fogkrém
| ||||||||
|
Gyökere 2 m hosszúra is megnő, 15 cm vastag is lehet, karó alakú, egyszerű, húsos, kívül világosbarna, belül sárgásfehér színű; keresztmetszetén sugaras szerkezetű, szagtalan, karcoló ízű. Vízzel rázva tartós habképző. A göcsös gyökérfejből több szár ered, amelyek 0,5-1 m magasak, aljuktól dúsan gömbszerűen ágasak, ízeltek, az ízeknél könnyen eltörnek. A levelek keresztben átellenesen állnak, lándzsásak, kihegyezettek, ép szélűek, 3-6 cm hosszúak. Virágzata dúsan összetett bog. A fátyolvirág virágai aprók, fehéres színűek, június-júliusban nyílnak. A virágzatot csokrok díszítésére használják, erre a célra a növényt kertészetekben és díszkertekben is termesztik. A drog a kereskedelemben „fehér magyar szappangyökér" néven (Saponariae albae Hungaricae radix) kerül forgalomba. Tartalmaz: 10-20% szaponint. Erélyes nyálkaoldó (köptető) kanalas orvosság készül belőle. A háztartásokban, mint a finom kelmék régi tisztítószerét ismerik. Főzetében a kelmét kimossák, a lé közben szappan nélkül is erősen habos lesz. A szappangyökérből elő állított „szaponint" borotvaszappanok, mosdó- és mosószappanok, fogkrémek stb. habzó készségének növelésére használják.
A görög hiedelmek szerint a mirha az asszír király, Thesis lányának, Myrrhának könnycseppjeiből jött létre. Myrrha nem volt hajlandó a szerelem istennője, Aphrodité szolgálatába lépni, s az engedetlenségen haragra gyúlt istennő, büntetésből apja és lánya elméjét megzavarva, arra kényszerítette őket, hogy együtt háljanak. Szörnyű tettét felismerve Thesis meg akarta gyilkolni gyermekét, ám ekkor az istenek a lányt, hogy életét megmentsék, fává változtatták. A fakéregből gyöngyöző könnycseppek a leány bánatát jelképezik. Az ókori görög és római filozófusok a mirhát sebek kezelésére, emésztési betegségek gyógyítására és menstruációs panaszok enyhítésére használták.
Évszázadokkal később a mirha elsősorban a fogínyvérzés, a száj fekélyes megbetegedései és a torokfájás kezelése terén nyert jelentőséget. Későbbi természetgyógyászok meghűlés és mellkasi fájdalmak kezelésére szolgáló köptetőként javasolták. A XIX. század amerikai orvosai a mirhát külső fertőtlenítőszernek tekintették, amelyet fájdalomcsillapítóként és gangrenális fekélyek kezelésére alkalmaztak. Gyógyszerként emellett megfázás, gégegyulladás, asztma, bronchitis, torokfájás, emésztési zavarok, gonorrhoea, fogszuvasodás és a rossz lehelet kezelésére adták. Arra is figyelmeztetnek, hogy nagy mennyiségben alkalmazva erős hasmenést, izzadást, fejfájást, hányást, valamint fokozott szívdobogást okozhat.
Napjaink gyógynövényszakértői a mirhát por alakban előzőleg jól kimosott sebek fertőtlenítésére ajánlják, de szájöblítőként a torokfájás, a megfázás, a fog- és ínyfájdalmak, a köhögés, az asztma és a mellkasi panaszok kezelésére is alkalmazzák.
Az elmúlt évezredek tapasztalatai alapján a mirhát továbbra is, mint szájfertőtlenítőt használhatjuk.
Szájöblítő A mirha szövetösszehúzó hatású tanninokat tartalmaz. Kínai kutatók a növényben emellett baktériumölő hatású anyagokat is találtak, s egy indiai szakértő gyulladáscsökkentő hatását is kimutatta. A szájöblítőkben mindezek a hatások előnyösen alkalmazhatók. A mirha keserű, de frissítő ízű, amely a gyulladásokat is enyhítheti, illetve a fogínygyulladást (az ínysorvadás kezdeti formáját) kiváltó baktériumokat is pusztítja. Ezen hatása miatt a mirha több kereskedelmi szájöblítő hatóanyagaként is szerepel.
Fogkrém Az Európában használatos fogkrémekben gyakran találunk mirhát, amelyet főként a fogszuvasodás megelőzésére visznek be a készítményekbe. Az Egyesült Államokban az egyetlen mirhát, tartalmazó fogkrémet csak a természetgyógyászati boltokban vásárolhatjuk meg.
Figyelmeztetések és ellenjavallatok: Bár nem bizonyított, hogy a mirha méhösszehúzódásokat okozna, terhes nők már pusztán menstruációs serkentő hatása miatt se használják.
|
||||||||
|
|
||||||||


Fátyolvirág vagy buglyos dercefű, szappangyökér Gypsophila paniculata a szegfűfélék családjába tartozó, laza homokos talajban, vasúti töltésekben, gátakban, de a legnagyobb tömegben Bugac homokbuckáin élő, évelő növény.
Az eredetileg az ókori Egyiptomban a balzsamkészítés alapanyagaként használt mirha a bibliai idők legfontosabb illatszerévé vált, amelyet a test illatosítására, temetési szertartásokhoz és a rovarok elriasztására egyaránt felhasználtak. Ma leginkább a fogszuvasodás és a fogínysorvadás megelőzésében vehetjük hasznát. Már a bibliai idézetek is említik a mirhát, az alacsony növésű közel-keleti fa kérgének repedésein kiszivárgó, átlátszó vagy vörösbarna színű, könnycsepp alakban megkeményedő illatos gyantát.
A mirha hatásai