Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

porckorongsérv

Lumbágó esetén a gerincoszlop alsó részének vagy az ágyékcsigolyák bántalmairól van szó.

 

Tünetei és kialakulása

A gerincoszlop problémáinak szokásos tünetei a fájdalom és a mozgáskorlátozottság. A fájdalom a hátgerinc egyik vagy másik oldalán jelentkezik, majd többé kevésbé leszáll a tomporba. Az egyszerű ágyéki fájdalom és az ágyéktáji isiász különböző fokozatú fájdalmai egészen a lábfejig terjedhetnek. A mozgáskorlátozottság nyilvánvaló. A beteg nem tud lehajolni, nem tudja befűzni a cipőjét stb., vagy ellenkezőleg, nem tud kiegyenesedni. Feltehetőleg a hátgerinc elferdült egyik vagy másik irányba.

A beteget gyakran nagyon fiatalon támadja meg a betegség, egy rossz helyzetben kifejtett erőfeszítés következményeként. Össze akart gyűjteni néhány dolgot, odébb helyezni egy nehéz tárgyat, és hirtelen úgy érzi, hogy kés vágódik a veséibe, és leblokkol. Ez az akut lumbágó, a keresztfájdalom.

A beteg mozdulatlanná válik, még arra is képtelen, hogy egyik lábát a másik elé helyezze. Ez az állapot néhány napig, sőt néhány hétig tart. Azután spontán vagy kezelés hatására a dolgok lassanként rendeződnek. Ám gyakran a baleset, bántalom újra kezdődik, a beteg újra leblokkol és mozgáskorlátozottá válik, többé vagy kevésbé gyorsan.

És a heveny lumbágók után a beteg krónikus lumbágós lesz, aki mindenkor szenved főleg különösen reggel felkeléskor, és egyre akadályozottabbá válik.

Hogy jól megérthessük a lumbágó mechanizmusát, fogalmat kell alkotnunk a gerincoszlop ágyéktáji szerkezetéről. A csigolyákat egymással porckorongok kötik össze, afféle lökéselhárítók választják el egymástól. A porckorongok egy szilárd kerületből és egy kocsonyás központi részből állnak. A lumbágó fő oka a porckorongsérv. A porckorong rostos tokja megreped, ezen keresztül kibuggyan, kitüremkedik a kocsonyás mag, és nyomja az ideggyököt. Innen a fájdalom. Másik ok szintén a csigolya kifordulása, elmozdulása, mikor az egyik csigolya elcsúszik a másikhoz képest, és a hátsó része, az izületi csontnyúlvány, nyomja az ideget.

 

Hagyományos kezelés

Lényegében pihenés, nyugalom és nyugtatók. A beteget kemény ágyra, sőt néha gipszágyba fektetjük. Ehhez nyugtatókat és ellazítókat adunk, akár általánosan, akár helyileg kortizon kezelés. Valójában gyakran a gerinc manipulálása helyreállítja a helyzetet, és megszünteti a fájdalmat. Elmondhatjuk, hogy a keresztfájdalom civilizációnk betegsége, mivel nem végzünk elég testmozgást..

 

Akupresszúra pontok

Értékes, mint máshol is, mivel csillapítja a fájdalmat és enyhíti az izom összehúzódást.

A fő pont, nagyon fontos. A térdhajlat közepén van, hátul.

lumbágó akupresszúra pont

Kiegészítő pontok; Az egyik a felső ajak közepén van, az orr alatt, a másik vízszintesen és kétujjnyira a belső bokacsont mögött, egy kis csontkidudorodáson.

ágyéki fájdalom akupresszúra pontlumbágó kiegészítő akupresszúra pont

Akut lumbágó esetén ingereljük a pontokat intenzíven masszírozással vagy elektromosan megkísérelvén a beteget felállítani. Krónikus lumbágó esetén 10-10 perces, negyedórás kezelések javallottak, reggel és este.

 

porckorong betegségekA tudatos fizikai, de főleg a tudattalan szellemi-lelki túlterhelés teljes súlya kihat a porckorongokra. Amíg lehet, alkalmazkodnak és engednek, egyszer azonban már nem bírják tovább (illetve nem bírja a rostgyűrű), és rossz dolog következik be: a porckorong kitüremkedése. Fájdalomban és más tünetekben nyilvánul meg – az érzékelési zavaroktól a bénulásig –, hogy milyen fenyegető ez a nyomás. Az ember a nyomástól képtelen megmozdulni, a fájdalomtól, pedig ordítani szeretne.

Az ilyen kitüremkedések/sérvek leggyakoribb előfordulási helye kikövetkeztethető előzetes anatómiai megfontolásokból. A porckorongot ott éri a legerősebb terhelés, ahol a lengéscsillapító rendszer a legkevésbé képes a kiegyenlítésre és a teher a legnagyobb. Ezért a sérvek 90 százaléka a legalsó három porckorongot éri, és főleg az utolsó kettőt. Azt, ami lágy és nőies, és a kemény, férfias malomkövei közé kerülve engedett a nyomásnak, és most fájdalom formájában kiált segítségért, az ortopédorvosok a legjobb szándékkal távolítják el. Akkor nem fájhat többé, mondja az igéző logika. Ezzel azonban nem szüntették meg a problémát, csak elodázták. A porckorongsérvben az a tendencia testesül meg, hogy a növekvő nyomás elől oldalra kell kitérni. A műtét rövidtávon ugyan megoldja a helyzetet, a téma azonban még mélyebbre húzódik a háttérben, ahonnan a legközelebbi alkalommal megint felhívja magára a figyelmet.

A porckorongsérv előtörténete sokkal korábban kezdődik: az egészséges rugalmas kocsonyás mag a porckorong belsejében, normális esetben minden nyomó terhelés elől a kinyújtott oldal felé tér ki. Ha elveszti rugalmasságát, akkor már nem képes olyan jól kitérni. A nyomás terhének növekedése esetén tehát fokozódik a külső rostgyűrűben előforduló szakadás veszélye. Ilyenkor a mag már a normális nyomó terhelés közben is kitér a védőgyűrű hasadékán, és heves fájdalmat okozva nyomja az ott lévő idegeket. Hátsó porckorongsérv esetén főleg az oldalsó ideggyökerek szenvednek. A keletkező fájdalom az idegpályák mentén kisugárzik a perifériákra. A tipikus isiász esetén egészen a lábszárig és tovább, a lábfejig is terjedhet. A kipréselődött porckorong ritkábban középen, a gerincvelő irányába fejt ki nyomást. Ilyenkor a fájdalom azokban az alsó testtájakban érzékelhető, amelyekből a megszorított idegszálak erednek.

 

porckorongsérvKülönféle bénulási jelenségekre kerülhet sor alábbiakban és a húgyhólyagban, illetve a belekben. Akut sérvek után a kipréselődött mag gyakran újra visszacsúszik magától, sok esetben úgynevezett akasztással (pl. súlyfürdő) vagy kiropraktikus manipulációkkal lehet ismét visszatéríteni. Ezután azonban a betegnek minden szokatlan mozdulat esetén számítania kell újabb sérvre.

A valódi megoldás az lenne, ha a nyomás alatt álló lágy részt megszabadítanánk a nyomás terhétől, hosszú távon, pedig ki kellene szabadítani a szorult helyzetből. Eközben segítséget jelenthet az eltolódott csontos környezet újbóli helyreigazítása, végső soron azonban az útjukból kitért eseményeket kell helyretenni szellemi-lelki síkon.

 

lumbágóAmikor lumbágóról, illetve hexensusszról (boszorkánylövés) beszélünk, az nem a német nyelv véletlen sajátsága, hanem sok nyelvben megtalálható. Az ókorban magától értetődően abból indultak ki, hogy a panaszokat és főleg a hirtelen lecsapó fájdalmakat a sors és ez által az istenek idézték elő. Ilyen szempontból főleg Hekaté és Pandóra tüntette ki magát. A skót és az ír nyelvben „Albschoss" és „Elffl int" szavakkal illetik a derékzsábát. A régiek a hirtelen fellépő fájdalmakban a gonosz megjelenését látták, és ezt a gonosz boszorkányokra vetítették ki. Még ha ma már túl vagyunk is az ilyen okozati magyarázatokon, a kivetítés mechanizmusa változatlanul kézenfekvő. Sok ember kacérkodik a gondolattal, hogy valaki – mindenesetre nem ő maga – felelős az egészért. A hexensussz megjelölés a felelősséget a boszorkány nyakába varrja, aki állítólag mintegy hátulról és ok nélkül lőtt rá az érintettre. A valóságban a legbelevalóbb „boszorkány" is csak annak a fejét (és a gerincoszlopát) csavarhatja el, aki hagyja magát. Természetesen létezik egy sor más helyzet is, amelyben felőrlődhet az ember, és semmi köze nincs a boszorkánytémához. Közös azonban a minta, hogy tudattalan, ezért ellenőrizetlen mozgásokról van szó, amelyeket teljes mértékben nem lát át az ember.

Amennyiben a porckorongsérv hosszabb ideig fennmarad, akkor a kezdeti bizsergéstől és az olyan érzésektől kezdve, mintha hangyák futkároznának", egészen a harántszindróma* értelmében vett bénulásokig kerülhet sor megbetegedésekre. A kórisme kezdetben a téves érzések, által világít rá arra, hogy milyen pontatlanul és hibásan érzékeljük testünk felső részét. A bénulásban aztán megmutatkozik, hogy milyen élettelen és uralhatatlan a sérv alatti terület. A feladat is a tünetekből fejthető meg. A téves érzékelések a figyelmet lefelé irányítják, és annak szükségességét hangsúlyozzák, hogy e terület felé forduljunk. A bénulásban az ellazulás feloldatlan formája testesül meg. Az a feladat, hogy ezt éljük meg oldott módon, az alsótestre és a lábakra vonatkoztatva. A lábakkal és akadályoztatásukkal az állás (állóképesség, állhatatosság, önállóság) és a menés (előrejutás, haladás, felemelkedés) témája kerül előtérbe. Arról van szó, hogy ilyen szempontból kell feloldódni, illetve ezeket a területeket kell ellazítani.

 

A panaszok speciális problematikája a mindenkori tünetmintából adódik. Egyes porckoron g betegek például már nem képesek igazán kiegyenesedni. Csípőből előrehajolva, merev háttal és görbén tudnak csak létezni. A népnyelv, nemhiába beszél „görbe utakról". Itt nyilvánvalóan a hiányzó egyenesség problematikája testesül meg. Egészen konkrétan jut napvilágra, milyen fájdalmas is az érintetteknek, hogy egyenesek legyenek, illetve egyenes úton járjanak, s megmutassák, hogy van gerincük. A megoldás a hajlott-alázatos tartásban fejeződik ki. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy ilyen pozíciót kell felvenniük, azaz valóban meg kell hajolniuk, illetve a megaláztatást valódi alázattá kell változtatniuk.

 

Ugyanilyen diagnózissal „futnak" azonban az ellentétes alakok is. Azok a bot merev, módfelett egyenes tartású betegek, akik, mint a robotok, szögletes mozdulatokkal járnak, mivel a legcsekélyebb hajlás vagy a függőlegestől való bármilyen eltérés kibírhatatlan panaszokat okoz nekik. Ez a kórisme nyomatékosan jelzi, hogy milyen kevéssé hajlékonyak, milyen merevek és élettelenek. Peckesen vonulnak át egy lágy mozdulatokkal és finom átmenetekkel teli életen, amely szükségképpen idegen marad a számukra. Járásukban világosan kifejeződik, hogy belsejükben semmilyen átmeneti árnyalatot és finomságot, illetve semmi bizonytalanságot nem engedélyeznek. Életüket kemény szerkezetek és a túlzott egyenesség határozzák meg, egészen az önfejűségig. Az átmeneti árnyalatok és a valódi alázat idegenek a számukra. Az egyenesség kényszeredett és hamisnak tűnik, ez az a mankó, amely segíti őket abban, hogy győzelmük tudatában, kevélyen haladhassanak el a való élet mellett. Az agglegény vagy a porosz katonatiszt, képe ebbe a lelki tájba illeszkedik. Kézenfekvő a tünetek képében megjelenő, megoldandó feladat: azt az egyenességet, amit az ember állandóan mutat, mert nem tud kivetkőzni saját halcsontos fűzőjéből, saját magával szembeni valódi egyenességgé és őszinteséggé kell változtatnia.

 

A két típus ugyanabban a témában osztozik, csak ellentétes pólusokról: az egyenességben. Aki „görbe úton" jár, annak hajlottságát kell feloldania és a benne rejlő alázatot felszabadítania. Ha ez sikerült, akkor részesülhet az ellenpólus őszinteségéből és egyénességéből is. Az egyenes „agglegény"-nek pedig a merevségét kell elfogadnia, és azt kell megtanulnia, hogy az őszinteség és a szellemi-lelki egyenesség vár benne felszabadulásra. Ha megtalálta magában a mélységes őszinteséget, akkor könnyedén lehetővé válik a számára az is, hogy leszálljon az élet mélységeibe, hogy a hátát meghajlítsa, és alázattal álljon elébe az életnek. Két ellentétes, feloldatlan feszültségből érkezve közeledik a két dolog, a gőgösség és a megaláztatás, ugyanahhoz a különböző oldalakról megoldott alapvető témához: az egyenességhez és az alázathoz. Még ha látszólag olyan messze állnak is egymástól, a valóságban mégis közel vannak. Senkit sem fenyeget például annyira a veszély, hogy megalázzák, mint azt, aki fenn hordja az orrát. És senki sem hat olyan arrogánsnak és taszítónak, mint a púpos, aki saját maga semmit sem tud görbe (rossz) természetéről. Azon a síkon, ahol már feloldódtak, közelségük még megfoghatóbbá válik, hiszen a valóban alázatos ember abszolút egyenes.

 

További jelentős pont a nyugalom tényezője. A legtöbb porckorong beteget erre késztetik a tünetei, mivel minden mozdulat fájdalmat okoz nekik. Nyilvánvalóan túl sokat vettek magukra, és most azt a fájdalmat érzik, amit az életük terhei alatt való mozgás okoz. A tünetek azonnal meghatározzák a terápiát is, mégpedig úgy, hogy pihenésre kényszerítik őket. Így aztán teljes nyugalomban gondolkodhatnak el azon, hogy mi okból és mi célból vettek olyan sok terhet a vállukra, vagy miért engedték meg másoknak, hogy ezt tegyék velük. Az ilyen megfontolások eredménye elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy megpróbáltak rendkívüli teljesítményekkel rendkívüli elismerést szerezni maguknak. A becsvágyért és a felemelkedésért folyó külső forgatag belső veszteségről árulkodik, és a test csigolyáiban csapódik le. Azt kell megtanulniuk, hogy elviseljék saját nyugalmukat, ahelyett hogy továbbra is kitartanának az összes súlyos próbálkozás mellett, amelyekkel belső kisebbségi érzésüket a külső nélkülözhetetlenség bizonyítékaival akarják elfedni. Ahogyan ennek a helyzetnek alávetik magukat, úgy kell levetniük minden fölösleges terhet is, hogy pihenhessenek.

Ritkábban fordul elő, hogy a betegek éppen nyugalmi, fekvő helyzetben érzik a leghevesebb fájdalmat, és ezért nyugtalanul bolyonganak, sőt a fájdalom miatt még azt is megkísérlik, hogy ülve aludjanak. Itt a tünet, mozgást eredményez, és így ébren maradásra, illetve felébredésre késztet. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy továbbra is nyugodtan kell pihenni és heverni az ágyban, hanem az aktivitás, a felegyenesedés és a felelősség igénye merül fel, mégpedig tüstént.

 

  1. Mi a helyzet az életemben az egyenesség terén?
  2. Gerinces vagyok-e és egyenesen közeledem-e a fontos dolgokhoz?
  3. Hajlékony és rugalmas vagyok-e, képes a valódi alázatra?
  4. Elnyomja, vagy még zsarolja is női részemet a férfi rész?
  5. Viselek-e tudat alatt olyan terheket, amelyek tudatosan nem érdekelnek?
  6. Milyen terheket viselek az elismerés érdekében?
  7. Tüneteim nyugalmat vagy mozgást követelnek-e tőlem?

 

 

porckorongsérvA porckorong kerek és lapos, párnaszerű képződmény, amely a gerincoszlop minden egyes csigolyája között megtalálható. Kocsonyaszerű anyag veszi körül, és rezgéscsillapítóként funkcionál.

Porckorongsérv esetén egy vagy több csigolya nyomásának következtében ez a kocsonyás anyag előre boltosulhat, vagy akár ki is szakadhat, ezáltal súrlódáscsökkentő funkciója megszűnik, és fájdalmat okoz a környező idegekben. A porckorongsérv (a sérvre jellemző egyéb okok mellett) a testnedvek rendellenes kiválasztása miatt alakul ki, amely metafizikus szinten az érzelmeket jelképezi. A jelentkező idegfájdalom bűntudatot jelent, lényem minden aspektusát érintő, mély konfliktushelyzetre utal. A porckorongsérvnél a nyomás a kulcsszó, amelyet családi, anyagi vagy a munkámmal, kapcsolatos felelősségeimmel, feladataimmal kapcsolatosan érezek. Olyan, mintha határaimat túllépve, saját magamra gyakorolnék nyomást, mintha valaki másnak tekinteném magam. Ez a nyomás belőlem is eredhet, de érkezhet másoktól vagy máshonnan. Úgy érzem, egyedül vagyok, és nincs támaszom az életben, azonban nem merem ezt másoknak, és főként magamnak sem bevallani. Emiatt „rabságban" élek, és határozatlannak érzem magam. Mostantól elfogadom, hogy az élet támogat engem. Minden bűntudattól és nyomástól megszabadítom magamat. Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok. A legjobb tudásom szerint teszek mindent, és a többit Istenre bízom.

 

 

vállfájdalom - karfájdalomItt a váll és a kar tájékán fellépő fájdalmak olyan tünet együtteséről van szó, amely gyakran összefügg a gerincoszlop nyaki részének szindrómájával. Az akadémikus orvostudomány 20 különféle okot jelöl meg a porckorongsérvtől a tumorokig. Többnyire a plexus cervicobrachialis (a nyakat és a kart ellátó idegfonat) kórtünetéről van szó – azon idegfonatról, amely a kar ellátásáért felelős. Ilyenkor a kar, mozgásra fájdalmassá válik, végül már alig lehet felemelni, mindenesetre vízszintesnél magasabbra nem emelhető. A betegek gyakran természetellenesen nehéznek érzik, és ezzel azt jelzik, hogy milyen nehezükre esik kiemelkedni a lógás nyugalmi pozíciójából.

Ha a beteg már nem tudja felemelni a karját, az már szinte nem is szorul magyarázatra. Már nincs abban a helyzetben, hogy a kezében tartsa az életét, hogy összeszedje magát és megmutassa, ki az úr a (testi) háznál. Az értelmezés szempontjából döntő, hogy a jobb, férfi jellegű kar blokkolt-e le, az a kar, amellyel a hatalom szablyáját tartaná az ember, vagy a bal, női jellegű, amellyel inkább kérünk valamit, úgy, hogy a kezünkből kelyhet formálunk. A tünetből kiviláglik, hogy minek kell háttérbe vonulnia az életben, mert célzatosan éppen abban korlátozza a beteget. Ezzel az oldallal nyilván elég sokáig próbált mindent megkaparintani. Kényszerszünetre van ítélve, a másik oldal, pedig most kap esélyt. A betegek hátráltatva érezhetik magukat abban, hogy kezelhetővé tegyék a világot, ha jobb kezük, vagy ütőképes karjuk esik ki. Már nem tudnak úgy tenni-venni, ahogy nekik tetszik. A bal karral a kapaszkodás és a ragaszkodás lehetőségét vesztik el, jelképes értelemben, pedig a kérését és a kéregetését.

Meg kell tanulniuk nyugalmat tanúsítani a hátrányos helyzetű szempontra vonatkozóan. Ha a férfi pólus záródott el, az automatikusan a női területtel való több törődéshez vezet. Hiszen csak a bal kéz marad, és így az érintett arra kényszerül, hogy többet végezzen a ballal, annak a lazább és oldottabb, nőies magatartásnak az alapján, amelyből hiányzik az ellenpólus elkeseredett makacssága. Ha a női oldal záródott el, az azt jelenti, hogy többet kell törődni a férfi pólussal. Az ember a jobb karjával tud hozzáfogni a dolgokhoz, és ezzel tudja a saját kezébe venni az életét. Az a feladata, hogy a jobb oldal felé forduljon, és ez arra ösztönzi, hogy élete hajóját saját kezűleg ellenőrizze, jövőjét, pedig maga határozza meg.

  1. Melyik oldalt nem tudom már kézben tartani?
  2. Mennyire túloztam el a leblokkolt oldal témakörét? És mivel?
  3. Mi célból emeltem fel a leblokkolt karomat? Esküre, ütésre, zászlólobogtatásra vagy hogy szólásra jelentkezzem? És mi rossz volt ebben?
  4. Lényem melyik részét hanyagoltam el, amellyel most kénytelen vagyok sokkal többet törődni?

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!