gyomorsavhiány

Szenna (Cassia acutifolia Szennalevél)

Nubiában, Arábiában termő cserje, melynek levele (folium) és gyümölcse (foliculus népiesen anyalévél) biztos, gyenge hashajtót szolgáltat.

Hatóanyaga: a drogban oxymethylantrachinon (cathartinsav, rhein, alveomadin, isorhamnetin és gyanták keveréke).

Mellékhatása nincsen, kényelmetlen érzést nem támaszt, ha melegen vagy lúgossá téve isszuk meleg forrázatát. (13 gr 1 csészére). Az erősebb főzet görcsöket okozhat. Ennek tudatában rendesen a forrázása előtt, 12 órán át, áztatjuk az aprított szennaleveleket, sőt az érzékeny természetű egyéneknek a leveleket először alkoholban áztatjuk ki, és csak azután készítünk vizes forrázatot. Ezzel az eljárással viszont igen sok értékes anyag az alkoholos kivonatban visszamarad, úgy, hogy ezt az eljárást lehetőleg mellőzzük.

A legtöbb hashajtó, vértisztító teának alkotó része, melyekben rendszerint a szenna hatása minden igénynek megfelelően le van tompítva.

A szenna a gyomrot nem izgatja, a vastagbélre hat, a vékonybelet nem befolyásolja. A morfium és tannalbin hatását nem zavarja.

A folia erősebb hatású, mint a foliculi, úgyszintén a meleg főzettel 6-7 órán belül gyorsabb és kiadósabb székletet lehet elérni, mint a hideg áztatással.

Egyike a legkedveltebb és leghasználatosabb hashajtóknak, mert állandóan is szedhető (bár itt megoszlanak a vélemények). A hasi részben fennálló vérző és gyulladásos bajoknál csak gyenge teákat szabad inni. Hószámfakasztó. Cukorbajosoknak savelégtelenségnél és éjjeli vértódulásnál ajánlják. Változás okozta zavaroknál, fagyönggyel kombinálva jó hatású.