hólyagfertőzés
|
Még nem is olyan régen, a második világháború idején a francia betegápolók borókát égettek a kórtermekben a járványok kifüstölésére. Régebben azt gondolták, az elégetett boróka füstje védelmet nyújt a pestissel és a leprával szemben. A 17. században népszerű vizelethajtó volt. Az indiánok fertőzések, ízületi gyulladások, de legfőképpen női betegségek gyógyítására használták. Amerikában még a 19. században is az ekcéma és a pikkelysömör kezelésére, belsőleg, pedig a különféle tófertőzések (hólyag, vese, húgy- és ivarszervek, gonorrhea) gyógyítására készítettek belőle főzeteket. A köztudatban gyógyértékeit elhalványította az a népszerűség. amelyre a gin alapanyagaként tett szert a 17. században. A gin neve a boróka holland nevéből (geniver) származik, ugyanis a gint a boróka aromás bogyójából készítik. Tájainkon népszerűbb (egyáltalán, szinte a legnépszerűbb gyomorerősítő) a borókapálinka, a borovicska. De így áldásait dicsérik eleget, tartsuk hát számon azt is, hogy gyógyítja az ízületi gyulladást, vizelethajtó hatása miatt a magas vérnyomást. Csak hozzáértő orvos, természetgyógyász felügyelete mellett használjuk! Ha kertünk éghajlati, talajtani viszonyai megengedik, ültessünk belőle egy-egy bokrot, gyönyörű díszcserje is egyben.
Az illóolaj a magvak felületén képződik kis tasakokban, valamint a termés húsos állományában. Vízgőz vagy vízdesztillálás előtt a bogyókat összezúzzák, hogy a vízgőz jobban magával ragadhassa az illóolajat. A Kárpátokban a Juniperus communis tobozbogyói illóolajban gazdagabbak, mint a J. sibirica termései, előbbieknél a hozam elérheti a 3%-ot. Az illóolaj-tartalom a legnagyobb a középmagas, 800 m-nél alacsonyabb dombvidéken. Az álbogyók átmérője és illóolaj-tartalma között nincs állandó jellegű összefüggés. A boróka illóolaja (Aetheroleum juniperi) fokozza a vizelet kiválasztást (diurezis), valamint a nitrogéntartalmú anyagcseretermékek és a kloridok vesén keresztüli kiürítését. Görcsoldó tulajdonságokkal is rendelkezik. Említett hatásai miatt alkotórésze veseképződést gátló gyógyszereknek, de ellenjavallt vesegyulladásban (nefritisz). A boróka illóolajának használata óvatosságot igényel, nem adagolható túl hosszú ideig, nem ajánlható terheseknek.
Az epehólyag a máj alatt elhelyezkedő kis zacskó, mely a táplálkozásban játszik fontos szerepet. A máj állandóan epét termel, de annak jelenléte csak az emésztéshez kell, ezért van szükség arra, hogy elraktározódjék egy tároló szervben, ez visszatartja, amikor már nem hasznos, és szünetelteti a termelést, amikor éppen az kívánatos.
Tünetei és kialakulása Az epehólyag betegségek tünetei három csoportra oszthatók:
Az eseteket többé-kevésbé ezek kísérik. Ehhez még egy szeszélyesen előforduló tünet is hozzáadódhat a sárgaság A láz általában nagyon egyenetlen, hol lecsendesedik, hol 40 fokra szökik sorozatos egymás után következő borzongások, hidegrázások, magas láz és bőséges verítékezés jellemzik. A fájdalomnak két fő típusa van:
Mindkét fájdalmaknak van egy közös vonása. A hát jobb oldalában jelentkeznek, és a lapocka alatt helyezkednek el. A lapocka felé irányuló kisugárzás majdnem minden esetben epehólyag eredetű. Az emésztési zavarok sokfélék lehetnek például hasmenés, vagy ellenkezőleg székrekedés, émelygés és hányás, sőt nagyon gyakran böfögés és a felfúvódások szintén az epehólyag betegségére utalnak. Végül különleges esetben a sárgaság is összefüggésben lehet az epehólyag bántalommal, ha az epekő eldugítja az epe kifolyásának csatornáját, az epevezetéket. Ez a legfőbb, de nem egyetlen oka az elzáródás okozta sárgaságnak. Ezek a betegségek három csoportba sorolhatók:
Az epehólyag gyulladást a bélben megszaporodó baktériumok okozzák. Magas lázzal jár, néha gennyes, azonnali orvosi vagy sebészeti beavatkozást igényel. Az epeműködés zavarainál a szerv rossz összehúzódásának következménye, melynek, mint minden izomnak össze kell húzódnia, hogy tartalmát kiürítse. Az összehúzódás lehet elégtelen, vagy ellenkezőleg, túlságos, vagy váltakozóan hol ilyen, hol olyan, ez utóbbi a leggyakoribb. A legnagyobb problémát az epekövek jelentik. Ezek a kövek minden nagyságban és minden mennyiségben előfordulhatnak. Némelyik óriási, súlya több gramm, kitölti a szerv egész belsejét, a számtalan apró kő epe üledéket, sarat képez. Az epekövek, azonkívül hogy működési zavarokat okoznak vándorolhatnak az epeutakban, és megindíthatnak egy májgyulladást, vagy itt megrekednek, és a megrekedés dugulásos sárgaságot okoz.
Hagyományos kezelés Megoszlik az orvosi és a sebészi gyógymód között.
Akupresszúra pontok
Az első pont a lábikra külső felén van, egytenyérnyire a bokacsont felett, a szárkapocscsont széle előtt. A második szintén a lábikra külső felén, a térd mellett; négyujjnyira a térdhajlat alatt van egy kis csont, a szárkapocscsont feje, a láb felé nyakrésze hosszabbítja meg. A pont éppen ez előtt van. Kiegészítő pontok Az első a háton van, a csípő kiugró csontjának magasságában, háromujjnyira a hátgerinctől, a jobb oldalon. A második még a lábszáron, de annak belső felén, egytenyérnyire a térd alatt, a sípcsont formálta szögben.
A jóindulatú bántalmaknál masszírozzunk rendszeresen délben és este, kb. 10 percig, emésztéskor. A diszpepszia, emésztési zavar így el fog múlni. súlyos vagy fájdalmas rohamokkor főként a májgyulladás esetén stimuláljuk intenzíven a négy pontot, különösen az utolsót, minden eszközzel. |
|
|

Boróka Közönséges boróka Juniperus communis
A drog illóolajat tartalmaz (legalább 0,8%-ot) és redukáló cukrokat ( I5-25%- ot), utóbbiak miatt erjeszthető és szeszes italok, előállítására szolgálhat (gin, fenyővíz, borovicska).
Harmonizáló, szabályozó szerepe miatt nagyon értékes az epeműködés zavarainál minden esetében. Nagyon hatékony a súlyos heveny betegség, különösen a májgyulladás kezelésében is.

