féreghajtó

A bársonyvirág vagy büdöske (Tagetes) az őszirózsafélék családjába növény mintegy húsz fajjal. Büdöske nevet az erős szaga miatt kapta. Őshazájában teáját fájdalomcsillapításra és lázcsillapításra, szélhajtó és vízhajó szerként, antiszeptikumként és féreghajtásra is használják.

A bársonyvirág fészkes virágzatában nagy mennyiségű karotinoidot (xantofillokat) találunk, helenient és luteint, melyeket a gyógyszeripar a virágzatból kivonva szürkületi vakság és festékes szemideghártya-gyulladás kezelésére szolgáló készítmények, előállítására használ fel.

A szem sötéttel szembeni alkalmazkodási képességének helyreállítására, illetve fokozására használják. A bársonyvirág kivonata javítja a szem gyenge fényviszonyokkal szembeni érzékenységét, ajánlott szürkületi vakságban (farkasvakság) és festékes szemideghártya-gyulladásban szenvedőknek.

A büdöske virágaiból készült ázat vagy tea külső és belső vérzések esetében ajánlott szer a véredények falainak megerősítésére.

A kozmetikai iparban kivonata bőrkondicionáló anyagként ismert. A büdöske hatóanyagai a kozmetikai készítményekben serkentik a sejttevékenységet, javítják a bőr vérellátását, illóolaj komponensei révén fertőtlenítenek, gátolják a kórokozó gombák fejlődését.

A bársonyvirág virágszirmaival gyógyteákat, salátákat, köreteket ízesíthetünk. A sáfrányt is helyettesíthetjük vele, és van citrom zamatú változata is. Összevágott szirmait rizshez, liszthez keverve és levesekbe is ajánlják.

Gránátalma (Punica granatum)

Különleges tulajdonsága: a magok kocsonyás burkának leve segít eltávolítani a bélparazitákat.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok; csersav (összehúzó).

Javallatok: szívgyengeség, csökkent vizelet kiválasztás, vérhas, bélparaziták, okozta megbetegedések. Szíverősítő, féreghajtó.

Ideális fogyasztási módjai: friss gyümölcs; gyümölcslé.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: hogy enyhítsük összehúzó hatását, ne nyeljük le a magokat.

Kutyabenge (Frangula alnus Festőkökény, büdöscseresznye, büdösfa, ebsefa, feketeéger, puskaporfa)

Középnagyságú cserje, melynek ágait szürke, fénytelen kéreg borítja, melyen fehér foltok láthatók. A fiatal ágak vörösen árnyaltak. A fiatal levél felsőlapján szőrös és sötétzöld, a fonákon világosabb, a levél idősebb korban kopasz. Termése bogyó, mely megérve fekete.

Nálunk nedves erdőkben, patakok mentén terem.

Hatóanyaga: chrysofánsav, frangulin, melyből állás közben az emodin glycosida képződik, sók stb.

Az egy évnél idősebb zöldes barna, vagy fekete kérge képezi a drogot (cortex), mert az 1 évnél rövidebb ideig beraktározott kéregben egy hányást előidéző anyag van, mely állás közben elbomlik, ártalmatlanná lesz (100 C fokra hevítve is elveszti ezt a sajátságát).

Kitűnő hashajtó, a bélre hat elsősorban; a béltisztító és soványító teák állandó alkotórésze. Használják még lázcsökkentőnek, féreghajtónak, továbbá a máj, epe és a lép betegségeinél, székszorulásnál, vízkórságnál és aranyérnél. E betegségeknél 20-30 gr-ot veszünk 1/2 1 vízre és 1/2 óráig főzzük. A szüredéknek 200 gr-nak kell lennie.

Bogyói is erős hashajtók. Használatuk azonban veszélyes, mert erős hányást okozhatnak.

Fája esztergályozásra igen alkalmas, csapok és faszögek készítésére használják. A fa szene puskaporgyártásban nyert alkalmazást.

Egy hozzá hasonló cserje, a varjútövis (Rhamnus cathartica – Kreuzdorn) kérgének hasonló gyógyhatása van, ezért ezt is gyűjtik. Gyermekeknek ne adjuk.

Egy harmadik válfaja a Cascara sagrada, Rhamnus purshiana. Ugyanazon betegségekre alkalmazható, mint az előbbieket, már csak azért is, mert ez tulajdonképpen a frangulának Amerikában honos fajtája. Gyermekeknek és szoptatós anyáknak inkább ezt adják. Tartalmaz 1.75 oximethyl antrachinont.

Pajzsika, erdei (Nephrodium filix mas Páprágy, ördögborda)

A levélszárnyak hosszúkásak, sűrűn állók, 10-nél jóval több pár szárnyacskával. A szárnyacskák fogasok, ritkán hasogatottak. A rövid levélnyél és a levél gerinc pelyvaszőrös. Nyirkos erdőkben gyakori.

Hatóanyaga: filmaron, filixsav, cseranyag stb.

Bélparaziták elleni szer. Gyöktörzséből főzetet készítenek, vagy azt elporítva adagolták, néha a gyöktörzs velőjét adták 2 napon át és a 3-ik napon szennát vagy ricinust. Ritkán használják, mert méreg.