artéria

A stroke-nak ezt a típusát vérrög okozza, amely útját állja a véráramlásnak, így a vér nem jut el a megfelelő agyterülethez. Ez a betegségfajta tehát a vérkeringéshez és az erekhez kötődik. A roham többféle szituációban bekövetkezhet, melyek általában a szeretethez kapcsolhatók. Ez a nagyon heves reakció egy kategorikus nemet jelent egy általunk mereven elutasított helyzetre. A szeretettel, az élet folyamatával, a változásokkal és különböző eseményekkel (tehetetlenség, öregség, halál) kapcsolatos belső ellenállást, keserűséget élünk meg. A rohamot megelőző első tünet a magas vérnyomás megjelenése, amelyet az artériák (a szeretetet jelképezik) szűkülete okozhat. A vérnyomás megemelkedik, mivel azt szeretnénk, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogy vannak. Az érintett ér az agyban található, tudatunk központjában. Ez az artéria összeszűkülhet, megrepedhet, így nagymértékben károsítja az agyszövetet, és az agy általános működési zavarait okozza. Egy súlyos agyvérzés (vagy egy vérrög) bénulást, sőt akár halált is okozhat. Annyira fáj valami belülről, hogy itt akarjuk hagyni ezt a világot! Belső fájdalmaink és elfojtott érzelmeink megakadályoznak a szeretet kifejezésében. Egyre erőteljesebb félelmek kerítenek hatalmukba (egy szeretett személy elvesztése, magány, az érzelmi támogatás hiánya, távolság a szeretteinktől, kevesebb figyelem, törődés), és úgy érezzük, nem érdemes tovább élni. Nem vagyunk képesek az eljövendő változásokhoz alkalmazkodni, mert ez már túl sok számunkra!

A szeretet az élet alapelve. Vizsgáljuk meg a roham előzményeit, és hallgassunk a belső hangra. Ha szeretetre és figyelemre van szükségünk, mindenképpen jelezzük mások felé. Elfogadással álljunk a hirtelen rohamhoz, mivel ezek azt jelzik, hogy nyitottnak kell maradunk az isteni szeretetre, mert ez az isteni szeretet fogja vágyainkat kielégíteni. Az ischaemiás cerebrális infarktus során egy rög hatására vagy az erek falának megvastagodása miatt az artériák eldugulnak, megakadályozva, hogy a vér az agyat táplálja. Ez a betegség egy érzelmi megrázkódtatáshoz kapcsolható, továbbá az önállóság elvesztésétől való félelmem is elősegítheti. Az agy érintett része, és a hozzá kapcsolódó funkció (beszéd, mozgás, egyensúly) jelzik, hogy a félelem életünk melyik területével kapcsolatos. Érkatasztrófa esetén egy ér pattan el, amely az agy egy részét elönti vérrel. Talán olyan nagy feszültségben élünk

(család, munka), hogy a felgyülemlett stressz az életörömöm (vér) „szétfolyásával" szabadul fel, amely mindazt a fájdalmat szimbolizálja, amelyet az adott szituációban megélünk. Fontos szempont, hogy a katasztrófa az agy jobb (intuitív) vagy bal (racionális) oldalát érinti, mert így megérthetjük a testünk által küldött üzenetet, mely gyorsabb felépüléshez vezet.

Képzeljük el, amint agyunk egy fehéres, aranyos fényből készült folyadékban fürdik, és minden idegsejtünk regenerálódik, a károsodott sejtek funkcióit más sejtek veszik át, és visszanyerjük egészségünket.

Aneurizma vagy ütőértágulat kialakulása gyakran vezethető vissza érfali sérülésekre infarktus, vagy a szív artériáinak elzáródására. Az elhalt érfali területek, gyenge pontok maradnak, amelyek eltérítik a vért a szívburokba, és így a szívet kívülről úgyszólván megfojtják. Központi felfújódás a gyenge pontok miatt, az érfal elvékonyodása és megnyúlása gyenge pontokat hoz létre, az artériák zsákszerű kitágulása az érfal struktúrájának megváltozása miatt, ami szakadáshoz vezet, ha a „szív megszakad" a szívfal, illetve az aorta fala, az azonnali halálhoz vezet.

Amit tenni kell!

Saját életenergiánk útjait átvitt értelemben kiszélesíteni és kitágítani, új alapokra helyezni az életenergiát, az életerő folyását kifelé engedni, saját energiaháztartásunk gyengeségeivel tisztába jönni, az élet állandó, alapvető fenyegetését tudatunkba engedni, a „szívszorító" és szívünkre nyomást, gyakorló ügyeket tudatosítani magunkban. A szív kitágítása (kitárása) átvitt értelemben, meg kell engedni a szívnek, hogy túlnőjön saját határain, időben engedni a szív nyomásának.

Érelzáródáskor az életenergia egyik csatornájának elzáródása, az életáram akadályozása.

Arteriális elzáródás esetén, zsákutcába került az életenergia a vér, kilátástalan élethelyzet, a vitalitás blokkolt, az érintett területen az elhalás veszélye fenyeget.

Vénás elzáródás esetén a visszerek elzáródása, az elvesztegetett életerő már nem tér vissza, többet adni, mint kapni, a lélek vizének elakadása az egész területen.

Ödéma a környező területeket elönti a lélek vize.

Amit tenni kell!

Több időt szakítani a dolgokra, lelassítani az élettempót, nagyobb figyelmet szentelni az adott területre, az életenergiát új utakra terelni, áthidalás. Hidakat építeni, kis lépésekkel haladni előre, időnként meg-megállni, és felmérni a helyzetünket, energiánkat, újrakezdés.

Az embólia által érintett szervek, életterületek eddigi energiaellátásával takarékoskodni.

Tudatosan és önszántunkból többet adni, mint amennyit vissza akarunk kapni, beosztani életenergiánkat életünk egész területén például a láb esetében az előrelépésre koncentrálni. Hagyni, hogy az élet nyugodtabban folyjon.

Hiperkoleszterinémia vagy magas koleszterinszint, mely családilag örökölhető hajlam az emelkedett vér koleszterinszintre, túlzott védekezés. Kezdettől fogva túl sok szigetelőanyagot használunk az építkezésnél, hogy védve legyünk a szigetelésre váró helyek ellen, a kötőanyag, amit nagyrészt az életenergia szállít, akadályozó tényezővé válik. Minden kis építkezés az erekben hatalmas építkezéssé duzzad, mivel van elegendő építőanyag, ám az energia útvonalak, vagyis az erek túlterheltté, telítetté válnak a töménytelen mennyiségű építőanyagtól, illetve az útépítésektől. Fennáll a forgalmi dugó, az erek elzáródhatnak, a torlódás az artéria átmérője csökken, és a forgalom leállásának a keringési rendszer összeomlásának veszélye.

Amit tenni kell!

Lássuk be, hogy testi szinten túlzottan elővigyázatosak vagyunk, és inkább a lelki szinttel kellene többet törődnünk. Legyünk óvatosak, és védekezzünk továbbra is, de átvitt értelemben, találjuk meg gyenge pontjainkat, és gondoskodjunk ezek megerősítéséről. Ne terheljük túl idegeinket, tudatosítsuk magunkban mindennapi stressz helyzeteinket, és dolgozzunk ki tudatos stratégiákat ezek kiküszöbölésére, hagyjuk, hogy a sebek begyógyuljanak, erősítsük idegeinket, hadd váljanak drótkötéllé.

Az eltúlzott mértékű szigetelőanyag termelést és szállítást inkább átvitt értelemben vett óvintézkedésekkel helyettesítsük, lassítsuk le életritmusunkat, vonjuk ki magunkat egy időre a forgalomból, gondoskodjunk átvitt értelemben az útszűkületekről ott, ahol szükségesnek látjuk.