Keresés

Add a Startlaphoz

Hírdetések

Hirdetés
Hirdetés

vállak

túlhajszoltságSzámtalanszor halljuk, hogy a stresszes hétköznapok ártalmasak szervezetünkre. Sokszor érezzük magunkon, hogy lassítanunk kell, minden munkát félredobva kicsit magunkra figyelni.

A túlhajszoltság főleg a zenészeket érinti. Ez az ujjak, a csukló, a könyök és néha a vállak és a nyak inainak gyulladását jelenti. Hátfájdalmakat is okozhat. Azt mondják, hogy a próbák során felvett kényszeredett testhelyzetek, a szimfonikus zenekarok zenészeinek több mint felénél okoznak hátfájást. Zenészként gyakran korlátozott, szűk terekbe vagyok bezárva, a célnak kevéssé megfelelő kényelmi szempontokkal. Az is lehetséges, hogy a hosszú órákat igénylő gyakorlások, próbák során nehezen bírok helytállni, amikor a vállaimat érinti az elváltozás vagy a fájdalom. Ebben a szakmában a megélhetéssel, az állásom megtartásával kapcsolatos bizonytalanságok, és a vad versengés nagy félelmeket ébreszthet bennem, úgy érzem, nem vagyok eléggé támogatva, ebből erednek a vállfájdalmaim. Rugalmasnak kell maradnom. Abban az esetben, ha az inaim vannak túlterhelve, akkor arról lehet szó, hogy a mentális és a spirituális energiáimat kell harmonizálnom.

Minden egyes testrész, testre szabott üzenetet küld számomra arról, hogy mi is az, amit éppen megélek. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az adott probléma a zenészmesterségemmel van szoros összefüggésben, tudnom kell, hogy nincsenek véletlenek. Megvizsgálom melyik testrészem érintett, azért, hogy elvégezhessem a tudatosítást, ami segítségemre lesz abban, hogy sokkal több örömre leljek abban, amit csinálok.

 

 

vállfájdalom - karfájdalomItt a váll és a kar tájékán fellépő fájdalmak olyan tünet együtteséről van szó, amely gyakran összefügg a gerincoszlop nyaki részének szindrómájával. Az akadémikus orvostudomány 20 különféle okot jelöl meg a porckorongsérvtől a tumorokig. Többnyire a plexus cervicobrachialis (a nyakat és a kart ellátó idegfonat) kórtünetéről van szó – azon idegfonatról, amely a kar ellátásáért felelős. Ilyenkor a kar, mozgásra fájdalmassá válik, végül már alig lehet felemelni, mindenesetre vízszintesnél magasabbra nem emelhető. A betegek gyakran természetellenesen nehéznek érzik, és ezzel azt jelzik, hogy milyen nehezükre esik kiemelkedni a lógás nyugalmi pozíciójából.

Ha a beteg már nem tudja felemelni a karját, az már szinte nem is szorul magyarázatra. Már nincs abban a helyzetben, hogy a kezében tartsa az életét, hogy összeszedje magát és megmutassa, ki az úr a (testi) háznál. Az értelmezés szempontjából döntő, hogy a jobb, férfi jellegű kar blokkolt-e le, az a kar, amellyel a hatalom szablyáját tartaná az ember, vagy a bal, női jellegű, amellyel inkább kérünk valamit, úgy, hogy a kezünkből kelyhet formálunk. A tünetből kiviláglik, hogy minek kell háttérbe vonulnia az életben, mert célzatosan éppen abban korlátozza a beteget. Ezzel az oldallal nyilván elég sokáig próbált mindent megkaparintani. Kényszerszünetre van ítélve, a másik oldal, pedig most kap esélyt. A betegek hátráltatva érezhetik magukat abban, hogy kezelhetővé tegyék a világot, ha jobb kezük, vagy ütőképes karjuk esik ki. Már nem tudnak úgy tenni-venni, ahogy nekik tetszik. A bal karral a kapaszkodás és a ragaszkodás lehetőségét vesztik el, jelképes értelemben, pedig a kérését és a kéregetését.

Meg kell tanulniuk nyugalmat tanúsítani a hátrányos helyzetű szempontra vonatkozóan. Ha a férfi pólus záródott el, az automatikusan a női területtel való több törődéshez vezet. Hiszen csak a bal kéz marad, és így az érintett arra kényszerül, hogy többet végezzen a ballal, annak a lazább és oldottabb, nőies magatartásnak az alapján, amelyből hiányzik az ellenpólus elkeseredett makacssága. Ha a női oldal záródott el, az azt jelenti, hogy többet kell törődni a férfi pólussal. Az ember a jobb karjával tud hozzáfogni a dolgokhoz, és ezzel tudja a saját kezébe venni az életét. Az a feladata, hogy a jobb oldal felé forduljon, és ez arra ösztönzi, hogy élete hajóját saját kezűleg ellenőrizze, jövőjét, pedig maga határozza meg.

  1. Melyik oldalt nem tudom már kézben tartani?
  2. Mennyire túloztam el a leblokkolt oldal témakörét? És mivel?
  3. Mi célból emeltem fel a leblokkolt karomat? Esküre, ütésre, zászlólobogtatásra vagy hogy szólásra jelentkezzem? És mi rossz volt ebben?
  4. Lényem melyik részét hanyagoltam el, amellyel most kénytelen vagyok sokkal többet törődni?

 

 

testolvasás vállakTestolvasás, testdiagnosztika során a vállak szintén a tüdő és a vastagbél egészségi állapotát tükrözik. Meridiánjaik áthaladnak a váll élén. Érzelmi téren a felelősség-, munka- és szerepvállalások tartoznak ide (amint maga a kifejezés is utal rá!). A riadt, védekező testtartást kölcsönző felhúzott váll a Tüdő meridián és Vastagbél meridián gyengeségét, jelzi. A vállak és karok kezelése javítja a két meridián energiaellátását.

Sok ember válla előreesik, szinte körülfogva a mellkast, mintha védené. Ennek hátterében a túl nagy felelősség vagy lelki teher alatti összeroskadás érzete húzódhat meg. Az ilyen személyek gyakran melankolikusak és visszahúzódók, szívesebben töltik idejüket magányosan, kerülve a társaságot. Megint csak a tüdő és vastagbél működik elégtelenül, ha pedig az egész mellkas beesett, valószínűleg a szív és a vérkeringés is gyenge. Ezáltal többnyire sekélyes a légzés, amelynek révén sem a test, sem az agy nem kapja meg a szükséges oxigénmennyiséget. Ez hozzájárulhat a levert lelkiállapot kialakulásához, az életerő hiányához. Rendkívül jótékony ilyen esetben az intenzív testgyakorlás, amely erősíti a légzést. Kerülendő azonban a tartós egyedüllét. A gondolatok, érzések megosztása más emberékkel, a vidám társaság testet-lelket pezsdít, megnyitja a mellkast és a vállat.

 

 

vállízület - vállficamA vállízület eme gyakori és látványos sérülése esetén kiugrik a helyéből a felkarcsont feje, miközben az érintett szintén elveszti a fejét. Hiszen már korábban is magánkívül volt, a sérülés ugyanis a kar túlzott mozgatásából származik. Valamivel görcsösen, kézzel-lábbal, saját lehetőségeit félreismerve és túlbecsülve próbálkozott. A kar azzal jelzi a túlzott igénybevételt, hogy többé nem vesz részt a játékban, elhagyja eredeti helyét, és fájdalmasan közli, hogy nem csupán ő, de gazdája is rossz úton jár. Ahhoz, hogy ismét a megfelelő mederbe terelhesse a dolgokat, a saját ízületében rejlő újbóli hősies és tudatos túlterhelésre van szükség. A kezelést végző személy a sérült vállgödrébe támasztja a lábát, és hirtelen újból visszarántja, többnyire azt követően, hogy lélekben magának is adott egy lökést, ami nélkül nem is merte volna végrehajtani ezt a hősiesen brutális beavatkozást. Szinte minden orvosnak össze kell szednie magát, mielőtt a pácienst ezzel a módszerrel „helyrerakja". Ez a minden irányzat által kivételes egyöntetűséggel elismert eljárás egyenesen a homeopátia felé közelít. Azt az aktust hajtják végre újból, amelynek során a baleset történt, de most tudatosan és eltúlozva. Ezzel az eltévedt kart fizikailag visszavezetik a helyes útra. Az, hogy tulajdonosa is visszatalál-e erre az útra, attól függ, hogy mennyire tudatosítja magában a történteket. Máskülönben az úgynevezett habituális vállficam alakul ki, azaz hasonló helyzetekben továbbra is ki fogja ficamítani a karját, végül, pedig minden adandó alkalommal.

vállficamTermészetesen több értelme volna annak, ha az érintettek a mozgás szélsőséges kísérleteit szellemi-lelki területre helyeznék át. A lélek ilyen szempontból többet visel el, valamint esélyt is adhat arra, hogy a merész mozgékonyság elérje voltaképpeni célját. A kar többnyire dobáshoz hasonló forgómozgások közben ugrik ki.

 

A krónikus esetek használatos terápiájának célja a vállhüvely mérsékelt mozgatással és edzéssel történő erősítése, ami biztos határok között megszilárdítja az azt, körülvevő izmokat és inakat. Ezzel elkerülhető az ízületi tok és a szalagok további megnyúlása, ami egyébként minden kiugrás és az azt követő helyreigazítás során bekövetkezik. Ezt a koncepciót a lelki problémákra is lehet alkalmazni. Az érintetteknek azt kellene gyakorolniuk, hogy a külső körülményeik adta határok között mozogjanak. Ennek, azaz előfeltétele, hogy megismerjék határaikat. Nem kíméletre van tehát szükség, hanem bátorságra. Aki ismeri saját határait, az még odáig is elmerészkedhet, hogy túlnőjön rajtuk és saját magán. Ez lenne a feladatnak, azaz igazi megoldása, amelyet a határain túllépett kar jelenít meg. Az a lényeg, hogy messzire merészkedjen és távoli célokat érjen el, ha a helyzet úgy kívánja, akár jelentős erőfeszítések, sőt fájdalmak árán is.

 

  1. Hol megyek túl messzire? Mennyiben lépek túl saját lehetőségeimen és képességeimen?
  2. Nem várok-e túl sokat magamtól? Talán elérhetetlenért nyúlok, és értelmetlenül okozok fájdalmat magamnak?
  3. Hol riadok vissza átvitt értelemben a határoktól, és hol szorítom vissza magamat jobban, mint amennyire az megfelel nekem és az életcélomnak?
  4. Mit akarok elérni? Hová akarok eljutni? Mi az élettervem célja? Milyen „nagy dobás"-ra készülök?

 

 
ElsőElőző12KövetkezőUtolsó
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!