bőrbetegségek

Az akne nem csupán pubertáskori betegség, de egyre nagyobb számban érinti a harminc-negyvenéves korosztályt is, sőt egészen az ötvenötödik életkorig felléphet. E betegség kizárólag testi okai a faggyúmirigy túlműködésében s a szarusejtek révén eltömődött pórusokban keresendők. Enyhébb esetekben a pórusok nyitva vannak, ezeket nevezzük „mitesszereknek". Súlyosabb a helyzet, ha a szarusejt-eltömődések a bőr alatt keletkeznek, s nem lelnek kiutat. Rövid idő alatt megtelepednek rajtuk bizonyos baktériumok, újabb szarusejt tömegek kapcsolódnak hozzájuk, míg végül begyulladnak, elgennyesednek, majd a bőrfelületen is megjelennek. Begyógyulásuk után hegek maradhatnak vissza, melyek a legtöbb esetben nem tűnnek el nyomtalanul.

Hogy vajon fenyeget-e minket akne és milyen mértékben az, genetikailag is előre meg van határozva. Ha fiatalkorában mindkét szülőnek volt aknéja, gyermekeik számíthatnak rá, hogy pubertáskorukban ők sem kerülik el e betegséget. Megjelenését testi úton nem lehet megelőzni. Az édességekről való lemondás, a zsírszegény étkezés vagy a szexuális viselkedés megváltoztatása nem sok eredménnyel jár.

A bőr testünk külső felülete, érintkezési szervünk, melynek segítségével kapcsolatba lépünk a külvilággal. Fertőzöttsége tehát a legtágabb értelemben vett „kontaktusnehézségekre" utal. Valójában az akné rendszerint akkor jelentkezik először, mikor először találjuk szembe magunkat a másik nemmel úgy, hogy a kapcsolat számunkra teljesen új formáját keressük – a pubertáskorban. Ebben az időben testünk fokozatosan rákényszerít, hogy szembesüljünk tulajdon, ébredező szexualitásunkkal. Erre egyáltalán nem vagyunk fölkészülve; még a szülők és barátok se jelentenek igazi segítséget.

Hibás nézetek, elvárások és a kellő felvilágosítás hiánya következtében így lelki „fertőzés" keletkezik, ösztönös szexuális vágyainkat elfojtjuk, mint „tisztátalan dolgot" elutasítjuk. Az „amilyen a belső, olyan a külső" törvényének megfelelően ez a tisztátalanság-érzet a bőrünkön, kapcsolataink kivetülési szervén látható formában nyilvánul meg.

Ez az undorítónak vélt fertőzés ugyanakkor megvédi „viselőjét" a szexualitással való konfrontációtól, hiszen megnehezíti a szexuális vágyak kiélését, mert a potenciális partnert elutasítják, történjék ez akár képzeletben is.

A férfiak kevésbé szenvednek aknéban. Miért? Erősebb bennük a késztetés szexuális vágyaik kiélésére, vállalására és – ha mégoly gyámoltalan formában is – kinyilvánítására. Ha egy férfi mégis aknéban szenved, akkor többnyire annak mértéke is súlyosabb, minthogy a férfi szexuális ösztöne pubertáskorban rendszerint jóval erősebb a nőénél, így problémás esetben a tünetek is kirívóbbak.

A kisgyermekeknél szinte alig jelentkezik akne, mert faggyúmirigy-működésük még meglehetősen korlátozott mértékű. Szellemi-lelki vonatkozásban a csecsemőknek és kisgyermekeknek semmi problémájuk a szexualitással, minthogy azt nyíltan és élvezettel kiélhetik mindaddig, míg a „felnőttek" és „nevelési módszereik" meg nem akadályozzák őket tulajdon lényük kinyilvánításában. A korlátok közé szorítás az érvényes erkölcsi normák révén teremti meg a szexuális nehézségek előfeltételét s egyben az akne kifejlődését.

Az orvosok eredményesen írnak fel a fiatal lányoknak fogamzásgátló tablettát az akne kezelésére, mert a tabletta, hatásában terhességet színlelve, mintegy becsapja a szervezetet. Így, amitől a fiatal titokban tartott, máris bekövetkezni látszik, s feleslegessé válik a konfrontáció.

Egy másik hatékony módszer az akne ellen a napozás, s mindjárt kiderül, miért. Napozáskor az embernek szabaddá kell tennie testét, vállalnia kell testiségét, le kell vetnie a ruha védőburkát. Ez tulajdon szexualitásunk elfogadásának első lépése. S egyben teljes kitárulkozás a „melegség" előtt, melyet hiányolunk.

A túlzott alkoholfogyasztás is drasztikusan csökkenti a faggyú-mirigyműködést, s így meggátolja az akne kialakulását. Ennek szellemi-lelki vonatkozása könnyen felismerhető, ha meggondoljuk, hogy a nagyobb mértékű alkoholfogyasztás közismerten oldja a „gátlásokat". Semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy vágyainkat nyíltan a másik tudomására hozzuk. Belső konfliktusunkat így kiéljük, minthogy szégyenkezés nélkül vállaljuk testiségünket. Az alkohollal való visszaélés más téren viszont számos súlyos problémát idézhet elő.

Bár az akne ártalmatlan, nem fertőző bőrbetegség, hegeket hagyhat hátra nemcsak a testen, de a lelken is. A konfliktust az okozza, hogy a test váratlanul erős szexuális ösztönöket fejleszt ki, melyeket ki is óhajtana elégíteni, a lélek viszont figyelmeztet: _Tiszta akarok maradni, ilyen piszkos dolgot nem csinálhatok." E két, egymásnak feszülő erő szinte szétszakíthatja az emberi, míg fel nem ismeri, hogy a tisztátalannak vélt dolog nem létezik, hiszen a szexualitás,

az ember fejlődésének természetes velejárója. Minden embernek feladata, hogy életébe ezt a vonatkozást is szervesen integrálja s harmóniában éljen vele.

Akne: érintkezési problémák, testi konfliktus, lelki tisztátalanság

Az akne jelzi

• hogy nem vagyok tisztában önmagammal;
• hogy másnak szeretném tudni magam, mint amilyen vagyok;
• hogy nagyon szeretnék tisztább, tökéletesebb lenni;
• hogy a szexualitást tisztátalannak tartom (egy nő számára ez mindig súlyosabb probléma, mert neki a szexualitást „magába kell fogadnia", a férfi tulajdon testén kívül is ki tudja élni szexualitását);
• hogy nőiségemet konfliktus terheli: a terhesség csodálatos dolog, a szexualitás viszont szubjektíve szégyellnivaló;
• hogy a külvilággal való kapcsolatom problémássága csupán utalás arra, hogy önmagammal sem megfelelő a kapcsolatom:
• hogy a bennem levő újtól, idegentől meg akarok szabadulni. Minthogy ezt képtelen vagyok nyíltan vállalni, a pórusaim eltömődnek;
• hogy a bennem jelenleg végbemenő történéseket nem szeretném felszínre engedni, megmutatni, mert szégyellnivalónak tartom őket;
• hogy megnövekedett faggyúelválasztásom voltaképpen a kapcsolatteremtést szeretné számomra megkönnyíteni, „súrlódásmentesebbé" tenni, de én erre nem vagyok fogékony
• hogy életerőmet nem engedem szabadon áramolni: a szaruképződmények arra utalnak, hogy valami elhalt, elavult dolog gátol engem;
• a háton jelentkező akne: hogy hátat fordítok bizonyos dolgoknak, nem szeretném őket meglátni, képtelen vagyok a látványukat, elbírni"
• a mellkason jelentkező akne: hogy tisztán érzelmileg nekifeszülők a dolgoknak, de problémáimat titkolni kívánom
• az arcon jelentkező akne: hogy a dolgokkal „szembe kell néznem", nyíltan meg kell küzdenem.

Amit tenni kell

• Az akne az élet felhívása: engedjük magunkat olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Ismerje fel: „Rendben vagyok úgy, ahogy vagyok, az élet olyannak akar, amilyen most vagyok. Képes vagyok környezetemmel nyíltan kapcsolatot teremteni, s önmagamat vállalni. Nem akarok többé más, tisztább lenni, s minden pillanatban elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, hiszen ez a valóság legtisztább megtestesülése, melyet jelenleg betölthetek."
• Ha a pórusok „nyitottak", és olyannak engedjük magunkat létezni, amilyenek vagyunk, akkor az akne eltűnik.

A minket körülvevő és életünk részét képező anyagok rendszerint közömbösek a szervezet számára, ám ha az immunrendszer tévesen „ellenségként" kezeli őket, a szokásostól eltérően, fokozottan reagál rájuk. Az allergia tehát nem más, mint az immunrendszer „tévedése": ártalmatlan anyagokat minősít veszélyes betolakodónak, akik ellen teljes gőzerővel veszi fel a harcot. A betegség kialakulása a következő: a szervezet az első találkozáskor antigénként (az antigén olyan anyag, amely a szervezetet antitestek, azaz védekező anyagok termelésére ösztönzi) reagál egy adott anyagra, ezért antitesteket kezd előállítani, aztán a következő találkozáskor - mivel az antitestek segítségével azonnal felismeri - agresszíven és hevesen elutasítja. Vélhetően valakivel vagy valamivel szemben ellenszenvet vagy agresszivitást élünk meg, és ezt a problémát agyunk ily módon interpretálja. Az allergia különböző fajtái hasonlóak az asztmához, azonban a reakció inkább a szemeket, az orrot és a torkot érinti ez esetben, mintsem a tüdőt vagy a mellkast. Mire vagyunk allergiásak? Mi az, ami bennünk ilyen heves reakciót indít el? Mi az, ami ezt az irritációt, a test ilyen erős érzelmi válaszreakcióját okozza? Ezek mind a mentálisan megszüntetett érzelmek felszabadításai. Ha valamit megpróbálunk tudatosan vagy tudat alatt nem észrevenni, esetleg kitörölni, az ily módon tör utat magának, és a testünk „beszél" helyette. Mintha egy olyan dolog lenne bennünk, aminek nincs ott semmi keresnivalója, amely zavarja önvédelmi rendszerünket. Ez az ellenség átveszi a hatalmat, a cselekvés és a létezés hatalmát, és ez letaglóz minket.

Az allergia általában mély intoleranciát, türelmetlenséget jelez, néha az életben való teljes részvételtől való félelmet tükrözi, esetleg arról tanúskodik, hogy meg kellene szabadulnunk a minket támogató érzelmi mankóktól, mert így megtanulunk a saját lábunkon megállni. Az allergiás ember legfontosabb jellemzője, hogy azt gondolja magáról, nincs harmóniában a saját személyes értékeivel.

Fel szeretné hívni magára az emberek figyelmét, szeretne szimpatikus lenni és segítséget kapni. Vajon arra „használjuk" az allergiát, hogy szeretetet vívjunk ki magunknak? Lehetséges. Mindenesetre egy dolog biztos: azért vagyunk allergiásak, mert nem fogadjuk el énünk egy részét, és ez a tudat alatti ellenállás önmagunkkal szemben igen erőteljes.

Az emberek általában nagyon sokféle dologra lehetnek allergiásak: élelmiszerekre, tárgyakra, formákra, illatokra. Minden olyasmivel kapcsolatban, ami az öt érzékszervet érinti (főként a szaglás, amely a legerősebb érzékelés a memória szempontjából), az agy egy csomó, számunkra jó vagy rossz benyomást raktároz el. Nagyon is lehetséges, hogy azért vagyunk valamire érzékenyek, mert az agyunk egy rossz emlékhez kötve tárolta, és ilyenkor ösztönösen visszautasítjuk. Például elválasztanak bennünket egy számunkra kedves állattól vagy személytől, aztán később olyan helyzetbe kerülünk, mely emlékeztet minket erre - vagyis újra átéljük az eseményeket. Azok az anyagok, melyekkel ekkor kapcsolatba kerülünk, allergiát válthatnak ki. Ha a megélt helyzet, szorongással teli, akkor az arckoponya üregei lesznek érintettek a betegségben (szénanátha). Ha inkább a félelem dominált, akkor az allergia, köhögés (légzési nehézségek) formájában fog jelentkezni, és ha egy elválást éltünk meg nehezen, akkor bőrbetegségek, bőrelváltozások lesznek a tünetek (ekcéma, csalánkiütés, dermatitisz - bőrgyulladás).

Az élelmiszer-allergia előzménye egy helyzet, melyben nemet kellett mondanunk valamire, amit nagyon szerettünk, így vele szemben allergia alakul ki. Az allergia jelentheti még az újtól, a kalandoktól való félelmet, az élettel szembeni bizalom hiányát. A beteg úgy érzi, köteles megvonni magától az újdonság örömét azt gondolván, hogy az élet csak szürke hétköznapokból áll. Ki vagy mi az, ami ilyen nagy félelemmel tölt el bennünket? Van-e olyan dolog, amitől annyira idegenkedünk, hogy a lehető legtávolabb akarjuk tudni magunktól? Úgy tűnik, olyan esetek is vannak, amikor az agy bizonyos helyzeteket bizonyos anyagokkal azonosít a homonimák kapcsán (azonos hangalakú, különböző jelentésű szavak). Összefoglalva: az allergiát mindig valamivel (szimbolikus értelemben egy helyzettel, tárggyal, állattal) szembeni frusztráció, ingerlékenység okozza. Figyeljünk az üzenetre: azt, amit el akarunk utasítani, inkább fogadjuk el, dolgozzuk fel, így az integrációs folyamat beindul, és az allergia idővel eltűnik.

Ez alatt a betegség alatt az arcon fellépő herpes zostert értik, azt, amelyik övsömör néven ismeretesebb. Ebben a betegségben a trigeminus neuralgiához hasonló rendkívüli fájdalmak világosan látható külső jegyekkel járnak együtt, még ha egészen másmilyenek is, mint a facialis paresis esetében. A varicella-zoster vírussal való másodfertőzésről van szó. A vírus az első fertőzésnél bárányhimlőt okoz. Gyakorlatilag mindenki magában hordozza ezt a vírust, a lakosság fertőzöttsége a 100%-ot is megközelíti. A bárányhimlő egy ártalmatlan, ám rendkívül fertőző gyerekbetegség. A vírus nemcsak cseppfertőzéssel, hanem a levegőn át is terjed. A beteg körül kétméteres körzetben ott lebegnek a kórokozók a levegőben, és a szél továbbítja őket.

Látszólag jól ki lehet gyógyulni ebből a betegségből. A kórokozók azonban soha többé nem hagyják el a szervezetet, hanem beülnek a gerincvelői idegek hátulsó gyökereibe. Egyedül a fej területén 24 ilyen „parkolási lehetőségük" van a 12 agyideg párnak megfelelően. Így a fertőzés tulajdonképpen bárhol felléphet. A gyakorlatban azonban a vírus határozott előszeretettel választ ki magának bizonyos helyeket, és így az arcon mindenekelőtt a bőr, ritkábban a fül és még ritkábban a szem az a hely, ahol megjelenik. Főleg az 50. és 70. életév között támad, ám minden más életkorban lesújthat a betegség.

A betegség lefolyása olyan, mint a tipikus gyulladásé. A kiütések megjelenése legtöbbször heveny égető és húzó fájdalmakkal jár. Végül kialakulnak a kis hólyagok, szigorúan az érintett ideg beidegzési területére korlátozva és majdnem mindig egy oldalon.

Csak nagyon ritkán támad, mindkét oldalon vagy terjed ki két vagy több idegszegmens területére. A folyadékkal töltött hólyagocskák végül beszáradnak és bevarasodnak, általában anélkül, hogy heget hagynának maguk után. Ezzel viszont a dolog még nincs elintézve, a vírus ugyanis újra és újra bebizonyítja az alattomosságát. Néha a bőrtünetek lecsengése után egy-két évvel is még heves fájdalmakkal és rendkívüli érzékenységgel gondoskodik arról, hogy ne feledkezzenek meg róla.

Mivel minden bőrterületet idegek látnak el, a betegségnek szabad választása van, hogy rátaláljon az illető legérzékenyebb helyére. Vannak olyan tipikus helyzetek, amikor a betegség fellángol. Ilyen, pl. az, amikor egy súlyos fertőzés, pl. tüdőgyulladás, tuberkolózis következtében vagy akár a cukorbajnak köszönhetően kimerül a védekezés. Ugyanígy kedvező alkalmat jelentenek a vírusnak a súlyos fogyáshoz vezető bajok, mint a rák, a súlyos mérgezések vagy az immunrendszer összeomlása az AIDS, a leukémia vagy a szervátültetések után alkalmazott, az immunválasz csökkentését célzó gyógyszerek következtében. A csontvelő-átültetésen átesett leukémiás betegeknek mintegy a fele kap herpes zoster fertőzést. A modern medicina ezzel rendkívül kedvezett a vírus terjedésének.

A hagyományos orvoslás is felismerte, hogy a testi védekező erő gyengülése mellett a lelkiállapot is döntő szerepet játszik ebben a betegségben. A fokozott és tartós stresszt tartják a betegség kiváltó okának. A stressz fajtái közül azonban csak a túlerőltetés következtében fellépő a veszélyes – a normál követelmények által kiváltott stressz ugyanis inkább serkenti az ember védekező erejét. A túlzott követelményekkel szemben azonban megpróbálja védeni magát a szorongató külvilágtól. Ezzel önmaga helyetteseként arra kényszeríti a testét, hogy megnyíljon és aláássa az ellenálló erejét.

Az arcon jelentkező sömörben szenvedő beteget megbélyegzi a tünete. Az arca közepén kinyíló rózsa vele és a környezetével egyaránt tudatja, hogy itt valami fel- és kitört. A háttérben türelmesen lesben álló vírus kihasználja az általános gyengeség teremtette helyzetet, és előadja a kívánságát. A témának, pedig nem más a neve, mint az, hogy konfliktus. A herpes zosternek, ami maga is egy konfliktust szimbolizál, megint csak egy konfliktus az alapja, mint ahogy azt a beteg anamnézisében szereplő alap megbetegedések mutatják. Idegen csapatok segítségével zajlik le a hosszú ideje halogatott összeütközés és szerzi meg magának a beteg és a világ figyelmét. Akárcsak a trigeminus neuralgiánál, itt is az agresszió kérdéséről van szó. A beteg lelke mélyén egy egészen más valóság él, amit ő elferdít, és a betegség ezt a kettősséget ábrázolja. Az időzített bomba jelleg mellett a védekező- és az ellenálló képesség problematikája is hangsúlyos.

Már maga az alapbetegség is a fokozott lelki ellenállásra utal. Amennyiben első pillantásra semmilyen alapbetegség sem tűnik elő, a hagyományos orvoslás elkezd egy rejtett betegség után vadászni, mint amilyen, pl. a krónikus gyulladásos góc vagy egy fel nem fedezett daganat. Ha ilyeneket sem találnak, akkor feltételezhetően igen erős lelki ellenállás működik a betegben az élet egy központi területével szemben, és ez elég ahhoz, hogy annyira legyengüljön a testi ellenállás, hogy a lappangó herpes zoster vírus kitörjön.

A betegség tanúskodik arról, hogy az illetőnek már régen az idegeire, illetve a bőre alá ment valami, ami most újra a felszínre törekszik. A fel- és kitörés a legfájdalmasabb és a legnehezebb a dologban. A folyamattal szemben mutatott ellenállás és a tőle való félelem, égő és szúró fájdalomban és szorító, feszítő érzésben jelentkezik. Miután áttörték a határokat, legtöbbször két-három hét elteltével beszáradnak és meggyógyulnak a hólyagok. A kiütés éppen arra a helyre csap le, amely pillanatnyilag a leggyengébb, az arcon megjelenő sömör esetében valóságosan is arcon csapja az illetőt. Ugyanúgy ég az ember egyik arcfele, mint egy jókora pofon után. Kaphat azonban egyet az orrára, a fülére vagy a szemére is. Különösen ez utóbbi pofonok annyira kemények, hogy az érintett oldalon kiesik a beteg látása és a hallása. Míg a homlokon és az arcon lévő hólyagok „csak" eltorzítanak, és az ember úgy érzi, hogy megbélyegezték és megverték, ez a rendkívül veszélyes herpesz a szaruhártyát is megtámadhatja, és akkor vaksággal fenyeget. Ha a fülön jelentkezik, a beteg meg is süketülhet. Talán az a legrosszabb a dologban, hogy akkor támadnak ezek az ütések, amikor az ember az alapbetegség következtében, tehát egy másik szempontból már amúgy is súlyosan érintett. Ha belegondolunk, hogy a vírusok már évek óta várnak arra a pillanatra, amikor áldozatuk kellőképpen legyengül ahhoz, hogy ők előjöjjenek onnan hátulról, az ideggyökökből, és lecsapjanak rá, akkor látjuk, hogy jó adag alattomosság van a dologban.

Régebben a betegségnek az volt a neve, hogy „ignis sacer", azaz szent tűz vagy vad tűz. Mivel egy magasabb síkokról érkező jelet láttak benne, mágikus szerekkel kezelték. Valóban egy másik síkról érkező jel ez, még akkor is, ha ez a sík az ember saját bensőjében van. A beteg arcán ott ég a vad és eddig még ki nem fejezett düh. Az ilyen lángoló düh természetesen vakká és süketté teheti az embert. És ráadásul elcsúfítja.

Az ilyen jelek magukban hordják az átalakulásra való esélyt is. Az „arcrózsa" kifejezésben is két lehetőség van egymás mellett: a rózsa virágzása, mint a szépség képe. A vörös rózsa szimbólumában a tüske is ott van, amely a Mars hadisten jeleként bele tud szúrni a húsunkba, de ugyanakkor Vénusszal, a szerelem istennőjével is kapcsolatban áll. Az indulatkitörések mögött lángoló lelkesedés és forró szerelem is loboghat, de ott lehet a nem kevésbé lángoló düh is.

Azt kell az érintetteknek megtanulniuk, hogy valóban kinyíljanak, illetve pontosabban fogalmazva felszakadjanak, és engedjék, hogy a másik, éppolyan valódi létük magva is kivirágozzék, és leplezetlenül kifejezzék azt, ami legbelül mozgatja őket. Ami eddig a mélyben szunnyadt, fel akar szabadulni. Hogy a düh szent avagy profán harag-e, hogy a bosszú friss vagy ősrégi-e, az mellékes. A lényeg az, hogy ki kell fejezni. Éppen ez a ki- és feltörés hozhatja mozgásba a szükséges energiát ahhoz, hogy az ember elkezdje megoldani az alaptünetek formájában napvilágra lépett védekezési problémát. A kellemetlen téma iránti lelki ellenállást és nem a testi védekezőképességet kell csökkenteni.

1. Milyen konfliktus van az arcomra írva?
2. Mi ment az idegeimre?
3. Milyen félelem tesz lelkileg olyan bezárttá, hogy testileg kell kinyílnom?
4. Életem melyik területe és melyik téma jelent ekkora túlterhelést a számomra?
5. Mi virágzott ki az arcomon, amit nem tudok kendőzetlenül kifejezni? Mit akarok, és mi kell, hogy feltörjön belőlem?
6. Mi által vagyok megbélyegezve? Mi által vagyok kitüntetve?
7. Milyen időzített bombák vannak a lelki hátországomban?
8. Mit mond el az arcomon viruló rózsa lelkem gyenge pontjairól? Belém fagyott-e valami, amit nem akartam kimondani? Ég-e az arcom a ki nem osztott pofonoktól?
9. Milyen szerepet játszik az alattomosság az életemben?
10. Megkapja-e a jogos helyét a lángoló harag és a lelkesedés tüze az életemben?

Árvácska (Viola tricolor Háromszínű ibolya, papszakáll, császárvirág, macskaszem, viola)

Fűnemű, leveles szárú, 20-30 cm magas növény, levelei hosszúkásak, virága a levelek hónaljában ül. A virág két felső sziromlevele rendesen ibolyaszínű, a két oldalsó sárgásfehér, az alsó sárga. Hazánkban vetések között, parlagokon az egész ország területén előfordul.

Kertekben ültetik. A növény földfeletti része violae tricoloris vagy jacae herba néven ismeretes.

Hatóanyaga: violin alkaloida, metilsalicilsav, metilester, viola quercitrin és kevés illóolaj.

Bőrbajok kitűnő gyógyszere. A száraz és nedvedző bőrkiütésnél, különösen, ha azok görvélykóros eredetűek, ótvar, bőrviszketés esetében használatos. Húgyhajtó teáknak alkotó része, ott, ahol az anyagcserét kell fokozni, (lázzal járó izületi reuma, reuma, vérbaj, kankó, érelmeszesedés) és a húgyutak megbetegedéseinél.

A növény, mint vértisztító és izzasztó-tea van használatban, különösen a gyermekek bőrkiütéseinél, vizeleti zavaroknál használják (15 gr 1/4 1 vízre). Ugyanezt a főzetet borogatásra is alkalmazhatjuk. Tekintve azt, hogy vizelet és izzadás kiválasztó hatású, fehérfolyásnál jó eredményt érünk el. Mint köptető használatos.

Az árvácskával bizonyos ekcéma jellegű bőrbetegségeknél (rhagade), melyek különösen az arcon, fülön jelentkeznek, kitűnő hatást lehet elérni, különösen ott, ahol kátrányos és higanyos kenőcsökkel hiába próbálkoztunk. Naponta kétszer reggel, este 1 csésze tea. (5 gr 100 gr vízre). Hústalan diétával kapcsolatban kiváló eredményt lehet felmutatni.