dialízis

A diabetes mellitus vagy cukorbetegség a szerelem hasmenése, félünk a szerelemtől, „beszari alak". Szerelmi téren nem állunk a helyzet magaslatán, képtelenek vagyunk a befogadásra a sejtek nem nyitottak a glükóz felvételére. Egyfelől kívánjuk az édeset, szerelmet és szeretnénk élvezni az életet, ugyanakkor mégsem vagyunk hajlandóak elfogadni a határtalan szeretetet tejes mélységeiben, nem merjük átadni magunkat az érzésnek. Meggátoljuk, hogy az élet édes oldala megérintsen, illetve meghiúsítjuk azon törekvését, hogy sejtjeink mélyéig hatoljon, azonban titkon, tudattalanul a szerelem általi beteljesülésre vágyakozunk. A szeretni tudás képességének hiánya miatt hajlamosak vagyunk elkeseredni, a szerelmi életformát még nem sajátítottuk el, és ezen a téren nem merünk aktívan kezdeményezni.

Amit tenni kell!

A szerelmi kérdések vonatkozásában ismerjük be félelmeinket és szorongásainkat, ébredjünk rá, hogy hozzáállásunk miatt a szerelem érzése képtelen megragadni legbensőbb lényegünket a sejtek nem jutnak cukorhoz. Kerüljük a szerelem megváltatlan szintjeit, illetve zárjuk el ezeket a területeket előle, éljük meg egyértelműen a közelség és távolság problematikáját. Tartsuk távol magunkat a számunkra kellemetlen dolgoktól, és engedjük közel magunkhoz az élvezetet, határolódjunk el lelki szinten, és tanuljunk meg nemet mondani. Az ellenpóluson nyíljunk meg testi, lelki és szellemi vonatkozásban a szerelem számára.

Találjuk meg a befogadás és a lemondás közötti helyes középutat, az inzulin és dialízis függőség helyett tűrjük meg inkább az érzelmi függőséget. Az elfogadásban és önátadásban ismerjük fel a szeretet és a valóság két oldalát, éljük meg lelkesedéssel, élvezzük az élet csemegéit szellemi-lelki szinten.

A vesék a testem belső egyensúlyát tartják fenn, azzal, hogy a vért megtisztítják a toxikus, mérgező anyagoktól, és a folyadékok testembe történő beáramlását, kiürüléssel, kiválasztással ellensúlyozzák (vizelet kiválasztás). A veséknek a vénás vérnyomás ellenőrzésében, irányításában is szerepük van.

Mivel a vesék szabadítják meg a testet a hulladékoktól, ez átvitt értelemben azt jelenti, mintha azok ürítenék ki a szervezetemből a bennem lakozó negatív gondolatokat. A veséim rossz működése régi érzelmi gondolatsémák vagy olyan negatív érzelmek, visszatartását jelzi, amelyek arra várnak, hogy kiürítsem őket. Ez leggyakrabban vesekövek formájában jelentkezik. Állandóan azt próbálom vizsgálni (miközben veseköveket növesztek), hogy megtudjam, mi az, ami hozzám tartozik, vagy mi az, amit elveszíthetek. Ki akarom jelölni a határaimat és a korlátaimat azért, hogy abból egy centimétere se veszítsek! A veséket a félelmek „székhelyével" is szoktuk azonosítani. Amikor ezek meggyengülnek vagy károsodnak, akkor olyan félelemről lehet szó, amelyet nem akarok kiadni magamból, vagy amit talán még önmagamnak sem akarok bevallani. Ezáltal az ítélőképességemen esik csorba. Hajlamos leszek arra, hogy végletekbe essek, nagyon tekintélyelvű és igen kritikus leszek, vagy ellenkezőleg, alávetett, tanácstalan leszek, tehetetlennek érzem magam, és csalódást csalódásra halmozok. Az élet igazságtalan velem. Nehezen fogok döntéseket hozni. Ha a veséim többé már nem szűrik meg a véremet, akkor az olyan, mintha a testem minél többet akarna megtartani ebből a folyadékból azért, hogy ne veszítse el, vagy ne szenvedjen benne hiányt. Fel kell hát tennem magamnak a kérdést, hogy milyen helyzet hozhatott létre bennem folyadékkal kapcsolatos félelmet (például, ha attól féltem, hogy megfulladok, akkor ebben az esetben ez a folyadék a víz lesz). Vagy az is lehetséges, hogy egyszer majdnem megittam valamilyen mérgező folyadékot. A vesék gyűjtőcsövecskéit is érintheti elváltozás, ha az a benyomásom, hogy keményen kell küzdenem a megélhetésemért. Úgy érzem, hogy az életem egyik jelentős eseménye következtében ki lettem semmizve, le vagyok törve. A veseproblémák gyakran halálfélelemmel járó baleset, vagy sokkoló esemény következtében jelentkeznek. Ezek alkalmával, a semmivel, az űrrel szembesülhettem. Az a benyomásom, hogy mindent elveszítettem, hogy az egész kis világom, univerzumom szétesett. Attól félek, hogy képtelen vagyok szembenézni az élettel. A vesék az együttműködést is szimbolizálják, mivel kettő van belőlük, s azok szoros együttműködésben dolgoznak.

Fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy milyen jelenleg a kapcsolatom a partneremmel. Őt teszem felelőssé minden engem ért baj, rossz dolog miatt? Hajlamos vagyok arra, hogy másokat lelki szemetesládaként használjak, és életüket az én problémáimmal mérgezzem meg? Ha ez a helyzet, akkor a veséimnek működési rendellenességei lesznek, sőt veseelégtelenség is kialakulhat. Ilyenkor mindenképpen együtt kell működnöm (nincs más választásom), ebben az esetben egy géppel, amely a dialízist végzi és kitisztítja a véremet. Újra kell gondolnom a környezetemhez fűződő viszonyaimat. Ideje annak, hogy kézbe vegyem saját életemet, hogy megtanuljam megismerni saját igényeimet.

Felelősséget vállalok az életemért, és felhagyok mások szapulásával. Képes vagyok a választásaimért felelősséget vállalni. Az ítélőképességem így biztossá, és precízzé válik. Így teljesen együtt fogok működni az élettel, és így erős, ellenálló veséim lesznek.

A vesezsugor esetében a lelki fejlődés elérte végpontját, ha a vese összes funkciója felmondja a szolgálatot, s egy gépnek, a művesének kell átvennie a vértisztítás életfontosságú feladatát (dialízis). Ettől kezdve egy tökéletes gép a társunk, miután élő társunkkal nem voltunk hajlandók problémáinkat aktív módon megoldani. Ha egyik partnerünk sem volt elég tökéletes és megbízható, vagy szabadság és függetlenség iránti vágyunk túl hatalmas volt, művesénkben most olyan partnerre leltünk, aki ideális és tökéletes, nincsenek szükségletei és igényei, hűségesen s megbízhatóan megteszi mindazt, amit elvárunk tőle. Cserében teljességgel függünk tőle: hetenként legalább háromszor találkoznunk kell vele a klinikán, vagy ha saját gépet engedhetünk meg magunknak, éjszakáról éjszakára hűségesen alhatunk az oldalán. Túlságosan sosem távolodhatunk el tőle, s talán éppen ezen a kerülő úton át tanuljuk meg, hogy tökéletes partner mindaddig nem létezik, míg mi magunk nem vagyunk tökéletesek.