fertőtlenítőszer

Az eredetileg az ókori Egyiptomban a balzsamkészítés alapanyagaként használt mirha a bibliai idők legfontosabb illatszerévé vált, amelyet a test illatosítására, temetési szertartásokhoz és a rovarok elriasztására egyaránt felhasználtak. Ma leginkább a fogszuvasodás és a fogínysorvadás megelőzésében vehetjük hasznát. Már a bibliai idézetek is említik a mirhát, az alacsony növésű közel-keleti fa kérgének repedésein kiszivárgó, átlátszó vagy vörösbarna színű, könnycsepp alakban megkeményedő illatos gyantát.

A görög hiedelmek szerint a mirha az asszír király, Thesis lányának, Myrrhának könnycseppjeiből jött létre. Myrrha nem volt hajlandó a szerelem istennője, Aphrodité szolgálatába lépni, s az engedetlenségen haragra gyúlt istennő, büntetésből apja és lánya elméjét megzavarva, arra kényszerítette őket, hogy együtt háljanak. Szörnyű tettét felismerve Thesis meg akarta gyilkolni gyermekét, ám ekkor az istenek a lányt, hogy életét megmentsék, fává változtatták. A fakéregből gyöngyöző könnycseppek a leány bánatát jelképezik.

Az ókori görög és római filozófusok a mirhát sebek kezelésére, emésztési betegségek gyógyítására és menstruációs panaszok enyhítésére használták.

Évszázadokkal később a mirha elsősorban a fogínyvérzés, a száj fekélyes megbetegedései és a torokfájás kezelése terén nyert jelentőséget. Későbbi természetgyógyászok meghűlés és mellkasi fájdalmak kezelésére szolgáló köptetőként javasolták.

A XIX. század amerikai orvosai a mirhát külső fertőtlenítőszernek tekintették, amelyet fájdalomcsillapítóként és gangrenális fekélyek kezelésére alkalmaztak. Gyógyszerként emellett megfázás, gégegyulladás, asztma, bronchitis, torokfájás, emésztési zavarok, gonorrhoea, fogszuvasodás és a rossz lehelet kezelésére adták. Arra is figyelmeztetnek, hogy nagy mennyiségben alkalmazva erős hasmenést, izzadást, fejfájást, hányást, valamint fokozott szívdobogást okozhat.

Napjaink gyógynövényszakértői a mirhát por alakban előzőleg jól kimosott sebek fertőtlenítésére ajánlják, de szájöblítőként a torokfájás, a megfázás, a fog- és ínyfájdalmak, a köhögés, az asztma és a mellkasi panaszok kezelésére is alkalmazzák.

A mirha hatásai

Az elmúlt évezredek tapasztalatai alapján a mirhát továbbra is, mint szájfertőtlenítőt használhatjuk.

Szájöblítő

A mirha szövetösszehúzó hatású tanninokat tartalmaz. Kínai kutatók a növényben emellett baktériumölő hatású anyagokat is találtak, s egy indiai szakértő gyulladáscsökkentő hatását is kimutatta. A szájöblítőkben mindezek a hatások előnyösen alkalmazhatók. A mirha keserű, de frissítő ízű, amely a gyulladásokat is enyhítheti, illetve a fogínygyulladást (az ínysorvadás kezdeti formáját) kiváltó baktériumokat is pusztítja. Ezen hatása miatt a mirha több kereskedelmi szájöblítő hatóanyagaként is szerepel.

Fogkrém

Az Európában használatos fogkrémekben gyakran találunk mirhát, amelyet főként a fogszuvasodás megelőzésére visznek be a készítményekbe. Az Egyesült Államokban az egyetlen mirhát, tartalmazó fogkrémet csak a természetgyógyászati boltokban vásárolhatjuk meg.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok:

Bár nem bizonyított, hogy a mirha méhösszehúzódásokat okozna, terhes nők már pusztán menstruációs serkentő hatása miatt se használják.

Sárgagyökér, aranypecsét Hydrastis canadensis

Az Észak-Amerikában honos sárgagyökér az ott élő indiánok fontos gyógyszere volt.

Használták szemgyulladás, torokfájás, emésztési zavarok kezelésére. Gyökerének sárga levével festettek. A 19. században a Thomsonian gyógynövénycég alapítója rendkívül népszerűvé tette, mint fertőtlenítőszert, ő adta neki a sárgagyökér helyett az aranypecsét nevet. Később a természetgyógyászok hydrastis néven szinte univerzálisan alkalmazták. Külsőleg aranyér, végbélrepedés, fertőző kötőhártya gyulladás, ekcéma, kelések és sebek kezelésére, belsőleg megfázások, mandulagyulladás, diftéria, méhpanaszok, szülés utáni vérzés, emésztési zavarok, általános gyengeség kezelésére használták. Az amerikai polgárháború után aranykorát élte, mivel számos, recept nélkül is árusított gyógyszer alkotórésze lett. Mivel ára vetekedett a ginzengével, annyit gyűjtöttek belőle, hogy majdnem kipusztult. Jó ára miatt hamisították is. Népszerűsége igen nagyra nőtt, a szegények ginzengjének hívták, mivel tulajdonságai valóban az életet hosszabbító csodagyökéréivel azonosak.

Ma már termesztik, azonban ára még mindig magas és hamisítása is gondot okoz.

A hidrasztisz, vagyis a sárgagyökér kicsi, egyenesen álló évelő növény. Szőrös, évenként újra növő, bíborba játszó szára rövid, bütykös, sárgabarna kérgű és világossárga belsejű gyökértörzsből ered. Szárnyalt levelei kissé hasonlítanak a málnáéihoz. Apró zöldes fehér virágai tavasszal nyílnak, narancsvörös bogyókat teremnek. Két fontos hatóanyaga van, a berberín és a hidrasztin. A berberín erősíti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást. A hidrasztin ugyanakkor növeli. Avatott felhasználását, alkalmazását bízzuk szakemberekre! Vigyázzunk, nehogy a vérpipaccsal (Sanguinaria canadensis) hamisítsák, felcseréljék ugyanis megszárítva ez is sárga, azonban erőteljes hashajtó, hányingert, gyomorégést, szomjúságot okoz. Ha valaki Hydrastisként, sárgagyökérként adott volna el gyógyító szert, s az ilyen tüneteket okozna, akkor hamisított droggal csaptak be: vérpipaccsal az eredeti helyett.

A modern természetgyógyászat külsőleg, mint fertőtlenítőt (sebek tisztítására), íngyulladások, szájsebek, ekcéma, kopaszító sömör, epidermofitózis. (lábujjak közti kipállás), viszketés és kötőhártya-gyulladás gyógyítására ajánlja. Belsőleg emésztési zavarok, megfázások ellenszere, erős vérzéscsillapító és vizelethajtó. A homeopátia fontos alapanyaga. Az alkoholizmus, az asztma, az emésztési panaszok, a daganatos betegségek, a vérzékenység és a májbetegségek homeopátiás gyógyszerei készülnek belőle.