anémia

Leukémia vagy vérrák esetén az immunrendszer elkorcsosulása, ez leginkább az éretlen védekező sejtek fehérvértestek abnormális mértékű elszaporodását jelenti. Olyan, mintha túlerőben lévő ellenség ellen harcolnánk, akikkel szemben túl fiatal, képzetlen és ezért használhatatlan csapatokat vonultatunk fel, akik többet ártanak, mint használnak. A nyirokcsomók megduzzadása, a védelemnek ezen a területén is lázasan folyik a munka, később a védelem összeomlik. Képtelenek vagyunk megvédeni magunkat a lezajlott csata után, amely minden védelmünket felemésztette.

Az eredeti fejlődési vonaltól, illetve a védelemtől és a hárítástól olyan messze kerültünk, hogy az elfelejtett, elfojtott probléma a testben keres kifejeződést, a védelem területén a növekedést oly mértékben gátoltuk, hogy az most a testben agresszíven és rendezetlen módon éli ki magát. A rák a védelem testi területén valósítja meg önmagát, amire, pedig lelkileg volna szükség, nagyfokú gyengeség, mint aki most tért vissza a harcmezőről. Csont és izületi fájdalmak, a szerkezeti elemek, és a kifejezés fáj, étvágytalanság és kedvetlenség, elvész az életkedv, a máj és a lép, az életfilozófia szerve megdagad, az élet értelmét kereső szervbe és a vérszűrőbe életenergia tolul. Bőr alatti vérzések miatt az életerő elfolyik, vérszegénység anémia az életenergia szétesése, elvesztése.

Amit tenni kell!

Meg kell kérdőjeleznünk saját immunrendszerünk módszerét, és adott esetben mélyrehatóan és tapintatlanul túl kell lépni azon, ami nem működik, még akkor is, ha utána egy darabig teljesen védtelenek leszünk. A védelem és a támadás területén nyissunk utat szabad elképzeléseinknek és merész ötleteinknek, bátran engedelmeskedjünk gondolatainknak, és hagyjuk őket érvényesülni. Emlékezzünk korábbi, támadással és védekezéssel kapcsolatos álmainkra, és határozzuk el, hogy felélesztjük és megvalósítjuk azokat, azzal a bizonyossággal, hogy nincs vesztenivalónk, merítsünk bátorságot saját magunk megvalósításához, életünk megvédéséhez.

Használjuk ki gyengeségünket arra, hogy jól kipihenjük és összeszedjük magunkat, mondjunk le a külső tartásról, a külső mozgásról és egyéb impulzusokról, akkor is, ha ez fájdalmat okoz. A most szükséges erőt elsősorban belülről nyerjük, kövessük életutunkat, és forduljunk a máj adta gondolatiság az élet értelme, vallás felé. Minden fölöslegeset szűrjünk ki az élet áramából, az összes életenergiánkat ebbe a harcba fektessük, energiánknak a bőr alá és a csontok mélyére az alapokba kell hurcolni ezzel egyidejűleg a legmélyebb szinten is adjuk fel az ellenállást saját rendeltetésünkkel szemben. Fogadjuk el életünk értelmét és elrendelt feladatunkat, harcoljunk nyíltan és bátran a túlélésért belső, lelki szinten.

Szakítsunk a régi, saját lényünktől idegen hárítási mechanizmusokkal, harcoljunk nyíltan és agresszíven saját életformánkért. Ismerjük fel annak szükségességét, hogy a testi és egyúttal életveszélyes szintet a kihívásokkal teli, ám életmentő lelki szellemi szintre cseréljük, és ott létfontosságú védekezési harca fordítsuk energiáinkat. Fedezzük fel a határtalan szeretetet, ne hagyjuk, hogy mások határozzák meg életünket, tekintsünk el a mások és magunk által felállított normáktól, csak a saját, legmagasabb törvényünknek elkötelezve éljünk, és ezt fejezzük ki egész életünkkel.

Alacsony vérnyomás – magas vérnyomás A vérnyomás az emberi dinamikát fejezi ki. A vér az életet szimbolizálja. A vér az élet anyagi hordozója, az egyéni lét individualitás kifejezője. A vér egészen különös nedű, az élet nedve. Minden csepp vér az egész embert tartalmazza, ezért van a mágikus gyakorlatokban a vérnek olyan nagy jelentősége. Ezért használnak az ingások vércsöppet közvetítőként, ezért lehet egyetlen csepp vérből teljes diagnózist felállítani.

A vérnyomás a vér folyékonysága és az annak határt szabó érfalak váltójátéka révén jön létre. A vérnyomásvizsgálatnál mindig e két ellentétes komponenst tartsuk szem előtt. Az egyik oldalon a folyó és folyékony vért, míg a másikon az ellenállást, szolgáltató érfalakat. Amennyiben a vér egész lényünket tükrözi, az érfalak azoknak a határoknak felelnek meg, amelyekhez kibontakozása során a személyiség tartja magát, valamint azoknak az ellentmondásoknak, amelyek fejlődése útjában állnak.

Az-az ember, akinek alacsony a vérnyomása hipotónia, egyáltalán nem teszi próbára a határait. Nem kísérel meg érvényesülni, kikerül minden ellenállást, szóval sosem megy el a határokig. Ha konfliktusba kerül, gyorsan visszahúzódik, analóg módon a vére is annyira visszahúzódik, hogy elveszíti az eszméletét. Tehát látszólag lemond minden hatalomról, kivonja magát és a vérét a helyzetből, elhárít minden felelősséget, minden következményt. Az ájulás során tudatából tudattalanjába húzódik vissza, és így problémáihoz sincs köze többé. Egyszerűen megszűnik jelen lenni. Ez az operett szituáció, amelyet valamennyien ismerünk, a hölgy, akit férje kínos helyzetben tetten ér, máris ájultan rogy össze. Erre az összes résztvevő vízzel, friss levegővel, kölnisüveggel iparkodik magához téríteni őt, hiszen a legszebb konfliktus sem ér semmit, ha a főfelelős visszahúzódván a lét egészen más szintjére, váratlanul minden felelősségtől megszabadul.

Az alacsony vérnyomással küzdő ember szó szerint nem tud állni, mindenhez rosszul áll hozzá, vagy nem áll, viszonyul egyenesen a dolgokhoz, hiányzik belőle a kitartás, az őszinteség. Minden kihívásra visszavonulással felel, aztán a környezete emelgetheti a lábát, hogy a fejébe, hatalmi centrumába több vér folyjék, hogy magához térjen, s viselje a felelősséget. Mivel a szexualitás is erőteljesen függ a vérnyomástól, a hipotóniás személy többnyire kerüli az ezzel kapcsolatos kérdéseket. A hipotóniás embernél gyakran megtalálható az anémia vérszegénység kórképe is. Az anémia leggyakrabban fellépő formájában vashiányos a vér. A vashiány megakadályozza a légzéssel felvett kozmikus energiát pránát abban, hogy az a test energiájává, vérré alakuljon át. Az anémia azt jelzi, hogy nem vagyunk hajlandók a rendelkezésünkre álló életenergiát felvenni és tetterővé változtatni. Betegségét ebben az esetben is, saját passzivitását kivédendő, alibiként használja az érintett személy. Hiányzik belőle a szükséges nyomás.

Minden vérnyomásemelésre irányuló terápiás eljárás, jellemző módon energiakifejtéshez kapcsolódik, és addig használ, amíg követjük az utasításokat, lemosások, kefélések, víztaposás, mozgás, egyensúlygyakorlatok. Ezek mind növelik a vérnyomást, mert a beteg tesz valamit, s ezzel energiáját cselekvésbe fordítja. Ezek a gyakorlatok azonban csak addig használnak, amíg tesszük őket. Tartós sikert csak belső hozzáállásunk változásától várhatunk.

Az előző pólus ellentéte a túl magas vérnyomás (hipertónia). Kísérleti kutatásokból tudjuk, hogy a pulzusszám és a vérnyomás növekedés nemcsak megnövekedett testi teljesítmény esetén lép fel, hanem akkor is, ha ezt csupán elképzeljük. A vérnyomás akkor is emelkedik, ha például egy konfliktushelyzetben beszélünk és így közeledünk valakihez, de csökken, ha az érintett személy is elkezd beszélni és megfogalmazza a problémáját. A kísérletekből nyert tapasztalatok jelentősen megkönnyítik számunkra a magas vérnyomás hátterének értelmezését. Ha valamely teljesítmény tartós elképzelése vérnyomásunkat megemeli anélkül, hogy ezt az elképzelést gyakorlati cselekvésbe ültetnénk át, és ez által tehermentesítenénk, szó szerint tartós nyomás nehezedik ránk. Elképzelésünk izgalmi állapotba hoz bennünket, keringési rendszerünk, pedig fenntartja ezt az állandósult izgalmat abban a reményben, hogy majd cselekvésbe fordítsuk át. Ha nem cselekszünk, a nyomás fennmarad. Még fontosabb számunkra az, hogy ugyanez a konfliktusok szintjére is érvényes. Mivel tudjuk, hogy maga a konfliktus a vérnyomás emelkedését idézi elő, amely azonban, ha beszélünk róla, ismét csökken, világos előttünk, hogy a hipertóniás személy folyamatosan konfliktus közelben van, anélkül hogy arra megoldást találna. A probléma mellett áll, ám nem áll a probléma rendelkezésére. A magas vérnyomás fiziológiai értelme éppen az, hogy a szervezet képes egy rövid időre több energiát szállítani azért, hogy az előttünk álló feladatot, illetve konfliktust jobban, energikusabban oldhassuk meg. Ha ez megtörténik, a megoldás felhasználja az energiatöbbletet, és a vérnyomás ismét a normális értékre csökken. A hipertóniás ember azonban nem oldja meg a problémáit, tehát nem használja fel a túlnyomást. Ehelyett inkább külső tevékenységekbe menekül, s a külvilágba vetett aktivitásával megpróbálja magát és környezetét elterelni attól, hogy konfliktusaival szembenézzen.

Látjuk, hogy mind az alacsony, mind a magas vérnyomásban szenvedő ember kikerüli a konfliktusait, bár mindkettő különböző taktikával. Az alacsony vérnyomásban szenvedő ember elmenekül a konfliktus elől, visszahúzódik tudattalanjába, míg a magas vérnyomásos személy hiperaktivitással, túlzott dinamizmussal tereli el saját magát és környezetét konfliktusaitól, cselekvésbe menekül. E polaritásnak megfelelően az alacsony vérnyomás inkább a nőkre, a magas vérnyomás inkább a férfiakra jellemző. A magas vérnyomás továbbá visszafogott agresszióról is tanúskodik. Az ellenséges érzület megmarad a képzelőerő síkján, a felhasználásra váró energiát nem tehermentesítjük a megfelelő cselekvéssel. Ezt nevezzük ön-uralomnak. Az agresszív impulzus magas vérnyomáshoz, az önuralom, pedig az erek összehúzódásához vezet. Így tudjuk a nyomást kontroll alatt tartani. A vér nyomása és az érfalak ellennyomása létrehozza a magas vérnyomást. Későbbiek folyamán ez az uralt agresszió egyenesen a szívinfarktushoz vezethet.

Ismerjük még az öregséggel járó magas vérnyomást, amely az érfalak elmeszesedésének következménye. Az érrendszer olyan rendszer, melynek feladata a közvetítés, a kommunikáció. Ahogyan a rugalmasság, a flexibilitás idős korban megszűnik, úgy merevedik, meg a kommunikáció s emelkedik a belső nyomás.