hányás

Áfonya (Vaccinium myrtillus. Feketeáfonya, havasi meggy, fenyvesbogyó, kukajsza, pozserobek, áfonya, borovnyica, kövimálna, hamvasáfonya, mocsári áfonya, vörösáfonya)

Kis cserje, csipkésen fogazott levélkékkel. Hazánk ritkás erdeiben és cserjéseiben fordul elő.

Gyűjtjük leveleit (folium) és a borókánál valamivel nagyobb kékesfekete bogyóit, melyek, mint myrtilli baccae, vagy myrtilli fructus jönnek forgalomba.

Hatóanyaga: ericolin, almasav, citromsav, csersav, invert cukor és festékanyagok.

A fekete áfonya ezen kívül vasat, növényi savakat és tápsót tartalmaz. Összehúzó és erjedést akadályozó hatású.

Az áfonyalevél a cukorbaj értékes gyógyszere. Az orvosi gyakorlatban bélgyulladás, hányás, gyomorgörcs, hólyag elernyedés, hólyaghurut, vízkór esetében nyer alkalmazást. Szokták rendelni az epe, vese és hólyag kőbántalmainál. A leveleiből készült tea (1 evőkanál 1/4 1 vízre) elsősorban láz- és vérnyomáscsökkentő, de bevált köhögésnél és hányási ingernél is. Cukorbetegeknek 2 evőkanálnyi bogyóból 1/2 1 vízzel készítik a teát, úgy hogy azt felére befőzik, ezt a mennyiséget kétszerre kell elfogyasztani.

A szárított gyümölcs, mely a friss gyümölcsnél hatóanyag szempontjából tartalmasabb, lázcsökkentő, hasmenés, vérhas és belső vérzésnél többnyire borral főzve ajánlható; ehhez a főzethez kis fahéjat is adhatunk. Idősebb emberek krónikus vastagbélhuruttal állandóan ihatnak áfonyabort. Jam és alkoholos kivonat is készül, mely tartós hasmenésnél gyermekeknek is adható. A gyümölcséből sokat ne együnk, mert fejfájást okozhat. A gyümölcséből és leveleiből készült teafőzet hólyag lankadtságnál (atonia) és hörghurutnál igen hatásos. Hasi hagymáznál (typhus abdominalis) az orvos a sűrűre befőzött gyümölcs levét rendeli. A friss gyümölcs nedvét a nyelven támadt fehér nyelvszarusodás ellen használják; ez esetben fájdalomcsillapító is.

A vörös áfonya gyümölcse hasonlóképpen alkalmazást nyer vérhas, belső vérzés, fehérfolyás, azon kívül kankó gyógyításánál. A vörös áfonya levél hatóanyaga ugyanaz, mint a medveszőlőlevélé, ezért teljesen pótolja azt. Tekintve, hogy ugyanazon hatóanyagok csak kisebb százalékban vannak meg benne – a gyakorlat igazolta –, ha háromszor akkora mennyiséget veszünk belőle, mint a medveszőlőlevélből, teljesen hasonló gyógyhatást érhetünk el. Ezzel is kiszoríthatunk hazai gyógynövénnyel egy külföldi drogot.

Torokgyulladás, fekélyes szájpenész és fogínygyulladásnál a bogyók főzetét használjuk. Náthánál orröblítő, ha 20 cseppet teszünk egy fél pohár langyos vízbe. A sűrűre befőzött áfonyapép a nedvedző sömör házi-szere. Szemgyulladásra igen jó hatású a leveleiből készült forrázat. Az áfonya cukrozva, de a nélkül is közkedvelt, egészséges gyümölcs. Cukorral megerjesztve és aszerint, hogy több vagy kevesebb cukrot teszünk hozzá, készül belőle a fanyar vagy édes áfonyabor. Meghűlésnél és hasmenésnél forralt bort szoktak belőle készíteni, amikor még szegfűborsot, fahéjat és cukrot teszünk hozzá. Gyógyszerek ízesítésére szirupot főznek, a háztartásban kompót és jam készül belőle. Likőrök és borok festésére használják.

Ez a betegség a keletkezését és a jelentését tekintve is hasonlít bizonyos mértékig az orrcsonttöréshez. Az érintettek túl messze mentek el, és a hajó orra beleütközött valamibe. Mint ahogy a név is mutatja, az agyat megrázkódtatás éri. Mindenekelőtt olyan emberek agyáról van szó, akiket egyébként semmi sem tudna megrázni. A fej könyveli el a magáénak azt a megrázkódtatást, amit az érintettek a szellemi-lelki síkon nem hagynak a közelükbe férkőzni. A baj egy traumával, legtöbbször egy zuhanással kezdődik. Ennek mély szimbolikájával még a kéztörés és lábtörésekkel kapcsolatban is foglalkozunk. Az olyan szólások, mint „leesni a magas lóról", mutatják, hogy itt sokszor egy tévút korrekciójáról van szó, amely tévúton az érintettek „kapnak egyet a fejükre". Túl magasra akarnak szállni, és elég drasztikusan húzzák vissza őket.

Az agyrázkódás (commotio) egyes tünetei érthető nyelvet beszélnek. A fejfájás mutatja azokat az agresszív próbálkozásokat, hogy az egész ember, fejjel akar a falnak menni. A rákövetkező szédülés, kertelés nélkül mondja ki, hogy az ember valamit színlelt, hamis előfeltételezésekből indult ki, vagy pedig túlbecsülte önmagát. A hányinger és a hányás jelzi, hogy a test a lehető leghamarabb szeretne megszabadulni attól a problematikától, aminek most a levét issza. Hogy a trauma élménye nem volt kellemes, azt a gyomor és a belek 4, nyelve mutatja. Az agyrázkódáshoz egy rövid tudatvesztéses állapot is tartozik, ami elárulja, hogy itt valaki rövidtávon feladja az életéért való felelősséget. Az úgynevezett retrográd amnézia jelzi, hogy mily kevéssé tudnak az érintettek a baleset lefolyására visszaemlékezni. Ebben a saját akciókért való felelősség további elhárítása is nyilvánvaló. Az ember kilopakodik a felelősség alól, és inkább hagyja, hogy mások vegyék át a kormányrudat. „Nem ér a nevem, káposzta a fejem." Így nevezi a népnyelv ezt a könnyen átlátható taktikát, amit az érintett tudattalanul bevet.

A következő eszkalációs fokozatnál, az agyzúzódásnál (contusio) ezek a tünetek felerősödnek, és további súlyosak is társulnak hozzájuk. A vizes folyadék jellegű liquor által körülvett és ezáltal a legjobb rugózó burkolattal ellátott agy olyan erősen megrázkódik, hogy a lökésgátló funkció felmondja a szolgálatot, és az erős ütődés vagy ütés következtében a megrázkódtatás helyén vagy az ellenoldalon vérzések keletkeznek, és elpusztulnak a szövetek. A tudatvesztés mély, és a kóma állapotáig is elmehet. Az ödémával járó agynyomás fokozódása, az epilepsziás roham, a légzési és hőszabályozási zavar csak néhány a lehetséges komplikációk közül. Ezekhez járulnak még a különböző kiesések, mint az agnózia, a felismerésre való képtelenség, az apraxia, azaz az ügyesség és a készségek elvesztése, a beszéd készségének eltűnése, a gondolkodás és a tájékozódás nehézségei és a különböző pszichés zavarok: az indítékzavaroktól az érzelmi elszegényedésig és a konfabulációra való hajlamtól (mellébeszél, nem a kérdésre válaszol) a hallucinációkig. Ezek a tünetek egyrészt kiszakítják az érintettet az élet mindennapjainak folyamatából, másrészt az elfojtott tartalmakat a tudatosság fényébe emelik. Az üzeneteik saját magukat értelmezik. Hogy felhívják magukra a figyelmet, a ki nem élt és elfojtott tendenciák felhasználják a kedvező időpontot, azt, hogy az erős rázkódás összeroppantja a védelmet.

Az érintettek szemmel láthatólag nekiütköznek egy meghatározott határnak, amelyen nem tudnak minden további nélkül átlépni. Ellenkezőleg, a kísérlet során ők bizonyulnak a becsapottaknak. Elölről kell mindent kezdeniük, és mint a kisgyerekek, csak fokozatosan tanulhatják meg újra egyedül ellátni a mindennapi elintéznivalókat és vállalni értük a felelősséget. A betegség visszavetette őket a gyerek szintjére, és ezzel hangsúlyozza a visszafejlődésre való hajlamukat. Azonban megnyitja előttük az újrakezdés lehetőségét is. Az a merészség, ami a balesethez vezetett, szellemi-lelki síkon most ugyancsak a hasznukra válhat.

A megtanulandó feladat az, hogy mindazt, ami a testben történt, átvitt értelemben élje meg a beteg. Ezzel a további fizikai megrázkódtatások feleslegessé válnak. Egy zuhanásnál ez annyit tesz, mint leszállni a magas lóról, átvitt értelemben hagyni, hogy megrázkódtassa valami, a fizikailag mutatott bátorságot szellemi-lelki szempontból kiélni és ezen a síkon merészkedni előre. Be kell ismernie magának, hogy elvesztette a tudatát, és elájult, ezzel mintegy feladta a felelősséget, hogy aztán tudatosan, kis lépésekben újra felvegye. Az így történő újratájékozódásban van az újrakezdés lehetősége.

1. Hol blokkolom le a szellemi-lelki megrázkódtatásokat?
2. Milyen pályáról térített le a baleset?
3. Hol mutatok kívülről bátorságot és olyan kockázatvállalási készséget, aminek fedezete belülről hiányzik?
4. Hol csaptam be magam, illetve becsaptak-e? Hol van az életemnek új irányokra és újrakezdésre szüksége?
5. Milyen szempontból kellene kisebb „feladatokat" választanom és átláthatóbb célokat kitűznöm magam elé?
6. Hol kellene a külső felelősséget letennem és vállalnom a belsőmért való felelősséget?

1. A chi és az étel pangása

Főbb tünetek: hirtelen hasi fájdalom, amely érzelmi lehangoltság vagy túlzott ételmennyiség fogyasztása eredményeképpen jelentkezik, a hasi fájdalom, nyomásra felerősödik, székrekedés.

Kezelendő pontok: Neiguan (P 6), Zusanli (S 36), Zhongwan (Rn 12), Ganshu (B 18).

2. Nedves meleg az epében és a gyomorban

Főbb tünetek: gyomortáji fájdalom és teltség érzet, amelyet túlzott ételmennyiség fogyasztása idéz elő, láz, szájszárazság, émelygés, hányás, székrekedés, sárga vizelet.

Kezelendő pontok: Quchi (Li 11), Neiguan (P 6), Tianshu (S 25), Shangjuxu (S 37)

Különösen látványos testi szinten is megjelenést figyelhetünk meg a pszichológiai folyamatoknak a vélt terhesség esetében. Az álterhes asszonyok nemcsak olyan szubjektív terhességi tüneteket élnek át, mint az evési vágy, a teltségérzés, a rosszullét, a hányás, hanem mellük is típusosan megduzzad, a mellbimbók pigmentálódnak, sőt megindulhat a tejkiválasztás is. Az álterhes nő érzi a gyermek mozgását, teste úgy elformátlanodik, mintha előrehaladott terhes volna. Az őskor óta ismert, ám mégis relatíve ritka álterhesség hátterében a szélsőségesen erős gyermek utáni vágy és a felelősségtől való tudattalan félelem konfliktusa áll. Ha az álterhesség egyedülálló, magányosan élő nőnél lép fel, valószínű, hogy a szexualitás és az anyaság közötti konfliktusról van szó. A nő úgy szeretné a nemes anyaszerepet betölteni, hogy abban a korántsem olyan nemes szexualitásnak ne legyen szerepe. Az álterhesség esetén is a test az, amely elárulja a valóságot, felfúvódott, de tartalom nélküli.