inhalálás

A ciprusfélék családjába tartozó borovicskafenyő, bróka (Juniperus communis), 2-4 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A Duna-Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot, ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borovicskafenyőket ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk a Mátra és az Abaúj-Tornai hegyek vidékei. A borovicskafenyő levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1-2 cm hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április-májusban nyílnak.

Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus-szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4-5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5-10 mm átmérőjűek, barnás feketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető, ízük édeskés, aromás, kesernyés.

A drog (Janiperi fructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperin glikozidot, egy flavonglikozidot, kb. 10% gyantát, cseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik.

Hatása vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vesekőoldó és epekőoldó. Gyakori alkotó része a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen. A borovicskafenyőt ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére.

A borovicskafenyőből illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin" nevű itala is.

A borovicskafenyő olajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egy- két cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók illatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és izületi fájdalmak csillapítására bedörzsölő szerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze.

Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát.

A kereskedelem időnként a borovicskafenyő levelei és a kérgüktől megtisztított ágai iránt is érdeklődik.

Eukaliptusz (Eucalyptus globulus)

A kifejlett növény levelét hasznosítják, amit a leszedést követően gyorsan megszárítanak és zárható edényben tárolnak. Az eukaliptusz olajban különösen gazdag, balzsamos, cseppfolyósító, antiszeptikus, köptető, lázcsillapító, izzadást elősegítő hatású.

A világ legmagasabb fái az Eucalyptus nemzetségben találhatók, van, amelyik több mint 100 m magasra is megnő. Az Eucalyptus globulus átlagosan 30 méteres fa, terebélyes lombkoronával. Őshazája Ausztrália, ahol az erdők a falevelekben található illóolajtól illatoznak. A fa kérge szürkés-fehéres, és rétegesen borítja a fiatal, zöldesszürke háncsot. Az örökzöld, de folyamatosan keletkező megújuló levelek oválisak, fehéres színűek és viaszosak. A fiatal hajtásokon a levelek szárölelők, a kifejlett példányoknál a levelek fényesek, lelógóak és sarló alakúak. A virágok egyedülállóak, fehéres színűek. Tavasztól nyárig nyílnak és a levélhónaljnál helyezkednek el.

Az eukaliptusz olajat használják párologtató-, inhaláló- és bedörzsölő szerekben, melyeket fejfájás, eldugult orr, homloküreg gyulladás, köhögés, láz, hörgők megbetegedése esetén alkalmaznak. Fürdőolajokhoz, fürdősókhoz, masszázsolajokhoz is adagolják az izmok lazításának elősegítésére. Asztma esetén a levelekből készült főzetet és forrázatot használnak teaként, illetve a főzet gőzével inhalálnak. A forrázattal történő gargarizálás és a levelekkel való füstölése is jótékony hatású. A főzetet frissítő lábfürdőhöz adhatjuk, elűzi a fáradtságot. Illatos fürdő is készíthető belőle, amely az egész testet felfrissíti.

Az ajakosok családjába tartozó mocsári menta (csombormenta, Mentha pulegium) árterületeken, mocsaras helyeken, árokparton, nyirkos réteken termő, évelő, illatos növény.

Szára felemelkedő, 15-40 cm magas, egyszerű vagy elágazó, tompán négyélű. Levelei 1-2 cm hosszúak, tojásdadok, nyélre-futók, tompa hegyűek, ép szélűek vagy finoman fogazottak.

A mocsári menta virágai levélhónalji örvökben állnak, kicsinyek, bíborlila színűek, júniustól őszig nyílnak. A növény illata a borsosmenta és kakukkfű keverékére emlékeztető.

A drog (Pulegii herba) 1-2% illóolajat, keserűanyagot, heszperidin flavonglikozidot, diozmint, gyantát s cseranyagot tartalmaz.

Teája szélhajtó, görcsoldó, bélféregűző, epehajtó hatású. Sárgaság ellen is fogyasztják. Óvatosan használandó, mert a drog erősebb hatásúnak ismert! Vidéken a friss növényt bolhák ellen a szalmazsákba teszik.

Illóolaját asztma ellen inhalálásra, reuma elleni bedörzsölők készítésére, valamint az illatszeriparban is alkalmazzák.