düh
|
Amit tenni kell! Megbarátkozni és megbékülni a másik sötét oldalunkkal, tudatosítani az árnyékot, ahelyett hogy a testünket kényszerítenénk annak megélésére. Valamihez savanyú pofát vágni, vagy jó képet vágni a rossz tréfához.
A távoli dolgok éles kontúrjai elmosódnak, a valóság csalóka félreismerése, minden túl közel kerül hozzánk, közelünkbe rángatjuk a dolgokat, mert félünk, hogy különben elszalasztunk valamit, a becsvágyó ember tipikusan szemüveges. A gondolkodás túlhangsúlyozása, az érzések elhanyagolása, a test úgy korrigál, hogy korlátozza a látást, gondolkodás, megismerést. Félelem az élettől, elfojtott félelmek, dührohamok, inkább könyvek mögé bújunk, mintsem helytálljunk az életben, tipikus értelmiségi tünet, szemlencsékkel védjük magunkat a világtól, egy üveglapot, azaz védőpajzsot helyezünk önmagunk és a veszélyes világ közé.
Amit tenni kell! Rövidlátás esetén koncentráljunk a legközelebb található dolgokra, a távoli kiszorul látókörünkből, ahelyett hogy idealisztikus elméleteket gyártanánk a világ megmentéséhez, oldjuk meg saját életkörnyezetünk nyomasztó problémáit. Tekintsük saját látókörünket feladatnak, tanuljunk meg mértéket tartani, legyünk a világ saját világunk közepe, és tanuljunk meg innen, a középpontból kifelé tekinteni, a történéseket felismerni és megérteni. Alakítsuk a világot olyanná, amilyennek látni szeretnénk, használjuk ki a fiatalság fürge idealizmusát, ami a konkrét, kézenfekvő feladatoknál nagyon is beválik. Kérdezzük meg magunktól, mi is az, amit nem szeretnénk meglátni, töröljük ki a csipát a szemünkből. Ítéljük meg szelídebben és elnézőbben távoli környezetünket, használjuk fel a kontúrok elmosódottságát, vizsgáljuk kritikus szemmel saját stréberségünket. Az ellenpólus tanuljunk meg távolabb látni az orrunk hegyénél, ne vonatkoztassunk mindent magunkra, egészséges távolból szemléljük a dolgokat. Rövidlátás esetén tartsunk megfelelő távolságot magunktól és a világtól, lássuk magunkat őszintén és reálisan a világban. Témáinkat és problémáinkat engedjük közel magunkhoz, fogadjuk el a közelséget, a belátás és éleslátás gyakorlása önismerethez vezet. Legyünk szelídek a külvilág megítélésében, kapjon teret életünkben az érzelmi oldal is.
Amit tenni kell! Meg kell tanulni konzekvensen koncentráltan nézni, odafigyelni a dolgokra, száraz, éles, érzelemmentes látásmód, a személyiségtől független nézőpont kialakítása anélkül, hogy érzelmileg elragadtatnánk magunkat. A láss, ne csak nézz elvének megvalósítása, belső látás kialakítása. Szemszárazság esetén lényeglátóvá válni a szó szoros értelmében, a szárazságot, mint a lényegre szorítkozás kifejeződését átélni. Távolabbi cél az ellenpóluson a férfiúi nézés és a női látás képességének összeegyeztetése. |

Quincke ödéma vagy angioödéma esetén arcunk elpirul düh vagy szégyen miatt, és úgy marad. Lángokban áll az arc megbélyegzettség, azaz az arcunkra ég, eltorzult arc felpuffadt, felfújt. Az árnyék visszanéz a tükörből, medúzafej megijesztés és elijesztés, bekebelezés, elnyomott agresszió allergia. Ég az arc hazugság miatt, jelképes pofon, feldagadunk, ahelyett hogy fellázadnánk, valami gonosz van az arcunkra írva, amit nem akarunk tudomásul venni.
Rövidlátás vagy myopia a fiatalok tipikus zavara, akik hajlamosak arra, hogy csak saját szűk környezetüket lássák meg. Nincs meg a kellő látótér, a nagy igényekhez szűk látókör társul, nem látjuk a fától az erdőt, nagy fába vágjuk a fejszénket, erős szubjektivitás, mindent a saját szemüvegünkön keresztül látunk, nem látunk tovább az orrunknál. Egocentrizmus, hiányzó önismeret, emiatt egyre közelebb kerül az éles látás fókuszpontja, vonakodunk attól, hogy olyannak lássuk a világot, amilyen, homályos világkép.
Szemszárazság esetén megkeseredett, könnyek érzelem nélküli szem, száraz érzelemmentes látásmód, józanság. Könnytelenség, azaz a lelki kifejezőkészség hiánya fájdalom, gyász, düh, öröm. Az illetőnek elapadtak a könnyei, a nőies jelleg háttérbe szorult, visszatartja a könnyeit, a lélek tükre ez által homályossá, életlenné válik, a fénylő szem kiszárad.