicina

Kínai orvoslás - kínai medicinaA hagyományos kínai medicina olyan ősi terápiák egy csoport foglalja magában, amelyeket Kínában már legalább 5000 éve alkalmaznak. Összeköti az akupunktúra, a masszázs és a moxaterápia (legtöbbször feketeüröm égetése során keletkezett hővel ingerlik az akupunktúrás pontokat) technikáját a növényi, állati és ásványi eredetű gyógy-készítményekkel, az étrendelőírásokkal és az önsegítésre alkalmas testgyakorlatokkal. A zavarosnak ható idegen szavak és fogalmak miatt elsőre homályosnak és egzotikusnak tűnhet.

A hagyományos kínai orvoslás és a nyugati világ

Az elmúlt 30 évben a hagyományos kínai orvoslás különböző gyógymódjai egyre ismertebbek és divatosabbak lettek a nyugati világban is: az akupunktúrás kezelést ma már a nyugati medicina szigorú követőinek számító orvosok is elismerik és ajánlják, illetve a chi-kung és tai-chi foglalkozások is széles közönség számára elérhetőek. A nagyobb városokban manapság már találhatunk kínai gyógynövényüzleteket, ám a forgalmazott termékekről továbbra is megoszlanak a vélemények. Sok gyógy-készítmény ugyanis meglehetősen negatív hírverést kapott: némelyik ritka fajok kihalásával fenyeget, illetve embertelen körülmények között tartott állatokból készül, míg másokban mérgező vegyi anyagokat fedeztek fel. Az importált készítmények minősége igen változó, így sok szakember csak Szingapúrból, Japánból vagy Kaliforniából származó termékeket használ.

kínai medicina akupunktúraA nyugati világban népszerűvé váló más alternatív gyógymódokhoz hasonlóan az egészségügyi hivatalok bálfák szabályozni a kínai gyógyászati eljárásokat is, így mára sok kínai gyógynövény Ausztráliában és néhány európai országban feketelistára került.

A kínai gyógynövények között rengeteg olyat találunk, amelyek a nyugati világban is ismertek gyógynövényként (mint például a gyermekláncfű vagy a gyíkfű) vagy kerti virágként (mint például liliomfa vagy az aranyfa). E növények felhasználásának lehetőségét a keleti világban gondosan feltérképezték, és rengeteg panaszra alkalmazhatónak találták őket – szemben a nyugati világgal, ahol a kutatások e téren általában elég korlátozottak voltak. Néhányukat nyugati rokonaikhoz hasonló módon használják keleten is, ám a gyógyhatást leíró hagyományos kínai terminológia elsőre zavarosnak tűnhet. Csakúgy, mint a nyugati gyógynövénygyógyászat, a hagyományos kínai orvoslás is inkább az egészséges egyensúlyt megbontó diszharmónia legyőzésében igyekszik segíteni szervezetünket, nem, pedig a tünetek enyhítésére törekszik, mint a modern allopatikus, (homeopátia) orvosi szemlélet.

 

 

nyálka - köhögésA kínai medicina szerint a folyadékok felgyűléséhez vezető túlzott nedvesség az ödémák kiváltó oka. Ilyenkor a testnedvek (Csin Je) normális lebontása elé akadály gördül, ami különféle - nedvességhez kapcsolódó - légzőszervi és emésztőrendszeri megbetegedésekhez vezethet.

A nyálka a légutakban vagy az emésztőrendszerben összegyűlő nedvesség sűrű, összetett fajtája. Az emésztés során képződött tiszta és zavaros folyadékok szétválasztása a lép feladata, mely szoros kapcsolatban áll a nyálkatermeléssel. A nyálka általában a tüdőben tárolódik, így nem meglepő, hogy többnyire köhögés során tör felszínre. Az asztmát is a nyálkatúltengés okozza.

A nyálka szindróma jellegzetes tünetei, közé tartozik a nyelven megjelenő vastag, nyálkás lepedék és a gyengén tapintható pulzus. A nyálka fellépésének helyétől függően további tünetek is jelentkezhetnek. Ha a nyálka a gyomorban gyűlik össze az, hányingerhez és hányáshoz vezet, míg ha az érintett terület a tüdő, köhögést és légszomjat tapasztalhatunk. A szívet megtámadó nyálka szívproblémákat és mentális zavart okoz.

 

Nyálka a szívcsatornában

A kínai medicina szerint a szívrohamok és a koszorúérgörcs egyik lehetséges kiváltó oka a szívcsatornában összegyűlt nyálka. A kezelés során egyrészt gyógynövények segítségével megpróbálják elmulasztani a nyálkát, másrészt serkentő hatású orvosságokkal ösztönzik a lépet, a nyálka eloszlatására. Ezekkel elsősorban az emésztési problémákat kezelik, és a lép funkcióinak normalizálását és a nedvesség megszüntetését is elősegítik.

 

A nyálka és nedvesség elmulasztása

A nedvesség lehet külső „gonosz", mely különböző ízületi betegségekhez vezet, ill. a szervezetben meglevő folyadékok felgyűlése is.

Más külső gonoszokhoz hasonlóan a nedvesség a testbe belépve különféle tüneteket okozhat: meleggel egyesülve fájdalmas vizelési gondokat (Lin Ping), nedves lázas megbetegedéseket (Si Ven) és bőrkiütéseket (Csuang Csen) okoz. A kezelés során a nedvességet felszívó, szárító és a meleget, eloszlató gyógynövényeket alkalmaznak. A kínai medicina szerint kétféle nyálka létezik: a látható és a láthatatlan. A látható tulajdonképpen a köpettel azonosítható, míg a láthatatlan nyálka a szervezetben gyűlik össze, és különféle betegségek kiváltó oka és következménye egyaránt lehet. A lép chi hiánya például nyálkatermelést indít el, mely előbb-utóbb elzáródással veszélyezteti a szívet. Ez szívelégtelenséghez, továbbá skizofréniához és más hasonló mentális gondokhoz vezet, hiszen a szív kiemelkedően fontos szerepet játszik a szellemi tevékenységben.

 

A nedvesség kezelése

A nedvesség felszárításához többnyire nagyobb mennyiségű vizelet kiválasztására van szükség, így az ilyenkor használt orvosságokat a nyugati medicina vizelethajtóként jellemezné. A hideg, nyirkos nyálka elmulasztásához melegítő hatású gyógyszerek szükségesek. A hideg nyálka gyakran a gyomrot támadja meg, és hányingert, illetve hányást okoz, így az ilyen típusú nyálka eloszlatására alkalmazott orvosságok sokszor az emésztés helyreállítását célozzák. A meleg és száraz nyálka hűsítő orvosságokkal gyógyítható. Az ilyen nyálka többnyire a tüdőt érinti, így a gyógyszerek többsége köhögéscsillapító és köptető hatású.

 

 

A keleti medicina a szerveket széles körűben értelmezi energetikai szerepük alapján. A Vese keleti fogalma például nem csupán a vesét, mint testrészt, és a vízháztartás szabályzását takarja, hanem úgyszintén a csontok, a gerinc, az agy, a fülek és a haj táplálásának energetikai funkcióit, valamint az akaraterőt és az emlékezőtehetséget. Ha tehát bármelyik említett területen probléma lép fel, az eredhet a vese energia egyensúlyának felborulásából.

 

Tizenkét alapvető szervet ír le a kínai medicina. Közülük hat az energia tárolásában érintett; ezek neve Zang. A másik – Fu-nak nevezett – hat szerv az ételek, italok, átalakításával állít elő energiát (amit azután a Zang tárol), s közben kiválasztja a salakanyagokat. A Zangok, például a máj, „tömörek", míg a Fu-Szervek üregesek, amilyen a gyomor is.

Mindegyik Zang szerv egy funkcióiban hasonló Fu-val párosul. Figyeljük meg a hat párt és főbb funkcióikat bemutató táblázatban, hogy a szívburoknak és a hármas melegítőnek nincs közvetlen fizikai megfelelője, mint a többi szervnek. A szívburok szorosan kapcsolódik a szívhez, egyik feladata a szív védelme. A hármas melegítő azt a három testtájat foglalja magába, amelyekben hő illetve energia keletkezik: a mellkast, a plexus solarist (Napfonat) és az alhasat.

ZANG szervek

FU szervek

Tüdő

  • Energiát vesz fel a levegőből
  • Egyesíti a levegőből származó chi-t a tápanyagból szárma chi-vel az egész szervezet táplálása érdekében
  • Szellemi élénkséget és pozitivitást ad

Lép

  • A tápanyag energiáját a szervezet energiájává alakítja
  • Koncentráló, gondolkodó és elemző képességeket nyújt

Szív

  • Elősegíti a vér képződését a tápanyagból és levegőből származó chi felhasználásával
  • Keringteti a vért, szabályozza az érrendszert
  • Otthont ad az Elmének, azaz tudatunknak, gondolkodásunknak, érzéseinknek és hosszú távú emlékezetünknek

Vese

  • Alapenergiát szolgáltat minden más szerv, továbbá a születés, növekedés, fejlődés és szaporodás számára
  • Táplálja a gerincoszlopot, a csontokat és az agyat
  • Akaraterőt és késztetést nyújt

Szívburok

  • Védi és támogatja a szívet
  • Keringteti a vért a testben
  • Befolyásolja kapcsolatainkat másokkal

Máj

  • Egyenletes energiaáramlást biztosít, lehetővé téve az élettani folyamatok optimalizálását és a maximális érzelmi stabilitást
  • A humor, a kreativitás, a pozitív érzelmek
  • és a tervezőkészség forrása

Vastagbél

  • Átveszi a táplálékot a vékonybéltől, felszívja a szükséges folyadékmennyiséget, a nem kívánatos anyagokat, pedig széklet formájában kiüríti
  • Engedékenységet, önbizalmat ad

Gyomor

  • Erjesztéssel és érleléssel előkezeli a táplálékot, hogy a kívánt energiát és tápanyagokat kivonhatóvá tegye a lép, a vékonybél és a vastagbél számára
  • Elősegíti az intellektuális gondolkodást

Vékonybél

  • Átveszi a táplálékot a gyomortól, különválasztja a szervezet által igényelt részecskéket és a fölöslegeseket, mely utóbbiak a vastagbélbe kerülnek
  • Innen származik a megkülönböztetés képessége és a döntéskészség

Húgyhólyag

  • Tárolja a nemkívánatos folyadékokat, és kiüríti azokat a vizelettel
  • Bátorságot nyújt

Hármas Melegítő

  • Eloszlatja a szervezetben az energiát és a hőt
  • Megnyitja az érzelmi kapcsolatok útját más emberek felé

Epehólyag

  • Tárolja a máj által termelt epét, és a belekbe juttatja
  • Lehetővé teszi a döntések és kezdeményezések megvalósítását

 

 

 

 

akupresszúraAz akupresszúra szó a latin acus = hegy, td, pont és a premere, pressum = nyomni szavakból keletkezett. Az akupresszúra nem jelent egyebet, mint azt, hogy pontnyomás. Az akupunktúra szóban a pungere = szúrni, ennek megfelelően pontszúrást vagy tűszúrást jelent. Az akupresszúrának és az akupunktúrának közös a története. Mindkét gyógymód a kínai gyógy-masszázs és a kínai energiatan évezredes tradícióin fejlődött ki. Az akupresszúrában a test saját energiáit az ujjak nyomásával befolyásoljuk. Ezzel szemben az akupunktúra a test felületén, a 12 meridiánon és 2 vezetéken levő több száz energiapontnak finom arany-, ezüst- vagy acéltűkkel való ingerléséből áll. Míg a tűkezelés speciális ismereteket igényel, amellett pontosan kell ismerni az energiapontokat, azok elhelyezkedését, hatásukat, addig az akupresszúrát könnyű megtanulni. Ez a gyógymód, mint a kínai évezredes népi gyógyászat része minden kínai számára öngyógyító módszerként ismeretes.

Az akupresszúra és az akupunktúra történetét ötezer éves régészeti leletek dokumentálják. Az időszámításunk előtti 6. századból származó feljegyzések olyan elveket tartalmaznak, amelyek ina is érvényesek. Az energiapontok rendszere és az energiák irányításának a módszere alapvetően nem változott, de a gyógymód filozófiai alapjait a mindenkori kulturális fejlődés határozta meg.

 

Sárga CsászárA mondabeli „Sárga császár" (Huang-Ti, i. e. 2698-2598-ig élt) az emberi test energiáira vonatkozó ismereteket rendszerbe foglalta, és még ma is ennek alapján dolgozunk. Ez a legendás hírű uralkodó ezen kívül állítólag még feltalálta a kereket, a pénzt, kidolgozott egy zenei rendszert, és a csillagképeket is rendszerezte.

Kína története és kultúrája az európai ember számára sokáig sok titokzatosságot rejtett magába. Először a XVII. században hoztak hírt a kínai kultúráról az onnan hazatérő misszionáriusok. Azokat, akik azután Európában kínai medicina szerint kezelték a betegeket, pl. ujjnyomással, masszázzsal vagy tűszúrással, nem vették komolyan. A kínai kezelési módszereket elavultnak minősítették, noha a kínaiak az európaiaknál sokkal korábban találták fel a porcelánt, a papírt, a könyvnyomtatást és a puskaport (gondoljunk pl. a kínai tűzijátékra), és annak ellenére, hogy a kínai medicina módszerei a gyakorlatban évezredek óta beváltak.

Első ízben, 1939-ben írt egy könyvet az akupunktúráról egy francia diplomata, Soulié de Morant, aki egy ideig Kínában élt. E könyvben, Európában elsőként mutatta be ezt a gyógymódot, mint igen fejlett kezelési módszert. Az akupunktúra és az akupresszúra európai elterjedését leginkább az, gátolta, hogy a vele kapcsolatos szemléletmódot az igen nagy kulturális különbség miatt az európaiak misztikusnak tekintették. E gyógymódok iránti kétkedést a nyelvi nehézségek és a fordítási hibák is táplálták.

 

A kínaiaknak sajátos elképzelésük van az életről, a természetről, egészségről és betegségről, az emberről és a világmindenségről, amit mi európaiak nem egykönnyen értünk meg. Nehezen tudjuk felfogni, hogy a kínaiak már évezredekkel ezelőtt ismerték az élet és a világmindenség törvényeit, amelyek számunkra a mai napig rejtve vannak. Mi azt tanultuk, hogy csak azt higgyük el, amit a tudomány be tud bizonyítani, és nem vesszük észre, hogy a természet és a világmindenség törvényei függetlenek attól, hogy mi fel tudjuk-e őket fogni vagy sem. A természettudományos gondolkodáshoz kötődve értelmükkel alig tudjuk felfogni, hogy a láb nagyujján levő pontnak mi köze van a hasnyálmirigyhez - különösen, ha meggondoljuk, hogy a pont és a szerv (vagy szervrendszer) semmilyen bizonyítható összefüggésben nincs egymással. Megszoktuk, hogy az emberi testet anyagnak tekintsük, míg a kínai gyógyászat elsősorban egy energiarendszert lát benne, amely egymással szemben ható és egymást kiegészítő erőkből áll, amelyeket egyensúlyban kell tartani. Ha ezt megértjük, akkor kiderül, hogy az akupresszúrában nincs semmi titokzatosság.

A természetes gyógymódoknak, a betegségek kezelésének, valamint megelőzésének és a természetes gyógymódok, nyújtotta lehetőségeknek az újrafelfedezése előtérb, hozta a távol-keleti gyógymódokat is, és egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak ezeknek. Szenzációs eredmények hívták fel a figyelmet az akupunktúrára. 1971-ben a New York Times egyik munkatársa Kínában, vakbélgyulladásban megbetegedett. Egy pekingi kórházban, tűszúrásos érzéstelenítésben megoperálták, így az egész műtét alatt öntudatánál volt, és mindent megfigyelhetett. Ausztriában az akupunktúra egyszeriben széles nyilvánosság előtt közismertté vált, amikor 1972-ben egy asszonynak tűszúrásos érzéstelenítésben fájdalommentesen kivették a manduláit. Manapság az akupunktúrával előállított érzéstelenségben végzett műtétek nem mennek ritkaságszámba.

Elsősorban Mao Zedongs érdeme, hogy a kínai medicina módszerei újból ismeretessé váltak. Ő hívta fel a figyelmet arra 1958-ban, hogy „a kínai orvostudomány és farmakológia (gyógyszertan) gazdag kincsestár. Törekedni kell ennek megismerésére és továbbfejlesztésére". Manapság a kínai gyógyászat jó kapcsolatot jelent a modern orvostudomány és a tradicionális gyógyászat között. Kívánatos, hogy az európai orvoslás és a természetgyógyászat megtalálja az együttműködés formáit és annak módját, egymást kiegészítsék, mert ennek mindenki, orvos és beteg egyaránt hasznát látná.