féregűző

Körömvirág (Calendula officinalis Borongóvirág, gyűrűvirág, kerti peremér, sárgarózsa, tűzvirág)

Fél méter magas növény, melynek szára bársonyosan szőrös, levele tojásdad, puha és ugyancsak szőrös. Virága sárga, fészekvirágzatot alkot.

Nálunk, mint kerti növényt termesztik, néha vadon is előfordul.

Rendszerint sárga sziromlevelét gyűjtjük (calendulae flos). Néha az egész virágos földfeletti füvet (calendulae herba).

Hatóanyaga: salicilsav, a virágban calendulin festőanyag, keserűanyag, saponin stb.

Zúzott és tépett sebkezelésre, éppen annyira el van terjedve használata, mint az arnikáé. Műtét utáni sebkezelésre kenőcsöt rendelnek, amely a sebet gyorsan begyógyítja, a viszkető érzést szünteti (sycosis). Rendelték, mint kenőcsöt és tejes főzetét vérbaj ellen is; ezt az eljárást ma már nem használják.

A körömvirágból készült forrázat (23 gr 1 csésze vízre) féregűző, ha azt napközben fogyasztjuk el. E forrázat hányási ingernél, sárgaságnál, és scrofulosisnál is javallva van. A friss növény nedvét vagy forrázatát régebben daganatok, bőrkeményedések oszlatására használták. Feljegyzések igazolják, hogy rákos mellsebeket és anyaméh rákot sikeresen gyógyítottak vele, éspedig úgy, hogy összekevertek zsályát, körömvirágot, mezei árvácskát és benedekfüvet és ennek szabályszerűen elkészített főzetét itták, és a sebet borogatták.

A sárga sziromlevelet konyhasóval eldörzsölve sajt és vaj festésére szokták még ma is használni. Sárga sziromlevelei igen élénkítően hatnak a teakeverékekben, ezért erre a célra is használják. Kertek és sírok díszvirága.

Koszóvirág a Kelet-Afrika magas hegyein élő 20 m-re is megnövő fa, a Hagenia abyssinica (Brayera anthelmintica) virágai.

A koszóvirág a bodzavirágra emlékeztető szagú, összehúzó, keserű, csípős ízű. Koszotoxint, protokoszint, koszidint, cseranyagot, viaszt, gumit, gyantát, illóolajat tartalmaz. Piros színű, erős szagú, megbízható féregűző szer.

A podofillin Észak-Amerikában, Kanadában előforduló Podophyllum peltatum gyökértörzse és annak alkoholos kivonatából vízzel kicsapott gyantája a drog. A gyöktörzs tartalmaz: gyantát, szaponint, zsíros olajat, viaszt. A gyanta: podofillotoxint, podofillinsavat, podofilloquercitrint, podofilloresint. A gyöktörzset és a gyantát hashajtónak, féregűzőnek (ma már inkább csak az állatgyógyászatban) használják.

Tárkony (Artemisia dracunculus)

Mint minden aromás fű esetében, a tárkony is elsősorban fűszernövény. Gyomorerősítő, emésztést javító, vérnyomáscsökkentő hatású.

Ezüstöszöld levelű hajtásait még virágzás előtt gyűjtik, és gyakran azonnal ecetbe teszik. A fiatal ágak leveleit júniustól szeptemberig szedik.

Orosz eredetű, egész Európában elterjedt termesztett növény aromás tulajdonságai miatt Az orosz tárkony évelő, 50-150 cm magas, sűrűn elágazó, télálló növény.

A levelek lándzsaszerűek, egyenesek, hosszúak, vékonyak és világoszöld színűek.

Júliustól októberig virágzik, igen apró, sárgás-zöldes virágokat hoz, melyek bugavirágzatba tömörülnek. A termése kicsi kaszat.

Változata, a francia tárkony kisebb termetű, jobb ízű, de fagyérzékeny. Európában szinte soha nem hoz virágot, ezért minden második évben dugványról kell felújítani.

Elsősorban fűszernövény, a friss és szárított tárkonylevelekkel omletteket, salátákat, leveseket, füstölt hússal készült ételeket, halakat "húsételeket fűszereznek. Aromája alkalmassá teszi hideg szószok, salátaöntetek, fűszervajak ízesítésére is.

Gyógynövényként főzetet, tinktúrát lehet készíteni belőle, ami aztán felhasználható felfúvódás ellen, étvágyjavításra, gyomorrontás kezelésére és gilisztaűzésre.

A friss tárkonylevél rágcsálása segíthet az esetleges csuklásrohamok leküzdésében. Ne feledkezzünk meg vérnyomáscsökkentő hatásáról sem. Az illatszeripar is használja alapanyagként.