csuklás

Csuklás

1. pont: A kulcscsont alsó szélénél, az emlőbimbó vonalától egy harántujjnyira a középvonal felé.

2. pont: A mellkas középvonalában, a mellcsont alsó végződésénél.

3. pont: Az alkar tenyér felőli oldalán, a csukló harántbarázdájának közepétől három harántujjnyira felfelé.

4. pont: A hetedik hátcsigolya tövisnyúlványának alsó végétől két harántujjnyira oldalt. A hetedik hátcsigolya a lapocka alsó csücskének magasságában található.

A csuklás a rekeszizom ritmusos összerándulása. Súlyos, életveszélyes betegségek tünete is lehet, ezért makacs csuklás esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Banális csuklásnál, vagy ha a betegség oka tisztázva van, középerős ingerléssel, jó eredménnyel alkalmazható.

Eugenia caryophyllata

A Ding Xiang vagy szegfűszeg télidőben melegíti a testet.

Tulajdonságai:

Stimuláló, meleg energia.

Érintett meridián csatornák:

Lép meridián, Gyomor meridián, és Vese meridián.

Hatásai:

Melegíti a lépet és gyomrot. Hideg okozta csuklás, hányás, émelygés, esetén.

Melegíti a vesét. Impotencia, lumbális fájdalmak.

Adagolása:

1-3 g naponta.

Ellenjavallat:

Forróság és Yin hiány kórképek.

Fehér mustár (Sinapis alba Fehér repce, mustár)

Félméter magasra megnövő növény, szára hengeres, apró szőrökkel fedett. Levelei szárnyasan hasogatottak és egyes levélkék fogazottak. Virága sárgaszínű. Termése becő. A mag világossárga.

Elsősorban termesztik, de elvadulva is található.

Sinapis albae Bemen néven magja kereskedelmi cikket képez.

Hatóanyaga: myrosin, sinigrin, zsíros olaj stb.

A fehér mustárt kellő óvatosság mellett, belsőleg, mint bélizgatót, vizelethajtót, gyomormelegítőt, kőbántalomnál (lithiasis), vízkórnál, izületi lobnál hashajtónak szokták használni. (1 kávéskanálnyit éhgyomorra lenyelni.) Csuklásnál 1 kávéskanálnyit 120 gr vízzel leforrázunk, és ezt itatjuk. Elterjedtebb külső használata az, amikor magjából friss mustárlisztet készítenek. A mustárliszt felhasználása, mint mustárpép, hideg vízzel (a melegvíz myrosin anyagát elbontja), vagy növényecettel történik olyképpen, hogy a mustárpépet ruhára kenve, felhasználják vértolulás levezetésére, szúró mellfájdalmakra, tüdőgyulladásnál köpet leválasztására, keresztcsont fájdalmakra, ájulás, szenvtelenség (apátia) eseteiben. A mustárpépet részint a fájdalmas testrészre, részint a beteg talpára szokták helyezni, úgy, hogy a bőrre egy nedves kendőt borítunk, és erre tesszük a vászonba elhelyezett pépet, mely addig marad ott, amíg a beteg kibírja. Ezután a kivörösödött bőrre tiszta gézt teszünk. A fent említett betegségek enyhítésére mustárpapír is kapható a kereskedésekben, mely ugyancsak erélyes bőrizgató. A mustárolaj szesszel elkeverve (1 gr 50 gr alkoholra), igen erősen ható külsőszer és a fent elmondott esetekben is használható. E szerek alkalmazásánál kellő óvatosságot ajánlunk.

Nyirokdaganatra. 1:5 sapo kalinussal kenőcsöt készítünk friss mustárliszttel, és azt a bőrre kenjük. Valószínűleg a test melegétől keletkezett kéksavnak (cyansav) köszönhető a kenőcs gyógyító hatása.

Fekete mustár (Brassica nigra. Sinapis nigra)

Magasabbra nő meg, mint a fehérmustár, levelei közül az alsók nyelesek, szárnyasan szeldeltek, a felsőlevelek kisebbek, lándzsásak, fűrészesen fogazottak. Virága olyan, termése valamivel kisebb, mint a fehér mustáré. A mag színe azonban vöröses barna.

Főleg termesztik.

A drog neve: sinapis nigrae semen. Hatóanyaga: sinigrin, allylmustárolaj és zsíros olaj.

A fekete mustár magjából zsíros- és illóolaj készül és ugyanúgy, mint a fehér mustárnál, olajának kipréselése után visszamaradt mustárpogácsa igen jó állati táplálék. A fehér mustárral együtt igen értékes konyhafűszer és rendszerint vele együtt készülnek belőle a különböző gyártmányú sűrű és híg mustárfélék. Mint gyógyszer ugyanarra a célra szolgál, és ugyanolyan formában használják fel, mint a fehér mustárt.

Illóolaja a bőrre, főleg azonban a nyálkahártyákra erősen izgató. Belsőleg nem használjuk.

Mustár. Veszünk 500 gr fekete mustárlisztet, 500 gr fehér mustárlisztet, 100 gr fehérlisztet, 10-15 gr törött szegfűborsot, 5 gr gyömbérport, 5 gr törött borsot, 2 gr szegfűszegport, 100 gr konyhasót és ízlésünknek megfelelően 100-150 gr cukorport. E keverékhez lassanként keverés közben erősebb bor- vagy gyümölcsecetes vizet adunk annyit, míg kívánságunk szerint sűrűbb vagy vékonyabb pépet kapunk. A mustárt szokás borral, vagy musttal elkészíteni, de úgy is csinálhatjuk, hogy a fűszereket egyáltalában elhagyjuk.