láb

Az emberi test minden egyes tájának megfelelő elektromos reflexpontok a talp és a tenyér alsó felületén az ember számára elérhető legcsodálatosabb és feltehetőleg a legkevésbé ismert eszközeink egyike. Ezek a kezdet kezdetén kerültek oda, amikor az ember még meztelenül, csupasz lábbal járt az egyenetlen talajon.

Az ember őse síkságokon és erdőségeken át, vándorolt. Rátaposott tárgyakra, melyek belemélyedtek a talpába, elérve az aprócska elektromos reflexpontokat és ez által egyfajta természetes masszázst biztosítva. A stimuláció eme természetes formája eltördelte és fellazította az érrendszerben vagy az idegi struktúrákban felgyülemlett apró kristályokat, melyek elzáródást okozva lelassították az adott reflexterülettel kapcsolatban álló testrész vérellátását. Az elektromos jel ingerelte az adott reflexponttal kapcsolatban álló testrészt, és a szervezet egésze összhangban állt az univerzummal.

Miért volt egészségesebb az ősember?

Elődünk azért volt egészséges, mert napi tevékenysége során a talaj egyenetlensége természetes módon gyakorolt nyomást reflexpontjaira. Ha a véráram egy akadály következtében lelassul bárhol a testben, az a hely vagy szerv lomhává válik, mint ahogyan egy tó élete lelassul, ha többé nem fut át rajta folyóvíz.

Ma cipőt hordunk. Járdákon járunk. Sima, puha, zöld pázsiton. Következésképpen többé nem létezik számunkra a természetes stimuláció ezen ősi formája. Ám ez nem jelenti azt, hogy a modern ember nélkülözni kénytelen jótékony hatásait.

A reflexológiás ábrákat tanulmányozva megismerkedhet a talp reflexpontjainak elhelyezkedésével, valamint a velük kapcsolatban álló létfontosságú testrészekkel. Minden a talp felületén jelölt grafikus ábra reflexterületeket jelöl.

Nézze meg alaposan az ábrát. Figyelje meg, hogy a jobb láb a test jobb oldalának felel meg, a bal láb, pedig a test bal oldalának. Ha ezt tisztán látja maga előtt, könnyebben megtalálja majd a reflexpontokat a talpán.

Néhány gyakorlat után egészen természetes lesz majd, hogy pontosan tudja az egyes reflexpontok és a nekik megfelelő testrészek elhelyezkedését.

Figyelje meg, hogy a fej a nagy lábujjon jelenik meg. Nézze meg az ábrát, és keresse meg az agyalapi mirigy helyét a fejben. Most pillantson a B ábrára, és keresse meg az agyalapi mirigy reflexpontját a nagy lábujj közepén. Az agyban található agyalapi mirigy a nagy lábujj megfelelő reflexpontjának masszírozásával stimulálható. Mivel e mirigy az agy középvonalában helyezkedik el, a jobb és bal lábujjat egyaránt szükséges masszírozni.

Az emberi test sok részből épül fel; néhány szerv átfedi egymást, így nem könnyű anatómiai sorrendben elhelyezni ezeket. Egy adott mirigyet vagy szervet keresve magunk elé képzelhetjük elhelyezkedését a testben, és általános képet alkothatunk az ezt körülvevő egyéb fontos szervekről.

A talpak apró kis tükrökként foghatók fel, melyek az egész test képét jelenítik meg. Az ábrákat összehasonlítva megfigyelhető a belső szervek és mirigyek megjelenése a talpakon. Ezen ábrák segítségével könnyen elképzelhető, hogy a talpak a test miniatűr térképei. Egy adott talp reflexpont érzékenysége a neki megfelelő szerv megbetegedését jelenti. Meghatározott reflexnyomást alkalmazva az érzékeny talpfelületre javul a vérkeringés, a mérgező anyagok eltávolítására serkenti a különféle szervrendszereket, és általa minden élő sejt megtelik a test öngyógyítási folyamataihoz szükséges éltető energiával.

A lábfej külső és belső felületén elhelyezkedő reflexterületek. Megfigyelhető, hogy a nemi mirigyek reflexpontjai nem a talpak felületén találhatók, hanem a szervek nagy részétől eltérően a védettebb oldalsó felületen. Ezek a mirigyek rendkívül fontos szerepet játszanak szervezetünk egészségének megőrzésében, így minden egyes talpmasszázs alkalmával ajánlott masszírozni őket. A lábfej hátsó részén végigfutó reflexterület a törzs alsó tájainak kisegítő reflexpontjait tartalmazza. E területet alkalmanként csupán egyszer szükséges kezelni.

A lábfej felső részének masszírozásával a test elülső részét képviselő alapvető reflexpontok finom hangolása végezhető el.

Amikor egy másik személyt részesít talpmasszázsban, fordítsa ezt az ábrát fejel lefelé az egyes reflexpontok értelmezéséhez.

A minden tekintetben létfontosságú endokrin, más néven belső elválasztása mirigyek rendszere számos, hormonnak nevezett kémiai anyagot választ ki, melyek a véráramba kerülve szabályozzák a test működését és ritmusát. A hypotalamusz felelős a hormonok termelődéséért. Az agyalapi mirigy, a „mester", szintén termel hormonokat, és más mirigyeket saját hormonjaik termelésére serkenti, melyek ennek következtében eljuthatnak a különböző testi sejtekhez.

A nyak és a torok reflexpontja a nagy lábujj alapjánál található, ahol a talphoz csatlakozik.

Megfigyelhető, hogy a szem és a fül reflexpontjai pontosan a kis lábujjak alatt helyezkednek el. Mivel fejünk mindkét oldalán található egy szem és egy fül, így mindkét lábunk megfelelő oldalán található hozzá egy-egy reflexpont. Két tüdőnk van, mindkét oldalon egy. Az ábrán jól láthatók a tüdőnek megfelelő területek a bal, illetve a jobb talpon.

A testen föntről lefelé haladva megfigyelhetjük, hogy a gerinc éppen a lábfej belsejében végigfutó csontoknak felel meg, a nagy lábujj középső percétől a sarokcsontig. A gerincoszlop végéhez hasonlóan jutunk el a lábfej csontos vázának végéhez. Ha a fájdalom a hát közepén jelentkezik, a lábfej csontos vázának középső szakaszát kell masszírozni (a helyet lásd az ábrán). Ha pontosan behatárolható a gerincfájdalom, nem okoz nehézséget megtalálni a megfelelő reflexpontot a talpon, mivel az nyomás hatására rendkívül érzékenyen reagál.

Megfigyelhető, hogy a máj a test jobb oldalán helyezkedik el és a máj reflexpontja a jobb lábon, meglehetősen hasonló helyen található.

Látható, hogy a féregnyúlvány a test jobb oldali részén helyezkedik el a vastagbél kezdeti szakaszán; a neki megfelelő reflexpont a jobb talp felületén található, a vastagbél reflexpontjának szomszédságában.

A reflexológia az emberi test minden egyes részének megfelelő működésére, kiható reflexpontokra gyakorolt nyomás tudományos technikája. Megfelelően végezve a masszírozás ingerületet küld a test különböző szervei, mirigyei és idegei felé. A kéz vagy a láb felületén tapasztalható érzékenység vérbőséget jelezhet a test megfelelő részén. A reflexológia célja az egyensúly helyreállítása, a feszültség csökkentése, újra működésbe hozni, életre kelteni, regenerálni, gyógyítani az egész szervezetet, valamint az egész rendszer harmóniájának és kiváló egészségi állapotának helyreállítása természetes módon.

Lefegyverző lehet az egyszerűsége, ám hatékonysága megkérdőjelezhetetlen bármilyen korosztályhoz tartozó ember egészségének és vitalitásának helyreállítása terén. Nem alkalmaz gyógyszereket vagy kenőcsöket, és csupán minimális számú eszközre van szükség.

A talpmasszázs tanulmányozása által könnyebben megérthetővé és aktiválhatóvá válik az emberi test életereje. A reflexek rendszerével a teljes emberi test tükröződik a talpon. A reflexpontokra gyakorolt nyomás felszabadítja a testben függőlegesen végigfutó életenergiát (a jobb láb a test jobb oldalának, a bal láb a test bal oldalának felel meg).

A test bármely részében fellépő fájdalom, kellemetlenség vagy betegség megszüntethető a talp megfelelő zónájában található reflexpontok masszírozásával. Fontos szem előtt tartani, hogy nem közvetlenül a fájdalmas területet kell masszírozni, a szenvedést okozó szervtől távoli „reflexgomb" viszi véghez a csodát.

A reflexológia jótékony hatása idős emberekre

A talpmasszázs különösen jótékony hatású idős embereknél, hiszen megfiatalítja az egész testet, új életre keltve a szerveket és sejteket. A vér áramlása az évek folyamán lelassul. Természetes módon a mirigyek és sejtek eltunyulnak. Új véráramot biztosítva a megfáradt szövetek új életre kelnek, kitisztul a mirigyekből és sejtekből a felgyülemlett méreganyag, és helyreáll a testfunkciók közötti harmónia és egyensúly.

A teljes vádli izomzatot az Achilles ín függeszti fel a sarokra. Miután ez a kötél elszakad, az ember már nem lép többet, az ugrásról nem is beszélve. Hogy a sarka Achilles-sarokká és ezzel a gyenge pontjává vált, annak különböző okai vannak. Akhilleusz, a trójai háború hősének mítosza különösen veszélyeztetett területnek mutatja az ember sarkát. Az anyja meg akarta gátolni, hogy szeretett fiát a világban valami baj érje, és ezért bemártotta az alvilági folyó, a Sztüx halhatatlanságot ígérő vizébe. Valahol azonban meg kellett fognia, hogy ne süllyedjen el egészen. Mivel a sarkát választotta, ez maradt Akhilleusz egyetlen sebezhető pontja. Itt találta el Hektor nyila, és ebbe halt bele fiatalon. Végül is a sarok testünknek az a pontja, mely a legintenzívebben köt bennünket össze az anyafölddel. Ez, pedig konkrétan és szimbolikusan is a polaritást, az ellentétek nőies világát jelenti.

A kettősség világa, mint a paradicsomi egység ellenpólusa a halandóság és minden szenvedés helye. A sarok, amely Akhilleusznál és az emberiség fennmaradó részénél a polaritáshoz való kötődés pontja, ezzel az a hely is, ahol minden lehetséges méltánytalanság és sérelem elérheti az embert. A boldogtalanság, mint a polaritás kifejezése és az egység boldogságának ellentéte, különösen szívesen tör itt be az ember életébe.

Az Achilles ín, amely ezt a különös helyet erősíti meg, a legmasszívabb és legerősebb inunk, és rendkívüli módon túl kell feszíteni ahhoz, hogy elszakadjon. Az ilyen helyzetekben már nem számol az ember a lehetőségeivel, és túlfeszíti, szó szerint darabokra szaggatja magát. Az lenne a kézenfekvő kérdés, hogy: minek? Hogy az ember megszakad egy feladatban, azt jelenti, hogy mindent és túl sokat is kockáztat. Az ínszakadás után az érintettek hirtelen ismét a tények talaján találják magukat. Az Achilles-sarok, amely már nem tud a lépéshez felemelkedni, világossá teszi, hogy az ember mégiscsak egy ember és nem több, és legalább itt, a polaritásban nem alkalmas az emberfeletti dolgok kivitelezésére. Az, hogy emberfeletti dolgokat merészel végrehajtani az ember, bűn, az antikoknál ráadásul az egyetlen.

Amikor sportolás közben megsérül az ember Achilles ina, olyankor mindig túlfeszített, a testet igénybe vevő és az inakat túlfeszítő magas teljesítményekről van szó. Amikor az Achilles-ín utánaenged, azt mutatja, hogy a célba vett rekord túl van azon, amit képes elérni az ember. Ismeretes módon mindig az okos enged. A testnek gyakran kell eljátszania ezt a hálátlan szerepet a becsvágyó értelemmel szemben, amely gyakran irreális dolgokat vesz a fejébe. Ez különösen egyes könnyűatlétáknál válik világossá a doppingellenőrzések során. A hormonálisan „feljavított" izomkolosszusok olyan erőket fejtenek ki, amelyek sorozatban elszakítják a már amúgy is túlfeszített inaikat. Amikor a tudat biztosítékai kiégnek, anélkül hogy ezt az érintettek észrevennék, akkor a testen a sor, hogy leállítsa ezt az eszelős becsvágytúltengést.

Így gondoskodik a test, gondolkodásra alkalmas szünetről, és így lesz az egyetlen megmaradt mozgási lehetőség a gondolati mozgás. Bár ebben az érintett nem annyira gyakorlott, még mindig jobb, mint a teljes mozdulatlanság. Ahelyett, hogy fizikailag rúgná le magát az ember, és hihetetlen teljesítményeket préselne ki magából, hirtelen itt az ideje, hogy a gondolatait hagyja bolyongani. A szervezet világosan kifejezi, hogy mennyire szüksége van a szünetre. Az érzelmi erőpróbáknak túl gyenge a belső, a csontok által szimbolizált struktúrához való kapcsolatuk. Olyan úton jár az érintett, amelyik nem igazán illik hozzá. Abba kell hagyni, mondja a test, és azonnal gondoskodik is az elsősegélyről azzal, hogy az elvállalt becsvágy-feladatokat azonnali hatállyal leállítja. Nem akarja, hogy bármi köze is legyen az ilyen ugrásokhoz, és hagyja, hogy megszakadjon az összeköttetés. Vagy az erő és a mozgás eleme túl erős ehhez a kötélhez, vagy a kötél túl gyenge ennyi erőhöz.

Hogy mit kell mindebből megtanulnia az, kézenfekvő. Az eddigi koncepciót kell átalakítani, fizikai pihenés közben lelkileg kell tisztázni, hogy hol áll az ember, és hová törekszik. Az embertelen célok embertelen erőfeszítéseket követelnek, és emellett egy s más, mint pl. a fontos kapcsolatok, darabokra szakadhatnak. Fel kell ismerni, hogy mely kapcsolatok húzzák az embert a boldogtalanságba, és ezért fel kell adni őket. Vannak dolgok, amelyek nyilvánvalóan kényszerítővé váltak. Ezeket meg kell rövidíteni. Ha túl erősen kötődünk a saját lehetőségeinket meghaladó becsvágyó célokhoz, akkor elszakad a poláris világgal való kapcsolatunk. Az ember elveszítené különben a talajt a lába alól, és veszélybe kerülne, ha „elszállna". A testben bekövetkező szakadás az, amely visszahozza a tények talajára.

1. Hol feszítem túl a lehetőségeimet? Miért szakadok meg?
2. Hol hagytam, hogy a túl magasan szárnyaló álmok rabja legyek?
3. Életem mely kötelezettségeit kell megrövidítenem?
4. Hol kell magamat eloldani, hol kell ismét talajt fognom?
5. Hol válik a becsvágyam csapdává?
6. Mit csinálok, ha minden kötél szakad?