egyensúly

A combizom a haladás mozdulatát, erejét jelképezi. Aki hatalmas, erős combokkal rendelkezik, olyan ember lehet, aki erősen kötődik a földhöz, és akinek nagy felhasználható energiatartalékai vannak, amit tekintélyének megszilárdításához és szellemi, spirituális fejlődéséhez egyaránt felhasználhat. Ezek a természetes „tartalékok" a lelki állapotról is tanúskodnak. Ha túl sokáig maradok tétlen, talán felesleges tartalékokat halmozok fel. Ez azt jelzi, hogy félek elfoglalni a helyemet, és számos, fiatalkoromban megélt (főleg a szüleimmel kapcsolatos) helyzetet igazságtalannak tartottam, amelyeket nem voltam képes elfogadni, és amelyekkel szemben még mindig rengeteg ellenérzésem van. Nagyon félelmetes számomra annak lehetősége, hogy hiányt kell szenvednem valamiben, félek a nélkülözéstől! Ezért

„raktározok". Áramoltatom a combjaimban ezeket a tudat alatt lappangó gondolatokat, és cipelem a terjedelmes anyagot. Dühös vagyok, ellenérzéseim és frusztrációim vannak azzal kapcsolatban, hogy úgy érzem, nem vagyok túl sikeres a munkámban. Ha nagy, kövér és összeérő combjaim vannak, akkor az energia megreked ezen a helyen, és ennek következtében a szexuális érdeklődés megváltozhat, mivel ez az energia a medence közelében stagnál. Lehetséges, hogy mentális ellenállásom olyan korlátokat képez, amely megakadályoz engem az önkifejezésben, vagy abban, hogy megtaláljam a helyes irányt. Ideje, hogy felszabadítsam magam, és szabadjára engedjem azt a szeretetenergiát, amely így próbál kifejeződni. Engedem, hogy ez az energia lefelé, a combok, és a lábak felé áramoljon, amelyeknek nagyobb szükségük van rá. Mindez segíthet nekem abban, hogy gyökeret eresszek, amellyel nagyobb lesz az egyensúly a lelki és a fizikai oldalam között. A depresszióm könnyebben elmúlik. A testem egyensúlyba kerül, s megszabadulok a fiatalkoromban felhalmozott bosszúságtól.

A Cushing-szindróma az a betegség, amelynek tünetei a mellékvesekéreg túlműködésének következtében alakulnak ki. Alapja a kortizol nevű hormon túltermelődése, ezért az elváltozást hiperkortizolizmusnak is nevezik.

A Harvey William Cushing amerikai idegsebészről elnevezett betegség a mellékvese hormonjának túltermelődése következtében alakul ki. Mentális és fizikai zavarral, olyan egyensúlytalan állapottal jár, amelyben az ember úgy érzi, mások elnyomják, mert fokozatosan elveszíti a kapcsolatot saját „hatalmával", erejével. Tehetetlenséget érzek. Erre reagálva, tudatosan vagy tudat alatt, az engem, körülvevő embereket akarom eltaposni. Ha a mellékvese abnormális működése egy sor tünet megjelenésével jár. Azt tapasztalom, hogy bizonyos testrészeim, az arcom, a nyakam, a törzsem változásokon mennek keresztül, az alsó végtagjaim lefogynak. Testi és szellemi egyensúlyom felborul.

Tehetetlennek érzem magam, nem vagyok tudatában saját erőmnek. Túlélésre rendezkedem be. Fontos, hogy megpróbáljak visszatalálni a valósághoz. Az erőt arra használom, hogy az életminőségemen javítani tudjak. Megtanulom, hogy bízzak magamban, megtalálom a helyem a világban, és aszerint élek, amit érzek, és aki vagyok.

Az egyensúly-érzékelés teszi lehetővé mozgásunkat anélkül, hogy az egyik vagy másik irányba eldőlnénk. A mozgást a kisagy, a látás, a proprioceptív rendszer és a belsőfül egyensúly-érzékelő rendszere koordinálja, irányítja. Amikor az események meghaladják az agy befogadóképességét vagy túlságosan is „sűrű" az információhalmaz, akkor az agy számára ez olyan, mintha egyszerre több irányba rángatnák, ezért elveszíti egyensúlyát. Az egyensúlyvesztés, szédülés oka gyakran hipoglikémia, a vércukor rendellenesen alacsony szintje. Jelentése: kevés az „édes dolog" az életünkben. Az egyensúlyvesztés egyfajta „menekülési" válasz egy olyan helyzetre vagy emberi kapcsolatra, amelynek alakulása, fejlődése túl gyors számunkra. A szédülések akkor jelennek meg, amikor élesen belénk hasít a valóság: eddig tévesen vélekedtünk bizonyos dolgokról, amelyekre most fény derült, miután nem az elvárásaink szerint alakult minden. Elveszítjük egyensúlyunkat, és úgy érezzük, nem vagyunk összhangban magunkkal. Bár a szédelgésnek több fizikai oka is lehet, mint például az alacsony vércukorszint, alacsony vérnyomás, a szívritmus lelassulása - ez a kellemetlenség általában menekülést jelent. Ha úgy érezzük, rángatnak, akkor tudatosan vagy tudat alatt arra törekszünk, hogy elkábítsuk magunkat, így elfelejtjük, milyen helyzetben is vagyunk.

Amit tenni kell!

Rá kell ébrednünk, hogy túl sok irányba akarunk egyszerre menni, majd szépen lassan próbáljuk meg visszanyerni egyensúlyunkat. Hagyjunk magunknak időt megízlelni az élet szépségeit, a dolgok jó és pozitív oldalát.

Egyensúlyzavaroknál túl sok különböző és egymásnak ellentmondó információ találkozik a központban, az agyban, például tengeribetegségnél és a vele együtt járó szédülésnél a szem nyugalmas képet lát maga előtt, de az egyensúlyszerv imbolygó mozdulatokat jelez. Mozog a lábunk alatt a talaj, nem vagyunk tisztában saját helyzetünkkel, csal a beilleszkedési képességünk, nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. A mozdulatok tudatunk számára túl gyorsnak tűnnek, nem hiszünk a szemünknek, elveszítjük az egyensúlyt, nem vagyunk döntésképesek. A szédülés megelőzi a zuhanást, amely az emberiség ősi traumája bűnbeesés, szédületesnek lenni, megszédíteni valakit. Az első bűnbeesés után magunkra öltöttük a fügefalevelet, és szexuálisan vonzódni kezdtünk egymáshoz, a keringő és az ünnepi kiruccanások is mind a szédület szédülés és szédítés tetthelyei, megszédíteni valakit vagy saját magunkat.

Amit tenni kell!

Az érzékszerveinkkel felfogott információk közös nevezőre hozása, például a tengeribetegségnél, menjünk fel a hajó fedélzetére, és figyeljük tudatosan a víz hullámzását, vagy csukjuk be a szemünket, nehogy megtévesszen a szédülés. Próbáljunk hozzászokni a lábunk alatt ingó talajhoz, és imbolyogjunk vele együtt. Fogadjuk bizalommal az újat, teljesen adjuk át magunkat a pörgésnek, alkalmazkodjunk a sebességhez, találjuk meg saját sebességünket, engedjük magunkat kibillenni a látszólagos egyensúlyból, és a körülményekhez képest a realitás talaján állva találjuk meg saját egyensúlyunkat. Hozzunk kiegyensúlyozott döntéseket, fejlesszük belső látásunkat. Adjuk meg magunkat az új helyzeteknek.