fogcsikorgatás

Éjszakai fogcsikorgatás vagy bruxismus esetén a mindennapi igénybevétel, a túlfeszített tempó következtében kialakult feszültséget napról napra éjszakai fogcsikorgató orgiákkal vezetjük le, összetört állapot, tehetetlen agresszió. Be nem vallott vágyak rohannak meg és roppantnak össze, saját fegyvereinket hatástalanítjuk a fogak a támadás eszközei, összeszorítjuk a fogunkat, nehezen vergődünk át az adott helyzeten, átmeneti szükségállapotot vészelünk át.

Amit tenni kell!

Tudatosítsuk tulajdon agresszióinkat, és béküljünk meg velük, tanuljunk meg védekezni, mutassuk meg fogainkat, vágjunk határozottan a dolgok közepébe, csapjunk oda, ha szükséges. A fegyvereinkben rejlő veszélyeket ismerjük fel, és a megismerés által vegyük élét, engedjük, hogy használat közben elkopjanak. Akadályozzuk meg, hogy a nehézségek eluralkodjanak felettünk, küzdjünk létünkért, szorítsuk össze tudatosan a fogunkat, a csalódásokat és a kudarcélményeket viseljük méltóan. Ébredjünk tudatára, hogy az agresszió életünk alapvető erőinek egyike, és illesszük be életünkbe, tegyük a megfelelő helyre.

A fogak a döntéseket, és bizonyosfajta agresszivitást jelképeznek. A fogcsikorgatás felszínre törő, tudattalan dühöt, elfojtott bosszúságot jelent, amely éjszaka jut kifejezésre. Nagyon nagy belső idegességet érzek, visszatartom bizonyos dolgok kimondását. Nem vagyok képes világos és precíz döntéseket hozni, és a fogcsikorgatás a visszafojtott szomorúságom és agresszivitásom fizikai megnyilvánulása. Mint egy rosszul megolajozott ajtó, a fogcsikorgatás attól való félelemre utal, hogy kinyíljak, és döntéseket hozzak. A hang (csikorgás) a belső reszketés kifejeződése. Kifejezem, amit belül megélek.

Amit tenni kell!

Elfogadom a felszínre törő érzelmeket, és elismerem, hogy bizonytalanságaim lényegesen több belső feszültséggel járnak, mint amit elbírok. Amikor döntést hozok, felszabadulok, és sokkal kiteljesedettebbnek érzem magam.

A fogproblémák lelki okaihoz vizsgáljuk meg annak a lelki hátterét. Az étel először szájunkba kerül, ahol a fogak aprítják fel. A fogainkkal harapunk és szétharapunk. A harapás meglehetősen agresszív cselekmény, azt fejezi ki, hogy képesek vagyunk megtámadni, elkapni, megragadni valamit. Ahogy a kutya is agresszív veszélyességét dokumentálja a vicsorgással, mi is beszélünk arról, hogy valaki „kimutatja a foga fehérjét”, s ezzel azt fejezzük ki, hogy az illető személy kimutatja elszántságát, megmutatja a rossz oldalát. A rossz, illetve beteg fogak arra utalnak, hogy az illető nehezen tudja kifejezésre juttatni agresszióját, illetve nehezen tud agressziójának megfelelően cselekedni.

Az összefüggés jelentőségén mit sem csorbít, ha azt kell állítanunk, hogy manapság szinte mindenkinek rossz a foga, még a kisgyermekeknek is. Ez igaz ugyan, de csak annyit mond, hogy kollektív tünetek kollektív problémákra utalnak. Az agresszió centrális problémája korunk valamennyi szociálisan magas fejlettségű kultúrájának. A „szociális alkalmazkodás” követelménye nem más, mint az, hogy: „fojtsd el agressziódat!” Kedves, békés, szociálisan jól alkalmazkodó polgártársaink elfojtott agressziója „betegségként” kerül napvilágra, és e perverz formában végül is ugyanúgy megviseli a társadalmi közösségeket, mint eredeti formájában. A klinikák valójában társadalmunk modern csataterei, s a könyörtelen csaták az elfojtott agressziók és birtokosaik között zajlanak le. Itt szenvedik meg embertársaink mindazt a bennük rejlő gonoszt, amelyet egy életen át nem mertek felfedezni magukban, s így feldolgozni sem állt módjukban.

Ne csodálkozzunk, ha a kórképek jelentős részénél ismételten az agresszióval és a szexualitással találkozunk. Mindkettő olyan problématerület, melyet korunk embere a legerőteljesebben elfojt. Felvethető, hogy mind a növekvő kriminalitás, az erőszakos cselekmények magas száma, mind a szexuális hullám okfejtésünk ellen szól. Erre az a válaszunk, hogy az agresszió hiánya ugyanúgy, mint az agresszió kitörése azt jelzi, hogy az agressziót elfojtják. Mindkettő ugyanannak a folyamatnak két különböző fázisa. Csak akkor válik lehetségessé, ha az agresszív személyiségrészt tudatosan integráljuk, ha többé nem szükséges elfojtani az agressziót, ha ennek kezdettől fogva tere van az életünkben, s ebben a térben, ezzel az energiával gyűjthetjük tapasztalatainkat. Az integrált agresszió energiaként, vitalitásként áll majd a teljes személyiségrendelkezésére, s ezzel válik elkerülhetővé mind az édeskés jámborság, mind a vad agressziós kitörés. Ezért az állapotért azonban először meg kell dolgozni. Tapasztalatokat kell gyűjtenünk e téren, s érettebbé kell válnunk. Az elfojtott agressziók árnyékküzdelemhez vezetnek, s bár a betegség perverz formájában, de szembesülnünk kell velük. Az itt mondottak mind a szexualitásra, mind más lelki területekre analóg módon érvényesek.

Térjünk most vissza a fogakra, amelyek az állati és emberi testben az agressziót, az önérvényesítés készségét (keresztülrágja magát) reprezentálja. Gyakran hallunk olyan természeti népekről, melyeknél mindenkinek egészséges a fogazata, s ezt kauzálisan a természetes táplálkozással indokolják.

Ezeknek a népeknek azonban az agresszióval kapcsolatosan teljesen más emberi magatartásformák állnak rendelkezésükre. A kollektív problematika mellett a fogak állapota természetesen egyedileg is értelmezhető. A már említett agresszión kívül fogaink vitalitásunkról, életerőnkről is árulkodnak. (Az agresszió és a vitalitás ugyanannak az erőnek két különböző aspektusa, mégis milyen különböző asszociációkat kelt bennünk a két fogalom.) Gondoljunk csak a szólásra: „Ajándék lónak ne nézd a fogát!” A szólás hátterében az a szokás áll, hogy ló vásárlásnál igenis belenéznek a ló szájába, a fogak állapotából ugyanis a ló korára, életerejére lehet következtetni. A mélylélektani tudatalatti álomértelmezés szerint a fog elvesztése energia- és potenciaveszteséget jelent.

Vannak, akik éjszakánként álmukban csikorgatják a fogukat, néhányan olyan erőteljesen, hogy egy sajátos szerkezetet kell éjszakánként a szájukban tartaniuk, nehogy a csikorgatással teljesen legyalulják a fogaikat. Ennek a szimbolikája is egészen világos. A fogcsikorgatás a mi szimbólumhasználatunkban a tehetetlen agresszió kifejezésére szolgál. Aki nappal nem meri bevallani magának, hogy harapós kedvében van, annak éjszakánként addig kell csikorgatnia a fogát, mígnem veszélyes fogait maga teszi életlenné, maga gyalulja le.

Akinek rosszak a fogai, annak hiányzik a vitalitása s ezáltal a lehetősége is arra, hogy valamit megragadjon, valamin keresztültörjön. Az ilyen ember elrágódik problémáin, nehezen rágja meg őket. A következő fogkrémreklám igen célratörően fogalmaz: „Hogy Ön ismét erőteljesen ráharaphasson!” A „hamis fogak” azt teszik lehetővé, hogy olyan vitalitást, olyan érvényesülési erőt mutassunk a külvilág felé, amellyel valójában nem rendelkezünk. Mint minden protézis esetében, itt is megtévesztésről van szó. Hasonlít ez ahhoz, mint amikor félénk, elkényeztetett ölebünket kerítésünkön úgy reklámozzuk, hogy: „Vigyázz, a kutya harap!” A protézis, sajnos, csak „megvásárolt harapósság”. A foghús a fogak alapja, ebbe ágyazódnak a fogak. A foghús analóg módon a vitalitás és az agresszió alapjait reprezentálja, az ősbizalmat és a magabiztosságot. Ha valakiből hiányzik a megfelelő adag ősbizalom és magabiztosság, sosem fog tudni problémáival aktívan, életerővel szembesülni, sosem lesz bátorsága, hogy az úgynevezett kemény dióval is elbánjon, vagy hogy megvédelmezze magát. A bizalom ugyanúgy tartást ad a nehéz helyzetekben, ahogyan a fogak tartását a foghús biztosítja. Erre azonban képtelen az olyan foghús, amely annyira sebezhető és érzékeny, hogy már a legkisebb beavatkozásnál is vérzik. A vér az élet szimbóluma, s a vérző foghús mindennél világosabban jelzi, hogy csökkent mértékű ősbizalmunk, magabiztosságunk okán a legkisebb kihívás is életerőinket csökkenti.

A káriesz vagy fogszuvasodás a fog felszínén induló folyamat, amely a fogak keményszöveteinek a roncsolódását okozza. Rothadásnak indult életerő, saját fogainkat felfalják előlünk, az agresszió, védekezőképesség és cselekedeteink elfojtása. Kitérünk a dolgok elől, tehetetlenné válunk, mindenünket odaadjuk, a harapás is akadályokba ütközik. Hiányzó érvényesülési képesség fogcsikorgatva átvergődni valamin, hamis megalkuvások, vitalitás, energia és potenciaveszteség. Nehézségekbe ütközünk, amikor az agresszivitásunkat kifejezésre szeretnénk juttatni harapás, és a lényegeset ki akarjuk fejteni őrlés. A fogak egészségének elvesztésével együtt jár az önértékelés képességének elvesztése is „ajándék lónak ne nézd a fogát". Rágási és harapási problémák, tartalmatlan, puha ételek fogyasztása, amihez nem kell igénybe venni a fogakat és a marsi erőt sem, így azok elcsökevényesednek.

Amit tenni kell!

Tanuljunk meg küzdeni saját fegyvereinkért fogak, fegyverarzenál, lelki szinten védekezés. Ápoljuk fegyvereinket, mossunk fogat, és éljük ki agressziónkat vitális erők. Becsüljük fel helyesen a fogak értékét, értsük meg azok szimbolikáját, ápoljuk, segítsük azokat, hogy ők is segíthessenek minket. Becsüljük és értékeljük önmagunkat azáltal is, hogy fogainkat ápoljuk, gyógyítjuk és életünk létfontosságú elemeit újra életre keltjük. Az édességeket nassolás helyett hódítsuk meg, szerezzünk egy édes partnert.

Lazítsuk fel az élet kemény dolgait, oldjuk fel megkövült részeinket, ne sajnáljuk magunktól a teljes értékű táplálékot, mert ez fogaink méltó ellenfele. Ismerjük fel, hogy veszélyes dolog hadilábon állni a Marssal, mert ezen a területen nagyon elemében van, inkább béküljünk meg vele, és élvezzük kilétét és energiáit. Ne váljunk szellemi szinten fogatlanná.