böfögés
|
Gyorsan akarok előrehaladni, mert így nem kell szembenéznem a félelmeimmel. Az új gondolatok megemésztése során a feszültség nő, és én szükségét érzem annak, hogy megszabaduljak ettől a feszültségtől. Meg kell tanulnom lassítani, és elég időt szánni az étkezésre. Tudatosítom: ha túl gyorsan haladok, elmegyek olyan dolgok mellett, amelyek az életet szebbé teszik. Elfogadom, hogy időt szánok a dolgokra, így kevésbé fulladok ki az élet gyors ritmusától - és ettől csak jobban fogom érezni magam.
Ceylon szigetén termesztett örökzöld fa, kérge értékes drog és fűszer. Belső vérzésnél, ideggyengeségnél és gyomorerősítőnek rendelik. Hasmenés, emésztési zavar, savfelesleg, böfögés, hányás és puffadás elleni teakeverékek anyaga. Alkoholos kivonata is hasonló céllal van javallva.
Éppen ez azonban a gyomorbeteg ember problémája. Nem tud ugyanis gondjaival, agressziójával tudatosan bánni, és ezért nem képes felelősséggel megoldani a problémáit és a konfliktusait. A gyomorbeteg személy vagy egyáltalán nem nyilvánítja ki agresszióját, mindenen belül rágódik, vagy túlzott agressziót mutat kifelé, se az, se ez nincs segítségére, azonban problémái valódi megoldásában. Hiányzik belőle az önbizalom és a biztonság érzése, amelyekre támaszkodva a konfliktust önállóan feldolgozhatná. Ismert, hogy a rosszul megrágott ételt az érzékeny, savtúltermelő gyomor különösen nehezen viseli el. A rágás azonban agresszió. Ha az agresszív rágómagatartás valakinél hiányos, ez ismét csak a gyomor terheit növeli, s az még több savat termel.
A beteg gyomorsav-termelést gátló gyógyszereket szed, ettől gyakran böfögnie kell, s ez megkönnyebbülést hoz, a böfögés ugyanis egy kifelé irányuló agresszív megnyilvánulás. Levegőhöz jutott, s a nyomás is alábbhagyott. Ugyanerre az összefüggésre épít az orvostudomány, az ilyen esetekben gyakran használt nyugtatókkal a gyógyszer kémiai úton megszakítja a lélek és a test közötti kapcsolatot (pszichovegetatív visszacsatolás). Súlyosabb esetekben ezt sebészeti úton végzik el, a gyomorfekélyes betegeknél azokat az idegszálakat, amelyek a gyomorsavtermelésért felelősek, operatív úton elválasztják egymástól. Mindkét orvosi beavatkozás az érzések, és a gyomor kapcsolatát választja el azért, hogy a gyomornak ne kelljen az érzéseket szomatikusan megemésztenie többé. Bebiztosítják a gyomrot a külső ingerhatásokkal szemben. A lélek és a gyomorkiválasztás szoros kapcsolata Pavlov kísérletei óta meglehetősen ismert. (Miután Pavlov az etetést összekötötte egy hanghatással, kísérleti kutyáinál sikerült egy úgynevezett feltételes reflexet kondicionálni, azaz egy idő múlva elegendő volt a hanghatás az egyébként csak az étel megpillantásával bekövetkező gyomornedv-kiválasztáshoz.)
Annak az alapállásnak, amely az érzéseket és az agressziót nem kifelé, hanem saját maga ellen irányítja, végül a gyomorfekély, a fekély képződés a következménye. A gyomorfekély valójában nem az újraképzés vagy hipertrófia értelmében vett fekély, hanem a gyomorfal átlyukadása. Gyomorfekély esetén külső hatások helyett saját gyomorfalunkat emésztjük meg, saját magunkat emésztjük fel, magunkat marcangoljuk, ez a leghelyesebb kifejezés. A gyomorbetegnek meg kell tanulnia saját érzéseit tudatosítani, konfliktusait tudatosan feldolgozni, benyomásait tudatosan megemészteni. Továbbá tudatossá kell tennie infantilis függőségi vágyait, az anyai védettség iránti vágyát és azt, hogy szeretné, ha szeretnék és ellátnák. Be kell vallania magának mindezt akkor is, ha ezen, vágyai éppen a függetlenség, becsvágy és érvényesülés látszata mögött bújnak meg, mert a gyomra elárulja az igazságot.
Gyomorpanaszok és emésztési panaszok esetén a következő kérdéseket tegyük fel magunknak:
Sokféle nyelési zavart ismerünk, például a gombóc a torokban érzése, vagy a torokfájás, torokgyulladás esetén, mindezek azt az érzést közvetítik, hogy nem tudunk nyelni többé. Ilyen esetekben az érintett személynek meg kellene kérdeznie magától:
Mi az most az életemben, amit nem tudok, vagy nem akarok lenyelni?
A nyelészavarok meglehetősen eredeti formája a levegőnyelés, melyet. aerofágiának is nevezik, ami szó szerint levegőevést jelent. A kifejezés rávilágít arra, mi is történik itt. Bár valójában nem akarunk lenyelni, bekebelezni semmit, mégis készségünket fejezzük ki azzal, hogy „levegőt nyelünk”. A nyeléssel szemben érzett rejtett ellenállásunk később böfögésben, szellentésben nyilvánul meg. |
A böfögés során a gyomorban lévő gázok a szájon át, távoznak. Nyugat Európában nagyon illetlen dolognak számít, ám a keleti kultúrák a böfögést köszönetnyilvánításnak tartják, a jó étel dicséretének.
A gyomor, elsődleges funkciója a táplálék felvétele. A gyomor vesz fel minden kívülről érkező benyomást, mindazt, ami megemésztendő. Ahhoz, hogy felvegyen, nyitottnak kell lennie, az odaadás szellemében passzívnak, készségesnek. E tulajdonságokkal a gyomor a női pólust reprezentálja. Ahogy a férfiúi princípiumot a kisugárzás, az aktivitás jellemzi (kínai medicinában a tűz eleme), a női princípium felvevőképességet, odaadást, befolyásolhatóságot mutat, a befogadás és az elrejtés képességét (kínai orvoslásban a víz eleme). Lelki szinten a megérzést, az érzelmek (s nem az emóciók!) világát értjük ezen, ezek valósítják meg a női princípiumot. Ha valaki tudatában elfojtja az érzés képességét, úgy ez a funkció a test szintjére süllyed, s a materiális élelem hatásain kívül a gyomornak a lelki érzelmeket is be kell fogadnia, és fel kell dolgoznia. Ilyen esetben nemcsak a szerelem megy az ember gyomrára, hanem olykor megüli, mardossa a gyomrát valami, ami később háj formájában lesz láthatóvá. A felvétel képességén kívül a gyomornak olyan funkciója is van, amelyet kétségtelenül a férfi princípiumhoz kell rendelnünk, mégpedig a gyomorsav termelése és leadása. A sav támad, mar, harap, felbont, egyértelműen agresszív. Akinek valami nincsen az ínyére, ellenére való, s ez meglátszik rajta, azt mondjuk róla, savanyú. Akinek ezt a dühöt nem sikerül tudatosan legyőzni, vagy agresszív cselekvésben kifejezésre juttatni, aki inkább lenyeli dühét, annak agressziója, illetve savanyúsága gyomorsavként a testre vetül. Maga a gyomor is dühösen reagál, amennyiben az anyag szintjén olyan savas, agresszív folyadékot termel, amellyel nem anyagi érzéseket dolgoz fel, emészt meg nehéz vállalkozás ez, s bizony előfordul, hogy közben feltolul valami és kikívánkozik, talán, hogy emlékeztessen bennünket arra, jobb, ha érzéseinket nem nyeljük le, megemésztésüket nem hagyjuk a gyomrunkra. A sav tolul fel, a düh kifejezésre szeretne jutni.
A gyomorbeteg személy olyan ember, aki nem engedheti meg magának a konfliktusokat. Tudat alatt visszavágyódik konfliktusmentes gyermekkorába. Gyomra pépes ételre vágyik. A gyomorbeteg passzírozott ételt eszik, olyan ételt, melyet szitán átpréseltek neki, tehát átment egy szűrőn, s ezzel bebizonyította veszélytelenségét. Ebben már nem lehet kemény falat. A problémák fennakadtak a szitán. A gyomorbetegember nem tűri a nyers ételt, számára az túl nyers, túl eredeti, túl veszélyes. A táplálékot először egy agresszív főzési folyamatban el kell pusztítani ahhoz, hogy hozzámerészkedjék. A korpás kenyér is nehezen emészthető számára túl sok benne a probléma. Az erős ételek, az alkohol, a kávé, a nikotin, az édességek, mind túlságosan ingerlőek ahhoz, hogy a gyomorbeteg elviselné őket. Az élet és a táplálkozás legyen mentes a kihívásoktól. A gyomorsav teltségérzést okoz, s ez meggátolja a további benyomások felvételét.
A nyelési nehézségeknél, problémáknál a legtöbb esetben vizsgálni kell és érdemes a lelki hátteret. Miután fogainkkal az ételt felaprítottuk, a nyálas ételkását lenyeljük, a nyeléssel integráljuk, vesszük fel az ételt, a nyelés bekebelezés. Amíg még valami a szájunkban van, azt kiköphetjük. Ha azonban lenyeltük már, a folyamat nem fordítható meg többé. Nagyobb falatokat nehezen nyelünk le. Ha túl nagy a falat, egyáltalán nem tudjuk lenyelni. Néha le kell nyelnünk olyasmit is, amit tulajdonképpen nem akarnánk, például a felmondást. Vannak olyan rossz hírek, melyeket nehezen nyelünk le.
Éppen ilyen esetekben könnyebben nyeljük le a dolgot valami folyadék kíséretében, ha iszunk rá egy jót. Az alkoholisták azokról, akik sokat isznak, azt mondják, sokat nyel. Ha az alkoholista alkoholt nyel, ez általában valami nehezen lenyelhető dolog lecsúszását könnyíti meg, sőt adott esetben pótolja. Az alkoholista nyeli az alkoholt, mert van valami más az életében, amit nem bír, és nem akar lenyelni. Az alkoholista így az ivással az evést helyettesíti (a sok alkohol étvágytalanságot okoz) és kemény, szilárd táplálék helyett lágyabbat, egyszerűbbet nyel, meghúzza az üveget.