epejavító

Apróbojtorján (Agritnonia eupatoria. Párló, agármony, bojtorjánospárló, királynéasszony káposztája, patikai párlófű)

Mirigyektől pontozott szára 1 m magasra is megnő. Levelei hosszúkásak, fűrészesek, fonákján szőrösek, aranysárga virágai fürtökben fejlődnek. Termése horgas sörtével van borítva, úgyhogy mellette elhaladva emberre, állatra kapaszkodik.

Hazánkban mindenütt száraz, homokos területeken, vadon fordul elő.

A fiatal szárított növényt használjuk fel, agrimoniae herba.

Hatóanyaga illóolaj és nyomokban csersav.

A máj- és epe tevékenységét szabályozó. Húgysavas kórhajlam és makacs reuma, a végtagokban fellépő szaggatás esetében (ilyenkor fürdő alakjában). Vesekő és vesehomok képződésre hajlamos egyéneknek ajánlják, elsősorban, mint megelőzőt. Inulával és amikával együtt fehérfolyást csökkentő. (Urbatis) Krónikus májbajnál, bizonyos epekő betegségeknél (cholelithiasis) a legrégibb idő óta használják 5 gr fűből 1/2 1 vízzel készült főzetét. Igen előnyösen használható, mint női vérzést csillapító, a bélcsatorna és hólyag renyheségét mulasztó háziszer. A nők vizelettarthatatlanságánál és a gyermekek ágybavizelésénél (Enuresis nocturna) 4-10 gr 1/4 1 vörös borral készült főzetét használjuk. Az egész fű sűrű főzete gégehurut ellen.

Mint elsőrendű torok- és száj öblítővíz is ismeretes, amikor rendesen egyenlő rész zsályafűvel készül belőle főzet, amelyet tengerihagyma-szörppel szoktak ízesíteni. Ezt a főzetet mandulagyulladás, garatgyulladás és szájpenésznél is adhatjuk. A csecsemő szájpenészénél apróbojtorjánfű, kerek mályvalevél és szamócalevélből készült teát szoktak felhasználni.

A friss növény kellemes illatú, szárazon szagtalan, íze keserűen fanyar és összehúzó. Népgyógyászati alkalmazását a külső használatban, majd teljes egészében az orvosi gyakorlat is átvette.

Buxus (Buxus sempervirens. Télizöld puszpáng, puxpám)

Hatóanyaga: buxin, illóolaj stb.

Levelének főzete hashajtó, lázellenes, izzasztó. Epezavarnál epekiválasztást fokozó, váltóláz gyógyszere.

Vigyázat! Mérgezési tüneteket okozhat még kisebb adagban is.

Cickafarkfű (egérfarkfű, ezerlevelűfű. Achillea millefolium L.)

A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, legelőkön, réteken, utak mentén, parlagokon az ország minden részén, sok helyen tömegesen előforduló jellemző illatú, szőröktől szürkés zöld évelő növény. Szára egyenes, 30-60 cm magas, egyszerű vagy elágazó. Tőlevelei20-30 cm hosszúak, nyelesek, lándzsás kerületűek, 2-4 cm szélesek, 2-4-szer szeldeltek, a levélszelet -kék porcos szálkahegyűek. A szárlevelei felfelé kisebbedők, az alsók rövid nyelűek, a felsők ülők, 2-3-k szer szeldeltek. Virágzata 3-5 mm átmérőjű fészkekből összetett sátorozó buga. A fészkekben szürkésfehér korongvirágok és fehér pártájú karimavirágok vannak, júniustól őszig. A cickafark növényből háromféle drogot kell előállítani: virág- ( Millefolii flos ), fű- ( Millefolii herba) és levéldrogot ( Millefolii folium).

A cickafarkvirágot üde nyílásban kell gyűjteni: a virágzati ernyőket úgy kell szárukról lecsípni, hogy tetejüktől számítva, szárrészükkel együtt ne haladják meg az 5-6 cm hosszúságot.

Fűárunak a növény, virágzó, leveles szárai legfeljebb 30-40 cm hosszúságban vághatók el. A levélárut a tavaszi tőlevelek gyűjtésével állítják elő. A friss anyagok beszáradási aránya 3,5-4:1.

A cickafarkvirág több, a cickafarkfű kevesebb kék színű, azulén tartalmú illóolajat tartalmaz (0,1-0,5%). A drogokban van továbbá achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, konitsav, aszpargin, egy glikozida, zsíros olaj, gyanta, szénhidrát stb. A levéldrog kék olajat, illetve azulént nem tartalmaz, Csakis az orvosi cickafark és az alakkörébe tartozó, morfológiailag egymástól többé-kevésbé eltérő, de mindig fehérvirágú fajok tartalmaznak azulénes kék olajat: cickafark olajat, Ezért gyógynövényként a sárgás, rózsás vagy lilás színű virágú cickafarkok egyike sem használható. Az illóolaj 8-10% azulént tartalmaz,

A cickafarknak a föld feletti része a drog. Éppúgy, mint a kamilla, proazulént, kamazulént tartalmaz, ami hevítéskor azulénné alakul át. 0,2-1,0% illóolajának 30-40%-a proazulén, de esetleg 60%-a is. Cser- és keserűanyag is található benne. Gyulladást gátol, szelet hajt, görcsöket old, antibiotikus és sebhámosító hatású. Étvágygerjesztő és emésztést serkentő a kesernyés cickafarktea. Epebajok, gyomorhurut és vastagbélhurut (kolitisz), gyomorfekély és patkóbélfekély gyógyszere, de - a kamilláéval azonos módon - széles az alkalmazási területe: bőrgyulladás, lábszárfekély és sebkezelés általában, szájnyálkahártya- és ínygyulladás, légcső- és hörghurut, vesemedence-gyulladás, hólyaghurut, prosztatagyulladás, alhasi görcsös fájdalmak (parametropátia), hüvely- és méhnyak gyulladás (fehér folyás) gyógyítása. Káros mellékhatása nincs.

Inkább teakeverékben alkalmazzuk, bár magában is felhasználható. Ebben az esetben a teakészítés módja: egy evőkanálnyi cickafarkfüvet két és fél deci forró vízbe teszünk, és lassú tűzön 2-3 percig forraljuk. (A hosszabb forralás elbontja, a rövidebb még nem szabadítja fel az azulént.) Fél óráig hűlni hagyjuk, majd leszűrjük. Ugyanez az adag egy nap többször fogyasztható. Tízpercenként, negyedóránként kortyoljunk belőle. Öt-hat hetes kúrák szükségesek.

A cickafark drogjai, teái étvágyjavítók, emésztést serkentők, görcsoldók, epe- és májműködést elősegítők, menstruációs zavarokat megszüntetők, húgyszervi és légzőszervi bántalmakat gyógyítók, vérnyomáscsökkentők. Visszértágulás, gyomorhurut és bélhurut, valamint prosztatabántalmak ellen is ajánlják,

Főzete külsőleg fogíny-, szem- és általában gyulladásokra öblögető és borogató-szer. A cickafark drogját magában vagy más, hasonló célú gyógynövényekkel keverékekben használják.

Más források szerint

A tüdő, végbél, méh, hólyag- és orrvérzés régi, bevált gyógynövénye. Aranyeres vérzésnél jó eredménnyel használjuk a főzetéből készült teát. Nagy adagja, vagy erős főzete épp ellenkező hatást válthat ki.

Citromfű  (Orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű. Melissa officinalis L.)

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, nálunk vadon csak szórványosan előforduló, jellemző, kellemes, citromra emlékeztető illatú, évelő növény. Gyógynövényként nagyobb területeken, mézelőként, pedig sok helyen kertekben termesztik.

Gyökértörzse elfásodó, tarackok erednek belőle, amelyekből végükön föld feletti hajtások fejlődnek. Szára 1 méter magasságot is elérő, bokrosan elágazó, négyoldalú. Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelük kb. 2 cm hosszú, lemezük 2-6 cm hosszú, széles vagy keskeny tojásdad, hegyes, durván csipkésfogas, válluk ék alakú vagy lemetszett, fonákukon, az erek mentén gyéren szőrösek. A virágok tízesével-húszasával álörvökben állnak, kicsinyek, pártájuk fehér; júniustól nyílnak. A makkocska termések kb. 2 mm hosszúak, tompán három élűek, fénylők, barnák, alapjukon fehéren szegélyezettek.

A citromfű föld feletti része (herba) és a levele gyűjtendő. Azért nevezzük citromfűnek, mert ujjaink között szétmorzsolt levelének szaga citroméra emlékeztet, illóolaja ugyanis citrátot és citronellalt tartalmaz.

A növényből levélárut (Melissae folium) és száras (fű) árut (Melissae herba) kell előállítani. Beszáradási arányuk kb. 5:1. A hajtásokról az ép és egészséges leveleket kell lefosztani.

Herbának, pedig a virágos, leveles, 4 cm-nél nem hosszabb hajtásokat kell levágni.

A drogok illóolajat (0,02-0,3 százalék) cseranyagot, keserűanyagot, nyálkát, kávésavat stb. tartalmaznak.

Méhfűnek is hívjuk. Botanikai nevét is a görög melissától (melitta) nyerte, ami méhet jelent. Ugyanis amikor virágzik, messziről magához csalogatja e rovart. Vergilius Georgikon című művében a méhraj befogásának legjobb módjaként azt ajánlja, hogy a befogáshoz használt tárgyat méhfű nedvével dörzsöljük be.

Ismerték és nagyra tartották a régi római, görög, majd az arab orvosok is. Uralmuk idején az arabok termesztették Spanyolországban, innen került azután a kolostorok kertjeibe, s szerzetesek közvetítésével Kelet-Európába, ahol a házi-kertekben, parasztkertekben is meghonosodott. A népi orvoslás előszeretettel alkalmazza. Gyűjtésem szerint például Békés megyében citromfű teát isznak gyomorfájás ellen. Sok országban, szokásban volt Szent János napján egy citromfű ágat a házkapu fölé akasztani. A „megszállottaknak" (tehát az idegbetegeknek) belőle készült teát adtak, „démonokat elűzőnek" is nevezték ezért.

Egy régi nagy hírű gyógyszer, a karmelitavíz (aqua carmelita) - amely az elmúlt századok mindenható csodaszere - is citromfűből készül. Elsőként a svájci Paracelsus (1493-1 541) állította elő megfiatalító csodaszerként. Összetételét és készítésmódját Maria Clementine Martin apáca rögzítette végleg 1775-ben, napjainkban is így készül a „Klosterfrau-Melissengeist". A karmeliták vize a XVIII. században vált mind híresebbé francia papok és gyógyszerészek révén. Ekkor már sokféle fűszert is tartalmazott: narancshéjat, koriandermagot, szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat stb.

„Egykor tündéri fűnek nevezték hatásossága miatt, és széltében éltek vele. Napjainkban teljesen elfeledkeztünk róla, és arról a szolgálatról, amit nyújthat" - írta Kneipp 1891-ben, utat nyitva a citromfű újrafelfedezésének.

Manapság - mivel ismerjük hatóanyagait - már jobban körülhatároljuk javallatait. A citromfű 0,1% illóolajat, keserűanyagot és cseranyagot tartalmaz.' Nyugtató, görcscsillapító és szélhajtó (karminatív) hatású. Ideggyógyszer, karminatív beütéssel - fogalmaz precízen R. F. Weiss.

A citromfű három kiemelkedő hatásterülete: ideges szívpanaszok; ideges gyomorpanaszok; elalvászavar.

„Minden földből származó dolgok közül a szívre a legjobb növény a citromfű"" - állapította meg már Paracelsus is. Szent Hildegard (1098-1173) kolostori apátnő, a középkor híres fűgyógyász orvosa, ha téves indokolással is, de igazat mondott tapasztalata alapján: „Aki ezt eszi, szívesen nevet, mert a lépet erőst melegíti és a szív ez által vidám lesz." A karmelitavizet ideges szívpanaszok, ideges szívdobogás, szívgörcs ellen is ajánlják. Gyógynövénykönyveink „szívidegesség", ideges szívbántalmak, ideges szívdobogás ellen nyugtatóként javallják.

Teájuk idegnyugtató és szívnyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, szélhajtó, izzasztó, epeműködést elősegítő. Külsőleg pépes borogatóul, fürdőkhöz, bedörzsölőkhöz használják. Salátákat és mártásokat is ízesítenek citromfű levéllel. A drogokat a likőripar is gyakran alkalmazza.

Két kávéskanálnyi citromfű levelet forrázzunk le két deci vízzel, hagyjuk állni 10-15 percig, s kortyonként, lassan igyuk meg.