értágító
|
Szára egyenes, 40-60 cm magas, egyszerű. Levelei keskeny sallangokra szeldeltek. A keleti szarkaláb virágai a szár felső részén sűrű fürtökben állnak, sarkantyúsak, bíborlila színűek. Termése sokmagvú, hosszúkás tüsző, zömében június-júliusban virágzik. A drog glikozidokat, nyálkát, színanyagot tartalmaz. Forrázata belsőleg enyhe hashajtó és értágító hatású. Külsőleg szemborogatónak használják. A szarkalábvirágot teakeverékekhez díszítőként is adják.
A borbolya több mint 2500 éven át kiemelkedő szerepet játszott a gyógyításban. Az ősi egyiptomiak a pestis megelőzésére használták, antibiotikus hatása miatt. A középkorban külső jegyei alapján (sárga a virága és a gyökérnedve) a szem és a bőr elsárgulásával hozták kapcsolatba. Ezért a máj és az epehólyag betegségeinek gyógyítására használták, s ezért nevezték el „sárgaságbogyónak" is. Egyik aktív alkotórésze, a berberin sokkal hatásosabbnak, bizonyul a baktériumokkal szemben, mint az erős antibiotikus hatású kloramfenikol. Amikor a bevándorlók Észak-Amerikába bevitték, az indiánok az ott honos oregonszőlőnek a rokon fajtáját ismerték fel benne. Az oregonszőlőt (különben a magyalra is emlékeztető növény) hasonló módon használták gyógyításra az indiánok, mint a világ más táján a borbolyát. Számos hatását, hatásfokát még most is vizsgálják. Nálunk az utóbbi években kezdik népszerűsíteni az ebbe a családba tartozó, élő sövény kialakítására vagy díszkertekbe való cserjét, a Mahonia aquifoliumot. A sóskaborbolya kb. 2,5 m magasra megnövő évelő bokor vagy cserje. Sima, szürke kérge, hosszú törzse van, élénksárga virágai fürtökben lógnak. Tavasszal virágzik. Levelei merevek, alapjuknál egyszerű vagy 2-3 ágú tövis található. A virágok sárgás, lógó fürtvirágzatba tömörülnek. A piros, hosszúkás termések savanykás ízűek, kisebb mennyiségben fogyaszthatók. Szántóföldek szélén, bokros, szárazabb helyeken terem. A díszcserjeként termesztett, ázsiai eredetű borbolyarajok bogyói nem fogyaszthatók! Sokkal több is rejtőzik a sóskaborbolyában és rokonában, az oregonszőlőben. mint csupán a gyulladáscsökkentő hatás. Serkentik az immunrendszert és ezzel számos gombás megbetegedést, rákos folyamatok kialakulását gátolják. Világszerte végzett kísérletek igazolták, hogy elpusztítja a sebfertőző baktériumokat (staphylococcus, streptococcus), a hasmenést (szalmonella, shigella), a vérhast (Endomoeba histolyca), a kolerát (Vibrio cholerae), a giardiasist (Giardia lamblia), a húgyúti (Escherichia coli), valamint a hüvelyi fertőzést (Candia albicans) okozó mikroorganizmusokat. Kimutatták, hogy aktiválja a makrofágokat, a fehérvérsejteket, amelyek felfalják a kórokozó mikroorganizmusokat. Németországban ma is használják a szembetegségek gyógyításában. A gyógynövény főzetével borogatják a kötőhártya gyulladásban szenvedők szemét. Magas vérnyomást, csökkentő vegyületeket is tartalmaznak, mivel értágító hatásuk is van. Bogyói éretlen, félérett állapotban mérgezőek, azonban amikor megcsípte a fagy, s teljesen érettek, lekvárt, gyümölcskocsonyát lehet belőlük főzni. Szörpje üdítő limonádé készítésére alkalmas.
Ága száras, néha 1/2 méterre is megnő. Levele sallangos, virága sötétkék, sarkantyús. Hazánkban tarlókon, vetések között fordul elő. Hatóanyaga: színes festőanyag, kevés csersav. Virága calcatripae flos néven jön forgalomba. Köhögéscsillapító teák alkotórésze, és mint véredény, tágító van újabban használatban (5 gr 200 gr vízre). Csak az orvos hozzájárulásával használjuk. Füstölők állandó alkotó része.
A kínaiaknál maradva, nem kétség, hogy a tea, mint gyógyerő az egyik legerősebb védelem a természet gonosz erőinek támadása ellen. A teaivás hagyománya az ősi Kínába vezet. A leírások i.e. 2700 tájára datálják Sen Nung császár uralkodását, akinek a forró vizű csészéjébe belefútt a szél egy - a kertjében termő - tealevelet. Az ital ízletessé, fogyaszthatóvá vált, a korbábban csak forralt vizet fogyasztó kínai császár számára. Egy másik legenda szerint egy indiai, buddhista pap kínai zarándoklása során fedezte fel a teacserje fantasztikus erejét, i.sz. 500 körül. A történet úgy szól, hogy a szerzetes, afeletti mérgében, hogy hosszú, mély meditációi közben gyakorta elalszik, kitépte a szemhéját/szempilláit, hogy így ébren tudjon maradni. Hálából, az istenek a teacserjét adták neki ajándékba. A kisarjadó bokor levelét megkóstolva a szerzetes hihetetlen frissességet, élénkséget tapasztalt testén és szellemén. Azóta fogyasztják főképp a szerzetesek, meditációs gyakorlataik zavartalan lefolytatásához a teacserje forrázott/főzött ajándékát. A tea Európában eleinte az uralkodók itala volt, és egészségügyi bajokra iszogatták. Csak később vált élvezeti cikké, élénkítő itallá. A teacserje több méter magasra megnövő örökzöld növény, azonban a teaföldeken 1-1,5 méter magasra metszik. Igen érzékeny növény, gondos ápolást igényel. Leveleit csak a 3-4. évben kezdik el szedni, hogy abból illatos ital készülhessen. Mindenféle tea a teafáról származik. Miben különbözik a fekete és a zöld tea? A Camelia Sinensis (teacserje) levelei az igazi teának való növényi alkotórészek, minden másból - gyógynövényből, virágból, gyümölcsből - készült főzet nem igazi tea. Ennek ellenére persze annak mondjuk. Tehát, a fekete tea a feldolgozás módjában tér el a zöld teától. Míg a zölden leszedett tealeveleket azonnal feldolgozzák, addig a fekete teának szánt mennyiséget erjesztik. Fonnyasztják, sodorják, erjesztik, és szárítják. A zöld teát nem erjesztik, csupán az oxidációs folyamatot zárják le a levelekben - gőzöléssel vagy pörköléssel, majd szárítással -, ezért nem barnul be. Egy-egy teaföldön évente többször is szüretelnek, emiatt a tea minősége eltérő lehet. Az sem közömbös, mely levelek kerülnek a leszedettek közé. A szár végén levő, zsenge hajtás a legértékesebb, általában ebből készül a zöld tea. A zöld tea íze fanyarabb, mint a fekete teáé. Van még egy jellegzetes teafajta, a fehér tea, amit a tearügyből készítenek Ez a legérzékenyebb része a cserjének, így a feldolgozás is különös figyelmet kíván, mivel kevés nedvesség hatására is tönkremegy az értékes növény. Az oolong (vörös) tea a fekete és zöld tea között áll, elkészítése során részt vesz erjesztésen, de nem olyan mértékű a folyamat, mint a fekete tea esetében.
A zöld tea elkészítése. Legjobb minden teázás előtt frissen elkészíteni, de hát, erre ritkán fordítunk időt. Egyszerre lefőzöd a napi mennyiséget, ízléstől függően. A fanatikus teázók csapvizet sosem használnak teafőzéshez, ellenben a forrásvíz, ásványvíz igen alkalmas minőségi nedű elkészítéséhez. A klóros csapvíz ásványianyag-tartalma megköti az értékes molekulákat a tealevélben, s nem engedi kiázni. A zöld teát nem forró vízben forrázzák, hanem kb. 80 fokos hőmérsékletű vízzel öntik le, s abban áztatják 2-5 percig. Az egyszer felhasznált teát nem dobják ki, többször is ki lehet áztatni. Első alkalmakkor 1,5 percig, harmadik-negyedik alkalommal 4-5 percig is áztassuk. Sokféle ízesítéssel kaphatók a különböző teák. Jórészük – ha nem mindegyik – aromásított, azaz mesterséges ízanyagot tartalmaz, ami már elviszi kicsit a természetestől a dolgot. Az eredeti teák közül is elég bő a választék, kínai, indiai, ceyloni, mate teák, lapacho tea, rooibos (koffeinmentes) teák.
|

A keleti szarkaláb (Consolida orientalis) a boglárkafélék családjába tartozó, vetések szélén, parlagokon, dűlőutak mentén, tiszántúli tájainkon többfelé nagyobb csoportokban termő, egyéves növény. Fajtaváltozatait kertekben is ültetik.
Sóskaborbolya Berberis vulgaris
Szarkaláb (Consolida regalis Királyvirág, sarkantyúvirág, sarkvirág, sarkasfű)
A zöld tea, tudtad, hogy zavarba ejtő a boltok, teaházak kínálata, mégis szeretnél kapaszkodókat találni annak okán, milyen problémádra milyen teát igyál.
A zöld tea csodái: