aszkézis

Kóros soványság vagy anorexia nervosa esetén a leányból nővé válás megtagadása, konfliktus a következő területeken: a szellem és az anyag, a tisztaság és az ösztön, a vágyakozás és az aszkézis, az éhség és a lemondás, valamint az egocentrizmus és az odaadás között. Félelem az orgazmus során szerzett tapasztalatoktól (az egység megtapasztalásától), ezzel egyidejűleg azonban az egyesülés utáni vágy is megjelenik, a beteljesületlen vágyakozás küzd az aszkézis utáni sóvárgással, félelem az elevenségtől, eközben mohó vágyakozás az elevenre, az életszerűre. Cél a tisztaság és az átszellemülés, a szemérmesség és a nem nélküliség, az anyagnélküliség, az aszkézis, mint eszménykép, minden élvezetet (szerelmet, étkezést) megvonunk magunktól. Nemet mondunk a testiségre, úgy elvékonyodunk, hogy szinte „elpárolgunk", menekülés a tisztátalannak tartott polaritás és a nőiességgel együtt járó gyötrelmek elől. Félelem a testi szerelemtől, ellenállni a szexualitásnak, a nőiességnek és az anyaságnak, undor a nőiességtől és annak minden formájától (befogadás és elfogadás), gondoskodás utáni vágy, hatalomvágy, tudattalan lázadás az uralkodó női modell ellen.

Amit tenni kell!

Fogadjuk el magunkat nőnek, pubertáskori rituálék, kibékülés a polaritással az erre vonatkozó gyakorlatok segítségével („legyen inkább forró vagy hideg, a langyosat kiköpöm"). Elkötelezett elfogadás és befogadás, lelkes odaadás és ajándékozás, legyünk őszinték önmagunkkal és árnyoldalainkkal szemben, hagyjuk el a testnélküli tisztaság „elefántcsonttornyát", ismerjük el a női, anyai princípiumot. Ismerjük meg és értékeljük a Venusszal kapcsolatos témákat, tanuljuk meg élvezni a beteljesülést, nyújtó érzékiséget, éljünk az odaadás megváltott tisztító gyakorlataival, mint a böjtölés, az izzadás, a kiválasztás (a hánytatás régi természetgyógyászati módszer). A szigor és következetesség gyakorlatai, lelkigyakorlatai, próbaképpen vonuljunk el egy „kolostorba”, hogy megélhessük az aszkézist, ne meneküljünk a polaritás elől, hanem kíséreljük meg legyőzni a fejlődési utunknak megfelelően, az egység segítségével. Törekedjünk következetesen az egységérzés megtapasztalására és a csúcsélményekre, gyakorlatok a pólusok közötti súlypont megtalálására, tai chi gyakorlatok, agyagozás forgó koronggal, mandala festés és meditáció, pszichoterápia, hogy kibéküljünk saját kerekségünkkel és termékenységünkkel. Megbékélés a női léttel, váljunk (érett) nőkké azáltal, hogy felfedezzük önmagunkban a nőiesség erejét, és fogalmazzunk meg ehhez távlati terveket is (pl. gyermeket foganni = életet adni). Dolgozzuk fel (rituálisan) a pubertáskori változásokat, hagyjuk hátra a gyermekkort és a fiatalkorúságot, élvezetes, ugyanakkor lelki és testi befogadással és odaadással járó szerelembe esni. Értékeljük az eksztázist (pl. szex), miáltal ízelítőt kapunk az egységből, béküljünk meg az egységgel, a megjelenési formák mindent átfogó összességével, amely az árnyékterületeket is magában foglalja.

Közöny vagy apátia esetén az életért folytatott küzdelemhez szükséges késztetés hiány. Végigalussza az életét, visszautasítja az életben való részvételt, illetve az azzal kapcsolatos szenvedések megélését, elfordulás az élettől, az értelmetlenség érzése. A páciens mindenkinek a kedvére akar tenni, de ez a valódi, belülről, mélyről jövő részvétel igénye nélkül történik, a szenvedély teljes hiánya.

Amit tenni kell!

Tudatosan elmélkedni saját magunkon, a túlságosan magával ragadó vagy az egyént elnyomó érzésekkel szembeni elhatárolódás. Olyan helyzetek teremtése, amelyekben a páciensnek lehetősége nyílik az egyszerűség, a figyelem, a gondosság és a lemondás gyakorlására, például zen buddhizmus, zen meditációk. Tudatos visszahúzódás, a magány megélése, erőt meríteni a nyugalomból, a szenvedés elkerülése helyett inkább elszakadni a ragaszkodástól. Bölcsen a lényegre szorítkozni minden szenvedés alapja a ragaszkodás. Aszkézis, mint életművészet, megelégedni önmagunkkal, az egyedüllét, mint a teljességben való részvétel, a minden egy megélése.