bőrkiütések
| ||||||||
|
A drogkereskedelemben a hondurasi és veracruzi fajtájának gyökerét ismerik. Hatóanyaga: parillin, smila-saponin, sarsa-saponin, zsíros olaj, salétromsó és kevés illóolaj. A sarsaparillának elismerten jó hashajtó, vértisztító, vizelethajtó, izzasztó sajátsága van. Elsősorban anyagcserezavar és lues okozta bőrbajoknál, használják. Ott is rendelhetik, ahol a salvarsan túlérzékenység folytán nem alkalmazható, továbbá köszvényes, reumatikus bajoknál. Hólyaghurutnál, homok és kőképződésre való hajlamosságnál, sőt vesezsugornál is láttak eredményt. Vesekólikánál tinktúrájából 10 cseppet veszünk, ezzel eredményt fogunk elérni.
Újabb vizsgálatok szerint főzete 3-5 héten belül a vér nitrogén-salakanyagát a normálisra csökkenti. Ezzel együtt a fejfájás, étvágytalanság megszűnik, a beteg közérzése javul. A vesebajnál nagy fontosságú alkalmazása, mert a sótalan, fűszertelen konyha néha undort vált ki, ami által erőgyűjtésre alkalmatlanná teszi a szervezetet; míg ez esetben nem kell óvni annyira a beteget a fehérje tartalmú ételektől, mert ha ezek a nitrogén tartalmú feleslegek a vérpályába kerülnek is, nem fognak ott zavarólag hatni. A méregtelenítés a vizeletmennyiség fokozása nélkül, felesleges folyadék felvétel nélkül történik és így a veséket, nem terheljük meg. Az egészséges vesét nem izgatja.
Hajszálvékony gyökeréből 1 m magas szalma nő ki, durva, széles levelekkel. Nálunk termesztik. Felhasználjuk termését (avenae fructus) és szalmáját. A hámozott zab (grutum) tápanyag, melyből zabliszt, zabderce, zabpehely, zabkonzerv készül és a gyermektáplisztek fontos anyaga. Hatóanyaga: trigonellin, a termés héjában vanilin, saponin stb.
A zabliszt megkülönböztetendő a zabdercétől, mert belőle a legfontosabb anyagok, a fehérjék és szervetlen sók hiányzanak. A zabliszt főleg szénhidrátokból áll, úgyhogy más liszttel pótolható. A zabderce viszont a lisztanyagán kívül az említett, táplálkozásra és fejlődésre értékes anyagokat tartalmazza. Érdemtelenül szorította ki az utóbbi időben a zabdercét a tápszer ipar. Olcsó is és mindenki megszerezheti. A gyermek táplálkozásától kezdve végig az aggkorig megbízható táplálékot nyújt. Alaposan át kell főzni, és ha csecsemőknek adjuk – a szopó üvegbe való öntés előtt – átszűrjük.
A zabszalma teát azon kívül vese, hólyag, reuma, köszvény, különböző alakban, jelentkező eseteiben, továbbá a bőrkiütéseknél is ihatjuk; ilyenkor 2 evőkanálnyi zabszalmát főzünk meg 1/4 l vízben és forrón fogyasztjuk el. Hatásos teát kaphatunk még (5 gr 100 gr vízre) torok és gégehurutnál köhögés ellen. Betegeknek kitűnő hűsítő italt készíthetünk, ha 10 gr zabdarát ugyanannyi mazsolával, 50 gr cukorral 1 l vízben 1/4 órát főzzük. Kihűlve, esetleg jégre téve kitűnő. A fent említett bajoknál fürdőket is szoktak készíteni. Gyermekek bélhurutnál, mésztartalmánál fogva is ajánlható.
|
||||||||





Sarsaparilla, radit (Smilax)
Régi időben – nálunk is hivatalos gyógyszer volt – vérbajnál, köszvénynél, reumánál, scrofulosisnál, bőrkiütéseknél használták. Egyes vidéken, mint „édenkúrát" scrofulosisnál, fülfolyásnál, mirigydaganatnál, csontbetegségnél, még ma is használják főzetét (5 gr 200 gr vízben). A kúrát bizonyos dietikus szabályok figyelembevételével hajtják végre. A vértisztító és hashajtó keverékek állandó alkotórésze (Decoct. Zittmani).
Zab (Avena sativa Abrakzab, bugászab)
A zablisztet cikóriával, mézzel felfőzve ősidőktől fogva isszák az összes mellbetegségeknél. Zabderce leves kerti paszternákkal vértisztító. Lábadozóknak és gyermekeknek reggel, este éhgyomorra 1 pohárnyi vízben megfőzött és mézzel ízesített zabitalt, szoktak adni, mely igen tápláló. A betegágynál fontos szerephez jut. Cukorbajosok tápszere. A zöld zabból készült tinktúra, erősítő kimerültség különböző eseteinél.
A zabszalma főzet (10 gr 1/4 l vízre) a bélcsatorna idült és heveny hurutnál, tüdő, továbbá húgycső betegségeknél, álmatlanság ellen a népies gyógyászatban igen kedvelt házi-szer.