Keresés

Hírdetések

Hirdetés

púposság

Púposság - gerincferdülésA púp a gerincoszlop előreirányuló görbületén alapul, és különféle okai lehetnek. Tuberkulózisos vagy rachitises folyamatok következtében összetörhetnek a csigolyatestek, de örökletesen vagy baleset következtében is jelentkezhet a panasz. Visszataszító hatásával a mesék vén, púpos boszorkányára emlékeztet, akinek pillantása nem az ég, hanem a föld felé fordul. Számunkra azonban – ahogy erre már a kígyóproblematika esetén is utaltunk – minden lenti dolog gyanús, sőt esetleg iszonyatos. A gyermekek például természetes idegenkedéssel viseltetnek a púposok iránt, és kerülik őket. Ilyenkor nyilvánvalóan nem az illető emberek, elutasításáról van szó, hanem az alakjuk iránti ellenszenvről. Olyan téma testesül meg benne, amelynek az érintettek többnyire nincsenek is egyértelműen tudatában.

Akiket a sors így jelölt meg, azokat ősidők óta a gonosszal hozzák összefüggésbe. Az egyes országokban elterjedt néphit a púpban a korábbi gonosztettek büntetését látja, a keleti ember számára, pedig karmikus büntetést vagy vezeklési feladatot jelent. Anélkül, hogy kitérnénk arra a feladatra, amit az ember magával hoz az életbe, megállapítható, hogy a púpos ember a vezeklő alakja. A sors által meghajlított emberek számára nyilvánvalóan kevés lehetőség van arra, hogy az élettel egészséges módon szembesüljenek. Lesütött szemmel járnak, és ugyanilyen benyomást is keltenek. A rájuk kényszerített tartás megakadályoz bizonyos élettapasztalatokat, ők nyilván nem kerülnek sorra ott, ahol mások tülekednek.

 

A feladat elvben megegyezik a hajlott isiász betegével, ám ez esetben sokkal alapvetőbb és mélyebb célra irányul. Arról van szó, hogy a megalázó tartásból alázatot kell tanulni. Egy ilyen érzelmileg rendkívül terhelt téma esetében különösen veszélyes az értékelés problémája. Konkrét esetben a kívülálló ugyan mindig képes lesz felismerni a témát, azt a síkot azonban aligha, amelyen a páciens megéli, azt meg igazán nem, hogy mennyire oldódott már fel. Quasimodo, a notre-dame-i toronyőr állhat itt példaként. Tapasztalatomból kiindulva azt mondhatom, hogy az egyik legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam, egy nagyon idős, púpos asszony. Külső „boszorkányalakját" arra használta fel, hogy az iránta bizalmat tanúsító emberek számára angyallá váljék, így oldja meg saját feladatát. Türelme és jósága mellett feltűnő a sorsa iránti feltétlen alázata.

 

  1. Mit akar a sors az orrom alá dugni? Hagyom-e magam elnyomni? Magam is megteszem? Vagy másoknak engedem?
  2. Mit nem vettem észre abból, ami kézenfekvő és a lábam előtt hever? Hogyan reagálok a púposokra?
  3. Mikor hajlok a meghajlásra, és mikor hajlítok meg másokat?
  4. Mi előtt hunyászkodom meg? Másoknak meg kell-e hunyászkodniuk előttem?
  5. Milyen helyzetek aláznak meg? Melyekben alázok meg én másokat?
  6. Milyen a viszonyom az alázathoz?
  7. Milyen a viszonyom az élethez?

 

 

testtartási problémákHa valakinek a tartásáról beszélünk, ebből nem derül ki, vajon a testtartásáról vagy a belső tartásáról van-e szó. A nyelv e kétértelműsége mégsem vezet félreértésekhez, mert a külső tartás megfelel a belső tartásnak. A külsőben csak a belső tükröződik. Gyakran beszélünk egyenes emberekről, és nem vagyunk tudatában annak, hogy ezzel az egyenességgel egy testi jelenségre utalunk, amelynek nagy szerepe van az emberiség történetében. Egy állat nem lehet egyenes, mert még nem egyenesedett fel. Ezzel szemben az ember egykoron, a homályos őskorban megtette azt az óriási lépést, hogy felegyenesedett, ezzel pillantását felfelé irányította az égre, s ölébe hullott az Istenné válás esélye, de annak a kísértése is, hogy Istennek tartsa magát. A felegyenesedés veszélye és esélye testi szinten is megmutatkozik. A test lágy részei a négylábú állatoknál tartásuk következtében védettek maradnak, a felegyenesedett embernél azonban védtelenek. Ez a védtelenség és a fokozott sebezhetőség ugyanakkor polárisan nagyobb nyitottságot, fogékonyságot eredményezett. A hátgerinc az a speciális szerv, amely egyenes tartásunkat lehetővé teszi. A hátgerinc tesz egyenessé s mozgékonnyá bennünket, tartást, flexibilitást kölcsönöz nekünk. A gerinc kettős S alakú, és a lengéscsillapító elvén működik. A csigolyák szilárdsága és a porcok lágysága az a polaritás, amelyen keresztül a mozgékonyság, a flexibilitás megvalósulhat.

 

Említettük már, hogy a külső tartás megfelel a belsőnek, és ez az analógia több beszédfordulatban kifejezésre is jut, vannak egyenes emberek, és vannak, akik szívesen meghajolnak mások előtt, ismerünk merev és ismerünk nyakas embereket, de ismerünk olyanokat is, akik szívesen csúsznak-másznak, némelyeknek nemcsak a tartása hiányzik, de megállni sem képesek előttünk. Külső tartásunkat azonban mesterségesen befolyásolhatjuk, és ezzel megpróbálhatunk más belső tartást színlelni. Így például egyes szülők így kiáltanak gyermekükre, Állj már egyenesen! Nem tudsz egyenesen ülni?, és ezzel már kezdetét is vette az őszintétlenség játszmája.

 

tartási problémaValamivel később aztán a katonaság megköveteli a vigyázzállást a besorozott fiataloktól. A helyzet groteszk. A katonának kifelé tartást kell mutatnia, míg befelé nem szabad, hogy tartása legyen. A katonaság ősidők óta óriási bevetéssel egzecíroztatja katonáit a külső tartásra, bár ez stratégiailag teljes ostobaság. A csata kavargásában nem őrizhető meg sem a díszlépés, sem a vigyázzállás. A külső tartásra irányuló idomítás csak ahhoz szükséges, hogy a belső és a külső tartás közötti természetes kapcsolatot megszakítsa. A katonák belső tartásának hiányossága szabad idejükben, győzelem után vagy más hasonló helyzetekben kellően meg is mutatkozik. A partizánoknak viszont, akik azonosulnak feladataikkal, külső tartása nincs. A belső tartás nagymértékben emeli a hatékonyságot, míg a mesterséges külső tartás erőteljesen csökkenti. Hasonlítsuk csak össze egy katona feszes ízületű merev tartását a cowboyéval, ő sosem korlátozná mozgáslehetőségét feszes ízületekkel.

 

A Tai Chi szerint is a laza tartás a helyes, ez azt jelenti, hogy álljunk mintegy a saját középpontunkban.

 

Azt a tartást, amely az ember belső lényének nem felel meg, azonnal felismerjük, és természetellenesnek látjuk, igaz, a természetes tartást is azonnal felismerjük. Ha bármilyen betegség olyan tartást kényszerít az emberre, amelyet amúgy nem venne fel, akkor ez a tartás egy olyan nem élt belső tartalmat fog mutatni, amely ellen hordozója berzenkedik.

púposságHa ránézünk egy emberre, nyomban észrevehetjük, vajon azonosul-e külső tartásával, vagy pedig azt valamilyen okból akarata ellenére ráerőltették. Az első esetben tartása tudatos azonosulást mutat. A második esetben a természetellenesen elváltoztatott tartásban lényének olyan árnyékoldala mutatkozik meg, amelyet önszántából nem vállalna. Így aki egyenesen, felemelt fejjel jár-kel a világban, bizonyos megközelíthetetlenséget, büszkeséget, emelkedettséget, őszinteséget mutat. Az ilyen ember azonban mindezekkel a tulajdonságokkal igenis azonosul, sose tagadná őket.

 

Másképpen alakul ez például a Bechterew-kór esetében, ilyenkor a hátgerinc típusosan sétabot formát vesz fel. Ebben valamilyen tudattalan egó igény, és egy ugyanilyen, a páciens által nem látott hajlíthatatlanság testi szinten is megjelenik. A Becterew-kór következtében idővel elmeszesedik a teljes hátgerinc, a hát merev lesz, a fej előreesik, mivel a gerincoszlop S alakú görbülete kiegyenesedik, vagy pedig az ellenkező irányba hajlik meg a gerinc. A páciens egész konkrétan az orrával ütközik bele abba, milyen merev, milyen kevéssé engedékeny, milyen hajlíthatatlan is a valóságban. Hasonló az a problematika is, amely a púposságban ölt alakot, a púpban a nem kiélt alázat nyilvánul meg.

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!