Keresés

Hírdetések

Hirdetés

homloküreg

eukaliptuszEukaliptusz (Eucalyptus globulus)

A kifejlett növény levelét hasznosítják, amit a leszedést követően gyorsan megszárítanak és zárható edényben tárolnak. Az eukaliptusz olajban különösen gazdag, balzsamos, cseppfolyósító, antiszeptikus, köptető, lázcsillapító, izzadást elősegítő hatású.

A világ legmagasabb fái az Eucalyptus nemzetségben találhatók, van, amelyik több mint 100 m magasra is megnő. Az Eucalyptus globulus átlagosan 30 méteres fa, terebélyes lombkoronával. Őshazája Ausztrália, ahol az erdők a falevelekben található illóolajtól illatoznak. A fa kérge szürkés-fehéres, és rétegesen borítja a fiatal, zöldesszürke háncsot. Az örökzöld, de folyamatosan keletkező megújuló levelek oválisak, fehéres színűek és viaszosak. A fiatal hajtásokon a levelek szárölelők, a kifejlett példányoknál a levelek fényesek, lelógóak és sarló alakúak. A virágok egyedülállóak, fehéres színűek. Tavasztól nyárig nyílnak és a levélhónaljnál helyezkednek el.

Az eukaliptusz olajat használják párologtató-, inhaláló- és bedörzsölő szerekben, melyeket fejfájás, eldugult orr, homloküreg gyulladás, köhögés, láz, hörgők megbetegedése esetén alkalmaznak. Fürdőolajokhoz, fürdősókhoz, masszázsolajokhoz is adagolják az izmok lazításának elősegítésére. Asztma esetén a levelekből készült főzetet és forrázatot használnak teaként, illetve a főzet gőzével inhalálnak. A forrázattal történő gargarizálás és a levelekkel való füstölése is jótékony hatású. A főzetet frissítő lábfürdőhöz adhatjuk, elűzi a fáradtságot. Illatos fürdő is készíthető belőle, amely az egész testet felfrissíti.

 

 

melléküreg gyulladásMelléküreg gyulladás esetén félelem a konfliktusoktól, elegünk van, tele van az orrunk, krónikusan náthásak vagyunk. Homloküreg szűklátókörűség, nincsenek ösztönös megérzéseink, állcsonti öböl agressziógátlás, orrüreg gátolt szaglás, nem vagyunk képesek szimatot fogni.

 

Amit tenni kell!

Vegyük szemügyre helyzetünket, krónikus bezártságunkat és frusztrációnkat, tudatosan kerüljük a levegő elemet, zárkózzunk be intellektuálisan. Ismerjük fel elvontabb szinten a szükségleteket és az akadályokat, forduljunk befelé, húzódjunk vissza saját területeinkre, hagyjunk teret önmagunk számára. Az ellenpóluson teremtsünk magunknak haragunknak teret. Homloküreg-gyulladásnál keressük a konfrontációt, arcüreggyulladásnál éljük ki agressziónkat, legyünk harapósak, ha kell. Böjtölés, mint lehetőség, hogy a belső blokkot felismerjük, és külső levezetését elősegítsük, szerezzük vissza a minket, megillető könnyedséget, és cserébe adjuk oda megrekedtségünket. Ürítsük ki a fejünket, tisztázzuk a régi dolgokat, és teremtsünk helyet az újaknak. Megelőzés, hogy tegyük tisztába a gondolatainkat, fejünket a fontos életbe vágó dolgok számára.

 

Orrmelléküreg gyulladás A fejünk nem véletlenül és nem a kezdetektől fogva helyezkedik el egészen felül. Amikor még négy lábon jártunk, ugyanolyan magasan volt, mint a mellkas és a medence. Mialatt azonban felemelkedett, és a szem egy további látómezőt kanyarított ki magának, az orr eltávolodott az anyaföldtől, és nehéz helyzetbe került. Kialakult a lehetősége annak, hogy krónikus torlódás keletkezzék a mélyében. Az ilyen torlódás, pedig egyenesen a melléküreg-gyulladáshoz, a sinusitishez vezet.

 

Az orrmelléküregek kivezető járatai a természettől fogva úgy helyezkednek el, hogy a váladék folyamatosan ürülhessen lefelé, feltéve, ha az ember négy lábon jár. Ha viszont felegyenesedik, akkor a kivezető járatok kerülnek a legmagasabbra, és a váladékok nem tudnak már az üregek természetes lejtésénél fogva kiürülni. Így meg kellett tanulnunk, hogy adott esetben többet fújjuk az orrunkat, és lihegve fújtassunk, hogy az így keletkezett fokozott nyomással segítsük a váladék eltávozását. Amikor erre nem a kellő időben és nem elégséges módon kerül sor, annak sinusitis a következménye.

 

Be nem vallott kellemetlen lelkiállapot tükröződik az orr eltömődésében. Ha ehhez hozzájön még az is, hogy az ember fél a fennálló konfliktustól, és a megterhelő téma feldolgozása elmarad, akkor mindez a testbe süllyed. Megtelnek az orrüregek és a melléküregek, és megtestesítik azt a torlódást, amiben az érintettek szenvednek. A gyulladás világít rá az elnyomott helyzet konfliktusos természetére. Különösen a lappangó formához szokik hozzá számos beteg. A betegség mutatja, hogy az illetőnek krónikusan tele van az orra és a mellékürege (elege van mindenből), és mindig egy kicsit náthás. Míg ők maguk gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a visszás helyzetet, a hangjukon hallani, hogy nem kapnak elég levegőt, és orrhangon beszélnek.

 

sinusitisA koponyában lévő terjedelmes üregekre egyrészt azért van szükség, hogy megadják a fej formáját anélkül, hogy ehhez túl sok nehéz csontanyagot kellene felhasználni. Ezzel tehát súlyt takarítanak meg. Emellett rezonancia- és rezgőterekként is szolgálnak. A bél üregeinek felelnek meg egy feljebb lévő síkon, és az alvilág tudatossági tereit, illetve a sötét tudattalant képviselik. A felső melléküregek funkcióját éppolyan nehéz megértenünk, mint altestünkben a féregnyúlványét. A tudattalan kivonja magát a tudatos értelem alól. A felső melléküregek felelnek meg a pokolnak a felső szinten, mint ahogy a homloküregek magasságában lévő harmadik szem az éghez áll közel. A sinusitisnek köszönhető blokkolt, azaz bedugult állapotban odalesz a fej könnyedsége, és a beszéd is a franciára emlékeztető orrhangú jelleget kap. A lelki zavar abban a mértékben válik világossá, amennyire hiányzik a beszédből a rezonancia. Akinek tele van az orra, már nem rezeg együtt a világgal, az emberek közötti érintkezés lényeges komponensét veszíti el.

 

A mindenkori melléküregek tovább bonyolítják a képet. Egy krónikus homloküreg-gyulladás a gondolkodásbeli gátlást hangsúlyozza. Az állkapocsüregek fájdalmas eldugulása arról vall, mennyire fáj az érintettnek, hogy agresszíven beleharapjon valamibe vagy valakibe. A szaglóképesség minden esetben beszűkült. Valószínűleg annyira bűzlött valami a betegnek, hogy inkább minden szagérzékelésről lemondott. Emellett azonban természetesen azt is számításba kell vennie, hogy „jó orra" más vonatkozásban sem működik. Aki központilag ennyire eldugult, az-az intuícióját és a belátásra való képességét is blokkolja. Számos kultúra a homloküregek területére helyezi a harmadik szemet vagy a hatodik csakrát, az ajnát, ami a mélyebb értelemben vett belátással áll kapcsolatban.

 

Krónikus orrmelléküreg gyulladás A megtanulandó feladat abban áll, hogy tudatosítania kell az embernek a maga számára a blokádokat. A fájó állkapcsok kettős értelemben is utalnak a testben tomboló agresszióra: az állkapocs szimbolizálja azt a képességet, hogy az ember átrágja, átharapja magát valamin. A fájdalom, pedig a Mars éles, megsebesítő nyelvét beszéli. A tünet már közel fekszik az oda vágó intézkedésekhez, mégis gyakori orrfújásra kényszeríti az embert, hogy megint egy pillanatra levegőt szerezzen magának. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az ember liheg a dühtől, és a megfelelő felszabadítást célzó ütések után ismét szabadságot szerez magának a tudatában. Ha szemellenző van az emberen, akkor az a dolga, hogy tartson szünetet, és tájékozódjék újra. A feladat úgy hangzik, hogy még egyszer le kell szállni a poklokra, és kitalálni, hogy mi az, ami még a tudattalanban köt, és aztán felszállni a felismerés fényébe. Az önmagunkkal kapcsolatos tudatosságért folyik a harc, illetve az nyomja az ember kedélyét. Egy ilyen krónikus helyzetben az ütközéshez legalább annyira szükség van a bátorságra, mint a kitartáshoz. A hatékony terápiák a megfelelő komponenseket legalább szimbolikusan behozzák a játékba. A felismerés fényéért folytatott küzdelemben a fény és a Nap alapvető szerepet játszik. Még a csillapító hatású kamilla is magán hordja a Nap jelét. A hosszabb böjtölés végül is a legjobb terápia a szervezet krónikusan eldugult üregeire. Tisztító hatásánál fogva fényt visz a tudattalan sötétjébe, és a blokkoló masszákat konkrét és átvitt értelemben is hagyja elfolyni.

 

Ami a fejlődéstörténet szempontjából mellékes problémának tűnik az, jobban szemügyre véve az egyik tipikus betegségünk. Ha ehhez hozzávesszük az akut megfázásokat, amelyek szintén tele orrhoz vezetnek, akkor máris kirajzolódik a világszerte leginkább elterjedt és a mi világunkra nézve a legjellemzőbb betegség. Nem véletlenül az orrunkhoz kötődik. Ez a régi jó tiszteletre méltó szervünk a rohanó fejlődés során félre lett tolva, és ezért demonstrálja leggyakoribb közös állapotunkat: náthásak vagyunk és meg vagyunk sértődve.

 

  1. Van-e az életemben valamilyen krónikusan izzó konfliktus?
  2. Kötöttem-e olyan rossz kompromisszumot, amit kívülről elfogadok ugyan, de belülről nem?
  3. Milyen területen vagyok hajlamos arra, hogy sértődötten reagáljak?
  4. Mi az, aminek ki nem állhatom a szagát, vagy amit nem akarok tovább szagolni az életemben?
  5. Elég levegőt kapok-e, és van-e elég szabad terem?
  6. Kellő mértékű cserét folytatok-e a környezetemmel? Elégséges rezonanciát találok-e az embertársaimban?
  7. Hol blokkolom magamat, az intuíciómat, a hatodik érzékemet?
  8. Hol kellett volna átrágnom magamat, hol kellett volna több levegőt vennem?

 

 
Hirdetés
A honlapon található információk leírások csupán tájékoztató jellegűek, felhasználás, alkalmazás csak saját felelősségre!