Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

tao

kínai gyógyászat - gyógynövényekA hagyományos kínai medicina alapvetően a belső egyensúly és a test harmóniájának helyreállítására törekszik olyan gyógynövények segítségével, amelyek mérsékelik az öt elem esetleges gyengeségét, illetve túlműködését.

Az öt elem viszonya roppant fontos szerepet játszik a diagnózis felállításában. A különböző színek, érzelmek és ízek mind kötődnek az elemek valamelyikéhez, így például a természetellenesen vörös arcszín a szív egyensúlyi zavarára utalhat, míg a túlzott düh a máj energiáinak túltengését jelezheti.

Az évszakokhoz kapcsolódó tényezők is igen fontosak. A „nyári hőséget" okolták például a meleg időszakokban kialakuló lázért, amely nem volt ritka a hiányos higiéniai és orvosi ismeretekkel rendelkező ősi társadalmakban. Kína középső részén az ősz meglehetősen száraz, és az évszakban gyakran kialakuló száraz köhögéssel járó tüdőbajt az esővíz hiányával magyarázták.

 

kínai medicina - öt elemA nyolc alapmodell

A nyugati doktoroktól eltérően a kínai orvosok a diagnózis felállításakor nem a baktériumokat vagy a szövetek esetleges károsodását veszik figyelembe. Ehelyett a fennálló diszharmónia alapvető jeleit vizsgálják meg, ami segít rámutatni a betegség okára. Az első lépés az, hogy megállapítják, hogy a probléma belső vagy külső eredetű-e, vagyis a belső egyensúly megbomlásának vagy valami külső tényezőnek köszönhető. Ezután az orvos megpróbálja meghatározni az esetleges egyensúlytalanság természetét – túlzott „hideggel" vagy „meleggel" kapcsolatos-e, felborult-e az egyensúly a taoista felfogás két ősereje (a yin és a yang) között, vagy netalántán a belső energiaszint túl magas / túl alacsony voltából adódik a probléma.

A vizsgálatot végző orvos „a nyolc alapmodellt", vagyis a Pa Kangot követi, amely négy ellentétpárt foglal magában. A diagnózis felállítása a nyolc lehetőség logikus végigvezetésén alapszik, így jutva el a probléma okának felderítéséhez.

 

 

A nyolc alapmodell ( Pa Kang ):

hiány

többlet

hideg

meleg

yin

yang

belső

külső

 

 

Az öt elem tana

Elem

fa

tűz

föld

fém

víz

Irány

kelet

dél

középpont

nyugat

észak

Szín

zöld

vörös

sárga

fehér

fekete

Évszak

tavasz

nyár

nyárutó

ősz

tél

Időjárás

szél

meleg

nedvesség

szárazság

hideg

Tömör szerv (Cang)

máj

szív

lép

tüdő

vese

Üreges szerv (Fu)

epehólyag

vékonybél

gyomor

vastagbél

húgyhólyag

Érzékszerv

Szem (látás)

Nyelv (beszéd)

száj -(ízlelés)

Orr (szaglás)

Fül (hallás)

Érzelem

düh

Öröm / ijedtség

aggódás

szomorúság / bánat

félelem

Íz

savanyú

keserű

édes

csípős/ fanyar

sós

Szövetek

Inak / köröm

Véredények / arcbőr

Izmok / ajak

Bőr / szőrzet

Csontok / haj

Testnedv

könny

izzadság

nyál

nyálka

vizelet

 

 

 

A kínai medicina lényegében az ember és a természet, a világmindenség kapcsolatának a megértésén alapszik. Az európai orvos történet kezdeteinél találkozunk olyan gondolatokkal, amelyek a kínaiak „egészet néző" szemléletéhez hasonlók. Ilyen, pl. az ókori görög orvos, Hippokratész (i. e. 460-377) egyik könyve, melyben feltette a kérdést az emberi lét eredetéről. A Corpus Hippocraticumban, a hippokratészi iskola gyűjteményes kötetében olvashatjuk, hogy „az orvostudomány kiindulópontja az örökkévaló dolgok természetében rejlik. Ugyanis lehetetlenség a betegség lényegét megismerni, ami végül is a mi (orvos) művészetünk kutatásának a tárgya, ha nem ismerjük magát a természetet, és annak működési törvényeit

Platón, görög filozófus közel 2500 évvel ezelőtt leírta azt, ami a modern orvostudomány számára ma is érvényes: „sokféle baj létezik, amit az orvosok nem tudnak gyógyítani, mert nem ismerik az egészet. Egy rész ugyanis csak akkor lehet egészséges, ha az egész az. Ez napjaink nagy tévedése az emberi test gyógyításában". Az ilyen megállapításokat a természettudományos-technikai szemlélet háttérbe szorította. Az embert ma inkább biológiailag működő rendszernek nézzük, míg a természetgyógyászat a harmonikus energia- és életerő-rendszerből indul ki. A kínai medicina a dolgok egészének és végső lényegének az egységén alapszik: ez az energiatan.

 

A kínai orvoslásfilozófia az energiának kereken egy tucat alapformáját és még egyszer ennyi mellékformáját ismeri. Az emberi testben lezajló energiai történések a kínai szemléletmód szerint rövidesen a következőkben írható le:

A kínai medicina energiatana minden megállapítása inkább filozófiai, mint orvosi teória. A kínai filozófia az embert, körülvevő világot, a makrokozmoszt kapcsolatba hozza az ember életével, a mikrokozmosszal. A világ, a környező természet és az ember környezete ugyanolyan alapelvek szerint épül fel, mint maga az emberi élet. A kínai orvoslásfilozófiának egyik alapelve az identitás, az azonosság a mikrokozmosz és a makrokozmosz között. Minden kínai terápiaforma azon a szemléleten alapszik, hogy az ember életenergiája egy saját vezetékrendszeren, az energiapályákon (meridiánokon) áramlik. Az egészséges, jól működő szervezetben az életenergia  ( Chi ) egyenletesen áramlik, és a két ellentétes erő, Yin és a Yang egymással egyensúlyban van. A harmóniát az zavarja meg, ha közülük valamelyik erő fölénybe kerül a másikkal szemben, az egyensúly felborul. A következmény: az ember rosszul érzi magát, beteg lesz.

yin yang

Mint az ábrán is látható a Yin és a Yang szimbóluma egymástól elválaszthatatlan, de ugyanakkor egymást kiegészítő ellentétek.

Ilyenkor mindent meg kell tenni az erők kiegyenlítése érdekében. Az ember csak akkor lesz ismét egészséges, ha ez az egyensúly helyreállt. Az ókori orvostudomány is az egészséget és a betegséget a testnedvek (vér, epe, váladékok) egymáshoz való viszonyában látta.

Az egészség és a betegség tehát nem állapot, hanem egy folyamatnak a fázisa, amit folyamategyensúlynak lehet nevezni, s ez leginkább a kerékpározáshoz hasonlítható: mozgás közben meg tudjuk tartani az egyensúlyt, de ha megállunk, felborulunk.

A témával kapcsolatos videók itt!

Az átváltozások könyvében, a kínai gondolkodásmódnak ebben az alapvető művében ez áll: „egyszer Yin, másszor Yang, ez a Tao". A Tao az Istenség. Egyidejűleg az Út és Cél, a Kezdet és a Vég. A nagy Semmi, és egyidejűleg a Lét forrása. A Tao szimbóluma a teljes Kör, az írásjel, amely a Fej és a Láb szimbólumából áll. Ezek jelentése a kapcsolat az Ég és a Föld között, a gondolkozás és a járás között, az egység a szellem és a mozgás között. A Taot nem lehet szavakkal leírni. A Tao-tekingben, Lao-ce legfontosabb filozófiai művében a következőket olvashatjuk: „Aki tud, az nem beszél, és aki beszél, az nem tud semmit".

A Yin-Yang nem egyéb, mint erőmegosztás, energiaegyensúly vagy energiaellentét. A kínai gondolkodás számára - mint már szó volt róla - minden történés a mindenkori erőviszonyok eredményeképpen és minden eredmény az erők és energiák egymásra hatásának az eredménye. A kínai filozófiában nincs más egymást kizáró ellentétesség. A Yin és a Yang állandóan alkotó és szétválasztó erőként működnek.

Vessünk még egyszer egy pillantást a szimbólumra: a két félkör megfelel a Yin és a Yang közötti ősellentétnek, s mindkettő a Taoból származik - nincs Yang Yin nélkül, és minden Yin tartalmaz Yang-ot is. A mozgás és a nyugalom, a nappal és az éjjel nem ellentétesek egymással, hanem egymáshoz tartoznak: ugyanis nincs mozgás nyugalom nélkül, és a nappal elképzelhetetlen az éjszaka nélkül. Ez az elválaszthatatlan egység, ez a harmónia mindenhol megtalálható, a táplálkozásban éppúgy, mint a gondolkodásban, az ember személyiségében éppúgy, mint a társadalmi együttélésben.

A Yin és a Yang egymáshoz való kiegyensúlyozott viszonya feltétele a test, a lélek és a szellem egészségének. Minden zavarnak és betegségnek gyökere a Yin és a Yang közötti egyensúly felbomlása. Az ember természete nem egyéb, mint a Yin és a Yang közötti állandó kiegyenlítődés. Az ellentétek egyesülésre és harmóniára törekszenek. Az alapelv a következő: a Yang élteti a Yint (Yang = energia), a Yin magába foglalja a Yang-ot (Yin = anyag). Ugyanakkor egyik sem jobb a másiknál, egész egyszerűen más. Más kifejeződése ugyanannak az alapanyagnak.

Ily módon, vagyis azáltal, hogy mi tudomásul vesszük, hogy a bennünk levő ellentétek harmóniára törekszenek, megteremtjük az előfeltételét a jólétünknek, a testi-lelki kiegyensúlyozottságunknak, mert ily módon az életenergia akadálytalanul áramlik.

 

 

A kínai medicina a betegségek létrejöttét a szervezet energetikai egyensúlyának felborulásával magyarázza. Ez rendben, viszont minden esetben arra vagyunk kíváncsiak, miért borul fel az egyensúly.

Az egészség a legdrágább kincsed, ha elveszted semmid, sincsen!

Mi okozta a problémát.

A hagyományos kínai orvoslás szerint ahol történik valami, ott cselekvés, mozgás van, tehát valahonnan valahová el kell jutnia egy bizonyos hatásnak.

Honnan hová, és főleg miért.

Ha tudnád, milyen okok miatt vagy újra beteg, vagy miért nem múlik az évek óta kínok közé szorító izületi problémád, világos, hogy már régen megtetted volna, amit a gyógyulás megkíván. A nyugati orvoslás betegségközpontú felfogásával nem képes a baj forrására rátalálni, persze, hisz nem is keresi azt. A betegségekre léteznek szintetikus szerek, melyek kémiai úton hatnak, vagy nem hatnak. Azaz a betegség és az ember között fennálló kapcsolat esetleges, a határ merev.

A hagyományos kínai orvoslás úgy tekinti az embert, mint a hatalmas nagy természet csodás elemét, melyet ugyanaz az életenergia működtet, mint az egész világot. Nem szedi részeire, nem mechanikai tökéletességet vár el a testi funkcióktól, hanem harmóniát a részek között. E harmóniát igen könnyű megbontani.

yin yangAmikor a miértedre keresed a választ, azt mondják a kínaiak, figyeld a környezeted hatásait. A testedben keringő energiafolyam, a Chi (életenergia) rendkívül érzékeny a szélsőségekre. Ez azért van, mert ha a két egyenlő nagyságú, de ellentétes erő, a yin (nőies) és a yang (férfias) energiahullám bármelyike is nagyobb hangsúlyt kap a másiknál, megvan a baj.

Tartózkodj hát minden szélsőségtől, járj saját mosolygó ösvényeden, és elkerülnek a komoly bajok. Ez a felfogás a nyugati ember gondolkodása számára idegen, hiszen azt sugallja, élj semlegesen, langyosan, érzelmektől távol, mindig az arany középúton. Ez így elég unalmasan hangzik.

Azt azonban már a kis óvodások is tudják, hogy ha mérleghintázni akarnak, egy velük nagyjából azonos külsejű gyereket kell betársítaniuk a játékba. Ha könnyebb a játszótárs, a magasba lendül a libikókán, ha nehezebb, nem bír felemelkedni. Nincsenek egyensúlyban, elmarad a játék, szomorúság, csalódottság, düh gerjed helyette. A jóérzés - ami mindig az egyensúly állapotának létrejöttével születik meg ott belül -, az egészséges test-lélek-szellem működésének látható formája. Láthatatlan formája, pedig a Chi akadálymentes munkája.

 

 

meridián csatornákMiért akad el a Chi a testben? Mi vet gátat a Chi kifogástalan áramlásának?

Az ősi kínai orvoslás szerint a test fizikai valóságának állapotát sok, kézzel nem tapintható sérülés is befolyásolja. Az embert egységében érdemes megfigyelni, értékelni, és kezelni. Sem a testet, sem a lelket, sem a szellemet nem helyes szélsőséges hatásoknak kitenni, hisz bármelyik irányból érkezik a támadás, az megjelenik fizikai fájdalom, betegség formájában is. Ez a megállapítás akkor érvényes persze, ha nem mindegy, milyen életminőségben forgatod a mókuskereket. A kínai orvoslás szerint tökéletes egészség nincs, nem is ennek illúzióját kergeted, csupán egy jól élhető életet szeretnél. A betegségek, ahogy a kínaiak mondják, az ellentétes erők nem egyenrangú jelenléte miatt kénytelenek a testben időzni, ezért kell a gyógyítást a yin és yang erőegyensúly visszaállításával kezdeni. Sok esetben persze itt be is fejeződik a tennivaló, ugyanis a helyreállt energetikai egyensúly révén a test kidolgozza magából a bajt. Naivság lenne persze azt állítani, hogy a krónikus bajok ilyen könnyedén elkergethetők lennének, hiszen nagyon jól ismered azt az érzést, amikor úgy érzed, pihent vagy, friss és energikus, ám egy hirtelen jött orvtámadás lelki kiegyensúlyozottságodat olyan mélyen tépázza, hogy pillanatok alatt beáll az újabb görcs, megszűnik a meridiánokon keringő életenergia szabadsága, s ismét ott vagy, ahol a part szakad, kezdődhet elölről a kezelés.

Az ősi kínai orvoslás szerint az egészséget nem lehet azonban egy-egy kiragadott módszerrel megtartani, vagy visszaszerezni, ahogy a kínaiak is vélekednek a világról: holisztikusan tekints magadra, s amit nem tudsz elérni az egyik módszerrel, azt érd el a másikkal.

A dolog azért is nagyszerű, mert nem túlélni tanít, hanem élni. Nem a betegség gyógyítása a cél, hanem annak távol tartása. Hiszen annak semmi keresnivalója a megfelelően működő testben, az ép szellem és lélek nem hagyhat támadási felületet. Azonban a gond éppen ezzel a támadási felülettel van. Azt gondolod, hogy nem, pedig de igen, úgy van, minden nap adsz lehetőséget a bajnak, a rossznak arra, hogy megtámadhasson. És persze, nevet a markában, hiszen majdnem mindig el is éri, amit akart, Te, pedig ide-oda menekülsz, tüzet oltasz, jajgatsz, és persze hamarosan nem győzöd.

Hagyományos kínai orvoslásHogyan diagnosztizál a kínai gyógyászat?

  • Szemrevételezi a beteg külső jegyeit. Megfigyeli járását, testtartását, arcát, bőrét, szagát, nyelvének állapotát.
  • Aprólékosan kikérdezi a beteget az érezhető tünetekről, lelkiállapotáról, életkörülményeiről, szokásairól.
  • Megvizsgálja pulzusát, valamint az egész testen érzékeny pontokat, csomókat keres.

Mindehhez persze idő kell, nem elég 10 perc. Iróniával gondolsz legutóbbi szemvizsgálatodra, mikor még ennyit sem töltöttél a rendelőben - ellenben a váróban másfél órát -, hogy megtudd, nincs semmi teendőd, mert igazából orvosilag nem érzékelhető a problémád.

Tudjuk persze, hogy nincs elég idő a beteggel – problémával, küzdő emberrel - mélyrehatóan foglalkozni. A gond gyökere nyilván máshová kapaszkodik, és nem feltétlen az orvos személye a hibás a jelenlegi rossz kezelési menet miatt.

A hagyományos kínai medicina olyan holisztikus világnézeten alapul, melyben fel sem merül olyan tényező, mint a gyógyító személyes gondja, időhiány, felületesség. A jó gyógyító alapos, hiszen nem betegséget kezel néhány pirulával, hanem az egész beteg embert mindenféle apró nyűgével együtt. Célja az öngyógyító folyamat beindítása, amiben ő csak eszközként van jelen, a felborult egyensúly helyreállítását a betegként jelentkező ember saját szervezete végzi el.

Milyen módszerei ismertek a hagyományos kínai orvoslásnak?

  • A reflexológiát nem tartják szorosan véve, hagyományos kínai módszernek, mégis ebbe a körbe sorolható.
  • Az akupunktúra sok ezer éves gyógymód, leginkább erről híres. Kizárólag szakképzett akupunktúrás orvos végezheti.
  • Az akupresszúra az akupunktúra szelídebb, otthoni körülmények között is alkalmazható változata.
  • A moxaterápia sem az öngyógyító módszerek, közé tartozik, akárcsak az akupunktúra, viszont a két gyógyító formát ötvözve igen eredményes lehet a kezelés.
  • A gyógynövénykertje hatalmas. Ezek adják az ősi gyógyító terápiák egyik tartópillérét. A gyógynövények azonban nem takarják be a Távol-Keleten alkalmazott gyógyszerek fogalmát, mivel nemcsak növényi, hanem állati eredetű, vagy más szerek is részét képezték és képezik ennek a medicinának.
  • A kínai táplálkozási ismeretek az öt elem tanára épülnek.
  • Tajcsi (energetizáló gyakorlatok)
  • Csi kung (légzőgyakorlatok)

sárga császárEgy ízben A Sárga Császár (Huang Di nei jing) imígyen szólott a Menynyei mesterhez (Qi Bo):

- Úgy hallottam, hogy a régmúltban az emberek mindegyike megélte a száz évet, anélkül, hogy aktivitásuk hanyatlott volna. Azonban valamennyi most élő embereknek az aktivitása már félszáz esztendő után hanyatlásnak indul. Ennek az oka az idő múlása, avagy az emberek hibája?

A régi korokban az emberek a Tao-val összhangban éltek ( A kínai filozófiában az állandóan változó valóság, amiben minden más létezik és történik.), követték a Yin és a Yang törvényét, és alkalmazkodtak az asztrológiához és a jóslatokhoz. Az étkezésben és az ivásban valamint a pihenésben mértéktartók és rendezettek voltak. Ezért voltak képesek testüket és Shenjüket (szellemüket) egybetartani, teljesen kitölteni (lehetséges) élettartamukat és magas kort megélni, ami száz esztendőt, vagy akár még annál is többet jelentett.

Nos, a legrégebbi időkben élt bölcs emberek mindegyike az utánuk következőket tanítván azt hirdette, hogy a kiürülés okozta hiány állapotának, a kórtényezők, és az ártalmas szelek elkerülésének megvan a maga ideje. Nyugodt derűvel időztek az üres nemlétben, a rendes Chi szegődött melléjük, Yin -jüket és Shenjüket (önmagukon) belül őrizték. Így aztán miként is betegedhettek volna meg? Ekként zabolázták meg kívánságaikat, és fogták vissza vágyaikat, elméjük békés és félelem nélküli volt, testüket nem hajszolták a végletekig. Ezért a (hajdan volt) szent emberek elvégezték a nem-cselekvés feladatát, dolgaikat, örömüket lelték a nyugodt és derűs képességekben, úgy követték a vágyaikat és teljesítették be céljaikat, hogy közben megőrizték az üres nemlét állapotát. Ezért éltek az Éggel és a Földdel egyenlő hosszú életet anélkül, hogy meggyöngültek volna. A szent emberek ilyetén módon gondoskodtak a testükről.

Az ősi kínai gyógymódok szerint ez azért van, hogy a bölcs emberek nem saját betegségeiket kezelik, hanem arról gondoskodnak, hogy betegségek meg se jelenjenek; nem az önnön fölfordulásaikban igyekeznek rendet tenni, hanem gondoskodnak arról, hogy fölfordulás be se következzék. Mert ha a betegség már megjelent, és akkor látnak neki a gyógykezelésnek, ha a fölfordulás bekövetkezett, s aztán akarják elrendezni, az éppen olyan, mintha a szomjazónak kutat kellene ásnia, vagy a már harcban lévőknek fegyvereket kellene kovácsolniuk. Vajon nem késtek már el?

Úgy hallottam, hogy akik értő módon ismerik a hagyományos kínai orvoslás, és az Ég törvényeit, csalhatatlanul képesek diagnosztizálni a pácienseiket; akik értő módon ismerik a régiek módszereit, biztos kézzel képesek ötvözni azokat a gyógyítás mai eszközeivel; akik szakértői az emberi szervezetnek, minden körülmények között megőrzik önmaguk harmóniáját és egészségét. Ha pedig mindez igaz, akkor azt nevezzük tisztánlátó bölcsességnek, ha nem okozunk zavart a Tao-ban ( A tao mozgatja és élteti a világot. A tao révén érzékelünk.) és a legmagasabb fokon, gyakoroljuk a gyógyítás művészetét.

Kínai orvoslásA kínaiak szerint a réges-régi időkben az emberek a madarakkal és a vadakkal együtt éltek. Mozogniuk kellett, ha el akarták kerülni a hideget, az árnyékban kellett tartózkodniuk, ha meg akarták védeni magukat a hőségtől. (Otthonaikon) belül nem volt a családi kötelékek, jelentette ragaszkodás, (otthonaikon) kívül, pedig nem voltak olyan hivatalok, amelyek előírták volna a külső megjelenésüket. Nyugalmas és derűs kor volt ez, amikor a káros hatások nem hatoltak be (az emberek szervezetébe). Ezért volt az, hogy a kínai orvoslás szerint gyógyszerekkel nem tudták volna kezelni a belső (eredetű betegségeket), és kőtűkkel sem tudták volna kezelni a külső (eredetű betegségeket), s ezért volt lehetséges, hogy elegendő volt a Yin megváltoztatása és az imádkozás.

A kínai orvoslás módszere abban állt, hogy alaposan ismerték az Akupunktúra kánonját, s ebbéli tapasztalataik mind a mai napig fennmaradtak. Ugyanakkor mesterei voltak a hideg és a meleg időjárás, a Hold fogyatkozásának és növekedésének hatásainak, meg tudták határozni a Chi felszínes illetve mély voltát. Mindezen ismeretek birtokában láttak neki a páciens vizsgálatának, melynek során óvatosan és körültekintően jártak el, hogy megállapítsák a páciens egészségi állapotát. Akik pedig mind ezen öt tényező ismeretét birtokolták - a hideg, meleg időjárás, a Hold fogyatkozásának és teltségének hatásainak, a négy évszak által befolyásolt Chi felszínessége illetve mély voltának ismerete - azok bizony nem átlagos orvosok voltak. A vizsgálat során a páciens szervezetének mélyére hatoltak, s nem terelte el figyelmüket a külső. Ezért mondom azt, hogy aki feltárja a homályos rejtelmeket, annak ismereteit semmi sem korlátozza. Ez az, amit ők az utókorra örökítettek, s ez az, amiben a régi mesterek különbek voltak. A ránézésre nem érzékelhető jelenségek vizsgálatát nevezem én homályos rejtelmeknek, mely olyan akár a halovány, légies szellem.

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!