Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

thyroxin

torokcsakraA torokcsakra rövid áttekintése:

  • Elnevezései: torokcsakra, visuddha csakra (szanszkrit visuddha: a legnagyobb tisztaság szóból). Néha kantha-kupának is nevezik. Elhelyezkedése: abban a kis mélyedésben, ahol a nyak a törzzsel, azon belül a mellcsonttal találkozik
  • Eleme: Éter (szankszritül: akasha, az-az elem, amiből a többi elem származik)
  • Endokrin mirigye: pajzsmirigy
  • Hormona: thyroxin
  • Érzékelése: hallás
  • A hozzátartozó testrészek: nyak, száj, gége, hangszálak
  • Színe: kék
  • Polaritása: férfi
  • Temperamentuma: tudatos
  • Mantrája: ham (hangnak ejtve)
  • Megerősítései: Hitelesen fejezem ki magamat. Őszintén fejezem ki magamat.
  • Tanulási feladata: az őszinte kommunikáció, valamint az érzés és a gondolkozás összekötése
  • Szimbolikája: kék kör
  • Archetipikus képe: A kommunikáló ember, mint például a szónok, aki, meggyőz másokat. Az énekes, aki hangjával érzéseket ébreszt a hallgatókban. Az a misztikus is archetipikus képhez tartozik, aki belső lényével kommunikál.
  • Istene/istennője: Ardana-Resvara és Sakini, az ötfejű Shíva, aki az öt elem egyesítését szimbolizálja
  • Tarot megfelelői: a Halál, az Ördög, a Mérték (a Művészet)
  • Kövei: amazonit, türkiz és minden kék kő, mint például az akvamarin és a kalcedon is.
  • Illóolajai:eukaliptusz, fenyő, zsálya
  • Asztrológiai megfelelője: az Ikrek-Nyilas tengely

 

Általános jellemzése

 

Címszavai:

  • a beszéd és a hallgatás polaritása.
  • a kommunikáció,
  • a fülelés,
  • az önuralom.

A torokcsakra fő témái az önfegyelem és a kommunikáció. Joachim Ernst Berendt zenefilozófus a torokcsakrát tartja a legmagasabb rendű csakrának testi síkon. Ha csak testet és szellemet különböztetnénk meg, akkor egyetértenék ezzel. A torokcsakra készíti elő bennünket a felső két csakra személyiségen túli síkjaira azzal, húgy megtanít a légzésre. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk ritmikusan megfeszülni és ellazulni, ritmikusan valamit befogadni, majd elengedni. Ha ezt a ritmust valami zavarja, akkor légzési problémák adódnak. Figyelje meg egyszer, hogy a belégzése, vagy a kilégzése hangsúlyosabb. Ez megmutatja az adás és elfogadás egyensúlyát, vagy egyensúlytalanságát Önben. A torokcsakrához a tüdő, a gége és a hangszálak tartoznak, ezért ez a központ elsősorban a légzéssel és a beszéddel kapcsolatos.

 

A torokcsakra elvezet saját belső valóságunkhoz, és szabályozza kommunikációnkat. Meghatározza, hogy hogyan tudunk énekelni és nyelvileg kifejezni magunkat. A kereszténységben Szent Balázs a torokproblémákban szenvedők védőszentje. A katolikus egyház február másodikán ad Balázs-áldást, mivel a legenda szerint Szent Balázs megmentett egy gyermeket, aki majdnem megfulladt egy halszálkától.

Gábriel és Uriel arkangyalokat is tekinthetjük a torokcsakra-energia allegóriáinak. Gábriel Isten igéjét adja hírül, vagyis az igazi és mélyen átélt szavakat. Uriel többek között a mennyei seregek énekéért is felelős, s ezzel a tiszta és átjárható torokcsakrát szimbolizálja, amely Istent dicsőíti.

 

Többek között a beszéd az, ami az embert megkülönbözteti más teremtményektől. Nekem úgy tűnik, hogy ma az ember feladata kiépíteni a kommunikációt. Ha a Földet élőlénynek tekintjük, mint a görögök (Gaia), akkor az ember jelenleg a Föld idegrendszerét építi ki az elektromos kommunikációs hálózattal. Ha az ember feladata a Teremtés befejezése, akkor a torokcsakra szempontjából megfelelő kommunikációs rendszert kell kifejlesztenie, aminek segítségével az emberiség közelebb kerül egymáshoz, és összekapcsolódik.

II. Frigyes császár XIII. századi szicíliai kísérlete mutatja, hogy milyen fontos a kommunikáció. A császár tudni akarta, hogy van-e veleszületett nyelv, ezért elrendelte, hogy a kísérletben résztvevő kisbabákat rendszeresen és kiválóan el kell látni, de nem szabad sem beszélni, sem a legszükségesebben kívül nonverbálisan kommunikálni velük. Salimbene pármai szerzetes figyelte meg a kísérletet, és arról számolt be, hogy mindegyik gyermek meghalt. A kommunikáció tehát élet fontosságú.

A torokcsakra nemcsak a beszéd és a kommunikáció központja, hanem a hallásé is. Itt halljuk a külső és a belső hangokat egyaránt, és el tudjuk dönteni, hogy mit kívánnak tőlünk, valamint tisztán ki tudjuk fejezni, amit mi várunk a külvilágtól.

A torokcsakra irányítja tehát a szóbeli és nonverbális kommunikációt. Meg kell tanulnunk őszintén kommunikálni, még akkor is, ha félünk a következményektől. A torokcsakra egyik fő gyakorlata a hallgatás, hiszen csak akkor tudunk őszintén kommunikálni, ha meghallgatjuk önmagunkat, amihez csendre van szükségünk. Aki keveset beszél, az gyakran erősíti ezzel torokcsakráját. A túl aktív torokcsakrán keresztül – ami tartalmatlan fecsegésben nyilvánul meg – tudattalanul sok energiát lehet elveszíteni. Itt nemcsak arra jöhetünk rá, hogy feleslegesen beszélünk, hanem arra is, hogy a beszéddel mennyire manipulálunk, és rafináltan mutatjuk be magunkat, s ezzel egyre jobban eltávolodunk belső valóságunktól.

A torokcsakra síkján megtanulhatunk, hallgatni belső hangunkra. Ehhez először a nyugalmat kell elérnünk, le kell állítanunk belső monológunkat. Ebben segítenek a csakrához tartozó légző- és meditációs gyakorlatok, mivel ilyenkor a gyakorlatra figyelünk, így nem marad energiánk a belső „fecsegés" fenntartására.

A torokcsakra egyik tanítása: „légy csendben", s ezt a hozzátartozó szín is kifejezi. A kék megnyugtató szín, amely a szemlélőt saját belső világa felé húzza. A torokcsakra kék színével a belső kommunikációt erősítjük meg, a szexcsakra narancs színével, pedig a testbeszédet, vagyis a kifelé irányuló kommunikációt.

A torok- és a szexcsakra szoros kapcsolatban áll egymással. A szexcsakra a kommunikáció testi-ösztöni részét irányítja, a torokcsakra pedig az intellektuális-szimbolikus részét. Ha valaki először a szexcsakra szintjén ébred öntudatra, akkor a torokcsakra szintjén is olyan tudatosság alakul ki benne, amellyel önuralomra tesz szert, és képes lesz irányítani a sorsát.

A torokcsakra összefügg még az éhséggel és a szomjúsággal is. Itt arról a vágyról van szó, hogy evéssel és tudással töltsük meg magunkat, valamint olyan dolgokkal, amelyek kitöltik a belső ürességet. Állunk minden nyelésnél megfeszül. Kultúránkban szinte mindenki feszesen, sőt túl feszesen tartja az állát. Ha a torokcsakra nyitott, akkor az áll izmai is lazák. A feszült áll mindig feszült medencére is utal.

A feszes áll beszédproblémákról is árulkodik. Az érintett addig tartja vissza a szavait, amíg éjjel álmában csikorgatja majd a fogát. E csakra gyakorlatai, közé tartozik, hogy kiöntjük a lelkünket barátainknak. Ha nincs jó barátunk, akkor az első feladat, hogy szerezzünk.

 

A torokcsakra betegségei szinte mindig a beszédproblémákban jelentkeznek. A köhögés, a torokfájdalom és a rekedtség mindig akadályozza a beszédet, ezért a következőkben felsorolt betegségek arra irányítanak, hogy maradjunk egy kicsit csendben. Nyugati kultúránkban sok energiát veszítünk a meggondolatlan beszéddel. Szinte mindig beszélünk, s ez elvonja a torokcsakra energiáit egészen addig, amíg a tipikus megfázásos betegségek véget nem vetnek ennek. A nyugati társadalom verbális kultúra, tehát energiáit a torokcsakrára építi.

A torokcsakra problémái gyakran abból származnak, hogy olyan érzelmi impulzusokat nyomunk el magunkban, amelyek kiabálásra, zokogásra, sírásra vagy dühöngésre indítanának. Az elnyomott érzések elzárják a torokcsakra energiaáramlását.

A torokcsakra fiziológiája

A torokcsakrához tartozó pajzsmirigy thyroxint, és egyéb olyan hormonokat termel, amelyek serkentik a sejtek aktivitását. A pajzsmirigy hibás működése akkor tűnik fel, amikor aktívnak kellene lennie: a pubertáskorban és a változó korban. A pajzsmirigyet nagyon nehéz orvosilag (allopátiásan) kezelni. A torokcsakra-gyakorlatok segítenek harmóniában tartani vagy harmonizálni a pajzsmirigyet.

A pajzsmirigy hormonjai, a thyroxin és a trijodthyronin szabályozzák a szervezet energia- és hőháztartását. Ehhez jódra van szükségük, amit általában a táplálékból nyernek.

A torokcsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák

Asztma: Az asztmás betegek gyakran gondolják, hogy nincs elég terük az önkifejezésre, vagy nem értik meg őket. Az asztmarohamokkal felhívják magukra a figyelmet, és így próbálnak meg kommunikálni környezetükkel. Az asztma végül is azzal a szabadsággal függ össze, amelyre az önkifejezéshez van szükségünk – ez, pedig a torokcsakra klasszikus témája

Bronchitis: Dohányosoknál gyakori. Sokan azért dohányoznak, hogy elnyomják a beszédet. Egy másik lehetséges lelki ok, hogy az illető ki akarja mondani a véleményét, de nem meri, így köhögésbe menekül. A torokcsakra gyakorlatokkal meg lehet előzni a bronchitist.

Fülproblémák: A fül a hallás és az egyensúly szerve. Aki például stressz miatt billen ki egyensúlyából, az gyakran szenved hallásproblémáktól. A fülproblémák szinte mindig arra utalnak, hogy nem hallgatunk sem belső hangunkra, sem mások véleményére. Ezzel ismét a hallásnál és hallgatásnál vagyunk, a torokcsakra egyik fontos témájánál.

A fülcsengés (tinnitus) és a fülzúgás azt jelzi, hogy az érintett nem akarja meghallani belső hangját. Ez tipikus torokcsakra probléma. Minden fülproblémánál segítenek az ide vonatkozó, rendszeresen végzett meditációs és légzőgyakorlatok.

Köhögés: Hasonló összefüggések illenek rá, mint a megfázásos tünetekre, amelyek közé a köhögés is tartozik. A köhögés gyakran azt jelenti, hogy el akarjuk mondani a véleményünket. Az akut köhögésnél csak a csakrához tartozó meditációs és tudati gyakorlatokat kell végeznünk.

Légzési nehézségek: A lélegzet életerő, amit az indiaiak pránának neveznek. A légzés köt össze bennünket a világgal, az életenergiával és Istennel. A héber felfogás szerint Isten életet lehelt az anyagba, így vált az emberré. Ha megtörjük azt a kapcsolatot, amely összeköt azzal, ami nagyobb tőlünk, akkor légzési problémáink lesznek.

Mandulagyulladás: E betegség tanulási feladata, hogy egyértelműen jelezzük, mit fogadunk el, és mit nem. A gyulladás mindig azt jelenti, hogy problémák vannak az agresszióval, ezért ilyenkor a köldökcsakrával is kell foglalkozni.

Megfázás: A köhögéssel és náthával együtt járó megfázás arra utal, hogy az illető kiürült, túl sokat adott magából. A megfázás nyugalomra kényszerít, ezért használjuk ki ezt a betegséget arra, hogy kipihenjük magunkat és semmit, sem csinálunk. Csak a csakrához tartozó meditációs és tudati gyakorlatokat végezzük ez idő alatt.

Nyakfájdalmak: Sokszor a ki nem mondott gondolatok, érzések, vagy azok a félelmek okozzák, amelyek nyomasztják az érintettet. Mivel csak ritkán mondhatunk ki mindent, kultúránkban sokan szenvednek nyakfájástól. Itt különösen nagy segítséget jelentenek azok a csakrához tartozó gyakorlatok, amelyek ellazítják a nyakat.

Nyelvproblémák: Azok, akik gyakran harapnak a nyelvükbe, vagy más módon sértik meg, sokszor túl szégyenlősek, vagy gyávák bizonyos dolgokról beszélni. A torokcsakra tanulási feladata, az őszinte és nyílt kommunikáció, nekik még nehezen megy.

Pajzsmirigy problémák: Az alulműködés a változásokkal szembeni lustaságunkat, ellenállásunkat jelzi. A túlműködés viszont azt mutatja, hogy egyszerre akarunk túl sok mindent tenni, és nem tudjuk kiválasztani a valóban megfelelő kifejezési módot. Fel kell tehát állítanunk a határainkat. Egyik esetben sem használjuk megfelelően a torokcsakra energiáit. Az ide tartozó gyakorlatok különösen a pajzsmirigyproblémáknál segítenek.

Rekedtség: A beteg elveszti a hangját, mivel valamit nem tud kifejezni. Ilyenkor a belső hangjára kell hallgatnia. A rekedtség arra utal, hogy a torokcsakrán keresztül túl sok energiát adtunk le, és keveset hallgattunk.

Sclerosis multiplex (SM): Christine Page, angol orvosnő szerint a torokcsakra zavaraira vezethető vissza. Nézete szerint ezek a betegek túl analitikusan reagálnak. Állandóan visszafojtják érzelmeik kifejezését, és különösen a frusztrációkat és a negatív érzéseket nem tudják szóban kifejezni.

Szájbetegségek: A gyulladás például a kifejezés gátoltságára utal. Az egyéb szájproblémák szintén az érintettben rekedt agresszióra utalnak, amely mérgező is lehet.

Szájszag: A gyomorból ered, és rossz emésztésre utal. Feladatát tekintve távolságot teremt. A torokcsakra – gyakran a szexcsakrával együtt – azt mondja: „Ne gyere közel!" Meg kell vizsgálnunk, hogy szükségünk van-e erre a távolságra, vagy sem. Azt is kérdezzük meg magunktól, hogy kit akarunk távol tartani.

Torokfájás: Az elnyomott félelmekkel és dühvel függ össze. Az ilyen félelmek a nyak és a tarkó egész területén megnyilvánulnak. A torokfájás minden típusánál foglalkozni kell a torokcsakrán kívül a köldökcsakrával is.

Tüdőproblémák: A szabadság és a kommunikáció témáira utalnak. Ha az érintett úgy érzi be van korlátozva, és nincs elég szabadsága, akkor ez hosszú távon károsítja a torokcsakrát, ami később azt eredményezi, hogy a tüdők nem kapnak elég életenergiát. Itt is felléphet azonban a torokcsatira alapproblémája, vagyis az, hogy az illető túl sokat akar beszélni, de nem képes meghallgatni másokat.

A torokcsakra zavarára visszavezethető lelki problémák

A torokcsakra betegségei lelkileg az önkifejezéssel, ezen belül is a gondolatok kifejezésével függnek össze. A torokcsakra birodalmába tartoznak azok az új elgondolások, amelyek – Heinrich von Kleist szerint –beszéd közben születnek: A régit elengedjük, és helyet adunk az újnak.

A torokcsakra zavarával küszködőknek pontosan ez megy nehezen. Nem akarják elengedni a régit, s így nem tudnak helyet adni az újnak, a növekedésnek. Így jellegzetes zavarok jönnek létre: az illető gyakran kér elnézést, mogorva és rosszkedvű. Az ilyen ember zavaros és kusza. A torokcsakra tipikus zavara a racionalizálás, amikor az ember önmagát és másokat, a tetteket és az érzéseket intellektuálisan akarja megmagyarázni. Ezzel elveszti rugalmasságát és megmerevedik.

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!