akupunktúra

A fájdalom a testnek többé már figyelmen kívül nem hagyható jelzése arra, hogy üzenetére felfigyeljünk. Következésképp az embernek a fájdalom mélyére kell hatolnia, hagynia kell, hogy a fájdalom „átformálja", mintegy kifordítsa jelenlegi létezésmódjából. Amennyiben elfogadjuk, a fájdalom többé nem kínoz bennünket, megszűnik létezni. A fájdalom tehát az élet ajándéka, megadja nekünk az átalakulás lehetőségét. Függetlenül attól, mire kívánja felhívni a figyelmünket, mindig segítségül szolgál a „sors-fordító" lépés megtételéhez, célunk eléréséhez.

Bármiféle fájdalom az életerő áramlását akadályozó pangásra, gátlásra akarja ráirányítani a figyelmünket, s ezen akadályok, megszüntetésére szólít fel, hogy az élet ismét zavartalanul folyhasson tovább. Bizonyos esetekben egy másik ember vagy egy bizonyos élethelyzet ellen irányuló, ki nem nyilvánított agresszió következménye is lehet. Az elutasítás mibenlétére világosan utal a testnek az a pontja, ahol a fájdalom jelentkezik. A fájdalom soha nem büntetés. Nem a semmiből keletkezik, következésképp valahogyan kellett érdemelnünk".

Fájdalom: erőteljes figyelmeztetés, hogy meghalljuk a test üzenetét, ugyanakkor lehetőség az átalakulásra; pangásra vagy elzáródásra utaló jel

Amit tenni kell

A fájdalom az által oldható fel, ha az ember, kérdések révén, megkísérel a mélyére hatolni: „Mit tettem rosszul? Mennyiben vagyok túlságosan görcsös és korlátozott? Milyen téren hibás a magatartásom?"

A fájdalom fájdalmasan hozza a tudomásomra, hogy valami ellen tiltakozom, valamit negatívan ítélek meg. Nem lenne hát szabad egyszerűen elítélni, elnyomni vagy gyógyszeresen megszüntetni a fájdalmat, hiszen épphogy valami fontosra akarja felhívni a figyelmet. Ha osztatlan figyelemmel fordulunk felé, teljesen átadjuk neki magunkat, érzékeljük, sőt hálásan fogadjuk, betöltötte küldetését és már meg is szűnhet. Ha az ember igent tud mondani a fájdalomra, egyben helytelen, elutasító magatartását is korrigálta, így a fájdalom eloszlik, hisz a szükségszerű lépés „megtétetett".

Mindaddig, míg igent mondok az életre, nincs szükségem a hírnök szerepét betöltő fájdalomra, s nem is keletkezhet bennem, hiszen az energia áramlását semmi sem gátolja, így e tényt nem is kell fájdalmasan a tudomásomra hozni. A felismerés és a szenvedés mellett harmadikként tehát a fájdalom vihet minket előbbre az önigenlés és a teljes nyitottság felé vezető úton.

Sípoláshoz, fütyüléshez, morajláshoz, zúgáshoz hasonló hangokat hallok, de ezek a hangok nem a külvilágból jönnek. Ez lehet időszakos vagy állandó jelenség, és különböző hangintenzitással jelentkezhet. Vajon hallgatok a belső hangomra? Mintha nem lennék képes megfelelő hullámhosszra hangolni a belső rádióállomásomat. Ha a rádiót ráállítom egy frekvenciára, de éppen nincs adás, csönd honol. Tehát ha a belső hangom nem akar szólni hozzám, csönd van, a sípolás viszont azt jelzi, rossz irányba „tekertem a gombot. Vajon nem olyan érzelmekről van szó, amelyeket elfojtottam, hogy a belső egyensúlyom ne szenvedjen csorbát? Az élet így akar engem figyelmeztetni arra, hogy hallgassak a belső hangomra, odafigyeljek igényeimre és vágyaimra. Kézbe kell vennem az életemet, annak érdekében, hogy csökkentsem a gondolataimban és az érzelmeimben uralkodó zűrt. Az a tény, hogy csengést, zúgást, sípolást hallok, azt is jelezheti, hogy valamit nem akarok meghallani, ezért

„túlkiabálom" ezekkel a kreált hangokkal. Minden holisztikus módszer (jóga, irányított relaxáció, akupunktúra, vitaminterápia, energiaterápia) segíthet a stressz csökkentésében, és a nagyobb belső nyugalom elérésében. Hallhatom patak hangját, harang vagy fák között fújó szél zúgását, duda kürtölését, méh zümmögését, esetleg több ezer hegedű hangját. A hangokat különböző belső szinteken hallom, ami azt jelzi, hogy belső fülem nyitott a világ valóságát meghallani.

Az akupunktúra és az akupresszúra meggyőző eredményei sok orvosi kutatóintézetet arra késztettek, hogy ezeknek a gyógymódoknak a hatásmechanizmusát tanulmányozzák. Sokféle elmélet alakult már ki az akupunktúra hatásmechanizmusáról, de még egyetlen olyan magyarázat sincs, amely ne volna ellentmondásos. Az öngyógyítás szempontjából elsősorban nem az a fontos, hogy a gyógymód hogyan hat, hanem az, hogy hat. Mindazonáltal szeretnénk néhány olyan kutatási irányra rámutatni, amelyekkel a tudomány az egyes pontok ingerlését, vagyis az akupunktúra hatását igyekszik megmagyarázni.

Gyakran elhangzik, azaz érv, hogy a hatás szuggesztión alapszik, és csupán placebó, vagyis látszathatás. Ennek egész egyszerűen ellentmond az, hogy az akupunktúra és az akupresszúra az eszméletlen embernél és az állatoknál is hatásos.

Kétségbevonhatatlan eredményeket tud felmutatni a szakember által vég akupunktúrás kezelés a következő betegségekben: a vér kóros összetételében (a vörösvérsejtek túltermelődése miatt), a szívműködés zavaraiban, a légző- és emésztőrendszer betegségeiben, az idegrendszer, a csontrendszer és az izomrendszer kórképeinél. Az akupunktúrás kezelés eredményeit vérképvizsgálatok, EKG és légzésfunkciós vizsgálatok igazolták.

Mindezeken túlmenően bebizonyosodott, hogy a gyógyító és ingerpontokon, valamint a meridiánokon különleges energetikai (elektromos) állapotok uralkodnak: a bőr vezetőképessége a kezelési pontokon nagyobb, mint egyebütt.

Újabban az a vélemény is kialakult, hogy a bőrben és a testben egy olyan információs rendszer van, amely a központi idegrendszerben már az embrionális életben kialakul. Így eljutottunk a biológia és az orvostudomány legbonyolultabb területéhez, az idegrendszerhez, és itt bámulatosan sok közös pontot találunk az évezredek során, tapasztalatokon gazdagodó orvostudomány és az élettan legújabb kutatási eredményei között. A bőr idegvégződései sokféle ingert érzékelnek, mint pl. hideget, meleget, nyomást. Az ingert az agy érzékeli fájdalomként. Kétféle idegrost felelős azért, hogy az ingerületet az agyhoz vezesse: az egyik az ingerületet lassan vezeti, a másik pedig, főként az erős ingert, rendkívül gyorsan továbbítja az agyhoz.

Ha ezen a gyors pályán egy erős ingerület halad végig, akkor ez alatt egy kevésbé erős inger számára ez az információs vezeték lezáródik (blokkolódik). Ez a tény - vagyis, hogy a fájdalomingerület továbbítása megakadályozható - megmagyarázza a tűszúrásos érzéstelenítés eredményeit.

Egy kanadai tudós azt is bebizonyította, hogy az akupunktúra és az akupresszúra a test saját fájdalomcsillapító vegyületét, az endomorfint felszabadítja. Ebben az összefüggésben rendkívül érdekes, hogy az agyban felszabaduló morfinnak éppen olyan intenzív hatása van, mint a fájdalomcsillapító céllal adott morfiumnak.

További bizonyítékokkal szolgálnak a bőrellenállás-mérések, az ingerlőpontok szöveti tulajdonságai és az agy ingerületátvivő anyagaira gyakorolt hatás.

Los Angelesben (USA) nemrégiben készült egy olyan jelentés, (H. Motoyama vezetésével), amely az energiapályákkal foglalkozott. Az eredmény: az életenergia ( Chi ) nem az idegrendszer pályáin áramlik, mint ahogy eddig gondoltuk, hanem a saját élettanilag bizonyítható vezetékein ( meridiánok ), ezek feltehetően azonosak a már említett információs rendszerrel, amely az embrionális stádiumában még a központi idegrendszer megjelenése előtt kialakul.

A test természetes regenerációs és gyógyulási képességét nem szükséges külön bizonyítani. Mindenki ismeri azokat az erőket, amelyek a kis horzsolástól a nagy műtéteknél ejtett sebekig a szövetek gyógyulását elősegítik. Már elfelejtettük, hogy miképpen tudjuk a test saját gyógyerejét felhasználni. Nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy ezeket az energiákat támogassuk, mert nem ismerjük a megfelelő eljárásokat. Az akupresszúra segít ezeket az energiákat felismerni. Az akupresszúra aktiválja a mindenkiben meglevő saját gyógyerőket, függetlenül attól, hogy ezt a folyamatot megértjük-e vagy a hatásmechanizmusát be tudjuk-e bizonyítani.

A kínai medicina a betegségek létrejöttét a szervezet energetikai egyensúlyának felborulásával magyarázza. Ez rendben, viszont minden esetben arra vagyunk kíváncsiak, miért borul fel az egyensúly.

Az egészség a legdrágább kincsed, ha elveszted semmid, sincsen!

Mi okozta a problémát.

A hagyományos kínai orvoslás szerint ahol történik valami, ott cselekvés, mozgás van, tehát valahonnan valahová el kell jutnia egy bizonyos hatásnak.

Honnan hová, és főleg miért.

Ha tudnád, milyen okok miatt vagy újra beteg, vagy miért nem múlik az évek óta kínok közé szorító izületi problémád, világos, hogy már régen megtetted volna, amit a gyógyulás megkíván. A nyugati orvoslás betegségközpontú felfogásával nem képes a baj forrására rátalálni, persze, hisz nem is keresi azt. A betegségekre léteznek szintetikus szerek, melyek kémiai úton hatnak, vagy nem hatnak. Azaz a betegség és az ember között fennálló kapcsolat esetleges, a határ merev.

A hagyományos kínai orvoslás úgy tekinti az embert, mint a hatalmas nagy természet csodás elemét, melyet ugyanaz az életenergia működtet, mint az egész világot. Nem szedi részeire, nem mechanikai tökéletességet vár el a testi funkcióktól, hanem harmóniát a részek között. E harmóniát igen könnyű megbontani.

Amikor a miértedre keresed a választ, azt mondják a kínaiak, figyeld a környezeted hatásait. A testedben keringő energiafolyam, a Chi (életenergia) rendkívül érzékeny a szélsőségekre. Ez azért van, mert ha a két egyenlő nagyságú, de ellentétes erő, a yin (nőies) és a yang (férfias) energiahullám bármelyike is nagyobb hangsúlyt kap a másiknál, megvan a baj.

Tartózkodj hát minden szélsőségtől, járj saját mosolygó ösvényeden, és elkerülnek a komoly bajok. Ez a felfogás a nyugati ember gondolkodása számára idegen, hiszen azt sugallja, élj semlegesen, langyosan, érzelmektől távol, mindig az arany középúton. Ez így elég unalmasan hangzik.

Azt azonban már a kis óvodások is tudják, hogy ha mérleghintázni akarnak, egy velük nagyjából azonos külsejű gyereket kell betársítaniuk a játékba. Ha könnyebb a játszótárs, a magasba lendül a libikókán, ha nehezebb, nem bír felemelkedni. Nincsenek egyensúlyban, elmarad a játék, szomorúság, csalódottság, düh gerjed helyette. A jóérzés - ami mindig az egyensúly állapotának létrejöttével születik meg ott belül -, az egészséges test-lélek-szellem működésének látható formája. Láthatatlan formája, pedig a Chi akadálymentes munkája.

Miért akad el a Chi a testben? Mi vet gátat a Chi kifogástalan áramlásának?

Az ősi kínai orvoslás szerint a test fizikai valóságának állapotát sok, kézzel nem tapintható sérülés is befolyásolja. Az embert egységében érdemes megfigyelni, értékelni, és kezelni. Sem a testet, sem a lelket, sem a szellemet nem helyes szélsőséges hatásoknak kitenni, hisz bármelyik irányból érkezik a támadás, az megjelenik fizikai fájdalom, betegség formájában is. Ez a megállapítás akkor érvényes persze, ha nem mindegy, milyen életminőségben forgatod a mókuskereket. A kínai orvoslás szerint tökéletes egészség nincs, nem is ennek illúzióját kergeted, csupán egy jól élhető életet szeretnél. A betegségek, ahogy a kínaiak mondják, az ellentétes erők nem egyenrangú jelenléte miatt kénytelenek a testben időzni, ezért kell a gyógyítást a yin és yang erőegyensúly visszaállításával kezdeni. Sok esetben persze itt be is fejeződik a tennivaló, ugyanis a helyreállt energetikai egyensúly révén a test kidolgozza magából a bajt. Naivság lenne persze azt állítani, hogy a krónikus bajok ilyen könnyedén elkergethetők lennének, hiszen nagyon jól ismered azt az érzést, amikor úgy érzed, pihent vagy, friss és energikus, ám egy hirtelen jött orvtámadás lelki kiegyensúlyozottságodat olyan mélyen tépázza, hogy pillanatok alatt beáll az újabb görcs, megszűnik a meridiánokon keringő életenergia szabadsága, s ismét ott vagy, ahol a part szakad, kezdődhet elölről a kezelés.

Az ősi kínai orvoslás szerint az egészséget nem lehet azonban egy-egy kiragadott módszerrel megtartani, vagy visszaszerezni, ahogy a kínaiak is vélekednek a világról: holisztikusan tekints magadra, s amit nem tudsz elérni az egyik módszerrel, azt érd el a másikkal.

A dolog azért is nagyszerű, mert nem túlélni tanít, hanem élni. Nem a betegség gyógyítása a cél, hanem annak távol tartása. Hiszen annak semmi keresnivalója a megfelelően működő testben, az ép szellem és lélek nem hagyhat támadási felületet. Azonban a gond éppen ezzel a támadási felülettel van. Azt gondolod, hogy nem, pedig de igen, úgy van, minden nap adsz lehetőséget a bajnak, a rossznak arra, hogy megtámadhasson. És persze, nevet a markában, hiszen majdnem mindig el is éri, amit akart, Te, pedig ide-oda menekülsz, tüzet oltasz, jajgatsz, és persze hamarosan nem győzöd.

Hogyan diagnosztizál a kínai gyógyászat?

• Szemrevételezi a beteg külső jegyeit. Megfigyeli járását, testtartását, arcát, bőrét, szagát, nyelvének állapotát.
• Aprólékosan kikérdezi a beteget az érezhető tünetekről, lelkiállapotáról, életkörülményeiről, szokásairól.
• Megvizsgálja pulzusát, valamint az egész testen érzékeny pontokat, csomókat keres.

Mindehhez persze idő kell, nem elég 10 perc. Iróniával gondolsz legutóbbi szemvizsgálatodra, mikor még ennyit sem töltöttél a rendelőben - ellenben a váróban másfél órát -, hogy megtudd, nincs semmi teendőd, mert igazából orvosilag nem érzékelhető a problémád.

Tudjuk persze, hogy nincs elég idő a beteggel – problémával, küzdő emberrel - mélyrehatóan foglalkozni. A gond gyökere nyilván máshová kapaszkodik, és nem feltétlen az orvos személye a hibás a jelenlegi rossz kezelési menet miatt.

A hagyományos kínai medicina olyan holisztikus világnézeten alapul, melyben fel sem merül olyan tényező, mint a gyógyító személyes gondja, időhiány, felületesség. A jó gyógyító alapos, hiszen nem betegséget kezel néhány pirulával, hanem az egész beteg embert mindenféle apró nyűgével együtt. Célja az öngyógyító folyamat beindítása, amiben ő csak eszközként van jelen, a felborult egyensúly helyreállítását a betegként jelentkező ember saját szervezete végzi el.

Milyen módszerei ismertek a hagyományos kínai orvoslásnak?

• A reflexológiát nem tartják szorosan véve, hagyományos kínai módszernek, mégis ebbe a körbe sorolható.
• Az akupunktúra sok ezer éves gyógymód, leginkább erről híres. Kizárólag szakképzett akupunktúrás orvos végezheti.
• Az akupresszúra az akupunktúra szelídebb, otthoni körülmények között is alkalmazható változata.
• A moxaterápia sem az öngyógyító módszerek, közé tartozik, akárcsak az akupunktúra, viszont a két gyógyító formát ötvözve igen eredményes lehet a kezelés.
• A gyógynövénykertje hatalmas. Ezek adják az ősi gyógyító terápiák egyik tartópillérét. A gyógynövények azonban nem takarják be a Távol-Keleten alkalmazott gyógyszerek fogalmát, mivel nemcsak növényi, hanem állati eredetű, vagy más szerek is részét képezték és képezik ennek a medicinának.
• A kínai táplálkozási ismeretek az öt elem tanára épülnek.
• Tajcsi (energetizáló gyakorlatok)
• Csi kung (légzőgyakorlatok)

Egy ízben A Sárga Császár (Huang Di nei jing) imígyen szólott a Menynyei mesterhez (Qi Bo):

- Úgy hallottam, hogy a régmúltban az emberek mindegyike megélte a száz évet, anélkül, hogy aktivitásuk hanyatlott volna. Azonban valamennyi most élő embereknek az aktivitása már félszáz esztendő után hanyatlásnak indul. Ennek az oka az idő múlása, avagy az emberek hibája?

A régi korokban az emberek a Tao-val összhangban éltek ( A kínai filozófiában az állandóan változó valóság, amiben minden más létezik és történik.), követték a Yin és a Yang törvényét, és alkalmazkodtak az asztrológiához és a jóslatokhoz. Az étkezésben és az ivásban valamint a pihenésben mértéktartók és rendezettek voltak. Ezért voltak képesek testüket és Shenjüket (szellemüket) egybetartani, teljesen kitölteni (lehetséges) élettartamukat és magas kort megélni, ami száz esztendőt, vagy akár még annál is többet jelentett.

Nos, a legrégebbi időkben élt bölcs emberek mindegyike az utánuk következőket tanítván azt hirdette, hogy a kiürülés okozta hiány állapotának, a kórtényezők, és az ártalmas szelek elkerülésének megvan a maga ideje. Nyugodt derűvel időztek az üres nemlétben, a rendes Chi szegődött melléjük, Yin -jüket és Shenjüket (önmagukon) belül őrizték. Így aztán miként is betegedhettek volna meg? Ekként zabolázták meg kívánságaikat, és fogták vissza vágyaikat, elméjük békés és félelem nélküli volt, testüket nem hajszolták a végletekig. Ezért a (hajdan volt) szent emberek elvégezték a nem-cselekvés feladatát, dolgaikat, örömüket lelték a nyugodt és derűs képességekben, úgy követték a vágyaikat és teljesítették be céljaikat, hogy közben megőrizték az üres nemlét állapotát. Ezért éltek az Éggel és a Földdel egyenlő hosszú életet anélkül, hogy meggyöngültek volna. A szent emberek ilyetén módon gondoskodtak a testükről.

Az ősi kínai gyógymódok szerint ez azért van, hogy a bölcs emberek nem saját betegségeiket kezelik, hanem arról gondoskodnak, hogy betegségek meg se jelenjenek; nem az önnön fölfordulásaikban igyekeznek rendet tenni, hanem gondoskodnak arról, hogy fölfordulás be se következzék. Mert ha a betegség már megjelent, és akkor látnak neki a gyógykezelésnek, ha a fölfordulás bekövetkezett, s aztán akarják elrendezni, az éppen olyan, mintha a szomjazónak kutat kellene ásnia, vagy a már harcban lévőknek fegyvereket kellene kovácsolniuk. Vajon nem késtek már el?

Úgy hallottam, hogy akik értő módon ismerik a hagyományos kínai orvoslás, és az Ég törvényeit, csalhatatlanul képesek diagnosztizálni a pácienseiket; akik értő módon ismerik a régiek módszereit, biztos kézzel képesek ötvözni azokat a gyógyítás mai eszközeivel; akik szakértői az emberi szervezetnek, minden körülmények között megőrzik önmaguk harmóniáját és egészségét. Ha pedig mindez igaz, akkor azt nevezzük tisztánlátó bölcsességnek, ha nem okozunk zavart a Tao-ban ( A tao mozgatja és élteti a világot. A tao révén érzékelünk.) és a legmagasabb fokon, gyakoroljuk a gyógyítás művészetét.

A kínaiak szerint a réges-régi időkben az emberek a madarakkal és a vadakkal együtt éltek. Mozogniuk kellett, ha el akarták kerülni a hideget, az árnyékban kellett tartózkodniuk, ha meg akarták védeni magukat a hőségtől. (Otthonaikon) belül nem volt a családi kötelékek, jelentette ragaszkodás, (otthonaikon) kívül, pedig nem voltak olyan hivatalok, amelyek előírták volna a külső megjelenésüket. Nyugalmas és derűs kor volt ez, amikor a káros hatások nem hatoltak be (az emberek szervezetébe). Ezért volt az, hogy a kínai orvoslás szerint gyógyszerekkel nem tudták volna kezelni a belső (eredetű betegségeket), és kőtűkkel sem tudták volna kezelni a külső (eredetű betegségeket), s ezért volt lehetséges, hogy elegendő volt a Yin megváltoztatása és az imádkozás.

A kínai orvoslás módszere abban állt, hogy alaposan ismerték az Akupunktúra kánonját, s ebbéli tapasztalataik mind a mai napig fennmaradtak. Ugyanakkor mesterei voltak a hideg és a meleg időjárás, a Hold fogyatkozásának és növekedésének hatásainak, meg tudták határozni a Chi felszínes illetve mély voltát. Mindezen ismeretek birtokában láttak neki a páciens vizsgálatának, melynek során óvatosan és körültekintően jártak el, hogy megállapítsák a páciens egészségi állapotát. Akik pedig mind ezen öt tényező ismeretét birtokolták - a hideg, meleg időjárás, a Hold fogyatkozásának és teltségének hatásainak, a négy évszak által befolyásolt Chi felszínessége illetve mély voltának ismerete - azok bizony nem átlagos orvosok voltak. A vizsgálat során a páciens szervezetének mélyére hatoltak, s nem terelte el figyelmüket a külső. Ezért mondom azt, hogy aki feltárja a homályos rejtelmeket, annak ismereteit semmi sem korlátozza. Ez az, amit ők az utókorra örökítettek, s ez az, amiben a régi mesterek különbek voltak. A ránézésre nem érzékelhető jelenségek vizsgálatát nevezem én homályos rejtelmeknek, mely olyan akár a halovány, légies szellem.