epehólyag

Epehólyag gyulladásnál az agresszió rejtett raktáraiban folyó nyílt harcok, az elnyomott, ki nem élt agresszió az alvilágban keserűvé, mérgezővé és a hosszú visszatartás folytán alattomossá válik. Az agressziónak ez a formája kitörésekor fájdalmat okoz, az epés hozzáállás testi szinten ide vezet.

Amit tenni kell!

Bátran szembesülni a régi, lenyelt agresszióval, feleleveníteni az eredeti helyzetet, amely az agresszív reakciót kiváltotta, és szembenézni vele. Megtanulni, kezelni a felhalmozott agressziót, mielőtt az ellenünk fordulna, vagyis autoagresszióba csapna át.

A külső szemzugból indul, és kezdeti nyomvonala kétfelé halad tovább: az egyik része kívül, a másik, pedig belül. Először zegzugos pályát ír le a fej oldalsó részén, megkerüli a fület, és a vállhoz érkezik, kívülről leszáll a hónaljhoz, végigmegy a mellkas oldalán, és a csípő közelében áll meg. A meridián belső vonala keresztezi az arcot, a nyakat, a mellkast, a májat, majd megérkezik az epehólyaghoz, még lejjebb megy, majd a csípő közelében tör a felszínre, ahol a másik, felszíni meridián résszel egyesül. Az immár egyesült meridián végigfut a láb külső oldalán, majd a bokánál még egyszer két irányt vesz egyik ága a nagylábujj végéhez fut le (ahol a máj meridiánnal egyesül), a másik ága, pedig a negyedik lábujj végénél fejezi be útját.

Az energiahiány következtében a szem könnyen elfárad, az alsó végtagokban lelassul a vérkeringés, és az egész szervezet legyengül. A zsírok lebontása nehezebben megy, székrekedés vagy hasmenés esete áll fenn, idegfájás alakul ki, a zsírszövet megvastagszik, vagyis az elhízás veszélye nagyobb lesz, ugyanakkor étvágytalanság és vérszegénység is létrejöhet, valamint a gyomorsav túlzott termelődése lesz a jellemző. Pszichológiai szempontból az energia hiánya túlzott érzékenységhez, lehangoltsághoz és határozatlansághoz vezet.

Az energiatöbblet álmatlanságot okoz, az erek és a mellkas területén feszítő érzés tapasztalható, vállfájdalom lép fel, a fej elnehezül, mandulagyulladás veszi kezdetét, levegőnyelés kellemetlen érzése jöhet létre, a bőr, pedig besárgul. Az energiatöbbletben szenvedők gyakran éreznek általános fáradtságot.

Az epehólyag meridián felelős a szervezet tápanyag ellátásért, egyensúlyba hozza az energiát a külső (nyál, gyomornedv, epe) és a belső elválasztás (hormonok) segítségével.

Az epehólyag gyűjti a máj által termelt epét. Az epe azonban, ha útját elállja valami, nem jut el az emésztéshez, s ez epekövek esetén gyakori. Azt, hogy az epenedvek agresszív jellegűek, tudjuk már a korábbiakból. A népi mondás azt mondja mérget, epét köpköd, a kolerikust, pedig éppen erről a felgyülemlett epés indulatról nevezték el.

Feltűnő, hogy míg az epekő nőknél gyakoribb, férfiaknál a vesekő fordul elő sűrűbben. Az epekő a férjes, gyermekes asszonyok körében jellemzőbb, mint a hajadonoknál. Talán könnyebben követhetők értelmezéseink, ha a fenti statisztikai megfigyelés alapján magyarázzuk meg őket. Az energia mozgást igényel. Ha a mozgást meggátolják, az energia felhalmozódik. Ha a felhalmozott energia hosszabb időn keresztül nem talál levezetést, hajlamossá válik a megkeményedésre. Bármely anyag lerakódása a testben, a kőképződés mindig megalvadt energiát jelent. Az első megkövesedett agresszió. Az energia és az agresszió majdhogynem azonos fogalmak. Szeretnénk leszögezni, hogy rendszerünkben az a szó, hogy agresszió, nem hordoz negatív értékítéletet, az agresszióra éppúgy szükségünk van, mint az epére vagy éppen a fogakra! Épp ezért kevéssé meglepő az epekő a férjes, gyermekes asszonyok esetében. Ezek az asszonyok családjukat olyan struktúraként élik meg, amely megakadályozza őket abban, hogy energiájuknak, agressziójuknak szabad folyást engedjenek. A családi helyzeteket olyan kényszerhelyzetekként élik át, melyekből képtelenek szabadulni, energiáik megalvadnak, megkövesednek. Az epegörcs rákényszeríti a pácienst, hogy behozza mindazt, amire korábban nem volt bátorsága, a görcsös mozgás, a jajongás elfojtott energiája jó részét mobilizálja. A betegség őszintévé tesz!

Epehólyagrák az elnyomott, megvalósítatlan agresszió kitörés lelkünk alvilági régióiban, amely keserűvé, mérgezővé és a hosszú lappangás által veszélyesen alattomossá, öntörvényűvé vált, és a testet marcangolja, hogy ily módon valósítsa meg önmagát. Mivel az agresszió fészke az epehólyag az eredeti rendeltetésétől igencsak eltér, szerkezetében elfajul, így a sokáig elnyomott negatív erők végül elszabadulnak, és életveszélyessé válnak.

Amit tenni kell!

Tudatosítani saját epésségünket, sokáig elnyomott szellemi-lelki erőinket felszabadítani és érvényre juttatni, ezzel is tehermentesítve a testet, ami a tudat színpadán lejátszódik, az a test színpadán lényegtelenné, ártalmatlanná válik. Az agresszió rejtett raktáraiban gondoskodni a tehermentesítésről, beengedni tudatunkba az elnyomott, mérgező hatású, agresszív kitöréseinket. Nyíltan kifejezésre juttatni saját epésségünket a megélés azonban nem egyenlő azzal, hogy kierőszakoljuk egy bizonyos élmény átélését.

Visszatérni eredeti utunkra, nem hagyni, hogy agresszív kitöréseink akadályozzanak minket az önmegvalósításban. Felismerni annak szükségességét, hogy a testi, életveszélyes szintről a kihívásokkal teli, ám életmentő szellemi-lelki szintre váltsunk, és ez által fejlődjünk. Felfedezni a feltétel nélküli szeretetet, az előre gyártott, mások által megszabott normákat figyelmen kívül hagyni, és kizárólag saját belső törvényeinknek megfelelően élni és fejlődni.